Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-15 / 114. szám, kedd

Ű J FILMEK CSENDESEK A HAJNALOK (szovjet) A Nagy Honvédő Háború, az emberiséget oly tragikusan TT-ígrázó, lélekcsonkító ese­mény állandó témája a szovjet irodalomnak és művészeteknek. A második világégés befejezése óta eltelt 28 év alatt az alko­tók gyakran merítettek témát e kiapadhatatlan forrásból, így hát nem csoda, hogy a kegyet­len események ábrázolása a ne­gyed század alatt — pozitív ér­telemben véve — minőségileg sokat változott. Míg a háborút követő években a filmalkotók többsége a tragikus eseményt csak nagy általánosságokban a kiképzés idején német ejtő­ernyősökkel kerül szembe. Az öt leány Vaszkov törzsőrmester vezetésével elhatározza, hogy ártalmatlanná teszi az ellensé­get. Helyzetük, harcuk szinte reménytelen, mert túlerővel áll­nak szemben, mégis próbálkoz­nak __ Ro sztockij filmjének drámai erejét nem az izgalmas törté­net adja meg, hanem a fiatal hősök jellemének, belső világá­nak az ábrázolása. A rendező emberközelbehozza a lányokat, visszaemlékezéseik révén érzé­kelteti mentalitásukat; fiatalos Olga Osztroumova a Csendesek a hajnaluk című szuojet film egyik jeleneiében. ábrázolta s a hangsúlyt első­sorban az emberek hősiességé­re helyezte, addig az utóbbi években az alkotógárda két irányban halad: egy részük a háborút vagy a harc valamely szakaszát viszi vászonra — kor­hű, dokumentumigényű filmkró­nikaként. Ezekben az alkotá­sokban a háború mentes min­den stilizáltságlól, pátosztól, látványosságtól és regényesség­től; nem csupa hős, félelem nélküli katona menetel, roha­moz, hanem egyszerű emberek szenvednek és véreznek. Az el­ső ilyen erőteljes és valóságos háborús film volt az ötrészes Felszabadítás, mely még soká­ig megmarad emlékezetünkben. Az alkotók másik része vi- gzont az embert állítja az ér­deklődés homlokterébe, azt vizsgálja, milyen hatást váltott ki az emberekben az esemény; a lélekcsonkító pusztítással pár­huzamosan acélosodon az em­berek akarata és önfeláldozása. \z ember és a háború „kap­csolatának“ lélektani megvilá­gítására, az emberek lelkületé- ben történt változások ábrázo­lására törekedtek például Az emberi sors vagy a Ballada a katonáról című filmek alkotói is. Akik látták ezeket a filme­ket, érdeklődéssel nézik végig a Csendesek a hajnalok című kétrészes filmet is, mely ábrá­zolásmódját tekintve sokban ha­sonlít az említett alkotásokhoz. Sztanyiszlav Rosztockij — Borisz Vasziljev elbeszélése alapján — forgatta a filmet, mely egy tüzérségi légelhárító ütegének sorsáról szól; a fia­tal lányokból toborzott egység jókedv, gondtalanság jellemzi őket, s bár már mindegyikük megismerte a háború borzalma­it, a halállal szembekerülve sem gondolnak a végére — az ese­mények forgatagában igazi har­cosokká izmosodnak. Ellentípu­suk Vaszkov törzsőrmester, a számos megpróbáltatáson át­esett ember — akinek sorsát megbélyegezte a háború — tu­datosítva a harc veszélyességét még nagyobb felelősséget érez a lányok sorsáért. Vaszkov a történet legerőteljesebben meg­rajzolt alakja; a szigorú, meg­alkuvást nem tűrő parancsnok nagyon is emberi tulajdonsá­gokkal felruházott egyén, aki apaként gondoskodik a rábízott lányokról — harcostársakról. Örökösen vívódik önmagával, harc folyik bensőjében a köte­lességtudat és felelősségérzet közt, gyakran emészti a gondo­lat, milyen jogon állíja veszé­lyes megpróbáltatások elé a fi­atal lányokat, tiszta lelkiisme­rettel nézhet-e majd egykor az emberek szemébe, nem terheli-e őt felelősség a kioltott életekért. A Csendesek a hajnalok cí­mű film túlméretezettsége el­lenére egységes mű. A rendező elképzeléseit híven követte Vjacseszlav Sumszkij operatőr, aki különösen az orosz táj meg­ejtő szépségének képi érzékel­tetésével remekelt. Andrej Mar­tinov (Vaszkov törzsőrmester megtestesítője), Irina Sevcsu- kova, Olga Osztroumova, Irina Dolganova, jelena Dropekova, jekatyerina Markova játéka ösz- hangban van a film hangvéte­lével, pedig igényes feladattal birkóztak meg. —ym— M. KONCSALOVSZKIJ SZOKATLAN KORKÉRDÉSÉ Andrej Mihalkov Koncsalovszkij fiatal szovjet rendezőnek, valamint Jevgenyij Grigorjev forgatókönyv­írónak szokatlan ötlete támadt: a Szovjetszkij Ekran című folyó­iratban megjelentettek egy rész­letet A szerelmesek románca című tervezett filmjük forgatókönyvé­ből, amelyhez hat fiatal színész fotóját mellékelték, s a követe­ző kérdéssel fordultak az olvasó­hoz: olyannak képzelik-e a film hőseit, mint akikről a fényképek készültek, vagy es>etleig másmi­lyennek. Ha ismernek olyan híísz- huszonkét éves fiatalembert és lányt, aki szerintük a mai szov­jet fiatalok legérdekesebb típusát képviseli, akkor küldjék el a Moszfilm címére a fényképét. A kérdésnek akkora visszhang­ja támadt, amilyenre senki sem számított: sok-sok ezer fényképes levél érkezett a stúdióba. A tervezett film hősei versek ben fognak beszélni. — Miért ne — mondják az alkotók —, hisz olyan fennkölt, tiszta szeretemről szól, amilyet az ember életében egyszer él át. Rómeó és Júlia modern legendája lesz a film, egy '*icsit melodráma. Mihalkov Knn- csalovszkij költői módon próbálja ábrázolni benne az életet. — Olyannak akarjuk bemutatni a szerelmet, amilyennek lennie kell, hogy minden fiatalember és lány éppen ilyen szerelmet kíván­jon magának. A szerelmesek ro­máncában olyan hősöket akarunk megjelentetni, akik mérhetetlenül közel állank a nézőhöz. Ezért fordultunk a Szovjetszkij Ekran olvasóihoz, hoigy segítsenek fel­kutatni a hősöket. (f) Korunk nomádjainak technikai felszerelése Évente — különösen a tavaszi és nyári hóna­pokban — száz- és százezrek vágnak ne­ki az országutaknak, biciklin, motorkerékpáron vagy autón. Ki a csomagtartóban és a kocsi min­den elképzelhetetlen helyén cipeli magával a táborozáshoz nélkülözhetetlen sátrat, felszere­lést, ki szerényebb vagy már szinte háznak beillő lakókocsival keresi fel az üdülőhelyet. A statisz­tikai adatok szerint a kempingezők tábora egy­re nő. Tudják ezt a gyárak is, és egyre több olyan újdonsággal sietnek a kempingezők segít­ségére, melyek mind nagyobb kényelmet nyújta­nak. Összkomfoit a természetben Korunk nomádjai legfőképpen abban külön­böznek őseiktől, hogy vándorlásaikra szeretnék magukkal vinni modern otthonuk kényelmét is. Persze, már nem hátizsákban. A sátorlappal és főzőüsttel felszerelt hátizsákos vándorok kora lejárt. A hosszabb utaknak és túráknak az autó lett a legnélkülözhetetlenebb eszköze — még­hozzá a „kitömött autó“. A kempingező ugyanis évről évte több holmit visz magával kényelme érdekében, és így végül maga az utazás válik kényelmetlenné. A pénzes emberek számára már régen megszü­letett a legkényelmesebb megoldás a lakókocsik formájában. Volt idő, amikor a kerekeken gör­dülő ház látszott a legjobb, tovább már nem is tökéletesíthető megoldásnak. De már leáldozó­ban van az idejük. Nehézkesek, jobbára csak na­gyobb kocsival vontathatók, téli tárolásuk külön gond, karbantartásuk sem költségmentes, áruk pedig határozottan borsos. A csomagtartóban cipelt sátor és a vontatott hétvégi ház párosításával született meg az esz­ményinek látszó megoldás, a guruló sátor. Két keréken vontatott, nagyméretű bőröndnek is ne­vezhetnénk, amely felnyitva, nagyságától függő­en 2—8 személy számára varázsolható a felver­hető sátornál összehasonlíthatatlanul kényelme­sebb lakóhellyé. Legnagyobb előnye, hogy a ko­csi visszanyeri általa eredeti hivatását: utasai­nak kényelmes utazást biztosít, nem kell többé a csomagok között szorongani. De nem megve- tendok egyéb előnyei sem. Önsúlyuk 200—300 kg, hasznos terhelésük akár 200 kg is lehet. Könnyebb és biztonságosabb közlekedni velük, mint a lakókocsikkal, nem zavarják hátrafelé a kilátást, vontatásuk a legkisebb kocsinak sem jelent megterhelést. A vízisportok barátai még a csónakot is felszerelhetik vontatott bőröndjük tetejére, s a nyár elteltével nem gond az elhelye­zésük, mert oldalukra billentve kis helyen is el­férnek. A guruló sátoi problémái A hosszabb táborozásra és gyakori helyváltoz­tatásra egyaránt alkalmas guruló sátornak csak az a hátránya a lakókocsival szemben, hogy idő kell a felállításához. Igaz, az ügyes konstruk­ciókhoz csak néhány perc szükséges, s a felál­lítás munkája leginkább a gyerekkocsik felső ré­szének felhúzásához hasonlítható. De még a na. gyobb guruló sátrak is gyorsabban állíthatók fel, mint egy-egy nagyobb ponyvasátor. Ennek ellenére a nagy kiállításokon még min­dig a lakókocsik vannak túlsúlyban, s összeha? sonlíthatatlanul kevesebb cég gyárt guruló sáN rat, mint lakókocsit. Az ok teljesen műszaki jel­legű: a guruló sátor lényegesen bonyolultabb tervezési-kivitelezési feladat, mint a lakókocsi, Használhatóságának döntő feltétele, hogy köny-= nyen kezelhető és hibátlanul működő legyen. Meg kell oldani több részletfeladatot is, például azt, hogy útközben bizonyos használati tárgyak* hoz a teljes „bőrönd“ felnyitása nélkül hozzá le­hessen férni. A tervezési, gyártási nehézségek ellenére a szakértők a guruló sátrak térhódításával szá­molnak, márcsak azért is, mert olcsóbb áruk miatt széles rétegek számára hozzáférhetők, s nem sokkal drágábbak a csomagtartóban cipelt sátornál. Egyelőre azonban még óriási változa­tosságban gyártanak másfajta kempinglakásokat is. Megjelent a kettősfalú, közönséges kerékpum­pával felfújható 2—4 személyes sátor, amelynek négy feszítő zsinegen kívül semmi más tartószer­kezete nincs. Van már vízre építhető sátor is — két felfújható kajakformájú úszótestre épül. Kí­sérleti útjait járja már egy kétéltű, vízen é* szárazon egyaránt magajáró lakókocsi. Akad két­részes utánfutó, amely összeállítva valóságos hétvégi ház több helyiséggel, s olyan méretű, sú­lyú kisebb guruló lakás is, amely motorkerék­párral vontatható. A nagyobb Kényelem érdekéiben Évről évre mind többfajta használati eszközt, berendezési tárgyat is piacra dobnak a kempin­gezők részére. Közös tulajdonságuk a minél ki­sebb térfogat és a minél kisebb súly. Ezen a te­rületen jónéhány cikk gyártásában hazai iparunk is az élvonalban áll. A gumimatracok, felfújható ülőalkalmatosságok, kempingasztalok, hálózsá­kok ma már a kempingezők nélkülözhetetlen tar­tozékai. Akinek a műanyag a mosdótál nem elég ké­nyelmes, vihet magával összecsukható, bárhol felszerelhető mosdót is. Akad hordozható grill­sütő, amely mindösze 11 centiméter magas és sú­lya csak 2,3 kilogramm. A hordozható jégszekré­nyek sorában újdonság a háromféle energiafor­rással, 220 V-os hálózati árammal, a géj)kocsl 12 V-os akkumulátorával, végül propán- vagy butángázzal is működtethető. Mindez azonban félig-meddig már luxus és csak az* egyik véglet. Mert van egy másik törek­vés is. Készül már olyan kétszemélyes sátor is, amely — némi túlzással — zsebkendő nagyságú­ra hajtható össze és nem egészen fél kilogramm a súlya. És van ugyancsak roppant kicsinyre összehajtogatható — olcsó, de csak egy nyári idényt kibíró — hálózsák is. Olyan „régimódi“ hátizsákos vándorlóknak, akik egyik zsebükben a házukat, másikban pedig az ágyukat vihetik. Ä legelterjedtebb íróeszköz — a goiyósirón A goiyósirón egyik legelterjedtebb íróeszkö­zünk. Az ötlet: golyócskát használni írásra, amely gördül és írásnyomot hagy, mert festékkel érintkezik, valójában nem új: az első szabadalom 1880-ban keletkezett. Amerikában. Kereskedel­mi forgalomba jóval később, 1895-ben került. Kü­lönösebb érdeklődést nem keltett. Azt kell mon­danunk: az ötlet elszaladt századától — tömeges gyártásának műszaki feltételei ugyanis koránt­sem voltak még meg. Tudomásunk szerint 1937-ben egy francia sza­badalomban tűnik fel ismét a golyóshegyű író­szerszám s ezt két évvel később egy újabb, ugyancsak francia szabadalom követte. Amerikai adat szerint az utóbbi szabadalmat is „egy euró­pai nyerte, aki később Argentínába vándorolt ki“. Ez a „másik európai“ a magyar Bíró László volt. Bíró néhány évvel a második világháború ki­törése előtt, Karlovy Vary-ban golyósirónja révén megismerte az argentin államelnököt, s az elnök hívta meg Argentínába. A korszerű golyóstoll kezdetei tehát valóban innét indulnak ki. Az akkor még meglehetősen kezdetleges író- szerszámot Argentínában kezdték gyártani, on­nan az amerikai légierő személyzete vitte az Egyesült Államokba, ahol csakhamar igen nép­szerű lett. Miután Argentína a háború éveiben szoros kapcsolatot tartott fenn a tengelyhatal­makkal, ellenségnek tekintették, s az amerikai cégek gyártani kezdték a golyóstollat, tekintet nélkül a szabadalom argentin tulajdonosára. Az Egyesült Államokban a háború után már tu­dományos módszerekkel fejlesztették ugyan a golyósirónt, de a nagy érdeklődés és a várható profit miatt a korábban megindult tömeggyártás is tovább folyt. Az irón ára eleinte 10—20 dol­lár volt. Az „örökíró csodatoll“ azonban csak hosszabb-rövidebb ideig írt, írása sem volt kifo­gástalan. Az Egyesült Államokban emiatt rövide­sen eladhatatlanná vált, s a meg nem felelő, nagy készlettömegeket Európában adták el. Ára csakhamar egy dollár alá esett. A goiyósirón fizikájának és kémiájának fel­derítését szolgáló amerikai kutatómunkák ered­ménye a ma már elvileg kifogástalanul működő szerkezet, amelyet immár nem vesznek körül ún. „gyártási titkok“, E titkok valójában tájékozat­lanságot lepleztek. A golyóstoll csúcsán a golyó szűk fészekben helyezkedik el, s a csúcs elvékonyodó anyaga gyengén rá van hajtva. A golyó alatt van a fes­tékvezető kapilláris furat, ez köti össze a golyó fészkét a festéktartállyal. Szinte elképzelhetet­len, hogy ez az egyszerű szerkezet ne működjék megbízhatóan; s mégis így történt. Az első szerkezetekben a csúcs alumíniumból készült. A viszonylag lágy alumíniumban pontos méretű furatot csak nehezen lehetett készíteni. Ha sikerült is, az üvegkemény acélgolyó rövide­sen feldörzsölte a fészek puha anyagát, s a fes­ték folyamatos adagolása megszűnt. Később már kemény sárgarézből gyártották a csúcsot. Ez az anyag kitűnően megmunkálható, méretét jól tart­ja, a fészek használat közben nem torzul el. E fejlődéssel a festék is lépést tartott. Kezdet­ben csak az olajsavval készített golyósirón-festé- ket ismertük; ennek minősége azonban sok kí­vánnivalót hagy. Különösen azért, mert az írás­nyom fénybehatásra elhalványul, sőt egy idő után el is tűnhet. Emiatt a goiyósirón használa­tát hivatalos okmányokon több állam megtiltotta. De az írásnyom egyenetlenségével is baj volt, mert a tömény festék folyása és rétegképzése sem volt kifogástalan. Amint ilyenkor történni szokott, a szerkezet, illetve a festék készítői egymást okolták a sikertelenség miatt. A golyóstoll-festék, a vele szemben támasztott rendkívüli követelmények miatt, kemény diónak bizonyult. Miután lehetőleg hosszú ideig kell egy-egy töltetnek tartania — 4—5 km hosszú írásnyomról van szó —, igen tömény oldatot kell alkalmazni. De töménynek kell lennie az ol­datnak azért is, hogy a nyom színereje megfelelő legyen, hiszen rétegvastagsága mindössze 4—5 mikron. A töltőtollban használt vizes tinta kb. tízszer vastagabb rétegben folyik ki. Megoldást csak akkor találtak a kutatók, ami­kor a kémiai ipar fejlődésének eredményeként új műgyantákat, műanyagipari lágyítókat, festéke­ket ismertünk meg. A ma használt golyóslollfes- ték alapja rendszerint olyan forrpontú és kis gőznyomású — tehát alig párolgó — oldószer, amely a festéket és a műgyantát jól oldja. A jó festék színezi a golyót — ez olyan jellegzetes­sége, amelyről könnyen felismerhetjük. Ma ismét szabad már hivatalos okmányokat golyósirónnal írni, illetve aláírni, miután vannak tökéletesen állandó (ún. „dokumentecht“) festé­kek. Ezek szigorú szabványok szerint készülnek —, e szabványok elsősorban az írásnyom kémiai állandóságát és annak tisztaságát hivatottak biz­tosítani. (djj 1973. V. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom