Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-27 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

KIRÁNDULÁS ELŐTT I. Ma már az autókirándulás oly elterjedt szórakozás, arait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mivel közeledik a kirándu­lások főidénye, szeretnék néhány tanáccsal szolgálni, különö­sen a kezdő motorosoknak. Mint minden sportágnak, az autókirándulásnak is megvan­nak a maga törvényszerűségei. A forgalmi szabályok betartása, egymás iránti figyelmesség, segítőkészség, oly természetes do­log, amivel nem szándékozunk külön foglalkozni. Ahhoz, hogy az utunk sikeres legyen és örömünket leljük az utazásban, előre fel kell rá készülnünk. Különösen azokat a kirándulásokat készítjük elő gondosan, amelyek a távolságot és az utazási viszonyokat tekintve meg­terhelést jelentenek mind a gépkocsinak, mind a kirándulás részvevőinek. Jó felkészüléssel megelőzhetjük azokat a váratlan kellemetlenségeket, amelyek elronthatják a legszebb élmé­nyeinket is. Az útitervbe foglaljuk bele a részvevők igényeit és teherbí­rását. A hosszabb utakat lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy minél több érdekesség adódjék az útvonalon, ne legyen az út unalmas. Az útitervben legyen benne, hány kilométert teszünk meg a célig. Ha több napos kirándulásról van szó, jelöljük ki az egész útvonalat, az útbaeső pihenőket, tájékozódási pontokat és képességeinkhez, körülményekhez mérve tervezzük be az egy napra eső kilométereket. Az előkészületekhez tartozik az autótérkép és annak haszná­lata. hnp-y a hosszabb úton gyorsan tudjunk tájékozódni be­lőle Csakis a jól előkészített kirándulás járhat teljes sikerrel. Mivel most kezdődik a nyári kirándulások időszaka, főkép­pen ezzel fogunk foglalkozni. Kezdeném a vezető ruházatával, amelynek könnyűnek, szellősnek, kényelmesnek kell lennie, le­hetőleg sportos kivitelben, hogy használhassuk a sportolásnál is. Ügyeljünk, hogy feleslegesen ne vigyünk magunkkal sok ruházatot. Ez általában az útitársakra is vonatkozik, akik tájé­kozatlanságból vagy egyéb okokból felesleges holmikat vísz^jK. Természetesen azért a legmelegebb időben is számítanunk kell a lehűlésre, különösen, ha a hegyekbe megyünk. Egy me'eg pulóver sosem felesleges. Ami a személyi higiéniát illeti, min­denki saját szokása szerint csomagol magának, de a gépkocsi- vezető feltétlenül vigyen magával olajos kezekre való tisztító- szert (pld. Solsapon), amely javítás után nagyon hasznos le­het. Ne feledkezzünk meg a jól felszerelt kézi gyógyszertárról, amelyben az általános tartalom mellett jó ha van tabletta a rosszullét ellen (Kinedril), arai az útitársaknál néha előfordul. (Az ilyen esetben gyakran elég, ha az illető a hátsó ülésről átül az elsőre.) Általában a beteg ember ne utazzon, de ha már utazik, ne feledje vinni magával az előírt gyógyszert. Vi­gyünk magunkkal ivóvizet, melyet időnként cseréljünk ki. Ne hagyjuk el a személyi iratok átvizsgálását, hogy az esetleges hiányokat még idejében elintézhessük. Mindenről készítsünk egy előzetes jegyzéket, amelyből aztán kihagyhatjuk, ami felesleges, vagy hozzáírjuk azt, amiről elfe­ledkeztünk Természetesen mindem motoros érdeke, hogy a kirándulás, amelyre gondosan előkészült, kellemesen, motorhiba nélkül fe jeződjön be. Ezt csakis a folyamatos karbantartás, a gépkocsi gondos kezelése biztosítja. Hosszabb út előtt határozottan ta­nácsos pár órát a gépkocsi átvizsgálására fordítani. E célból nézzük át az egész kocsit, az egyes gépegységek működését, külön foglalkozzunk a fékkel és a kormányberen­dezéssel! A villamos berendezésnél ügyeljünk a fényszórók pontos beállítására, a féklámpa, irányjelző, ablaktörlő ellenőrző műszerek működésére. Mérjük meg a gyújtás megszakításának távolságát, valamint a gyújtógyertya és elektródák közti szikratávolságot. Állítsuk be az előgyújtást! Nézzük át az egész villamos vezetéket, nincs-e valamelyik csatlakozás meg­lazulva, vagy oxidálva. Az akkumulátorba öntsünk desztillált vizet, az előírt magasságig, esetleg töltessük fel. Érzéssel pró­báljuk meghúzni a csavarokat, a hibásakat cseréljük ki, r^ert például egy megkopott anyacsavar, amelyen „átugrál“ a kulcs, az úton sok bosszúságot okozhat. Nézzük át a dinamót, nincsenek 9 elkopva a szénkefék, ugyanez vonatkozik az indítóra is. Tisztítsuk ki a karburá­tort, az egyes fúvókákat és a légszűrőt. Győződjünk meg a benzintartály és a csővezeték hibátlan tömítéséről. Vizsgáljuk meg a gumiabroncsokat, nem túl kopottak-e, mérjük meg a nyomást r pótkerékben is. Ne induljunk útnak hibás gumiabronccsal, sem pőtkerék nélkül. Mérjük meg a kerékösszetartást, a kormány holtjátékát. A féknél ügyeljünk a fékvezeték minőségére, ne érjen mozgó részhez, s a fék­henger gumidugattyúja mellett ne szivárogjon a fékolaj. A fékbetétek ne legyenek kopottak. Bármilyen fékhibának sú­lyos következményei lehetnek! Továbbá vizsgáljuk át a hűtőberendezést, a hőfokszabályozó működését, a gumitömlők ne legyenek megrepedezve, tömív- senek, a ventillátorszíj ép legyen. A végén az egész kocsit kenjük át, cseréljük ki vagy öntsük fel az olajat az előírás szerint. A megállapított hibákat az út előtt eltávolítjuk, ami pedig a szaktudásunkat meghaladja, bízzuk szakemberre. Ne haHsz- szuk a hibák eltávolítását az útra, hiszen pihenni, új clmé- nyeket szerezni készülünk, és nem pedig valami távoli cam- pingben karbantartást végezni a gépkocsin! A legkörültekintőbb, leglelkiismeretesebb előkészületnél is előfordulhat azonban, hogy kénytelenek vagyunk az úton javítani. Erre számítanunk kell és kellőképpen fel kell rá ké­szülnünk. A legszükségesebb szerszám- és pótalkatrész-készlet hosz- szabb úton nélkülözhetetlen. Általában a szerszám, amit a kocsihoz kaptunk, nem kielégítő az útközben előforduló hi­bák kijavításához. Minden hiba megjavításához nem vihetünk magunkkal sem szerszámot, sem pedig megfelelő pótalkatrészt. Ezért jól megnézzük, mi is a legszükségesebb, amit magunk­kal kell vinnünk. Ezek összeállítása nagymértékben függ a gépkocsi típusától, mivel az egyes gépkocsi típusoknál nem azonos alkatrészekkel van baj; függ az út hosszúságától és nem utolsósorban a szaktudásunktól. KOLLÁR JÁNOS 1973. V. 27. Sikeres és hasznos találkozó volt A II. Balaton-Tátra Barátság Rallye eredménye Két héttel ezelőtt arra hívtuk fel olvasóink figyelmét, hogy indul, rajtol a II. Balaton—Tát­ra Barátság Rallye. Most arról szeretnénk tájékoztatni olva­sóinkat, milyen eredményeket értünk el, kik nyertek, és ho­gyan teljesültek azok a politi­kai és társadalmi célkitűzések amelyeket a szervező bizottsár célul tűzött ki. A rendezvény cnnetien szere pel egy szó: BARÁTSÁG. E szó egyértelműen kifejezi óhajun­kat. s a szervezők — a Pravda — az SZLKP Sajtókombinátjá­nak Pravda Kiadóvállalata és a Szlovákiai Újságírók Szövetsé­ge mellett működő Újságírók Autóklubja, valamint a buda­pesti Vne Turistique Kiadóvál­lalat és a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének Inter- press Autóklubja — a május 11 és 15 között lebonyolított ral- lyevel elsősorban azt a célt kö­vették, hogy a két baráti or­szág: a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság autós újságíróinak találkozója is hozzájáruljon a népeink közötti barátság inte^ zívebb elmélyítésébe*. Ez a Barátság Railye elsődle­ges célja. A találkozón nem hi­vatásos autóversenyzők vettek részt, hanem elsősorban újság­írók, akiknek a politikai-társa- dalmi tevékenysége az elsődle­ges. Hogy e célokat mennyiben si­került valóra váltani — a szer­vező bizottság részletesen érté­keim fogja. Saját tapasztala­taink alapján azonban már ma elmondhatjuk, hogy a kezdemé­nyezés nagy megértésre és visszhangra talált. A találkozó­nak több, mint kétszáz részve­vője volt, akiket lelkesen üdvö­zölt a lakosság, éspedig nem­csak az ügyességi próbák szín­helyén, hanem szinte az egész útvonalon. Szlovákia területén — többek között — különösen szeretnénk kiemelni Komárno (Komárom), Jásová (Jászfalu), Kolta és Levice (Léva) lakosai­nak lelkes üdvözlését és részvé­telét. E területeken áthaladva valóban úgy éreztük, hogy a barátság nem üres jelszó! A vá­rosukban és falvakban jelsza­vakkal és zászíócskákkal fogad­ták a versenyzőket. E megnyil­vánulást úgy értelmezzük, hogy megértették a rallye célkitűzé­séit, s a biztonságos közúti kö? lekedás jelentőségét ;s. Az idei Barátság Rallyen részt vettek — megfigyelőként — a Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság, Bul­gária, Románia és Jugoszlávia képviselői is. A rallye befejezé­se utáni találkozón — kivétel nélkül — őszinte elismerésüket fejezték ki. A rendezvényt si­keresnek és rendkívül hasznos­nak tartják, s egyértelműen tá­mogatják a rallye nemes gon­dolatát. Számíthatunk tehát ar­ra, hogy a csehszlovák—ma­gyar kezdeményezés — amely páratlan a maga nemében — gyökeret ereszt a többi szocia­lista országban is, és a rallye „mezőnye“ már a legközelebbi jövőben kibővül és a célkitűzé­seknek megfelelően valamennyi baráti ország rendezvényévé lesz, s az internacionalizmus és a nemzetközi együttműködés el­mélyítésének újabb eszközévé válik. A Magas-Tátra valóban a ne­mes célokért küzdők találkozó­jának színhelye volt. Erre ha­ladt a Prága—Varsó—Berlin ke­rékpáros Békeverseny is. Jelké­pesen szólva: a barátság talál­kozott a békével. S ilyen célo­kért erdemes volt — és a jövő­ben is érdemes lesz küzdeni. Ugyanis az autós újságírók idei nemzetközi találkozójának befejeztével lényegében meg­kezdődtek az előkészületek a III. Tátra—Balaton Barátság Rallyere, melynek sikere érde­kében a szervező bizottság is­mét mindent megtesz. KEREKES ISTVÁN A vándorserleget nyert Auto-moto csapata dr. Jozef Bočkainak, a Pravda — az SZLKP Sajtókombinát ja igazgatójának (balról a második) és Mátrai Istvánnak, a budapesti Vue Turistique Ki­adóvállalat ügyvezető igazgatójának (jobboldalt) társaságában Fero Spáčil felvételei A verseny helyezettjei A II. Balaton—Tátra Barátság Rallyen hat géposztályban 27 csehszlovák és 27 magyar kocsi állt rajthoz. Egy csehszlovák és magyar kocsin kívül valamennyien célba értek. Eredmények: az 1300 kcm fölötti géposztályban — 1. Mikuláš SchMtzel—Jozef Ertl (csszl)., 2. Tar András—Simon Ferenc (m.), 3. Henry Herda —Ľudovít Hrčko (csszl.). Az 1300 kcm-es géposztályban: 1. Vla­dimír Brychta—Adela Brychtová (csszl.), 2. Dr. Antalffy György —Dr. Tandari János (m.), 3. Ján Pokorný—Kamil Pokorný (cseh­szlovák). Az 1150 kcm-es géposztályban: 1. Vladimír Blažek— Ladislav Fegyveres (csszl.), 2. Alexander Molnár—Alžbeta Mol- nárová (csszl.), 3. Eduard Drobný—Milan Mlsna (csszl.). Az 1000 kcm-es géposztályban: 1. Zelraan Ferenc—Murányi László (m.), 2. Ján Goldberger—Michal Szabó (csszl.), 3. Dr. Ladislav Janov­ský— Milan Kubiš (csszl.), 4. Pápai László—Dr. Faragó Erika (m.). A 850 kcm-es géposztályban: 1. Zima János—Kondorosi Ti­hamér (m.). A 600 kcm-es géposztályban: 1. Ján Výžinkár—Sve- tozár Fiala (csszl.), 2. Pánlcs György—Pánics Zoltán (m.), 3. Sági Endre—Kónya József (m.). Az abszolút sorrend helyezettjei: 1. Zima János—Kondorosi Tihamér (m. — Steyr Puch), 2. Miku­láš Schätzel—Jozéf Ertl (csszl. — Škoda), 3. Ján Výžinkár— Svätozár Fiala (csszl. — Trabant). A csapatversenyben 13 csa­patot értékeltek. Helyezések: 1. Auto-moto (Schätzel—Ertl, Mol­nár—Molnárová, Goldberger—Szabó), 2. Csongrád megyei Hírlap (Zlatnícky—Tánczos, Antalffy—Tandari, Zelman—Murányi), 3. Vue Turistique (Faludi—Faragó, Pápai—Faragó, Bártfai—Hubert). A csapatversenyben külön kiírt vándor serleget az Auto-moto csa­pata nyerte. A sajtópályázat nyertesei: 1. Milan Kubiš (Šport), 2. Milan Pivovarči (Život), 3. Kerekes István (Űj Szó). A fotópá­lyázat díjnyertese: Fero Spáčil (Stop). A szlovákiai útvonalon így üdvözölték a versenyzőket Ügyességi próbán az abszolút győztes Zima—Kondorosi páros A rallye résztvevői a Liptovský Mikuláš-i „Háj“ dombon megko­szorúzzák a II. világháborúban elesett hősök emlékművét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom