Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-17 / 116. szám, csütörtök

MÉLYSÉG FÖLÖTT DÉNES GYÖRGY KÖTETE A szerző a csehszlovákiai ma­gyar irodalom fslszabadulás utáni derékhadához tartozik. Az első verseskötete óta (Magra vár a föld), mind formailag, mind pedig a gondolati elmé­lyülés tekintetében nagy utat járt be. Az 1970-ben megjelent „Az idő börtönében" című válo­gatott verseskötetéért Madách- díjjal tüntették ki. Dénes György, a „Mélység fö­lött“ című kötetét négy ciklus­ra osztotta: „Ne fuss!“ „Múlta­dat viszed", „Ki varázsolt el en­gem?" „Emberi sors". A kötet füljegyzetében olvashatjuk: „A múltját maradéktalanul vállaló, az élettel viaskodó, az egyén és az emberiség sorsáért aggó­dó költő elkötelezettsége és hu­mánuma hatja át ezt a verses­kötetet, melynek jellegzetes sö­tét alapszínein át-meg áttör a fény, a reménység, a bizakodás derűje, hogy a záró költemény­ben új hitet adva fényesen ra­gyogjon „a tisztaság zenitjén". Ami Dénest a versolvasó szá­mára rokonszenvessé teszi, az a formai egyszerűség, a gondo­latok könnyed formálása, az elvhűség és az a költői gesztus, hogy vállalja eddigi önmagát. Jelzőrendszere a természetből táplálkozik. Friss és eleven ter­mészeti képeire hol puha vat­tacsomóként, hol meg nehéz vasreszelékként tapad azadek- vát gondolati megnyilatkozás. Versei nem időn és téren tú­liak: egyszerűek, szépek, eszté­tikai élményt nyújtanak, kife­jezésmódját tekintve hozzáfér­hetőek. Középpontjukban min­dig ott az ember: a látó és ér­ző szervezet, amely sajátos gon­dolat- és érzésvilágával formál, miközben saját maga is formá­lódik. Dénes György a ma költője: minden izgatja. Sajátos hangvé­telével forradalmárként szól: a társadalomról a társadalomnak. Versei a közösség szubjektumon átszűrt érzéskomplexusokat megvalósító tette. Lírai izzású a verse akkor is, ha a szere­lem vagy a halál valóságáról ír, akkor is, ha a vetkőző ga­bonaföldekről, a félelemről, vagy a magára döbbenéséről vall. Munkásságával elkötelezte magát a haladásnak, a szocia­lista jövőnek. Hazaszeretét így fejezi ki a „Ne fuss" című ver­sében: vNe fuss hát, jobb e tájon, * föld hívebben ápol. Szebb itt a mélybe hullás, a végső szabadulás." A költő felismeri a tájban rejlő erőt, amely nemcsak fel­tételeket teremt a lét kibonta­kozásához, hanem köt is: kita­pintható, erős gyökerekkel. A költő, — mint ahogy Dénes is vallja — nem futamodhat meg, hanem vállalnia kell a harcot, amely végeredményben a társadalmi haladás hordozó­ja, mozgatója. Szépek a „Múl­tadat viszed“ című ciklus zárt gondolatokat tartalmazó négy­sorosai is. Nagy részük a köl­tői lélek önelemző szándéká­nak az eredményei, de jelen van bennük a tágabb értelemben vett táj is, vagy a felsejlő is­mert arc. A többnyire sötét szí­nekkel festett képekből a cik­lus végén felcsillan az optimiz­mus: „Cseresznyefa. Elnézem vézna testét: terem-e még jövőre cseresznyét? Szikes földre vetette árva sorsa, virágba borul így is — haldokolva." (Cseresznyefa) Virág és halál: közeli, egy­mást asszociáló fogalmak. Eb­ben a versben végső soron még­sem az enyészet, hanem a to­vább élés, a folytatás és a foly­tatódás szól tiszta hangon. A „Keresd a költőt“ című ver­sében a költőről fogalmazott ál­láspontját fejezi ki: „A költő a világ útjain csavarog/... /Elkeveredik a földdel/, elke­veredik a lüktető napokkal, / vi­rágba, bogáncsba költözik,/ s a sóhajokban is ott piheg .../ Mindenütt keresd." Vagyis, a költőnek jelen kell lennie mindenütt, mint ahogy, mindenben jelen van a költé­szet is. A költő célja felfedezni és megteremteni a harmóniát. Dénesnek ez sikerül és vállalja a kis sorsokat is: „Csillagködökbe rejtezés a költő dolga nem lehet, forr az élei, liheg az ár, hajoljunk hozzá közelebb (A kis sorsokat mondjuk élj Dénes György számára a nép­pel való azonosulás jelenti a célt. Kötetében talán az „Em­beri sors“ című ciklus a leg­szebb. Az emberi sorsról szólás rtt az emberiség sorsa feletti aggódás is. A kötet a Madách Lap- és Könyvkiadó gondozásá­ban jelent meg. A kifejező vé- dőborító és címkép fán Zele- nák munkája. SZITÁSI FERENC SIKERES SZEREPLES Villáminterjú Márk Tivadarral Az operakedvelő közönség előtt bizonyára nem ismeretlen Márk Tivadarnak, a Budapesti Állami Operaház jelmezterve- ü>j0nek a neve. Az ő munkáját dicsérik a mindannyiunk által látott világsikerű, Liszt Ferenc hetéről szóló Szerelmi álmok című film jelmezei is. A Kossuth-díjas, érdemes művész nemrégiben Bratislavában járt, jobban mondva átutazóban töl­tött itt egy napot. Berlinből Budapestre utazva pihent meg nálunk. Kihasználva az alkal­mat feltettünk neki néhány kér­dést: — Mi volt NDK-beli utazásá­nak célja? — Operaházunk pár évvel ezelőtt nagy sikerrel mutatta be a Spartakus című balettet, mely az 1971-es párizsi tánc­fesztiválon, a Theatre de Champs Elysées-ben aranyér­met nyert. A berlini Deutsche Statsoper képviselőinek annyi­ra megtetszett a balett, hogy megvették Seregi László ko­reográfiáját, Forrai Gábor díszleteit ós az én jelmezter- veimet. A darabot a berlini ope­ra saját művészeivel mutatja be. Mostani utamon már har­madszor ellenőriztem a jelme­zek készítését. A sikeres bemu­tatóknak minden előfeltétele megvan: a kosztümöket gyö­nyörű anyagokból készítik, so­kat áldoznak rá: a színház maga nagyszerű, berendezése és világítása szupermodern. A berliniek nagy várakozással te­kintenek a premiér elé. — Mit árulhatna el nekünk a magyar Állami Operaház leg­közelebbi terveiről? — Talán csak az érdekesebb előadásokat említeném meo. Szombathelyen, a rómaikori Izisz-szentélyben idén is be­mutatjuk a Varázsfuvolát. A híres fertőrákosi kőfejtő kitű­nő akusztikájú színpadán rész­leteket adunk elő a Fidelióból és az Aidából. Budapesten a Margitszigeten több előadás ké­szül: újra szerepel a műsoron Verdi Attilája; ősbemutatónak számít Csenki László Puskin: A cigányok című költeményére írt operájának előadása, mely már díszletei miatt is érdekes­nek ígérkezik: a természetes ,,díszleteken“ kívül csak sátra­kat, kocsikat használnak fel a cigánykörnyezet felidézésére. Csupán érdekes hírként emlí­teném: film készül Farkas Fe­renc Csínom Palkó című daljá- tekaból ... FLÓRIÁN LÁSZLÓ Tóthpál Gyula felvétele JUBILÁL a világhírű cseh üveg­es bizsuipar Železný Brod, ez a hegyaljai kis város és festői környéke a Jizera-folyó partja üveg- és bi- zsuiparáról ismert az egész vi­lágon. Gyártmányainak több mint 80 százalékát külföldre, elsősorban a kapitalista orszá­gokba szállítja. Ezzel magya­rázható, hogy a vállalatnak az évtizedek során gomba módra szaporodó — téperi, zasadai, turnovi, jabloneci, lisnyi, pén- čini üzemei — szinte ontják ma­giakból a legmerészebb igénye­ket is kielégítő, divatos, sőt látványos árut. Valamikor apáról fiúra szállt ezen a vidéken ez a művészetet és ízlést feltételező mesterség. Nem csoda tehát, hogy az üze­mek dolgozói az új technika ér­vényesítésével, oly nagy hozzá­értéssel és sikerrel készítik az igazgyöngy utánzatokat, hogy szabad szemmel fel sem ismer­hető. A bizsu iránt egyre fokozódó kereslet és a rendelkezésre ál­ló munkaerők kihasználásának lehetősége adta a gondolatot egy további üzem felépítésére a szlovákiai Želiezovcén, mely­nek lényeges bővítésére a ter­vek szerint 1973—1975-ben ke­rül sor. De addig is szorgal­mas munka folyik az üzemben. Újabb és újabb káprázatos áruk, mesterművek születnek, mely láttán egyetlen nő sem lehet közömbös. Ez volt a benyomásunk a Prága legelegánsabb bizsubolt­jába — az Óváros téren — megtartott, divatbemutatóval egybekötött sajtóértekezleten, ahol megtudtuk, hogy a válla­lat a termelés állandó fokozása ellenére rendszeresen csökken­ti az önköltséget. Ez nemcsak a szocialista verseny és a szo­cialista munkabrigádok érde­me, hanem a technikusoké, konstruktőröké és újítóké is. —km— O Az Orientalisták XXIX. Nemzetközi Kongresszusát jú­lius 16 és 22 között tartják Pá­rizsban. A kongresszus rende­zőségéhez eddig 2800 orienta­lista részvételi bejelentése ér­kezett meg. A témák között az első helyet foglalja el az ázsiai problémák megvitatása. Számos előadás hangzik el majd az ázsiai kultúra történetéről, In­diáról és Kínáról. ISMÉTLÉSEK IDEJÉN Éotil a homokvár f: Sressmann felvétele Május közepén kezdődik az iskolákban a nagy ismétlések ideje. A tanulóknak ilyenkor az egész iskolai év tananyagát át kell ismételniük. Ezért gyakran felmerül a kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? Több szülő­től hallottam, hogy 11—15 éves gyermeke 20—30 oldalas „házi feladattal“ jön haza, s rögtön mellemnek is szegezték a kér­dést: mi ezzel kapcsolatban a pedagógia álláspontja? Az ismétléseknek általában nem az a céljuk, hogy a szep­tembertől tanultakat, tehát a tanév egész anyagát töviről hegyire átvegyék a tanulók. Ez már csak az idő rövidsége miatt is lehetlenség volna. Ellenben minden összefoglaló ismétlés­nek nagy jelentősége van, mert elmélyíti, tartóssá teszi a gyermek ismereteit. Rávilágít a jelenségek összefüggéseire, rendszerezi a már meglevő is­mereteket és azokat új, más szemszögből, teljesebb összefüg­géseiben mutatja be. Ezért te­hát helytelen az ismétlések so­rán 20—30 oldalas „házi fel­adatok“ kijelölése. Az ismétlé­seknél a pedagógusnak mérle­gelnie kell, mi a tananyagból a legfontosabb, az ún. törzs­anyag és mi az ezt kiegészítő, illetve a törzsanyaghoz kapcso­lódó tájékoztató anyag. Az is­métlések során kapott házi fel­adatnak tehát nem lehet az a célja, hogy a tanuló még egy­szer megtanulja a tananyagot, hanem hogy a már megszerzett ismereteket gyakorolja, annak leglényegesebb részeit készség­gé, sőt egész életre szóló tu­dássá edzze. A házi feladat mindenkor az iskolai tanítás­tanulás folyamatához kötődik, abból indul ki. Az ügyes peda­gógus az ismétléseket például jól megválasztott, érdekes szám­tani feladatokkal, a tananyagot átfogó történelmi olvasmányok­kal vagy pedig a tanulók rész­ismereteit rendszerező, az egész­be illeszkedő beszélgetésekkel oldja meg — s nem a 20—30 oldalak „feladásával“ (ez ugyanis valóban a ' tananyag „feladása“ lenne!). Az ismétlé­sek során nagy jelentősége van a gondosan megtervezett táblai vázlatoknak, a tantárgyközi kapcsolatok megteremtésének stb. ■ A másik, ezzel a problémával összefüggő kérdés: túl vannak-e terhelve tanulóink? E kérdés vizsgálatánál nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a ma iskolája valóban többet követel — és többet is kell követelnie —, mint a régi iskola. A dol­gozók általános műveltségi szín­vonalának emelése a szocialista iskolapolitika szilárd elve. Ezért érthető: tanulóinknak általában nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az ismeretek megszer­zése érdekében, mint szüléink­nek annak idején. Ez a gyors fejlődés, a termelés tökéletese­dése, az automatizáció vagy a mezőgazdaság kemizációja kö­vetelte többlet azonban nem le­het oka a tanulók túlterhelésé­nek. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a túlterhe­lés oka elsősorban nem a tan­anyag mennyiségéből fakad, hanem inkább a tanítás-tanulás módszertani hibáira (s ilyen például a házi feladatok helyte­len kijelölése és az ismétlések során való értelmezése!), a ta­nulók iskolán kívüli foglalkozá­sainak össze nem hangolt szer­vezésére vezethető vissza. J. S. Brunner, a jeles pedagógus pél­dául azt állítja, hogy bármely tantárgy alapelveit megfelelő formában bárkinek és bármely életkorban át lehet adni“. V. Dávidov professzor a moszkvai 91. általános iskolában kísérlet­ként új tanterveket vezetett be. Célja, hogy már az alsóbb osz­tályokban való oktatás is kö­zelebb kerüljön a tudományok­hoz. A kísérlet részletes leírá­sára itt nem vállakozhatunk, de ízelítőül megemlítjük: a tanulók az első osztályban (7 éves gyermekek!) már az első nap­tól kezdve az egyenlőségről és egyenlőtlenségről, halmazokról és egyenletekről tanulnak. A matematikai relációkat nem­csak számokkal, hanem betűk­kel is ki tudják fejezni — s mindezt a túlterhelés legkisebb jele nélkül, könnyedén, játéko­san — tehát jól motiváltán, életkori adottságaiknak megfe­lelően végzik. Megvizsgálni vagy elemezni a túlterhelés okait, messze meg­haladná ennek az írásnak nem­csak a keretét, hanem a célját is. Ezért most elégedjünk meg csupán a válasszal: ahol az is­kola nem „tananyagközpontú", hanem „nevelésközpontú“ és ahol a tanítás-tanulás jó mód­szerekkel folyik, a tanulók ál­talában nincsenek túlterhelve. Tény, hogy az ipar és a gaz­dasági élet részéről az iskolá­kat világszerte szemrehányások érik: a tantervekben sok a gya­korlati élettől távoleső anyag, az iskolák csupán ismereteket nyújtanak és nem biztosítják az életben nélkülözhetetlen alap­vető készségek és szokások ki­alakítását. A korszerű pedagó­gia elutasítja a verbális tudást, a csupán a tanulók emlékezetét foglalkoztató iskolát, mely nem fejleszti a tanulók öntevékeny* ségét, az önálló logikus gondol­kodást. A régi iskolát éppen az jellemzi, hogy túlzott enciklo- pedikus jellegű követelménye­ket támaszt, s nem fejleszti kr. az egész életre szóló állandó önképzés igényét és a helyes, gondolkodás készségét. Például * a régi iskolákban az irodalom­oktatás során rengeteg lexika« lis adattal, életrajzzal és az iro­dalmi alkotásokat művészi va­rázsuktól megfosztó tartalmak-, kai terhelik a tanulókat. A kor-, szerű, nevelésközpontú iskolá-. ban viszont az irodalmat rajon- góan szerető olvasóvá nevelik a tanulót. S hogy ennek mi a, módja? Erre a szakdidaktiká­nak kell válaszolnia. A Prágai Pedagógiai Kutató*, intézet dolgozóinak egy régeb-, bi feltevése alapján a tanulók otthoni munkájára fordítandó, idő a jó, módszeres tanítás-ta-. nulás mellett nem haladhatja, meg az 1—3. osztályban a napi; 15—25 percet, a 4—6. osztály-, ban a 20—35 és a 7—9. évfo-. lyamban pedig a napi 45—60j percet. Természetesen ez kK sebb-nagyobb eltérésekkel az is-, métlésekre is vonatkozik. Mind-, ezt, általános érvénnyel, szá-. mokkal-percekkel kifejezni nem lehet, hiszen szinte minden ta­nuló tanulási tempója más és, más. Fontos, hogy tudatosítsuk:: az új, a nevelésközpontú iskolát a gyermeki aktivitás, a tudató-» san tevékeny, örömmel végzett gazdaságos tanulás jellemzi. Tegyük a gyermekek igényévé a tanulást, a többé, a jobbá válást, s tanítsuk meg őket ta­nulni! Tehát nem az értelmet­len, .mechanikus, a csupán per­cekben mérhető (habár az idő- faktor nem elhanyagolható té­nyező! ) tanulás, hanem az ok­tató-nevelő munkában való ak­tív részvétel útján történő tar­tós elsajátítás, a készségek sokoldalú fejlesztése, a tudás iránti vágy felkeltése és a ta­nulásnak, az önképzésnek az egész életre való szükségletté, igénnyé, azaz szokássá tétele — ez az eredményes tanítás- tanulás igazi mércéje. Márpedig mindennek nagyszerű gyakor­lótere és egyben próbaköve is az iskolákban most folyó, az egész 1972/73-as iskolai év tan­anyagát felölelő, rendszerező és összefoglaló, összefüggéseket feltáró és a törzsanyagot meg­szilárdító ismétlés. Ezért legyen ez idő tájt a szülők egyik leg­fontosabb feladata a rendszeres otthoni tanulásra serkentés. MÖZSI FERENC □ A moszkvai Bolsoj Tyeatr együttese ez év nyarán az Egye­sült Államok több városában vendégszerepeit. Ugyanakkor a világhírű moszkvai társulat balettegyüttese Japánt keresi fel. □ René Maheu, az UNESCO vezérigazgatója bejelentette, hogy a szervezet irodát nyit Velencében a mentési munkála­tok keretében sorra kerülő nemzetközi akciók összehango­lására. Az elhatározásra azután került sor, miután az olasz par­lament jóváhagyta a dogék vá­rosa restaurálásának finanszí­rozását, a kormány pedig 30 milliárd olasz líra (hozzávető­leg 510 millió dollár) kölcsönt helyezett kilátásba Velence mentési munkálataira,. 1973. V. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom