Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
Csehszlovákiában a magyar nyelvű könyvkiadás szintén a munkásosztály 1948-as februári győzelme után indult meg. A magyar nyelvű könyveket ’kezdetben a Pravda Kiadóvállalat kötelékébe tartozó Magyar Könyvtár jelentette meg. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak egy egy műve, a szlovák és a cseh széppróza, valamint a világirodalom néhány jelesebb alkotása látott elsőnek napvilágot. A Magyar Könyvtár a hangsúlyt főleg a szlovák és a cseh nyelvű művek átültetésére fordította. Indulásának első évében (1949) Július Fučík: Üzenet az élőknek és Peter Jilemnický: Garam menti krónika, második évében (1950) Fraho Kráľ: Az eltorlaszolt út, l.udo Ondrejov: Hegyek alján és Ivan Olbracht: Anna című művét adta ki. A fordítások száma 1951 és 1952-ben ugrásszerűen megnőtt: a Magyar Könyvtár e két év alatt szlovákból és csehből összesen tizenhat művet — később még többet — jelentetett meg. A csehszlovákiai könyvkiadók a szlovák és a cseh szépprózából jelenleg évente tizennyolc-húsz művet adnak ki, ezenkívül megjelentetnek szlovákból és csehből magyarra fordított különféle szakkönyveket, politikai és társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó kiadványokat. A csehszlovákiai magyar szerzők közül a felszabadulás után Egri Viktortól jelent meg az első önálló alkotás, Sovánka címmel (1950). A párbeszédekből álló sorozat azzal az igénnyel íródott, hogy jeleneteket mutasson be a ma falujának életéből. E kissé sematikus írást Fábry Zoltán ,,a szövetkezeti pro és kontra pedagógiai párbeszéd“-ének nevezte. (Fábry Zoltán: Harmadvirágzás, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963. 15. o.) Egri Viktor későbbi művel mind mondanivalójukat, mind művészi megformálásukat tekintve messze túllépték a Sovánka értékét. A csehszlovákiai magyar novellisták, költők és történészkritikusok közül önálló kötettel elsőnek Szabó Béla, Dénes György és Sas Andor jelentkezett. (Szabó Béla: Az első ajándék. Magyar Könyvtár, 1951; Dénes György: Magra vár a föld, Magyar Könyvtár, 1952; Sas Andor: Irodalmi és történelmi tanulmányok, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953.) Előnyösen befolyásolta a csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadást, hogy Prágában 1950 február végén, Bratislavában pedig 1950 augusztus derekán magyar könyvesbolt kezdte meg működését. Mind a prágai, mind a bratislavai üzlet egyaránt árulta a Csehszlovákiában és a Magyarországon megjelent magyar nyelvű könyveket. Elősegítette az új kiadású magyar nyelvű könyvek megismerését az is, hogy 1950 májusában a Magyar Népköztársaság népművelési minisztériuma több ezer kötetet ajándékozott a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének. A könyvek átadása alkalmából a komáromi hídon — magas rangú csehszlovákiai és magyarországi tisztségviselők részvételével — nagyszabású ünnepséget rendeztek. A szónokok méltatták a magyar—csehszlovák barátság jelentőségét, és hangsúlyozták: a nép ellenségei a múltban azt a körülményt, hogy Magyarországon szlovákok, Csehszlovákiában magyarok élnek, a nacionalista gyűlölködés szítására használták fel. Ma, a nép hazájává vált országokban viszont mind a szlovák, mind a magyar dolgozók — itt is, ott is — a szocializmust építik, azonos célért küzdenek. A két ország közötti barátság elmélyítésének ez a jele azért bizonyult kedvesnek és jelentősnek, mert a csehszlovákiai magyarok számára akkor a könyvnél uem létezett becsesebb ajándék. Bizonyítja ezt az is, hogy az 1950-ben alakult Magyar Könybarátok Köre már kezdetben több ezer taggal rendelkezett. Jelenleg 5507 tagot számlál. A kiadó a tagok részére eddig összesen kilencvenkét kötetet jelentetett meg. Eredményesen tevékenykedik az 1964-ben alakult Versbarátok Köre is. A Versbarátok Körének jelenleg 1569 tagja van. A kiadó a tagoknak eddig harminckét kötetet jelentetett meg. (Az 1972 októberében készült kimutatás adatai.) A Magyar Könyvtár — a fordításokkal együtt — 1949-ben hat, 1950-ben tizenhárom, 1951-ben huszonöt, 1952-ben harmincegy kötetet jelentetett meg. Utódja, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó indulásának első évében (1953-ban) negyvenkét művet adott ki. A Pravdával, a Magyar Könyvtárral, illetve a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadóval párhuzamosan megjelentetett magyar nyelvű könyveket a Práca, a Svet socializmus, az Oráč, a Smena, valamint a Szlovákiám Politikai Könyvkiadó. Csehszlovákiában ma is több kiadó ad ki magyar nyelvű könyveket. A Magyarországról átkerült könyvek száma 1949-ben 5300, 1950- ben 88 000, 1951-ben 360 000, 1952-ben 275 000, 1953- ban közel 300 000 példányszámot tett ki. |A CSKMA- DOK IV. országos közgyűlésén elhangzott elnöki beszámoló adatai.) Ma e szám minden tekintetben jóval nagyobb. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás egvik legjelentősebb állomása: 1953. Ebben az évben született meg Csehszlovákia és Magyarország között a közös könyvkiadásról szóló egyezmény. Előzőleg mind a magyarországi, mind a csehszlovákiai könyvkiadás több tekintetben ésszerűtlennek bizonyult: gyakran ugyanazt a könyvet lefordították es kiadták Budapesten is, Bratislavában is. A csehszlovák magyar közös könyvkiadási egyezmény azzal a céllal született, hogy megszüntesse a kettősséget, koordinálja és tervszerűvé tegye a két felet egyaránt érintő kiadáspolitikát, ugyanakkor okosabb munkamegosztást teremtsen; igényesebben készített könyvek kerülhessenek az olvasókhoz. Az egyezmény ma is előnyösen befolyásolja a könyvek kivitelét és behozatalát. Ha az olvasók érdeklődését mindenben még nem is elégítik ki, a közösen kiadott könyvek között nagy a választék. Jó jel az is, hogy a csehszlovákiai magyar szerzők műveit például már a magyarországi könyvpiacon is egyre gyakrabban forgalmazzák. A Magyar Könyvtár szerepét 1953 ban átvette a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete mellett működő kiadó később 11956) beolvadt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóba, ennek magyar szerkesztőségeként. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 1967-ben felvette a Tatran nevet. Magyar részlege 1969-ben újra önállósult: Azóta Madách Könyvkiadó néven jelenteti meg mind a csehszlovákiai magyar szerzők műveit, mind a fordított és a közös könyv- kiadási egyezmény keretében kiadott műveket. Az önállósulás minden tekintetben kedvezően hatott a kiadó munkájára. Fejlődését az bizonyítja legjobban, hogy míg az ötvenes években átlagosan csupán nyolc-tíz, a hatvanas évek elején és derekán tizenkét-tizennégy eredeti művet jelentetett meg évente, ezzel szemben az 1967—71 közötti időszak évi átlaga tizenhatra, 1971-beii pedig húszra emelkedett. Hasonló szép munkával és jó terméssel zárult 1972 is. Az elmúlt esztendőben összesen 42 művet adott ki. Ebből 18 eredeti, azaz csehszlovákiai magyar író alkotása. A közös könyvkiadási egyezmény keretében tavaly 270 mű jelent meg. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás külön érdeme, hogy nemcsak új írói, költői, kritikusi, hanem új fordítói generációt is nevelt. Erőssége, hogy figyelemmel kíséri a kortárs irodalmat, és a legjobb szlovák és cseh nyelvű alkotásokat igényes tolmácsolásban jelenteti meg. Élenjáró fordítóinak a munkássága mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon elismert, és jelentősen gazdagítja a fordításirodalmat. Tóth Tibor, a jeles, sajnos, fiatalon elhunyt csehszlovákiai magyar műfordító találóan írta: „A Csehszlovákiában élő és munkálkodó magyar írók és írástudók kezdettől fogva tudatosan vállalták a híd szerepét. Figyelemre méltó munkát végeztek már a két háború között is annak érdekében, hogy közelebb hozzák egymáshoz a két ország és a három nép irodalmát, kultúráját — természetesen elsősorban a magyar kultúra körének tolmácsolva a cseh és a szlovák műveket. Persze, a másik irányban sem voltak tétlenek — gondoljunk azokra a szlovákul megjelent költői antológiákra, szlovákra vagy csehre fordított magyar szépirodalmi művekre, amelyek formálásában, megjelenésében, népszerűsítésében, ismertetésében a Csehszlovákiában élő magyar értelmiségieknek, toliforgatóknak nemegyszer aktív részük volt... Műfordítási irodalmunk a múltban komoly szerepet játszott abban, hogy eloszlassuk a mesterségesen szított előítéleteket, amelyek egymás ellen kívánták állítani népeinket. Most, hogy nem kell a mesterségesen gerjesztett gyűlölködés ellen harcolnunk, az irodalomnak ez az ága mit sem veszít jelentőségéből: az egymás barátságát megtalált népek kölcsönös megismerését, közeledését, kapcsolataik elmélyítését szolgálja.“ (Tanulmányok a csehszlovák— magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 493. és 502. oldal.) A politikai anyag (kongresszusi beszédek, párthatározatok stb.) kiadásáról a Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége gondoskodik. A Pravda Könyvkiadó, amely előzőleg Politikai Könyvkiadó, majd Epocha néven dolgozott, megjelentet társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó irodalmat is. Az utóbbi években a nemzetiségek sajátos problémáival foglalkozó műveket is kiadott. (Juraj Zvar a: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Egri Viktor: Megmondom mindenkinek, stb.j Ténykedésének eddigi legnagyobb vállalkozása Klement Gottwald összegyűjtött művei 14 kötetből álló sorozatának az 1950 es évek elején magyarul történt megjelentetése. A Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége legutóbb is több fontos művet jelentetett meg a csehszlovák párt- és az állami élet mai vezetőinek tollából. A magyar tankönyvekről és a különféle pedagógiai könyvek kiadásáról a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztősége gondoskodik. A tankönyv- kiadó évente átlag 80—100 kötetet jelentet meg magyarul. Érdemes megemlíteni, hogy az 1948-as februári győzelem óta eltelt negyedszázad alatt a csehszlovákiai könyvkiadók csehszlovákiai magyar szerzők tői összesen mintegy négyszáz művet jelentettek meg. Az íróknak az utóbbi években rendszeresített cserelátogatása több tekintetben eredményesen befolyásolja mindkét ország könyvkiadási politikáját. A magyar nyelvű könyveket megjelentető csehszlovákiai kiadók az első nagyobb közös akciót 1965- ben, a második Jókai napok alkalmából Komáromban rendezték. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás a felszabadulás huszadik évfordulóján című kiállítás a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, a Politikai Könyvkiadó, a Szlovákiai Pedagógiai Kiadó és a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó mintegy négyszáz (az előző években megjelent) magyar nyelvű kiadványát mutatta be. A tablókon a könyveket témakörök szerint csoportosították. Külön-külön helyezték el a szépirodalmi, a politikai és a mezőgazdasági könyveket, valamint a tankönyveket. A nézők szemléltetően láthatták, hogy a csehszlovákiai kiadású magyar nyelvű könyvek nemcsak tekintélyes mennyiséget képviselnek, hanem grafikailag is a legjobb hagyományt követik. Szívesen emlékezünk a Csehszlovákiai Magyar Könyv Hete címmel első ízben 1968 májusában megtartott akcióra is. A Tatran Könyvkiadó magyar üzeme, a Szlovákiai írószövetség magyar tagozata, a CSEMADOK járási titkárságai és a Slovenská kniha (Szlovák Könyv) kerületi igazgatóságai által rendezett négynapos eseménysorozat alkalmából a magyarlakta városokban és falvakon mintegy ötszáz helyen árusítással egybekapcsolt kiállítást, valamint a csehszlovákiai magyar írók részvételével irodalmi vitadélutánokat, író-olvasó találkozókat rendeztek. A Csehszlovákiai Magyar Könyv Hetét, amely, sajnos, nem vált rendszeressé, a szervezők azzal a szándékkal tartották meg, hogy népszerűsítsék az irodalmait, szorosabbá fűzzék az írók és az olvasók közöl- tii viszonyt, jobban megismerjék az emberek igényét! Az olvasók a Csehszlovákiai Magyar Könyv Hete alkalmából is megállapították, hogy a csehszlovákiai magyar könyvkiadás nagy utat tett meg. Az egykor minden tekintetben igénytelen kiadványok helyeit az utóbbi években megjelenő kötetek legtöbbje — a tipográfiát, a kötést és a védőborítékot illetőleg egyaránt — szép, ízléses. A csehszlovákiai magyar írók és fordítók legjobb alkotásait a Szlovák Irodalmi Alap és a Szlovák írószövetség 1966, illetve 1964 óta évente Madách díjjal és nemzetiségi díjjal jutalmazza. Az anyagi ösztönzés a könyvkiadást is kedvezően érinti. A kéziratoknak mostanában már nemcsak a száma gyarapszik, hanem a minősége is javul. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás legrangosabb műveit Fábry Zoltán írta. De sok szép munka jelent már meg mind az idősebb, mind a fiatal írók, költők, kritikusok tollából is. Mostanában a csehszlovákiai magyar írók könyvei már mélyebben, művészileg magasabb szinten jelenítik meg az életet, mint régebben, de még mindig kevés könyvön érződik a sajátos atmoszféra. Biztató viszont, hogy a színvonalas esszé, a rangos líra és az ígéretes regény és dráma mellett jelenleg már a csehszlovákiai magyar publicisztika és társadalom- tudományi irodalom is eredményesen bontogatja szárnyát. BALÁZS BÉLA A kiwNsiittian üiepient politikai kiadványok 1973 IV. 1.-EL 9
