Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-08 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. IV. 8. Bűnös tervek ték életüket. A törzsnek több mint a fele most a Banszon völgyben különleges lakótelepeken él. Szinte minden menekült elvesztette valakijét a háborúban. A segélyezettek jegyzékéből kitűnik, hogy a harcokban mintegy tízezer meó, laoteng és jao törzsbeli katona esett el. A falu egész faluközösségeket szakított el a szülőföldtől. A hosszú menetelések, éhínség következtében kimerült menekültek könnyen áldozatul esnek a maláriának és más gyilkos kóroknak. Amerikai adatok szerint minden hosszú menetelés után a menekültek 10—15 százaléka pusztul el egy éven belül. Edgar Buell, az amerikaiak laoszi segélyének a vezetője úgy véli, hogy a háborúban mintegy 65 ezer meo hegylakó esett el. Más amerikai tisztségviselők még nagyobb számadatokat emlegetnek. ... Ly Mai már régóta él a menekültek táborában. Még nincs férjnél. Törzsében általában 14 éves korukban mennek férjhez a lányok, s ő már 16 éves. „A fiúkat besorozzák a hadseregbe, mihelyt betöltik 10. évüket. Így vitték el a vőlegényeinket“. Az amerikaiak 1967-ben népszámlások pánikjában egész háziállat-állományukat elvesztették. Az amerikai segélyprogram keretében a meóknak szállított rizs és egyéb élelmiszer csak a szűkölködők egyötödének kielégítésére elegendő. Csak a betegek és a legkimerültebbek kapnak fejadagot. Ez a segély még ahhoz a szerény étrendhez is kevés, amelyhez a meók még életük földművelési és állattenyésztési korszakában szoktak hozzá. Kérdésemre az itt működő egészség- ügyi dolgozók megerősítették, hogy a meók rosszultápláltsága a tömeges éhínség méreteit ölti. Zsoldosok Az amerikaiak 1960-ban határozták el, hogy hadsereget toboroznak a meo hegylakókból, miután meggyőződtek a vientianei királyi csapatok iiai'Cképtelenségéről. Ekkor tűnt fel a csillaga Van Paónak, a királyi hadsereg tisztjének, az egyetlen meónak, aki az őrnagyi rangig vitte fel. Többször is javasolták előléptetésre, de a laoszi vezetőség kétszer is visszautasította, hogy „egy hegylakót“ alezredessé nevezzenek ki. Akkor az dúltak segítségért Amerikához“. Ám egy évtizedes múltú hivatalos okmány egészen más képet fest a dologról. Egy vientianei amerikai intézmény, amelynek helyébe később az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Intézete lépett, 1960-ban ilyen érvekkel indokolta a meók hadseregbe toborzásának szükségességét: „A nehéz munkában megedződött hegylakó meóknak, akik gyermekkoruk óta megtanulták a lőfegyverek kezelését és a hegyi vadászatot, hozzászoktak a hosszú, fárasztó menetelésekhez, minimális kiképzés kell ahhoz, hogy kiváló katonákká váljanak ...“ Jellemző, hogy a laoszi amerikai intézmények beosztott munkatársai, akik a kitelepítettek megsegítésével foglalkoznak, nem tagadják, hogy 1960-ban igazságtalan „alkut“ kötöttek a meókkal. „A meók együgyűek, — mondotta egyikiik. — Hosszú időn át biztosak voltak önzetlenségünkben. Most persze rájöttek, hogy bizonyos célokra használtuk fel őket, ezen azonban már késő változtatni.“ A meo különítmények 1962-ben „zöld barettsapkát“ kaptak. Vang Pao amerikaiak által pénzelt és felfegyverzett osztagai 1962-ben behatoltak Szám Nenna tartományba, amelyet az 1954. évi genfi megállapodások a Pa- tet Lao erőinek ítéltek meg. Az 1962-es genfi értekezlet felszólította a feleket, vessenek véget a háborúskodásnak és megtiltotta külföldi csapatok jelenlétét Laosz területén. Vang Pao hadserege azonban mind a múltban, mind jelenleg is a CIA gyámsága alatt áll. Persze, sorai időkat — kommunista ellenőrzés alatt álló területeket. Vang Pao követőit különleges településekre költöztette át. Ám kiderült, hogy az ilyen megkötöttség gátolja a meókat a megszokott tüzeléses er- dőirtásos földművelésben (ezzel a módszerrel eleinte egy hegyoldalban kiirtják és felgyújtják az erdőt, majd két-három éven át megművelik a földet, aztán odébbállnak, s az egész folyamatot más helyen újrakezdik). Élelmiszerhiány következett be s az amerikaiak kénytelenek voltak vállalni Vang Pao csapatainak rizsellátását. Ez volt az első lépés annak irányában, hogy a meo törzs teljes mértékben függjön az amerikai segítségtől. A Vientianeban működő magas rangú amerikai tisztviselők bizonygatják, hogy a meók állítólag „maguk forközben szembetűnően megritkultak. Edgar Buell ezt azzal magyarázza, hogy sok hegylakó békét akar kötni a Patet Laoval. „Az utóbbi években még 75 ezer meót sem tudtunk ösz~ szeszárnolni. Persze, közülük sokan elpusztultak a harcokban és a tömeges áttelepítések alkalmával. Ám meggyőződésem, hogy egy részük visszatért szülőföldjére, a kommunisták által elfoglalt területre, amelyet soha többé nem szándékozik elhagyni.“ A z amerikai imperializmus indokínai gyarmati háborúja mérhetetlen szenvedést okozott az Itt élő népeknek. E tekintetben igen szemléletes a laoszi hegyi törzs — a meók sorsa. Az amerikaiak azt a sorsot szánták nekik, hogy bábokként honfitársaik ellen harcoljanak. A meók azonban nem akartak beletörődni keserű sorsukba, és ezrével álltak át a Laoszi Hazafias Front harcosaihoz. A meo férfiakat több mint tíz éven át rendszeresen besorozták a hadseregbe. A Vang Pao tábornok vezette meo csapatokat az amerikai központi hírszerző szolgálat, a CIA használta felforgató tevékenységre a hazafiak által ellenőrzött és felszabadított területeken. A háború éveiben a meo törzs létszáma a negyedével csökkent — a katonák ezrei pusztultak el a harctereken; a lakosság tízezrei pedig betegség és a hegyi viszonyok közötti végkimerülés következtében vesztetlálást tartottak a meók körében az egyik tartományban. Kiderült, hogy 12 százalékkal kevesebb a férfi, mint a nő. Ha tekintetbe vesszük, hogy a meók átlagos életkora 35 év, akkor ez az aránytalanság a 16—19 évesek kipusztulásával magyarázható. A meók Észak-Thaiföld, Laosz, Burma hegyvidékeit, a kínai Jünan tartomány keleti peremét és Kujcsou tartomány nyugati részét lakják. Akik ópiumból élnek A laoszi meók fő jövedelemforrása ősidők óta a mák. Ebből nyerik az ópium alapanyagát. Ennek módszerét elődeik még Kínában sajátították el, ahonnan száz évvel ezelőtt Laoszba vándoroltak. A meók nagyon tapasztalt állattenyésztők és földművesek. Földjeik és kertjeik mindenkor jó termést adtak. A háború azonban mindentől megfosztotta őket. A tömeges visszavonuamerikaiak pénzt és fegyvert kínáltak fel Vang Paónak, aki készségesen beleegyezett, hogy katonai szolgálatra toborozza honfitársait. Vang Pao felvette a „11. katonai körzet“ parancsnokának címét, s önkényesen ebbe a „körzetbe“ sorolta Xien- Khouang és Sam Neua tartományo„A meók mint harci erő kimerültek, — mondta egy amerikai tiszt. — Kelletlenül avatkoznak be a harcolóba.“ Egy másik amerikai tiszt hozzátette: „Ha a háború elhúzódna, és az ellenfél igazán le akarna csapni, Vang Pao nem kerülné el az összeomlást.“ JOHN WOODRUFF LAOSZI RIPORTJA p" :-----—■— -------------* A meo törzs amerikai szolgálatban álló vezére mellesleg az őpiumcsempészés e^ík legfőbb 'haszonélvezője. Meo menekültek a Banszon völgyi tábor-
