Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-17 / 116. szám, csütörtök
Futószalag az építőiparban A Szovjetunió építőiparában szervezeti tökéletesítés során a leghatékonyabb építőipari egységeknek a házgyárak bizonyultak. Ezek a komplex létesítmények kiküszöbölik a számos alvállalkozó együttműködésével járó szervezési, valamint egyéb nehézségeket, és a városok egész lakónegyedeinek felépítésére is vállalkozhatnak. A leningrádi DSZK-2 házgyár egyik brigádja pl. egy négyemeletes, 105 lakásos házat 124 óra alatt épített fel. Ez azonban még csak kísérlet volt, amelyet 1972 nyarán folytattak le. A brigád az első nap alatt 97 helyett 121 elemet épített be. A daru közvetlenül a szállító járművekről emelte be az építőelemeket. A földszint elkészültével azonnal munkába álltak a csőszerelők és a villanyszerelők is. Mire befejezték a második emelet összeszerelését, a rakodók már hozzáfogtak a lakások és a lépcsőházak befejező munkáihoz. Utánuk jöttek a festők és a többi szakipari munkás. Az első blokk beszerelésétől az új lakó beköltözéséig mindössze két hét telt el. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az épület befejező munkáinál semmilyen technológiai újdonságot, vagy „rohammunka" módszert nem alkalmaztak. A sikert mindössze szervezéssel érték el. A DSZK-2-ben speciális szerelőrészleget szerveztek. Egy Ritrn típusú számítógép menet közben a változásoktól függően korrigálta az órára lebontott grafikont. Az építkezésen a szerelést és az összes többi munkát speciális diszpécser irányította. A kísérlet megmutatta, hogy az összes elem és felhasználandó anyagok folyamatos, a technológiai sorrendnek megfelelő helyszínre szállítása esetén, a szállító jármüvek és a szakmunka pontos ütemezésével a korábbi munkaerő és gépkontingens mellett is meg lehet gyorsítani a lakóházak összeszerelését. Ugyanez a leningrádi házgyár két hónap múlva 15 munkanap alatt már egy nyolcemeletes, 216 lakásos lakóházat készített el. A TÉRELEMES LAKÁSÉPÍTÉS A leningrádi kísérletek helyszínén mindent a korszerű lakásépítés egyik legfontosabb követelményének rendeltek alá: gyorsan és hozzáértéssel kell összeszerelni a lakóházakat A legfontosabb azonban az a tény, hogy a házgyárak lehetőséget adnak a lakások valóban ipari, futószalagon való elkészítésére. Ma már Moszkvában, Lenin- grádban, Tallinnban és VH- niuszban, de más szovjet nagy- vásorban és ipari központban is terjed a lakásépítés egyik legtermelékenyebb módszere, a la k ás prob 1 éma legh at ék on y ab b megoldására módot adó eljárás, a térelemes szerelés. A kilencedik ötéves tervelőirányzat szerint a térelemes lakásépítési módot az összes lakások legalább 50 százalékánál kell alkalmazni. Figyelembe véve, hogy a folyó ötéves tervidőszakban kb. 600 millió négyzetméter laikteret építenek, az új eljárás térhódítása óriási. Eda Heckstable, a New York Times szemleírója szerint a szovjet térelemes építkezés „a XX. sz. kiemelkedő jelensége“. Kollégája, K. Gadfrey, a Civil Engineering szerkesztője így ír: „A Szovjetunió nemcsak az üzemi lakóházépítésben, hanem annak tökéletesítésében is vezet“. A legfejlettebb kapitalista ország képviselőinek elismerése vitathatatlan tényeken alapul. A jelenlegi ötéves tervidőszak alapvető feladata a kombinát termelésének specializá- lása, új egységek katalógusban összefoglalt építőipari normákat hozó új típusú házakra való áttérés, a tizedik ötéves tervidőszakra a kombinát évi termelését egymillió négyzet- méterre emeli. Korlátozott nómenklatúrával, szűkén specializált üzemrészeket szerveznek. A technológiai folyamatok kidolgozása most folyik. Az anyagtakarékosság és a munkatermelékenység növelése érdekében új, haladó munkamódszerek bevezetését tervezik: a termékek térelemszerű kialakítását, előmelegített keramzitbeton és betonkeverékek alkalmazását, különféle vegyi adalékanyagok fel- használását. KÖNNYÍTETT ELEMEK Az új konstrukciók kidolgozása során az alapvető irány az elemek biztonságos rögzítése szerelés közben, fél, illetve teljes térelemek, vagy ahol célszerű, max. 'könnyített elemek létrehozása. A kombinát ebben az irányban már elég nagyot lépett. A most és a jövőben épülő lakóházaknak a szemétgyűjtő aknával együtt kialakított liftaknáit már térelemekből állítják össze. Az új épületszériákban loggiákat, géptermeket, a szellőzőberendezésekkel egybeépített központi fűtés-technikai helyiségeket is térelemekből építik majd. Moszkvában és Lenin- grádban már áll is néhány kísérleti épület, amely már ezeknek az egységesített elemeknek a felhasználásával készült. Az új házak lakóinak először a szokatlanul tágas, formáját tekintve a négyzethez közelálló előszoba tűnik fel. A nagy konyha — alapterülete 9—10 négyzetméter — egyben ebédlőként is használható. A szobák jól szigeteltek, formájuk szintén közel áll a négyzethez. Szélességük 3,6. magasságuk pedig 2.75 m, mindkettő több a korábbi házakban megszokottnál. Az előszobában és a konyhában beépített szekrények, erkélyek teszik kényelmesebbé a lakásokat. Az épületek külső megjelenése nyugodt, tartózlíüdó, hála a színek meghatározott ritmusú váltakozásának. A házat mintegy a színek játéka is részekre osztja. A lakások erkélye, illetve loggiája szintén hozzájárul az épülethomlokzat színritmusához. Az új szerves anyagok bármely időjárásnak is ellenállnak. A harmadik moszkvai házgyárban is teljes erővel folyik a rekonstrukció: a vállalat a lakásépítés ütemének csökkentése nélkül készül az új, egységesített katalógusban előírt termékek gyártásához. A moszkvai DSZK-3 rekonstrukciós munkáinak méretei valóban grandiózusak. Összköltségük kb. 7 millió rubel. Majdnem minden alapvető és kisegítő üzemrészt fel kell újítani. A 8 hengersor közül kettőt nemcsak újra kell szerszámozni, hanem hosszuk jelentős mértékű megnövelése is szükséges, mivel így nő a teljesítményük. Ez a két gépsor gyártja majd a külső falpanelokat. Teljesen felújítják szinte az összes mérnöki kommunikációs hálózatot, új üzemrész létesül a sorozatban nem gyártott termékek előállítására, bővítik és új felszereléssel látják el a raktárakat. A felújítás után emelkedik a termelés gépesítési színvonala, és késztermék-jellege is. Mind a 8 hengersorhoz finommegmunkáló futószalagot is kapcsolnak. Az építőelemeket rotációs átfordító mechanizmusok továbbítják. A külső panelok homlokzati felületére szilícium-műanyag alapú zománcot visznek fel két kísérleti gyártást végző gépsoron. így tehát az új típusú házzal együtt, a termelés leállítása nélkül, igen szoros határidőre lényegében új vállalat is születik. A jövő évben már sorozatban készítik az új típusú lakóházakat... Mind a moszkvaiak, mind a leningrádiak megfeszített tempóban készülnek az egységes katalógus alapján folyó munkára, tovább tökéletesítve a most futószalagon gyártott épületeket is. (APN) VÁROSRENDEZÉSI GONDOK V irágba borult fák az út mentén. Friss, tavaszi lo- bogással köszönt bennünket a táj, majd az egyik merész útkanyarban felbukkan a vár és a város. Fil'akovóra (Fülekre) érkeztünk. Az autó megáll, kiszállunk, szétnézünk. Feltekintünk a várromokra, s a kuruckort emlegetjük. Azután a KOVOSMALT nemzeti vállalat üzemcsarnokai felé mozdul tekintetünk és már így szólunk a városról: Vörös Fülek. Ez is történelem. Dicső, példás, erőt- adó. Bennünket azonban most az érdekel, hogy milyen a jelen, milyen lesz a jövő. Már hallottunk egyet és mást a város átépítéséről, átrendezésé ről... Közben megszólal a hangszóró. Felismerjük a városi nemzeti bizottság titkárának hangját. Híreket mond: A SZŐTTES nép- művészeti együttes vendégszereplése . .. Megváltozik néhány üzlet nyitvatartásának ideje ... Holnap gyűlést tartanak a fiatalok ... Megkérdezzük az egyik szembejövőtől: A híreket mindig a titkár elvtárs szokta bemondani? Csodálkozik, hogy mi éppen ezen csodálkozunk. Magyarázatul csak ennyit mond: jobb mindjárt az illetékesektől megtudni, nemde? Különben figyeljék csak, nagyon jó mikrofonhangja van ...! AZ ILLETÉKES tehát Geri Zoltán elvtárs, a városi nemzeti bizottság titkára. Megkérdezzük! A városrendezési gondokról, a problémákról. Kezdjük azzal, hogy ha a látogató bal- szerencséjére esős időben érkezik, kimegy a gyárba, vagy éppen a gyárból valamelyik faluba, mondjuk, hogy autóbusszal, akkor... — Régi, fájós probléma a gyár előtti autóbuszmegálló — kezdi a magyarázatot. — Régi probléma, de megoldjuk. Egy megállóról van szó lényegében, mert a távlati tervek szerint a vasútállomás, a nagyállomás melletti térségen építenek majd központi jellegű autóbuszál lo mást. De persze a lakosokat, a gyárak munkásait inkább a megálló érdekli, érinti. Nos, ta nácskozásra hívtuk össze az érdekelt üzemek vezetőit. Valamit tenni kell. Egyre több autó parkol a gyár előtt. Egyre több munkás használja a megállót. Az érdekelt üzemek vezetőivel a jövő héten újabb megbeszélést tartunk. Megoldjuk ezt a régi problémát. Világosan és megfontoltan beszél. Utal az üzemek és a városi nemzeti bizottság érdekazonosságára. A probléma megoldására vonatkozólag pedig ez1 mondja: — Van egy orosz közmondás. Egy ; fej sokat ér, de kettő még többet. Csak közös munkával tüntethetjük el a sarat a megálló környékéről. Folytatjuk a kérdezgetést. A városrendezési gondok egyik fontos problémaköre a cigányszármazású lakosok régi telepének ügye. A SEREG és a város. .. így fogalmazhatnánk tömören. Statisztikai kimutatás szerint 1225 lakost érint. Hogyan illeszkedik be ez a probléma a városrendezési gondok sorába? V — A Sereg egy sereg kérdés, intézkedés — kezdi szójátéknak tűnő indoklással. Aztán elmondja, hogy mi mindent tettek azért, hogy ne kolduljanak a cigánygyerekek, megfelelő lakásokba költözzenek a cigány- családok. Állítja: tíz év alatt felszámolják a régi telepet. A cigánykérdés nem faji, nem nemzetiségi kérdés, hanem kimondottan szociális probléma. Megoldásához időre, anyagi javakra, nevelési intézkedésekre van szükség. Füleki viszonylatban legalább tíz évre. AZ ALKOHOLFOGYASZTÁS is szóba kerül. Petőfi Sándor Üti jegyzeteiből idézünk: „Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kel- kitt volna innunk, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek.“ De mindjárt megemlítjük, hogy manapság már jobbak a borok, s Füleken sokan kedvelik a sört, a pálinkát, sokkal több a vendéglő, a kocsma, mint Petőfi idejében volt. .. — Legutóbb, egy ellenőrzéskor huszonkét dolgozót munkaidőben féldeci mellett találtak — újságolja. Aztán arról beszél, hogy már többször is foglalkoztak ezzel a problémával. Felülvizsgálták egy-egy vendéglő, kocsma működésének indokoltságát. így került sor arra, hogy a parkban levő kocsmát bezárták, átépítették. Kerthelyiséges tejbár, falatozó működik a helyén. Átépítették . . így mindjárt a változó régi és a születő új városképről beszélgetünk. A város továbbépítésével kapcsolatos, hogy megfelelő teret, helvet biztosítsanak az új lakótelepek létesítéséhez. Ez a városi nemzeti bizottság gondja. — Már szabad az építkezési terület a Vasút utcában. Mi megtettük a magunkét... — mondja. — És az építők? Pillanatnyi feszült csend. — A kazánház építését már megkezdték . . . Egyébként szeptemberben meg kellene kezdeni egy 24 lakásos lakótömb építését ... Szövetkezeti, vagy állami alapon ... Biztosat sajnos nem tudunk mondani. Még közbejöhet valami — Sajnos... mondjuk mi. — Sajnosl — felel rá. Egymásnak csak ennyit mondunk, mert tudjuk, hogy a pontos, kidolgozott terv fél siker. Illő volna, ha ezt mások is tudnák. MÁS PROBLÉMA azonban, amikor már építenek, de a lakosok elégedetlenek. Erre is van példa Füleken, Az 1. számú lakótelepen. Régi panasz volt, hogy hiányzik a lakótelepről egy-két üzlet. Nos, már építik az üzletházat. — Hol? Ez a probléma, mert a második és harmadik lakótömb közötti területen panaszkodnak a lakók: közel az épülethez, az üzletház eltakarja előlük a fényt, a napsugarat, a megszokott nyugalom helyett majd „élvezhetik“ az üzletbejárók forgalmát. — Más megoldást nem találatunk ... Vitás kérdés. Kit tudja eldönteni, hogy mi nagyobb baj: ha van, vagy nincs? Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy nincs a városnak egyetlen játszótere se. — Még nincs — mondja a titkár, — de hamarosan lesz. Már kidolgoztuk a munkaterveket, az építési terveket. Z-ak- cióban három játszóteret létesítünk. Ha majd kész lesz mind a három játszótér, bizonyára újabb vitás kérdés gyanánt emlegetik majd: Hol építették? Talán még panaszkodni is fognak: közel az épülethez, a megszokott nyugalom helyett „élvezhetjük“ a gyermekek zsi- vajgását... A városrendezési gondok velejárója több ilyen vitás kérdés. Az ifjú Engels egykor azt írta: „mindenki számára olyan életet kell teremteni, hogy min den egyes ember szabadon kifejleszthesse képességeit, hogy embertársaival emberi körülmények között élhessen.“ A vitás kérdéseket tehát ebből a szempontból kell megítélni. Döntő indoklás, érvelés: embertársainkkal emberi körülmények között élni. Lényegében Füleken is ez a városrendezés célja. Megerősíti a titkár elvtárs szava: — Az emberekért, a dolgozókért, mindenkiért történik a városrendezés. HAJDÚ ANDRÁS A jubileum legszebb kf>' Országos szocialista munkaverseny az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére Hazánk dolgozói s vele együtt az egész haladó világ jövőre ünnepli meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját, amely történelmünk legfényesebb pontjaként került be a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek krónikájába. A felkelésben a fasizmus elleni harc és a proletár nemzetköziség legszentebb eszméi öltöttek testet, hiszen a mintegy 80 000 szlovák katona és partizánon kívül több ezer szovjet, cseh, magyar, lengyel, francia, jugoszláv, román és más nemzetiségű katona fogott fegyvert, hogy meggyorsítsa a fasiszta fenevad kiűzését hazánkból és Európa népeire felsüssön a szabadság napja. Régi jó hagyomány nálunk, hogy múltunk és jelenünk nagy eseményeinek alkalmából dolgozóink fokozott munkalendülettel, megnövekedett sikerekkel fejezik ki örömüket és odaadásukat egyre gyarapodó és szépülő szocialista hazánk iránt. Gondoljunk csak a CSKP megalakulásának 50. és a Februári Győzelem 25. évfordulójának tiszteletére tett munkafelajánlásokra, amelyek százezreket mozgattak meg a gyárakban, az üzemekben, a földművesszövetkezetekben és más munkahelyeken. Most, amikor a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának méltó megünneplésére készülünk, a Szlovák Szakszervezeti Tanács javaslatot dolgozott ki az országos jubileumi munka verseny kibontakoztatására. E szerint a dolgozók kezdeményezését elsősorban is a pártunk XIV. kongresszusának határozataiból eredő feladatok maradéktalan teljesítésére, a munkaidő jobb kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítására, a termelés szerkezeti tökéletesítésére, az emberekről történő fokozottabb gondoskodásra kell fordítani. A népgazdaság egyes szakaszain melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyeket a javaslat is az elsők közé sorol: — A termelési ágazatban a munkatermelékenység fokozása, ezenbelíil a munkaszervezés tökéletesítése, a több műszak bevezetése, a takarékosság az anyaggal és energiával, a tudomány és technika gyorsabb bevezetése és nem utolsósorban a szocialista gazdasági együttműködés feltételeinek biztosítása, — a beruházások szakaszán az építkezések időpontjának szigorú megtartása, terv- és költségvetés előkészítésének tökéletesítése, a költségek csökkentése és a színvonal állandó emelése; — a lakásépítkezések szakaszán elsősorban a terv- és minőségi mutatók szigorú betartása, a járulékos beruházás épí* tésének meggyorsítása, a közművesítés idejében való elvégzése; — a helyi gazdálkodás és szolgáltatások szakaszán a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítése, tökéletesítése és az időpontok lerövidítése stb. Természetesen, nemcsak az említett népgazdasági ágakra terjed ki a mozgalomban meghirdetésre kerülő feladatok tel- jesítése.*Hiszen igen fontos szakasz például a szocialista egészségvédelmünk további javítása, az egészségügyi hálózat bővítése, a szakorvosi vizsgálatok és egyéb gyógyítási módszerek korszerűsítése, a kórházi kezelés és ellátás megjavítása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A javaslat, amely a legfontosabb párt- és állami szervekben való megtárgyalás után kerül kihirdetésre, számol a legjobb eredményeket elért üzemek, kollektívák vagy személyek pénzbeli megjutalmazásával is. A legnagyobb érték azonban az a politikai-erkölcsi hozzáállás, amely szocialista jelenünk előhírnökeként a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméiben és harcaiban fogamzott meg és napjainkban is elevenen él dolgozó népünkben. (tg) 1973. V. 17.
