Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-07 / 83. szám, szombat

Régi gondok — új remények Oi koziiieflhai keszítmenvek a vásáron ÜGY HISZEM, nyolc-tíz évve) ezelőtt többnyire csak unalom­űzésként böngészgették az újsá gok szűkszavú apróhirdetéseit azok a Šafárikovo (Tornaija) környéki lányok és asszonyok, akik a könnyűipar valamelyik ágazatában szerettek volna el­helyezkedni. Túl messze estek ugyanis a legközelebbi, nőkel nagyobb számban alkalmazó vállalatok. Hosszú ideig így szinte egyedüli lehetőségnek számított az idényjellegű mező- gazdasági munka. Bizonyára ezért fogadták sokan nagy örömmel az illetékesek, vala­mint a trenčíni ruhagyár veže tőinek azt a döntését, amelyet követően üzemrészlegel nyitót tak a városkában. — Vagy harmincén jelentkez­tünk 1965 nyarán Trenőfnbe el­sajátítani a nagyüzemi termelé­si módszerek bevezetéséhez szükséges legfontosabb tudni­valókat — emlékszik vissza Komlós Géza műhelyvezető, a mai törzsgárda egyik alapító tagja. — A szakmát valameny- nyien jól ismertük, hiszen éve­kig gyakoroltuk a különböző mesterfogásokat, viszont nagy teljesítményű, praktikus gépek kel egyikünk sem dolgozott ko­rábban. Szeptember végéig tar­tott az előkészítő tanfolyam. Október elsején már sor kerül­hetett a hivatalos megnyitóra. Jól emlékszem, sok nehézség­gel indult a termelés, bár aránylag gyorsan megnöveke­dett a tartós munkaviszony iránt érdeklődők száma. Különösen az okozott gyakori problémát, hogy dolgozóink többsége falú­ról, földművesszövetkezetből, il­letve állami gazdaságból került hozzánk. Nehéz munkához vol­tak hozzászokva ezek az embe­rek. A szabóságban pedig em­beremlékezet óta fürge ujjakra van szükség. Ezenkívül nálunk csaknem egyik napról a másik­ra változnak a formák, ami újoncok esetében mindig több­letgonddal jár. Nem kevés aka­raterő kellett ahhoz, hogy elég gyorsak és pontosak legyenek az egyes mozdulatok, különböző munkaműveletek. Az özem vezetői idejekorán gondoltak a szakmunkáskép­zésre. Sajnálatos módon elkö­vették azonban azt a hibát, hogy a vidék távolabbi részein kezdték az ipari tanulók tobor­zását. így szinte várható volt, hogy a szép számban jelentke­ző fiatalok közül később, az első gyakorlati hetek, hónapok után sokan választják majd új­ra a mezőgazdaságot. — Ma is vannak ilyen gond­jaink — magyarázza Kiss Teréz, a 612-es számú műhely vezető­je. — Aránylag sokan vannak még, akik csak a hároméves szakiskola elvégzése után kez­dik számba venni a lakóhe­lyükhöz közelebbi .munkahe­lyek nyújtotta előnyöket. Már kezdettől fogva nagyon megne­hezíti helyzetünket az a körül­mény, hogy üzemünknek nincs munkásszállása. Az olcsónak éppen nem mondható albérleti szoba viszont szükségmegoldás­ként is ritkán jöhet számításba, hiszen komoly anyagi megterhe­lést jelentene a lányoknak. Te­hát jobbára csak a helybeliek és azok maradnak végleg az tizemben, akik minden műszak végeztével hazautazhatnak. HA MOST EGYÜTT LENNE az az összeg, amelyet eddig hasz­talanul fordítottak a hamar ki­lépettek tanítására és készpénz­re lehetne váltani a szakmakez- dök gyakorlati oktatásához szükséges türelmet, gondosko­dást, talán már csak kivitelezőt kellene keresni az üzemi mun­kásszállás építéséhez. Végig­gondolni is sok, mennyivel vál­na könnyebbé egyszeriben a munkaszervezők, a művezetők dolga. — Valóban sok probléma végleges megoldását jelentené számunkra egy megfelelő épü­let tulajdon-, vagy használati joga — mondja később Komlós Géza. — Üjabb jelentkezőkben szerencsére most sincs hiány. A felvételi irodában mindig nagy a forgalom. Talán annak örül­nének legjobban a trenčíni köz­pontban, ha mindenütt annyi lenne az érdeklődő, mint a ml üzemünkben. Az utóbbi Időben több korszerű gépet állítottunk a termelésbe. Nagyobb fenn­akadások nélkül pótolhatjuk tehát a kilépők és az esetleges hiányzók helyét. Továbbá min­den munkaszakaszon van már néhány, a maguk nyelvén vil­lámmunkaerőnek nevezett, jó tapasztalatokkal rendelkező szakember, akik szükség ese­tén bármelyik gép mellett teljes értékű munkát tudnak végezni. Kedvezőtlenebb azonban a a helyzet, ha egyszerre többen is beteget jelentenek valame­lyik műhelyben. Főleg a téli hónapokban fő gyakran a mes­terek feje. A napi tervfeladato­kat ugyanis mindenképpen tel­jesíteni kell. — Mi történik, ha nem sike­rül ezt biztosítani? — Olyan esetnek nem szabad előfordulnia — válaszolja Kiss Teréz. — Minden tőlünk telhe­tőt megteszünk ennek érdeké­ben. Ha történetesen többen hiányoznak a megszokottnál, fokozott szorgalommal igyek­szünk elkerülni a lemaradást. Sokat jelent, hogy jól összeszok­tak már a dolgozók. A 612 ES SZÁMÜ MŰHELY­BEN 230 teszilnadrág a napi norma. Szám szerint harminc­hétén szorgoskodnak a gépek fölé hajolva. Túlnyomórészt ti­zen- és huszonévesek. A lét­szám ezúttal sem teljes. Néhá- nyan betegeskednek, mások gyermekgondozási szabadságon vannak. Tehát különösen indo­kolt, hogy a megszokottnál va­lamivel rövidebb időközönként ismétlődjenek a szinte zsong- lőrszerű, pontosra mért moz­dulatok. Irigylésre méltó gya­korlatra vall, hogy véletlenül sem tévednek a fürge kezek, könnyen bírnák talán a gyor­sabb iramot is. Ügy mondják, hogy „nehezebb“ napokon is alaptalannak bizonyult már a mennyiségi, illetve a minőségi csökkenés miatti szorongás. Pedig az üzem termékeit orszá­gos viszonylatban a legjobban keresettek között tartják szá­mon a kereskedelmi szakembe­rek. — Állandóan nagy gondot fordítunk arra, hogy minden te­kintetben kifogástalan minősé­gű áru kerüljön ki a műhelyek­ből — magyarázzák közben kí­sérőim. — Ha valakinek gyen­gébben, vagy lassabban megy a munka, azonnal segíteni igyek­szünk, aktív pihenésre használ­juk ki a szüneteket. Külön-kü- lön is gyakran foglalkozunk a fiatal kezdőkkel. Számtalan olyan eset volt már, hogy köl­csönösen, önzetlenül segítették egymás tervteljesítését. Mind­annyiunk egyforma érdeke a jó hírnév öregbítése és a termelés fokozatos növelése. A SOR ELEJÉN Helena Cer- noková rendszerezi az ollók Mikor 1949-ben a CSKP IX. kongresszusa határozatának ér­telmében megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása, Štvrtok na Ostroven (Csalló- közcsütörtök] is létrehozták a gép- és traktorállomást. E ténynek döntő jelentősége volt a község fejlesztése szempont­jából is. Elősegítette az üzemi lakásépítkezést, és egy korsze­rűen felszerelt kultúrhá^at is kapott a község. A múltban a lakossság többsége a földbirto­kosoknál és a grófi birtokon dolgozott. A felszabadulás után megnövekedett az ipari munká­sok száma a faluban, többségük Bratislava üzemeiben dolgozik. Ahhoz, hogy felmérjük a köz­ség fejlődését, elég végigsétál­ni az utcákon. A házak előtt járdák, az út mellett zöldöve­zetek találhatók, valamennyi utca és bekötőút portalanított. Puss Vince elvtárssal, a hnb el­nökével, a választási program teljesítéséről és céljairól be­szélgettünk. — Képviselőtestületünk a község lakosságával együttmű­ködve következetesen teljesíti a választási program felada­tait. A képviselők kezdeménye- zően vállalnak részt a társa­dalmi munka szervezésében, megvalósításában. Programter­vünk teljesítését rendszeresen értékeljük. Minden képviselőt konkrét feladattal bízunk meg és munkánkról negyedévenként alól kikerülő * ruhaanyagot, ő biztosítja a szükséges segéd­anyagok elosztását is. Hét éve dolgozik az üzemben. Bámula­tos gyorsasággal, pontossággal végzi munkáját. —: A szabóktól harmincso­rosra vágva kapjuk az anyagot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre tizenöt pár nadrágra valót hoz­nak fel különálló részekben. Az egybetartozókat az egyfor­ma számozás alapján váloga­tom össze. Egyszerű feladat, de azért mindig nagyon oda kell figyelni, mert itt még harmic- hét rész számít egy darabnak. Tudniillik annyit kell össze­varrni ebből a halmazból, hogy végül kész nadrág legyen be­lőle. Elég volna bármelyik részt elcserélni ahhoz, hogy teljesen felboruljon a rend. Talán csak a szalag közepén válna szem­betűnővé a tévedés, mert a többieknek nemigen van ide­jük az állandó ellenőrzésre. Pontosan ki van számítva min­den percük. A közeli zakósműhelyben ép­pen szovjet exportra termelnek. Nyolc óránként száztíz darab egy dolgozó átlagos teljesítmé­nye. Első hallásra kissé hihe­tetlennek tűnik, de nem késik sokáig a magyarázat. — Többnyire fennakadás nél­kül dolgozhatunk — mondja Koleszár Éva, az egyik szocia­lista munkabrigád vezetője. — Reggel hat órától nyolcig har­minc zakót varrunk meg, tíz óráig hatvanat, tizenkettőig nyolcvanat, a műszak végéig pedig további harmincat. A nemrégi felmérések alapján ez a reális mennyiség. Aki nem csinálta még, annak soknak tűnhet, mi viszont így szoktuk meg. Egyre gyakoribbak az olyan napok is, amikor tíz­húsz százalékkal többet is meg­csinálunk. Pedig ezen a mun­kaszakaszon sem hiányoznak a problémák. A gőzvasalók hasz­nálatától csaknem szüntelenül magas a levegő páratartalma és nagy a meleg is. Nem töké­letes a terem szellőztetése, és sajnos, más fogyatékosságok is előfordulnak. Valamennyire azonban érthető ez, hiszen az üzem megnyitásakor a mostani­nál sok tekintetben voltak ki­sebbek a lehetőségek. ÖRVENDETES, hogy rövid időn belül véglegesen orvosol­ni lehet majd a felsorolt pana­szok nagyobb részét. Előrelát­hatólag már a nyár folyamán új épületbe költözik a mintegy 800 asszony és lány. A most még többnyire vakolatlan falak között a korszerű berendezések és munkagépek jóval kedve­zőbb feltételeket biztosítanak majd minden dolgozó számára. Ennek szükséges voltát pedig fölösleges bizonygatni. nyilvános plénumgyűlésen szá­molunk be a lakosságnak. A társadalmi munkák megszerve­zésében és előkészítésében se­gítenek az agitkettősök tagjai, akik meggyőző munkát fejte­nek ki a lakosság között. A múlt évben különösen jó mun­kát végzett Farkas István és Kállay Boldizsár képviselő. • Milyen akciókat valósítottak meg tavaly a községfejlesz­tés szakaszán? — Egyik legfőbb célunk volt, hogy szebbé, vonzóbbá tegyük a község arculatát. Ennek kap­csán parkosítottuk a kultúrház környékét, bekerítettük a teme­tőt, díszfákat ültettünk, zöld- sávokat létesítettünk. A Z-akció keretében felépítettük a rava­talozót. E munkálatoknál a la­kosság 12 000 órát dolgozott. A régi iskolába bevezettük a vízvezetéket és az épületet 100 ezer korona ráfordításával ta­taroztuk. A helyi állami gaz­daság 12 lakást adott át dol­gozóinak. © Hogyan kapcsolódtak be a tömegszervezetek a társadal­mi munkába? — A Nemzeti Front helyi szervezete szerződést kötött va­lamennyi tömegszervezettel, s teljesítését a hnb tanácsa ér­A mai ember élete nehezen képzelhető el kozmetikai ké­szítmények nélkül, melyekre azoknak is szükségük van, akik viszonylag kevesebb gondot for­dítanak a szépségápolásra. A bratislavai Kozmetika szakága­zati vállalat termékei mind a csehszlovák, mind a külföldi fogyasztók körében elismertek, mindenki megtalálja közöttük legkedveltebb kozmetikai szerét. Felkerestük munkahelyén Vik­tor Máťuš mérnököt, a Kozmeti­ka kereskedelmi osztályának igazgatóját és bővebb tájékozta­tást kértünk tőle a vállalat munkájáról. — Mindenekelőtt arra len­nénk kíváncsiak, hányféle ter­méket gyártanak a Kozmetika dolgozói? — A vállalat termelési prog­ramja nagyon széles — vála­szolta Máfuš elvtárs —. Jelen­leg 261 kozmetikai terméket gyártunk, amelyek között külön­böző fogkrémek, hajápolószerek, arckrémek és egyéb piperecik­kek szerepelnek, ezeken kívül a használati és díszgyertyák gész sorát gyártjuk. Termékein­ket korszerű technológiával ál­lítjuk elő, így a minőség terén elérjük a világszínvonalat. Né­melyik termékünk bátran felve heti a versenyt híres külföldi cégek készítményeivel. — Önök is részt vesznek az idei Brnói Nemzetközi Közszük­ségleti Ipari Vásáron? — A Brnói Nemzetközi Köz­szükségleti Ipari Vásárnak ha­gyományos résztvevői vagyunk. Az előző vásárokon termékeink sikerrel szerepeltek, s remél­jük, hogy ezúttal is így lesz. Az idei vásáron gyártási progra­munk egész skáláját bemutat­juk. Olyan cikkeket is láthatnak az érdeklődők, amelyek eddig egyáltalán nem, vagy csak rö­tékeli. A tömegszervezeteket aktivitásuk arányában részesít­jük anyagi segítségben. A leg­jobb munkát a Nőszövetség he­lyi szervezete és a SZISZ-szer- vezet végezte. Ezenkívül a Nő­szövetség helyi szervezete a ta­nulóifjúság, mindenekelőtt a cigánygyerekek rendszeres ne­velésére és iskolalátogatásának biztosítására összpontosította figyelmét. Megszervezte, hogy az ötéves cigánygyermekek lá­togassák az óvodát, s így meg­felelően előkészítsék őket az iskola első osztályába. Érdem­dús munkát végez a munka irá­nyításában Starnovská Etela, a Nőszövetség helyi szervezeté­nek elnöke. © Mit terveztek az 1973-as év­re? — Választási programter­vünkben figyelembe vettük a martini és a Banská Bystrica-i felhívást. A pártszervezet, a Nemzeti Front és a hnb közös szocialista kötelezettségválla­lást dolgozott ki. Ezt nyilvános gyűlésen ismertettük a válasz­tópolgárokkal. Ezt megelőzően agitkettőseink felkeresték a családokat, ismertették céljain­kat, összeírták a kötelezettség­vállalásokat. Az összegezésnél örömmel állapítottuk meg, hogy vid ideje találhatók az üzletek polcain. — Melyek ezek az újdonsá­gok? — Újdonságaink között kű lönféle illatszerek és új típusú ún. barokk gyertyák szerepel­nek. Bizonyára felfigyelnek a P—33 jelzésű aerosolos izzad­sággátló szerre, amelyet főleg a. mezőgazdaságban dolgozók szá-f mára ajánlunk. Előnye, hogy a felső ruházatra is lehet hass-, nálni, így csökkenti a kellemet­len szagot. Az AB jelzéssel el­látott kozmetikai szerek válasz tékát új, szép lök elleni krém­mel. parfümmel és izzadsággát­ló szerekkel bővítjük ki. Újdon- Ságnak számít a nagyon jó mi­nőségű Korso parfüm is, amely alacsony árával és tetszetős cső magolásával bizonyára elnyeri, a női fogyasztók tetszését. Ez az áru már az üzletekben, is kapható. A brnói közszükségle­ti váráson 20 újdonsággal bene­veztünk az aranyérmekért fo­lyó versenybe. — Termékeiket a hazai fo­gyasztókon kívül külföldön is ismerik? — Mivel hazai viszonylatban , a kozmetika területén a leg- . nagyobb termelők vagyunk, így ; természetes, hogy kiterjedt kül­kereskedelmi kapcsolataink is vannak. Lengyelországgal, Ma-,^ gyarországgal, a Szovjetunió ' val, Angliával és az NSZK-val állandó üzleti kapcsolatokat tar: tunk fenn. A 4. Brnói Nemzeikö- j zi Közszükségleti Ipari Vásár bi­zonyára hozzájárul majd export­hálózatunk bővítéséhez. A válla­lat dolgozói mindent megtesz-., nek azért, hogy hazai és kül- ( földi fogyasztóközönségünk ál- , landóan jobb minőségű és bő­vebb választékú áru között vá- v lógathasson. lPáko2üif a lakosság a Győzelmes Feb­ruár 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évforduló­jának tiszteletére több mint 18 000 órai brigádmunkát vál­lalt. így lehetőségünk nyílik az élet- és a munkakörnyezet to­vábbi javítására, a szolgáltatá­sok fejlesztésére. Létrehozzuk a pionírparkot, 150 díszfát és 50 rózsatövet ültetünk, a helyi gazdálkodási üzemben befejez­zük a szociális és a fürdőhe­lyiség építését, biztosítjuk az üzem munkásainak étkezteté­sét. A kilencéves iskola mel- lett önsegélyes alapon meg­kezdjük az iskolai műhely épí­tését, ahol 1600 órát dolgoznak le társadalmi munkában a köz­ség lakosai. Kiszélesítjük a megvilágítást az új utcasorok­ra, öltözőt építünk a sportpá­lyán. E munkában 1200 órai munkát vállaltak a sportszer­vezet tagjai és a község lako­sai. Emeljük a helyi gazdálko­dási üzem szolgáltatásainak színvonalát és újakat vezetünk be. Megnyílik a lábbelijavító­részleg és a varroda. A politi­kai tömegmunkában minden le­hetőséget kihasználunk a CSKP XIV. kongresszusa határozatai­nak teljesítésére. A tömegszer­vezetek segítségével megma­gyarázzuk a lakosságnak a fel­adatok fontosságát, és biztosít­juk teljesítésüket. SVINGER ISTVÁN LALO KAROLY Ültetik a burgonyát A kelet-szlovákiai kerületben is igyekeznek a tavaszi munkák el­végzésével a mezőgazdasági dolgozók. Képünkön: a Harcai Efsz határában Lendacký Pál traktoros Varga Pál és Mihók András se­gítségével ülteti a korai burgonyát. (A. Haščák felvétele ČSTK ) FEJLŐDŐ KÖZSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom