Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-20 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

Tavasz... (Foto: Mű lis Pavel] CELT1BAI0S BlSZEtfiSEK A Rima völgyébe« épült fel a hnúšťai-likieri kórház. Sok beteg keres és talál itt gyógyulást. A kórház se­bészeti osztályán három magyar kislány dolgozik, mint ápolónő. A Rožňavai (rozsnyói) Egészségügyi Szakkö­zépiskola elvégzése után 1972 júliusában kerültek ide. Bartók Klára kedves, halk szavú, mindig mosolyog. Így vall magáról: „Polináról (Alsófaluból) származom. Az alapfokú iskola elvégzése után az egészségügyi középiskolába jelentkeztem. Szüleim eleinte igyekeztek lebeszélni. Véleményük szerint, az ápolónői munka szép, nemes hivatás, de sok áldozattal, lemondással jár. Én azonban nem hagytam magam. Kitartottam eredeti el­határozásom mellett. A felvételi jól sikerült, vágyam teljesült: teljes odaadással készülhettem élethivatásom­ra. A múlt év nyarán, amikor ide kerültünk, sajnos, olyan sok volt a baleset, hogy jóformán gondolkodni sem volt időnk, s máris benne voltunk a legkomolyabb, legnehezebb munkában. Ez volt az igazi érettségi vizsga. S bizony nem volt könnyű! De azért nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam. És ha még egyszer kel­lene választanom, újra emellett döntenék.“ Svantner Éva szolid, ritkán mosolyog, komolyan ve* szi hivatását. Ö a következőket mondja: „Barátnőmmel, Bartók Klárával együtt jelentkeztünk a Rozsnyói Egész­ségügyi Iskolába. Nagyon örültünk, amikor egy munka­helyre kerültünk. Szüleim annak idején rám bízták a pályaválasztást, és most ők is velem örülnek, hogy megtaláltam életcélomat. Munkámat igyekszem úgy el­végezni, hogy a feletteseim és a betegeim egyaránt meg legyenek elégedve.“ Pál Erzsébet a harmadik. Eleven, csinos, szőke kis­lány, azonban tud szigorú, „katonás“ is lenni. Nem tűri a hanyagságot, a rendbontást. Kérdésemre, miért éppen ezt a szakmát választotta, csodálkozva neveti el magát: „Én el sem tudnám másképp képzelni az élete­met. Ha százszor kellene választanom, mindig ugyanezt választanám. Hát igen — teszi hozzá elgondolkodva — az élet egészen más mint az iskola, de azért nem csa­lódtam. Munkahelyemmel elégedett vagyok, munkámat igyekszem lelkiismeretesen elvégezni. Két volt iskola­társammal, Évával és Klárával kétszoba, fürdőszobás intézeti lakásban lakunk, közel a kórházhoz. Gyakran járok haza, ugyanis szülőfalumban Nová Baštán (Űj- bástj a SZISZ-szervezet elnöke vagyok. Most éppen egy színdarab előkészítésén dolgozunk. Nagyon szeretem a prózamondást is, szabad időmben ezzel foglalkozom. A közelmúltban részt vettem Rimavská Sobotán (Rima­szombat) egy járási prózamondó versenyen, ahol a má­sodik helyen végeztem“. Boldog, céltudatos, elégedett húszévesek. Szívük sze­rint választották hivatásukat, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a gondjaikra bízott betegek minél eiőbb egészségesen térjenek vissza a termelőmunkába. PÁL LÁSZLÓNK Szakmai vetélkedő A Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolá­ban nagy súlyt helyeznek a szaktan- tárgyak elsajátítására. Az iskolában tanultakon kívül igyekeznek a diákok érdeklődését felkelteni a megfelelő szakirodalom és a mezőgazdasági gé­pesítés fejlődése iránt. Nemrégiben a szaktantárgyak bizottsága iskolai mé­retű szakmai vetélkedőt rendezett. Az osztályversenyek után került sor a döntőre. Az első helyen a IV. A osztály csapata végzett, második lett a II. B, harmadik pedig a II. N osztály csoportja. A győzteseket a szülői munkaközösség díjaival jutalmazták meg. LIPTÁK LAJOS SZISZ muff™ Janik (Janók) községben lavaly alakult meg a SZISZ-szervezet. A fia­talok klubhelyiségükben rendszere­sen tartanak összejöveteleket, és elő­re kidolgozott terv szerint dolgoznak. Kulturális műsorral köszöntötték a Szovjetunió megalakulásának 50. év­fordulóját, Petőfi-estet rendeztek, leg­utóbb pedig a járási táncdalfesztivál elődöntőjének megszervezésében se­gédkeztek. Tavaly társadalmi munká­val járultak hozzá a faluban a jár­dák építéséhez, díszfák kiültetéséhez. A halottasház építésénél 9000 brigád­órát dolgoztak le. Ebben az évben hazánk felszabadításának évfordulója tiszteletére 3350 brigádóra ledolgozá­sát vállalták a kultúrház átépítési munkálatainál. FARKAS RÓZSA Kettős ünnepséget tartottak a Sahyí (Ipolysági) Magyar Gimnázium diák­jai. Színes ünnepi emlékműsorral em­lékeztek meg Vlagyimir Iljics Lenin, a nagy forradalmár születésének 103. évfordulójáról. Az ünnepség második részében az első osztályos tanulókat ünnepélyesen a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjaivá avatták. JÁMBOR VALÉRIA EGY A JELSZÓNK: BÉKE 1973. V. 20. K antáiia es Jegorov szakaszvezetök . kitűzték a Reichstag épületére a vörös zászlót, elnémult az ágyuk tüze és a gépfegyverek kattogása. A ham­vasztó kemencék nem füstölögtek töb­bé, a koncentrációs táborokban az élő halottak elvágták a drótsövényeket. A hegyekből lejöttek a partizánok, s az utcákon kigyúltak a lámpafények. A szirénák elnémultak, és az emberek­nek már nem kellett többé félniük. A békét szimbolizáló galambok ellepték az utcákat és tereket. A háború után égetően szükséges volt megteremteni a fiatöl nemzedék között az antifasiszta demokratikus, egységet, a békéért és a barátságért folyó harcra mozgósítani az ifjúságot. Ezt a célt tűzte ki az .1945 novemberé­ben Londonban összeülő Demokratikus Ifjúsági Világszövetség alakuló kong­resszusa. A Big Ben, a híres londoni ha­rang kettőt ütött, délután két óra volt, mikor az emelvényen elhelyezkedtek a küldöttek: a fiatal francia partizánok képviselői, a lenini Komszomol veze­tői, a cambrigde-L egyetem diákjai, a stockholmi fiatalok és fiatalok a világ minden részéről. Hatvanhárom ország több mint 30 millió fiataljának képvise­letében 1437 küldött mondta ki a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulását. És mivel meg akartak ismerkedni egymással, versengeni akar tak, énekelni, táncolni, megszületett az elhatározás, hogy kétévenként Világ ifjúsági Találkozót rendeznek. Szavazás útján Prágának jutott a megtiszteltetés: az I. VIT megrendezé­sének joga. meg. 72 országból jöttek el oroszok, négerek, kínaiak, mongolok, angolok, franciák, svédek, indonézek. Mi min­dent lehet táncolni és énekelni a fel­vonuló menetelő tömegben! Vonulnak a fiatal indiaiak, a bájos hindu lányok, mellettük gyorsléptű pakisztániak, akik itt Prágában ünnepük függetlenségük várva-várt ünnepét. Vonul a tömeg, zászlókat, békegalambokat lengetnek, jelszavakat ütemeznek“. A prágai stadionok nagyszerű sport- események színhelyei e napokban. A versenyzők közül jó néhányan egy év­vel később a londoni olimpia győzel­mi dobogóin láthatók újra. Az Iskolák termeiben, a Lucerna nagytermében, a Moldva-folyó történelmi nevezetességű partjain a fiatalok komoly értekezletre jönnek össze, hogy megbeszéljék prob­lémáikat. Érdekes témákat vitatnak meg. Az előadók között látható Joliot Curie, a világhírű Nobel-díjas tudós és más neves személyiségek. Eljött Paul Robeson, az ismert néger énekes és az első szava ez volt: „Azért jöttem, hogy énekeljek és mindannyian megvédjük a békét.“ A VIT résztvevőinek egy csoportja el­látogatott a német fasiszták által földig lerombolt Lidicébe is. A mártírokról való megemlékezés után ásóval, kapá­val, talicskákkal vettek részt a világ fiataljai Lidice újjáépítésében. Az első VIT alapgondolatát, jelentőségét és az akkori helyzetet Klement Gottwald elvtárs a VIT küldötteihez intézett be­szédében fejezte ki a legtalálóbban: „A világ ifjúsága, amely saját tapasztalatá­ból ismeri a háború és a fasizmus bor­zalmait, a prágai ifjúsági találkozón impozáns módon kinyilvánította: szi­lárd akarattal összefog, hogy a világot ne döntsék már többé véres háborúk­ba. Békét akarunk! Ez a kiáltás 'hang­zott Prágából, és visszhangra talált az egész világon minden becsületes ember szívében.“ SZIGETI GYÖRGY 1947. július 20 és augusztus 19 között került sor az első Világifjúsági Talál­kozóra, melyen 72 ország képviseleté­ben 17 ezer külföldi és 50 ezer cseh­szlovák fiatal vett részt. A megnyitó ünnepség 1947. július 20. este 8 órakor kezdődött. Reflektorok fényében har­sonák hangjai adtak jelt a felvonulás­ra. Egymás után jöttek a különböző országok küldöttei. Köztük voltak olya­nok is, mint a spanyol fiatalok, akik szökve jutottak át hazájuk határán. El jöttek a szovjet fiatalok, akik magasra emelt sarló-kalapácsos vörös zászló alatt vonultak fel. Novikov szovjet zeneszerző az első VIT tiszteletére komponálta az „Egy a jelszónk: a béke“, „Harcba a boldog jö­vőért megyünk“ című dalt, amely a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség himnusza lett. Ezt a dalt gyorsan meg­kedvelték a fiatalok, és a következő napokban már mindenfelé énekelték. Az egykori krónikás így jegyezte fel a megnyitó hangulatát: „Alattunk höm­pölyög a tömeg, 17 ezer külföldi ven­dég, az ifjúsági fesztivál küldöttei vo­nulnak fel. Fiúk és lányok tarka nem­zeti viseletben és kék ingekben. Han­gos, vidám, daloló, kacagó, ujjongó t.,­Pfága 1947: Világifjúsági Találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom