Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-01 / 102. szám, kedd
1973. V. 1. Szemjonov szovjet és Smith, az amerikai küldöttséq előző vezetője a SALT-tár- gyalásokon N eves politikusok, közéleti személyiségek, pártvezetők, államférfiak nevezik így 1973-at, a most folyó esztendőt, amely Európa életére és jövőjére kiható fontos események éve lesz. Tekintettel arra, hogy kontinensünk a messzi és közelmúltban is számtalanszor volt hadszíntér, csak századunkban két világháború robbant ki Európa kellős közepén, a reménységek beteljesüléseként értelmezett „Európa éve“ a biztonsággal, együttműködéssel, a békével és leszereléssel kapcsolatos kérdések megoldásába vetett hitet élesztgeti az emberiségben. Jogos az emberiség reménysége, hogy a hidegháború közel két évtizedes bénító hatása után tartós feloldódás következik be a nemzetközi kapcsolatokban, s ez kétségtelenül a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak és a szovjetország politikáját meghatározó vezető erő, a Szovjetunió Kommunista Pártja békeoffenzívájának az eredménye. Ezt a politikát pedig főbb vonásaiban Brezsnyev elvtárs kongresszusi megállapítása jellemzi: „A Szovjetunió kész minden területen elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat azokkal az államokkal, amelyek a maguk részéről törekednek erre. Országunk kész más érdekelt államokkal együtt részt venni olyan problémák megoldásában, mint a természeti környezet megóvása, az energetikai és eqyéb természeti erőforrások kiaknázása, a közlekedés és a hírközlés fejlesztése, a legveszélyesebb és legelterjedtebb betegségek megelőzése és megszüntetése, a világűr és a világóceán kutatása és meghódítása“. Valóban nagy és magasztos, minden térre kiterjedő törekvés. Ám a világban annyi megoldatlan probléma halmozódott fel, hogy globális megoldásuk a legjobb szándék mellett sem volna lehetséges gyors időközben és komplex módon. A szovjet diplomácia rugalmasságára vall, hogy a megoldásra váró problémákat úgy csoportosította, hogy érdemi megvitatásuk, az álláspontok egyeztetése, kölcsönösen elfogadható megoldások keresése előbbre vigye a holtponton megrekedt kérdések és kérdéskomplexumok rendezését. Genf A leszerelés, az egész emberiséget legtöbbet foglalkoztató kérdés ENSZ- fórumok örök témája. Fontosságát bizonyítja az is, hogy az utóbbi években különleges ENSZ-szerv, a genfi leszerelési értekezlet foglalkozik vele. Mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés XXVII. ülésszaka tavaly elfogadott egy ünnepélyes nyilatkozatot, amelyben a tagállamok a nemzetközi kapcsolatokban lemondanak az erőszak alkalmazásáról vagy a vele való fenyegetőzés mindenfajta megnyilvánulásáról és egyszer s mindenkorra tilosnak tekintik a nukleáris fegyverek alkalmazását. Egy nyilatkozat ünnepélyes elfogadása és gyakorlati végrehajtása között azonban különbség van, a szavaktól néha hosszú az út a tettekig. Kína, Albánia, Portugália és Dél-Afrika küldötte a nyilatkozat ellen szavazott, ezek az országok nyilván nem tartják magukra nézve érvényeseknek a közgyűlési döntéseket. Ugyancsak Franciaország Is elhatárolja magát a nukleáris kérdésben az ENSZ-től. A közgyűlés határozatait konkretizálni és részlet-kérdésekben megegyezésre jutni hivatott a genfi leszerelési értekezlet. Nemrégen megkezdődött újabb ülésszakán a Szovjetunió Ros- csin nagyköveten keresztül bejelentette, hogy bilaterális alapon bármelyik nukleáris hatalommal kész rendezni az erőszakról való lemondás problémáját, beleértve az atomfegyverek alkalmazása betiltásának kérdését. E probléma, az atomháború veszélyének elhárítása természetesen az atomfegyverek teljes betiltásával és megsemmisítésével függ össze. Ez azért is fontos, mert a föld alatti atomrobbantásokról még nem született nemzetközi megállapodás, s folytatásukhoz különösen az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik. Franciaország és Kína pedig időnkint légköri robbantásokat is végez, dacolva a világközvélemény elítélő magatartásával. A leszerelési értekezlet jelenlegi ülésszakán tehát az atomfegyverek teljes betiltásának, majd felszámolásának a kérdése, továbbá a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény kimunkálása a fő feladat. A lényeg az, hogy valamennyi atomhatalom csatlakozzék az ilyen egyezményekhez s betartásukkal szavatolja céljuk elérését. Például kívánatos volna, ha az Egyesült Államok csatlakozna a vegyi és biológiai fegyverek ala veszélyes propagandát bizonyos NATO-körökben is felkarolják s terjesztői kétségtelenül a leszerelés ellenzői, a béke ellenségei. A genfi tárgyalások, természetesen, nagyon bizalmas jellegűek, tartalmukról, lefolyásukról csak időnkénti hivatalos közleményekből értesül a nyilvánosság. Az utóbbi időben a delegációk többször is derűlátóan nyilatkoztak a tárgyalások menetéről. Az amerikai fél, noha kibúvókat és hézagokat keres a megállapodásokban, nyilván szintén tisztában van vele, milyen felelősség hárul a nukleáris hatalmakra a béke sorsáért. így a két nagyhatalom között szűkebb keretben folyó tárgyalások jótékonyan befolyásolhatják és befolyásolják is a genfi leszerelési értekezletet. Sorsdöntő kérdésekről van szó. A leszerelés általános kérdésének és az atomfegyverek betiltásának megvitatása — ha külön is történik — egy kérdéskomplexum része. Mint Gromiko szovjet külügyminiszter tavaly az ENSZ-közgyűlés ülésszakán kifejtette, napjainkban a hagyományos fegyverkezés veszélye olyannyira megnőtt, hogy a helyi viszályok is ellenőrizhetetlenül nukleáris konfliktussá fajulhatnak. Ennek a felismerésnek cselekvésre kell késztetnie az atomhatalmakat és minden békeszerető országot. Helsinki A finn fővárosban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésén munkálkodó nagyköveti tanácskozásnak már a harmadik szakasza is befejeződött, s a várakozásoknak megfelelően sor kerül a negyedik szakaszra is. kalmazását eltiltó 1925. évi jegyzőkönyvhöz. Washington azonban mindeddig nem mutat rá hajlandóságot. Miért? Erre következtetni enged a vietnami háborúban alkalmazott lomb- tálanítási hadviselési módja. Genffel kapcsolatban tehát a fő kérdés az, hogyan szerezzenek érvényt az atomfegyver teljes betiltásának, végleg tiltsák be a baktérium- és vegyi fegyverek használatát. Derűlátás a SALT-tárgyalásokon Február vége óta újabb forduló kezdődött a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokon. Az 1969 november óta folyó többfordulós tárgyalások az utóbbi időben fellendültek. Mint emlékezetes, Nixon elnök tavalyi moszkvai látogatása során több fontos megállapodás született, többek között a rakéta- és ellenrakétarendszerek korlátozásáról. Mit jelent ennek gyakorlati végrehajtása, ezt elsősorban a katonai szakértők és közgazdászok tudják megmondani. A rakétagyártás ugyanis az általános fegyverkezés egyik legexponáltabb területe, a legtöbb pénzt emészti fel nemcsak a gyártási költségek nagysága miatt, liánéin azért is, mert tovább munkálkodnak az „abszolútnak“ tartott rakétafegyver fejlesztésén, s a fegyverek tökéletesítése ösztönzi a fegyverkezési hajszát. A moszkvai egyezményekben rögzített megállapodás részletes végrehajtása kimunkálásának vannak bizonyos szubjektív akadályai. A már elfogadott SALT-egyezmények érvényesítésének hasznosságát a washingtoni kormány is elismeri, viszont köztudott, hogy az amerikai kormány szorosan összefonódik az ún. hadiipari komplexummal, amelynek döntő pozíciója van az amerikai gazdasági életben és sokszor ennek érdekei befolyásolják a kormány politikai döntéseit. E hadiipari érdek- csoport, érthetően, mindent megtesz azért, hogy ne csökkenjen a fegyver- gyártó monopóliumok profilja. Így kerülnek a tömegtájékoztató eszközök révén olyan rosszindulatú híresztelések a közvéleménybe, hogy, úgymond, az Egyesült Államok lemarad a fegyverkezésben, az állami érdekek megsínylik a a leszerelési intézkedéseket stb. Ezt Általában derűlátás jellemzi a helsinki tanácskozásokat, noha az évek hosszú során át rendezetlenül maradt kérdések megoldása lassan halad előre. A jelenlegi helsinki tanácskozás, amelyen 32 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada nagyköveti rangú képviselői lényegében pu- hatolódzó tárgyalásokat folytatnak arról, megtartható-e az európai biztonsági és együttműködési értekezlet s miben egyezhetnek meg az érdekelt államok. A legtöbb nehézséget éppen a napirend összeállítása okozza. A nehézségek közös nevezője itt is bizonyos NATO-államok kibúvót kereső, nem őszinte magatartása, amely olykor mellékvágányra terelné a tárgyalások menetét. Ez különösen a harmadik napirendi pontnál mutatkozik meg. A helsinki tárgyalások január 15-én kezdődött harmadik szakaszában a szovjet delegáció új javaslatokat tett az értekezlet napirendjére, amely így alakulna: 1. Az európai biztonsáq szavatolása és az európai államok közti kapcsolatok elvei, beleértve a stabilitás és bizalom megszilárdítását célzó egyes kérdéseket. 2. Az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, tudományos—műszaki kapcsolatok ki- szélesítése, beleértve a környezetvédelmi együttműködést. 3. A kulturális együttműködés, a szervezetek és az emberek közötti kapcsolatok, a tájékoztatás kiszélesítése. 4. Az európai biztonsáq és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konzultatív tanács létrehozása. Mint látjuk, a szovjet javaslat eléggé átfogó mindenre kiterjedő, részletekbe nem bocsátkozó elvi álláspontot tartalmaz. Egyes nyugati országok is elismeréssel nyilatkoznak róla. Ennek ellenére akadtak bizonyos országok, amelyek a 3. napirendi pontot, például a tájékoztatás kiszélesítését úgy értelmezik, mint szovjetellenes propaganda engedélyezését a szocialista országokban. A helsinki tanácskozások negyedik szakaszának megkezdéséig az egyes kormányok tanulmányozzak az elért eredményeket és mérlegelik, hol szükséges az álláspontok újbóli kimunkálása, hogy júniusban valóban sor kerülhessen az európai biztonságról és leszerelésről tárgyaló reprezentatív értekezlet összehívására, amit konkrét külpolitikai sikerek, a szovjet—nyugatnémet, lengyel—nyugatnémet szerződés megkötése, a nyugat-berlini négyhatalmi egyezmény aláírása stb. lényegesen megkönnyítenek. Becs Az osztrák fővárosban, ugyancsak szovjet kezdeményzésre, előkészületek folynak az európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folytatandó tárgyalások összehívására. A leszereléssel összefüggő tárgyalásoknak ez az a szakasza, amelyen a leglassúbb az előrehaladás. Elsősorban ügyrendi kérdésekben folyik nagyköveti vita, például vitatják a tárgyalások részvevőinek összetételét (ki, milyen státusban vegyen részt), az értekezlet színhelyéről és időpontjáról, a megvitatandó kérdések köréről és rendjéről. A megvitatandó globális kérdés nem újkeletű. Az európai fegyveres erőkkel és fegyverzettel kapcsolatos szovjet álláspont már 1946-ban kialakult. Ezzel kapcsolatban évről évre újabb kezdeményezések történtek. A kérdés 1964-ben is egész konkrét formában vetődött fel, majd az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramban foglalt el fontos helyet a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésének kérdése. A vele kapcsolatos vitának szem előtt kell tartania azt a megmásíthatatlan tényt, hogy két szuverén német állam létezik, s mindkettő a nemzetközi jog teljes jogú alanya. Ahhoz, hogy a bécsi tárgyalások előbbre jussanak, több jóakaratra van szükség a NATO-államok részéről. L. L. A Pentagon, az amerikai hadiipari komplexum 1. számú kiszolgálója
