Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. V. 6. H uszonnyolc éve, hogy Európa-szerte elhallgat­tak a fegyverek. A béke megszületése egybe­esett Csehszlovákia felszabadulásával. A közben el­telt időszak alatt kimagasló eredmények születtek mind a gazdasági, mind a társadalmi és a kulturális élet területén. Az ország többi tájegységéhez hason­lóan nagy átalakulások történtek Dél-Szlovákiában is. Az egykor minden tekintetben elmaradt vidék nemcsak fejlett mezőgazdasággal, hanem már erőtel­jes iparral is rendelkezik. Ennek megfelelően sok rélű a kulturális élet, és a nemzetiségek lakta terü­leteken is kedvező feltételek alakultak ki a művelő­désre, az anyanyelvi kultúra ápolására és fejleszté­sére. A munkáshatalmat és Csehszlovákia Kommunista Pártjának marxista—leninista szellemű politikáját a magyar nemzetiségű dolgozók kezdettől fogva magu­kénak érzik és támogatják. Számosán részt vettek a februári eseményekben, és ott álltak a Népi Milícia bölcsőjénél. Később, Inter­nacionalista egységben, ahogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, fegyverrel a kézben védték és védik a munkáshatalmat, a szocialista rendszert, a munkás­paraszt szövetséget. Šafarikovón (Tornaiján) már 194S decemberében (hasonlóan, mint később a többi magyarlakta váro­sokban) nyolcvan magyar nemzetiségű küldött járási pártértekezletet tartott. A gyűlés határozatot fogadott el, hogy az üzemekben és a gyárakban törekedjék mindenki a teljesítmény fokozására és a munkafe­gyelem megszilárdítására; egy tenyérnyi föld se ma­radjon megműveletleníil, a kommunisták nyerjék meg a kis- és középgazdát a népi demokrácia és a szo­cializmus gondolata számára, a reakciósok és a spekulánsok ellen folytassanak szívós harcot, s az legyen a jelszó, hogy több tejet, tojást és húst, több zöldséget, gyümölcsöt és kenyeret a gyárak és az üzemek dolgozóinak, hogy több és olcsóbb textil, cipő és iparcikk kerüljön a falusi dolgozók kezébe. Mindent a munkások, a parasztok és a dolgozó értel­miség szoros és testvéri szövetségéért! Mindent az ötéves terv megvalósításáért! A felhívás kedvező fogadtatásra talált. Bizonyítja ezt az is, hogy 1948 végén a húsbeszolgáltatás te­rületén szlovákiai viszonylatban a šamoríni (somor- jai), a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi), a že- liezovcei (zselízi) és a Vei. Kapušany-i (nagykaposi) járás érte el a legszebb eredményt. Az elsők Ugyanebben az időszakban (1948 őszén) Szlová­kiában elsőnek Nagytőrén alakult meg a földműves­szövetkezet. összefogott mintegy harminc egykori agrárproletár, hogy az ősi földön új barázdát szánt­son az eke, és Nagytőre mezőgazdasági dolgozói új életet teremtsenek. Példájukat elsőnek Dolné Sa- libyn (Alsószeliben), majd később ezrek követték, szerte az országban. Lapunk 1948 karácsonyi számában Major IsLoán így írt: „Népi demokratikus államrendszerünk foko­zatosan, de gyors ütemben valósítja meg azt a szo­cializmust, amelyért küzdött a szlovenszkói magyar­ság is a régi köztársaság húszéves fennállása alatt. Csehszlovákia magyar nyelvű dolgozói nem minden büszkeség nélkül tekintenek vissza azokra a küzdel­mes időkre, amikor harci elszántságukkal, fegyelme­zettségükkel, a párthoz való hűségükkel szlovák elv­társaikkal karöltve egyengették a szocializmus út­ját . . . Ma — dolgozni akarnak. Dolgozni, mint sza­bad hazájuk szabad polgárai, mint részesei annak a nagy történelmi átalakulásnak, mely a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenetet jelenti“. Major István cikkeiben, és a különféle alkalmakból rendezett gyűléseken is hasonló hangnemben beszélt. Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága Levi- cén (Léván) 1949. április 17-én rendezett politikai és gazdasági jellegű összejövetelt. A nagy érdeklő­déssel kísért tanácskozáson Major István többek között ezeket mondta: „Tudjuk, nehézségek vannak és lesznek is, Csehszlovákia magyar nyelvű dolgozói azonban kéz a kézben a cseh és szlovák néppel együtt, ezeket a nehézségeket is le fogják küzdeni. A magyar nép eddig is megtette kötelességét. Senki­nek sincs joga sértegetni, lebecsülni vagy gyanúsít- gatni ezt a történelem folyamán sokat szenvedett népet, mely a legsúlyosabb megpróbáltatások köze­pette is tudott józan és fegyelmezett lenni, dolgos két kezével javakat termelni. Most, amikor a magyar dolgozó egyenjogú állampolgára lett ennek a köz­társaságnak, hatványozott erővel fogja kivenni részét a munkából...“ Gyászos örökséggel indultunk. A kapitalizmus, a termelőeszközök magántulajdona következtében Cseh­szlovákia területeinek fejlettsége eltérően alakult. Az országos átlaghoz viszonyítva Szlovákia, ezen belül pedig különösen a magyarok lakta Dél- és Kelet- Szlovákia gazdasági fejlődése maradt le. Akadtak körzetek, ahol 1948-ban úgyszólván egyetlen ipari üzem sem működött. Ezekben az években a šamoríni (somorjai), a čalovói (nagymegyeri), a hurbanovói (ógyallai), a štúrovói (párkányi), a salai (vágsellyei) és a vráblei (verebélyi) járásokban például ezer la­kos közül csupán alig négyen dolgoztak iparban. A levicei (lévai), a želiezovcei (zselízi), a komárnói (komáromi) és a többi szlovákiai járásban is csak részben volt jobb a helyzet. Ezekben a járásokban az iparban ezer lakos közül húsznál többen sehol sem dolgoztak. Az aránytalanságot, illetve az elma­radottságot akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy 1948-ban a cseh országrészekben ezer lakos közül átlag mintegy százhúszan dolgoztak iparban. Negyedszázada Szlovákiában az alacsony ipari fej­lettséghez elmaradt, alacsony termelékenységű me­zőgazdaság párosult. Bár Dél-Szlovákia rendelkezett néhány fejlettebben dolgozó mezőgazdasági járással, az ipar hiánya minden tekintetben hátráltatta a fej­lődést. Csehszlovákia Kommunista Parijának a Szlovákia iparosítására 1949-ben hozott határozata azért nagy jelentőségű, mert célul tűzte ki a múlt felszámolását és — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nél­kül — a szlovákiai dolgozók anyagi és szellemi életének javítását. A dél-szlovákiai járások fejlődésében már az első ötéves népgazdaság-fejlesztési terv (1949—1954) fel­adatainak a teljesítése kedvező változásokat ered­ményezett. Űj ipari üzemek, iskolák, kórházak épül­tek. A megjavult munkalehetőségek eredményeképpen az első ötéves terv idején egyedül a bratislavai kerületben 21 797 ember ment a mezőgazdaságból az iparba dolgozni. Gyorsan haladt a körzet villamosí­tása is. Az évtized derekára gyakorlatilag mindenütt befejeződött. Csallóköz fejlesztése Új üzemek épültek, a meglevőket kiszélesítették és korszerűsítették. Az első és második ötéves tervidő­szakban hozták tető alá, illetve korszerűsítették a komárnói (komáromi) hajógyárat, a Nové Zámky-i (érsekújvári) villamossági üzemet, n ti moči (tolmá- csi) kazángyárat, a fil'akovói (fülekl J edény- és bútorgyárat, a galantai bútorgyárat, a Rim Sobota-i (rimaszombati) élelmiszerüzemet, a Lučenec-Opatov- ce-i (apátfalvai) textilüzemet, a Modrý Kameň-i (kék­kői) szénbányákat, a rožňavai (rozsnyói) és az alsó- sajói ércbányákat stb., stb. Szlovákia nagyobb létesítményei közül a hatvanas években épült fel a vágsellyei vegyi-, a szeredi nikkel-, a štúrovói (párkányi) papír, a košicei vas-, a Dun. Streda i (dunaszerdahelyi) cukor-, a hurbanovói (ógyallai) sör-, a šafarikovói (tornaijai) és a levicei (lévai) textiigyár, valamint a vojariyi (vajáni) hőerőmű. Egyben Dél- és Kelet-Szlovákiá- ban még számos élelmiszert, építőanyagot és kisipari cikket gyártó üzem is létesült. Dél-Szlovákiában nagy kiterjedésű állami gazda­ságok alakultak, itt építették fel az első nagy hiz­laldákat és létesítették az első gép- és traktorállo­másokat, valamint az első mintaszerű egységes föld­művesszövetkezeteket. A fejlődést kedvezően befo­lyásolta a jó termőföld és a vidék dolgozóinak ön­tudatos, a szocialista építést elkötelezetten támogató magatartása. A magyarok körében a szövetkezeti gondolat ha­mar gyökeret eresztett, és meghonosodott. A nagy­tőrei, a želiezovcei (zselízi), a Dun. Streda-i (duna­szerdahelyi J, a šamoríni (somorjai), a seneci (szenei) és a többi dél-szlovákiai város és falu példát muta­tott mind a szövetkezetesítésben, mind a mezőgaz­dasági termelés növelésében. Az említett vidéken az 1950-es évek derekára a szövetkezetesítés gya­korlatilag mindenütt befejeződött. Dél-Szlovákia népe ma már rekordhozamokkal bizonyít. A gabonanemű- ekből hektáronként néhol már elérik az ötven-hatvan mázsás hozamokat. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság egykor leg­elmaradottabb déli része óriásit fejlődött, és remény- teljes jövő előtt áll. *V. Kapušany (Nagykapos) kö­zelében létesítik az ország egyik legnagyobb ener­giaközpontját. Már épül a második hőerőmű, a kő- olajfeldolgozó üzem, és néhány éven belül elkészül a harmadik hőerőmű is. Továbbfejlesztik az ország legnagyobb „szárazföldi kikötőjét“, a Februárral szinte egyidős Čierna nad Tisou-i (Tiszacsernyő) átrakóállomást. Ugyanakkor többek közöttt Čierna nad Tisoun (Tiszacsernyőn) még jelzőberendezéseket gyártó üzem, Nagykaposon műanyaggyár építését tervezik. A trebišovi (terebesi) járás ipara a járási székhely, valamint Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő), Kráí. Chlmec (Királyhelmec), V. Kapušany (Nagy- kapós) és Vojany (Vaján) körzetében összpontosul. A párt járási bizottsága vezető titkárának szavai szerint gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy „a járás déli része — ahol túlnyomó többségben magyar nem­zetiségű lakosság él — hovatovább előnyösebb hely­zetbe került, mint a járás többi része.“ (A lenini nemzetiségi politika szellemében. Új Szó, 1972. X. 5.) Dél-Szlovákia, főleg a Csallóköz fejlesztése elsősor­ban a munkaerő-tartalékokra, valamint a kedvező vízgazdasági feltételekre támaszkodik. A vidék lakói közül ezreknek biztosít kedvező munkalehetőséget Bratislava óriási olajfeldolgozó üzeme, a Slovnaft, valamint az utóbbi években fellendült gépipar, köz­szükségleti cikkeket gyártó ipar, és az építő- és élelmiszeripar. Szerkezeti változások Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa 1971 májusában büszkén állapíthatta meg: „1966 és 1970 között megújult gazdasági fejlődésünk dinamikája. Szlovákiában a nemzeti jövedelem 61 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 58,3 százalékkal nagyobbodott, és Szlovákia részaránya a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termelésében 21-ről 24 százalékra emelkedett. A mezőgazdaságban túlteljesítettük a negyedik ötéves terv feladatait. A mezőgazdasági össztermelés az előző ötéves átlaggal szemben a tervezett 18,3 százalék helyett 22 százalékkal, az állami alapokba irányuló árutermelés több mint 24 százalékkal nőtt. 157 000 lakást adtunk át ren­deltetésének, és a lakosság személyi fogyasztása 34,5 százalékkal nőtt. Jelentős haladást értünk el a dolgozók életszínvonala növelésének további terüle­tein is.“ (Szlovákia Kommunista Pártjának kongresz- szusa. Pravda Könyvkiadó, 1971. 27. oldal.) A szocialista építés —• menet közben előfordult hibák és fogyatékosságok ellenére — jelentős sikert eredményezett. A revizionisták és a jobboldali oppor­tunisták 1968 és 19P9 elején hiába becsülték le a szocializmus vívmányait, hiába igyekeztek a nehéz­ségeket eltúlozni. A tény változatlanul tény maradt. S a puszta tény az, hogy a munkásosztály 194Ö Februári Győzelme óta Csehszlovákiában a személyi fogyasztás háromszorosára, a nemzeti jövedelem pe­dig csaknem négyszeresére növekedett. Ipari terme­lésünk is hétszer nagyobb, mint volt a felszabadulás előtt. Szlovákia ma egyedül többet termel, mint amennyit a háború előtt az egész Csehszlovákia ter­melt. A nagyarányú gépesítés és a szocialista termelési viszonyok térhódítása eredményeképpen a mezőgaz­daságban a munka termelékenysége a háború előtti­hez viszonyítva három és félszeresével nőtt. Az egy hektárra eső termelés hatékonysága egyharmaddal, a cukorrépa hektárhozama szintén egyharmaddal, a gabona kétharmaddal, a tejhozam egynegyedével emelkedett... Egykor igen sok gondot okozott a közlekedés. Ma elmondhatjuk, hogy már ezen a téren is jelentős javulás történt. A. vasúton túlsúlyba ju­tott a villamos- és Diesel-motoros vontatás, ugyan­akkor autóbuszhálózatunk olyan fejlett, hogy világ- viszonylatban is alig találni hozzá hasonlót. Életünk fejlettségét az is bizonyltja, hogy az egy lakosra jutó napi kalóriaérték évek óta az 3100 — 3200 kalória körül mozog. „Az elmúlt huszonöt év alatt a szocialista társadalom nemcsak a tőkés kizsák­mányolást és a nyomort szüntette meg, hanem ugyanakkor erőteljesen növelte az anyagi fogyasz­tást, és megjavította a dolgozók életkörülményeit. Joggal mondhatjuk: ennek az országnak a történel­mében a dolgozó embernek még sohasem volt olyan biztos élete, olyan megalapozott jövője, mint ma. A táplálkozás és a ruházkodás színvonalát tekintve a legfejlettebb országok közé tartozunk... A háború óta csaknem egy és fél millió új, korszerű lakás épült. A lakosság egyharmada, sőt Szlovákiában a fele 1945 után épült lakásban él... A legutóbbi 15 év alatt a munkaidőt heti hat órával rövidítettük le, és bevezettük az ötnapos munkahetet. Az év napjai­nak több mint egyharmada munkaszüneti nap, még­pedig kivétel nélkül az alkalmazottak valamennyi kategóriája számára.“ (Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa. Pravda Könyvkiadó, 1971. 43. oldal.) A XIV. kongresszuson elfogadott ötödik ötéves terv irányelve szerint 1971 és 1975 között jelentősen szélesedik az ország társadalmi erőforrása, korszerűsödik a népgazdaság, újabb szó cialista termelési kapcsolatok jönnek létre. Számottevő szerkezeti változásokra kerül sor Cseh Szlovákia legerősebb iparágában, a gépiparban. A terv főleg a számítástechnika, az automatizálás, a szám vezérlésű megmunkáló gépek, a korszerű textilgé­pek és más gépi berendezések fejlesztését irányozza elő. A kivitel növelése, a belső piac ellátása, vala­mint az állóalapok korszerűsítése nagyrészt továbbra is a gépiparra épül. Az elkövetkező években ismét több nagy teljesítményű villamos erőmű építését kez­dik meg, illetve fejezik be. Az ötödik ötéves terv folyamán a gázfogyasztás 55, az áramfogyasztás 70 százalékkal nő. Ugyanakkor a tüzelőanyagfogyasztás több mint háromszorosára emelkedik. Az elkövetkező években 500 000 új lakás épül, és mintegy 25—30 százalékkal növekszik a szolgáltatások hálózata. A kiskereskedelmi fogyasztás 1975-ben 28—30 száza­lékkal, a tartós fogyasztási cikkek forgalma 50 szá­zalékkal lesz magasabb, mint az előző ötéves terv­időszakban. (A CSKP XIV. kongresszusa anyagának adatai.) Jövőnk záloga Az ötödik ötéves terv Dél-Szlovákia járásainak is újabb beruházásokat irányzott elő. A tervezett épít­kezések közül a legfontosabb a vágmenti vízi erőmű, a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyiJ építőelemek gyá­ra, a levicei (lévai) gyapotfeldolgozó üzem, a kolá- rovói (gútai) motorkerékpárgyár, a Nové Zámky-i (érsekújvári) húskombinát, a gombaszögi mészgyár és a Kráľ. Chlmec-i (királyhelmeci) bútorgyár. Sok millió korona jut a déli járások termőföldjének a megjavítására, valamint — az ipar és a mezőgazda­ság fejlesztésére fordítandó milliókkal párhuzamo­san — Dél-Szlovákia szociális és kulturális létesít ményeinek a kiépítésére. A merész, de reális terv a csehszlovák nép által elért nemzetközi viszonylatban is magasnak tartolt személyi és társadalmi fogyasztási színvonalából in­dul ki, ezt a tekintélyes szintet fejleszti tovább. Fő célkitűzése: a dolgozók létbiztonságának tovább megszilárdítása, a társadalmi termelés hatékonysá­gának emelése, a lakosság szükségleteinek egyre magasabb szinten történő kielégítése, az életszínvonal állandó emelése. Az ötödik ötéves terv: jövőnk zá­loga. Az emberért van, az általános jólét megterem tésére törekszik. Nemrégen Csallóközből, Mátyusföldről, Gömörből és Bodrogközből munkalehetőség hiánya miatt, ez­rek kényszerültek „ingázni“. Ma egyedül a štúrovói (párkányi) papírgyár mintegy kétezer embert fog­lalkoztat. Rohamosan épülnek a korszerű, minden igényt kielégítő állami, szövetkezeti és egyéni laká­sok is. Számuk óriási. Az említett gyárak és mezőgazdasági üzemek a családok tízezreinek biztosítanak munkát és meg­felelő kereseti lehetőséget. Egyben megváltoztatták a vidék arculatát, a lakosság szociális összetételét és gondolkozását. Ma már Dél-Szlovákia is nemcsak mezőgazdasági dolgozókkal és értelmiséggel, hanem fejlett, létszámát tekintve erős munkásosztállyal is rendelkezik. Lakói a szocializmus hívei, az új társa­dalom lelkes építőL BALÁZS BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom