Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. V. 6. üj mm „A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSÉBEN “ Angol adatok Mozart haláláról N éhány hónappal halála előtt, 1791-ben Mozart azt mondta feleségének, Constanzenak: „Nem élek már sokáig. Meggyőződésem, hogy megmérgezlek.“ Alighogy meghalt, megkezdődött a suttogás, mely a történészek között voltaképp még ma sem ült el egészen. Az akkori Becs politikai légköre egyáltalán nem zárja ki az effajta feltételezéseket. Clive Unger-Hamilton az Observerben újabb adalékok felsorakoztatásával igyekszik fényt deríteni a rejtélyre. A XVIII. századbeli Becs zaklatott város volt. Cselvetések, intrikák, a forradalomtól való félelem feszült éghajlatot teremtett a Habsburg-bírodalom felületi csillogású fővárosában. A méreg szokásos politikai eszköznek számított. Mozart úgy gondolta, hogy őt „aqiia toffanával“ mérgezték meg. A szakkörökben „előnyösen“ ismert méreg kis adagokban kimutathatatlan maradt; viszont halmazaiban bizonyos idő elteltével meghozta a kívánt eredményt. Egy évszázaddal előbb nevezték el feltalálójáról, egy olasz asszonyról, akinek az ügyében a nápolyi rendőrség hosszasan kutatott, mivel gyanút keltően elszaporodtak az özvegyen maradt csinos és gazdag nők. Mozart halálának körülményeiről legvalószínűbb tudósítás Vincent Novellótól származik. A későbbi híres londoni kiadóvállalat alapítója, Mary nevű feleségével, 1829-ben, tehát Mozart halála után 38 évvel, meglátogatta Salzburgban Mozart özvegyét és vele együttlakó húgát, Sophiet. A bőbeszédű, de kitűnő megfigyelő hírében álló Constanze gátlástalanul elmondta férje halálának minden részletét Novellóéknak. E szerint Mozart fő gondja utolsó hónapjaiban a nemrég befejezett Varázsfuvola volt. Azonkívül egy requiemen is dolgozott. Az év elején súlyos depressziót okozott neki e requiem: üldözte a kényszerképzet, hogy saját halálára rendelték. Mégis a requiem befejezése volt legfőbb célja. A halála előtti délutánon még megpróbálta elénekelni a mű különböző szólamait, néhány meghívott zenészbarátja kíséretével. Ez annyira felizgatta, hogy elsírta magát. Estefelé, sürgős üzenetre fiatal sógornője, Sophie is megérkezett, és Mozart így szólt hozzá: „Maradj velem ma este, látnod kell, hogyan halok meg. A halál ízét érzem ínyemen. És ki lesz Constanze mellett, ha te elmegy?“ Mozart szavai annyira feldúlták a jelenlévőket, hogy Sophie azonnal papért szaladt. Távollétében Mozart utasításokat adott egy fiatal növendékének, Siissmayernek, a requiem befejezésére. Orvosért is üzentek; de amikor a háziorvos, Closset, megérkezett — miután előzőleg végignézett egy színielőadást — csak hidegvizes, ecetes borogatásokat rendelt, Mozart még igyekezett szájával bizonyos ritmikus dobpergést utánozni, végigborzongott és meghalt, 1791. december 5-re virradóra, öt perccel egy óra előtt. Harmincöt éves volt. Sokan az apját vádolták a korai halálért. Oka szerintük a sok és nehéz feladat és gyakorlás volt, melyet fiára, a „csodagyermekre“, az apa a főúri kastélyokban vállalt szereplések idején rárótt, és melyek a gyermek szervezetét megviselték. A haláleset hivatalos okaként Closset — aki pedig nyilvánvalóan jóbarátja volt Mozartéknak — „gyulladásos milláris lázat“ nevezett meg — ami meglehetősen felületes megállapítás. A „millária“ a pórusok egynemű fertőzése, amit lázas betegségekkor a fokozott verítékezés okoz, és kiütéseket idéz elő az egész testfelületen. De az ízületek duzzadása, az akut láz, fejgörcsök, s az erős fájdalmak, melyek átmeneti bénulást okoztak — súlyosabb okokra mutatnak, különösen ha hozzá vesszük, hogy hányás és hasmenés is járult a kórtünetekhez. A Bright kór jelenléte nem zárható ki, annál kevésbé, mert Mozarton utolsó heteiben mutatkozott az a szemkidülledés, amely ennek a betegségnek egyik jellemzője. De az ezzel járó görcsös tünetek nem jelentkeztek. Ha tehát Mozartot >>mvi- k- t nagy szakértelemmel tették. Mozart különben is reumatikus lázban szenvedett, s ennek tünetei feltűnően emlékezteinek az „aqua toff ana“ tüneteire. A temetés megerősítette a lappangó gyanút. Constanze olyan hisztériásán viselkedett, hogy ráfeküdt a halott ágyára, hogy megkapja betegségét. A temetés körül von Swieten rendelkezett: a legolcsóbb temetést rendelte el. Habár a boncolás nem mutatott ki semmi gyanúsat, egy berlini lap úgy tudta, hogy voltak jelek, amelyek igenis mérgezés gyanúját kelthetik. A temetésre az eső miatt kevesen jöttek el, de ott volt Josef Lange, a sógor, aki a mindeddig leghitelesebb Mozart- portrét festette. És ott volt Salieri is, az udvari zeneszerző, aki később főszerepet játszott a gyilkosság gyanúsítottjai között. A sírt különös módon semmi sem jelölte meg — és Constanze évekig meg sem kísérelte, hogy rátalál jón. Sokakban felmerül a kérdés, hogy talán maga Constanze sem hitte, hogy férje holtteste egyáltalán oda van temetve, ahonnan exhumálás! rendelkezés még visszahozhatta volna —, mert arzén jelenlétét a tudomány már abban az időben is kimutathatta volna. Nem kétséges, hogy Mozartnak voltak ellenségek Gyakran lázadt fel az ellen a felfogás ellen, hogy a hatalmasok környezetében az udvari zenész alig egyéb jobb inasnál. Mozart ezért hagyta el egykori „gazdáját“, Colloredo hercegérseket. A tetejébe még egy olasz kalandor, Lorenzo da Ponte társaságában operaverziót írt Beaumarchais Figaro házasságából, ami szintén forradalmi tettnek számított a bécsi hatóságok előtt. Be is tiltották. Azt is tudták róla, hogy szabadkőműves. De mindennél súlyosabb bűnként esett a latba, hogy — nagyszerű zeneszerző. Antonio Salieri jjéldául sohasem bocsátotta ezt meg senki. Akárhogyan is: Salieri 75 éves korában állítólag írásban bevallotta Mozart meggyilkolását. Igaz, akkor már elmegyógyintézetben. Ez a vallomás, mely egyes tudósok szerint ma is megvan Bécsben, egyházi tulajdonban — aligha fog már nyilvánosságra kerülni. Salierl mindenesetre a gyanúsítottak élén van. Szóba került még Fodemel is, akinek a felesége Mozart tanítványa volt, s ezzel egyidejűleg gyermeke született. A hivatalos apa azzal gyanúsította Mozartot, hogy őtőle. Sokan viszont a szabadkőműveseket gyanúsították bosszúból elkövetett gyilkossággal; mert Mozart szertartásaik titkát elárulta. Halála körül a kezdeti suttogás után a hallgatás összeesküvése, mély csend honolt. Érdekes, hogy ugyanazokra a következtetésekre, melyekre Clive Unger-Hamilton most jutott, már rátapintott Szántó György, az író is 1955 ben, egy akkor megjelent művében. (fed or) 5 kJ/' f 1 w, . [' a x '!'! ! Sxí 4 2$oS j !'! '!'! £ !j tö ti 8.."^^ & i r* Sí! A ! 11 I lr— 11' -k—, í V i ' jS i! O X 1!1!. !11 'Of~ 1 Jjj ' i i| ! S i 2 'v S A L J ! 5 j ^QQQt frtfüd HM A BjBĎs! gRf''fin'RflňSWfeiSaiCTffly'MM Előkészületek a X. Jókai-napokra A Komárnóban (Komáromban) megrendezésre kerülő Jókai-napok iránt évről évre nagy az érdeklődés. Az idén ez talán az eddigieknél még nagyobb mértéket ölt, hiszen a sorrendben immár a tizedik lesz. Az előkészületek kezdeti fázisáról már tájékoztattuk olvasóinkat. Az alábbiakban a mostani helyzetről érdeklődünk az illetékesektől. 9 Milyen érdeklődés nyilvánult meg az irodalmi színpadok, a műkedvelő színjátszó csoportok részéről a X. Jókai- napok iránt, és milyen irodalmi összeállításokkal, színdarabokkal készülnek a jubileumi ünnepségre? TÖTH SÁNDOR, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője: — Elsősorban arról kell beszámolnom, hogy a műkedvelők részéről a Jókai- napok iránt olyan nagy érdeklődés még nem mutatkozott, mint az idén. Kráľovský Chlmectől (Királyhelmectől) Bra- tislaváig valamennyi dél-szlovákiai járás kulturális dolgozói, műkedvelői igyekeztek magukat képviseltetni a jubileumi ünnepségen. Összesen 14 irodalmi színpad és 15 műkedvelő színjátszó csoport küldte el hozzánk a nevezését. A műsorbizottság a közép- és a kelet-szlovákiai kerület járásaiból jelentkezett irodalmi színpadok és műkedvelő színjátszó csoportok műsorait már megtekintette. A látottak alapján elmondhatom, hogy a műkedvelők — eszmei és művészi szempontból is — aránylag jó irodalmi összeállításokkal és színdarabokkal készülnek. Az előbbiek között többnyire ama költők műveiből készült összeállítások szerepelnek, akiknek az idén jubileumi születési évfordulóját ünnepeltük, illetve ünnepeljük, de akadnak közöttük mai tár- gyúak is. Az utóbbiak között klasszikus szerzőktől és mai drámaíróktól egyaránt találunk alkotásokat. El kell még mondanom azt is, hogy a benevezettek között több fejlett, jó szereplőkkel és nagy múlttal rendelkező irodalmi színpad és műkedvelő színjátszó csoport van. Ez azt jelenti, hogy a műsorbizottságnak majd nehéz dolga lesz, ha a Komárnóba (Komáromba) való eljutásról kell döntenie. • Milyen célt követtek a fesztivál megrendezése időpontjának elhalasztásakor, és mill/en feladatok hárulnak önökre ebből kifolyólag? KMECZKÖ MIHÁLY, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának szakelőadója: — Az elmúlt években több újságíró megjegyezte a Jókai-napok rendező bizottságának ülésén, hogy talán célszerűbb lenne a fesztivált egy hőnappal vagy legalább egy két héttel később lebonyolítani. Azzal érveltek, hogy a diákok — főleg a középiskolás tanulók —, akik egyrészt az irodalmi színpadok műsoraiban és a műkedvelő színjátszó csoportokban szerepelnek, másrészt szavalnak vagy prózát mondanak, május utolsó hetében nem tudnak kellőképpen összpontosítani a Jókai-na- pokon való szereplésükre, mert nagymértékben lefoglalja őket az érettségi vizsgákra való készülés, illetve az év végi hajrá. Az idén kell eldőlnie, hogy a Jókai-napok megrendezésének júniusi időpontja megfelelőbb-e, mint az immár hagyományos májusi. Április 10-én Bratislavában ülésezett a rendező bizottság, mely elvben egyetértett a fesztivál elhalasztásával, s megrendezésének Időpontját véglegesen meghatározta. Ennek alapján a szavalók, a prózamondók, az irodalmi színpadok és a műkedvelő színjátszó csoportok idei országos seregszemléjét június 16-a és 24-e között rendezzük meg. Az elkövetkező időszakban a rendező bizottság és a műsorbizottság ennek alapján végzi majd munkáját. A megrendezés időpontjának elhalasztásából eredő elszállásolási és egyéb feladatok elvégzése nem ütközik nehézségekbe. Reméljük, hogy a szereplők lelkiismeretesen készülnek, s a X. Jókai-napok, a jubileumi seregszemle talán még sikeresebb lesz. mint az eddigiek. TŐZSÉR LAJOS Q Prágai Tavasz ’73. A május 12-én kezdődő, sorrendben immár 28. zenei fesztiválon 60 hangversenyt, 23 opera- és balettelőadást tartanak a legkiválóbb hazai együttesek, karmesterek és szólisták, valamint világhírű külföldi vendégművészek. A hangversenyműsor gerincét századunk legjelentősebb mestereinek a művei képezik. Honeggertol Briltenig és Sosztakovicsig, Martineutól Prokofjevig és Bartókig. Q) Üj Majakuvszkij Múzeum nyílik Moszkvában a neves költő utolsó lakásában, Majakovszkij születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából. Kiállítják — egyebek között — számos ered«ti plakátját, amelyeket 1919 és 1922 között készített. Ezeket Nyikolaj Vinogradov, moszkvai lakos őrizte meg fél évszázadon át, aki annak idején együtt dolgozott Majakovszkijjal. Vinogradov átadta az új Ma- jakovszkij-múzeumnak a költő festékeit és ecsetjeit is. Q Luchino Visconti rendezi a Nibelung gyűrűjét a következő négy évadban a milánói Scalában. A tetra- lógia nemrég szenzációs előadásban jelent meg a lemezpiacon. Az EMI tizennyolc lemeze Wilhelm Furtwängler 1953-as római felvételét tartalmazza világhírű művészekkel. □ A Sanzon címmel Wilhelm Neef a népszerű műforma történetéről monográfiát írt melyet a lipcsei Koehler und Amelang Verlag jelentetett meg. A könyv részletesen bemutatja a XIV. és XV. század francia sanzonjaitól kezdve a politikai, érzelmi és aktuális dalok fejlődéstörténetét az 1789-es forradalom Párizsának dalain át napjainkig. Foglalkozik Neef a XIX. és a XX. század sanzonjaival, szövegíróival, zeneszerzőivel, legnépszerűbb előadóművészeivel is. Q Moliére halálának 300. évfordulója alkalmából Franciaországban statisztikát készítettek. E szerint lööO-tól napjainkig 30 000- szer játszották Moliére darabjait, a legtöbbet a Tar- tuffe-öt, A fösvényt és A botcsinálta doktort. □ Tíz olyan múzeum van Párizsban és környékén, amelyeke't senki sem látogat. Tömegek keresik fel a Louvre-t, a Versailles-t, a Rodin-t, de a tíz múzeumot teljesen elhanyagolják. □ Lagosban, Nigéria fővárosában Bulgária építi fel az új színházat, amelyben jövőre megrendezik a néger művészeti fesztivált — jelentette be Ilija Ignatov, Bulgária lagosi nagykövete. Megemlítette, hogy a két ország már megkötötte az új színház építésére vonatkozó szerződést. 0 Prokofjev Kővirág című balettjének olaszországi premierjét a szokottnál is nagyobb érdeklődés kísérte. A táncjátékot nagy sikerrel mutatta be a bolognai Teat- ro Communale. A lapok elismeréssel írnak a táncjáték főszereplőiről, kiemelik Carla Fracci, Anita Cardus, James Urbain és Tony Cor- cione kiváló, modern alakítását. □ A Grenoble-i Egyetemi Könyvkiadónál megjelent J. P. A. Bemard fiatal kutató A Francia Kommunista Párt és az irodalmi kérdés (1921—1939) című vaskos műve, mely alaposan elemzi a nagy nyugati munkáspárt irodalompolitikáját, két évtized tükrében. A könyv a l’Humanité és az egyéb pártsajtó kritikai rovatait elemezve vizsgálja az FKP és az írók kapcsolatát, beleértve a külföldi irodalmat is.
