Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

1973 IV. 1. FÜGGETLENSÉG vagy ŐRSÉGVÁLTÁS? Willemstadi tanácskozások Suriname és a Holland Antillák jövőjéről • Létbizonyta­lanság a függetlenség küszöbén • Lesállásban az amerikai imperializmus •ff ■# KOLTMI Mennyire igaz ez, bizonyítóik 1969 júniusának ese­ményei. Curacao lakossága 30 évi hallgatás után 1969. június 30-án hallatott először magáról... Mint­egy tízezer munkás megrohanta a monopóliumok vál­lalati helyiségeit, irodáit és rombolni, gyújtogatni kezdett. A tömegek haragjának spontán kitörése ak­kor 50 millió dollár kárt okozott a monopolista tár­saságoknak, s 1200 tengerészgyalogos és 300 ejtőer­nyős „teremtett csak rendet". Hollandia beavatkozása előrevetette árnyékát egy későbbi államjogi — gaz­dasági rendezésnek, amely a társadalmi feszültséget volna hivatott enyhíteni. Az év eleje óta azonban egyre feszültebbé vált a helyzet a volt holland gyarmatokon, s az anyaország attól tart, hogy megismétlődhetnek az 1.969-es cura- caói események. Január 17-én Surinameban törtek ki zavargások és tüntetések, amelyeket a rendfenntartó alakulatok véresen elnyomtak. A halálos és sebesült áldozatokat követelő zavargások után bizonyos rend­kívüli intézkedések léptek életbe, bezárták az üzle­teket stb. Hága azonban nyilván átmeneti megoldást lát eb­ben, amit a teljes önállóságról, függetlenségről foly­tatott tárgyalások megkezdése is bizonyít. Valóban önálló életet élhetnek-e az említett hol­land területek? A jelek szerint aliglia "tudnak kitörni a jelenlegi bűvkörből. Noha a helyi kormányokban, még a Há­gával a közvetlen kapcsolatot tartó főkormányzók tisztségében is már képviselve van az őslakosság, a két tartomány népe gazdasági források, foglalkozta­tási lehetőségek híján ki lesz szolgáltatva idegen ér­dekeknek. A prospektusokban kínált „korlátlan .lehe­tőségek“ csak a monopóliumokra vonatkoznak. Mivel a különféle kórok megtizedelték a tartomá­nyok lakosságát, így egyes helyeken túlsúlyban van­nak a 16 éven aluli fiatalok, ez a réteg nyilván haj­lik mindenféle radikalizmusra. Talán nekik szolgál­tak figyelmeztető jelül, hogy télen a brazil, uruguayi, amerikai és más, nem haladó rendszerek flottái kö­zös hadgyakorlatot rendeztek Suriname partjainál. Lehet, hogy ez felkészülés volt a júniusban esedékes parlamenti választásokra. .. Addigra talán a teljes függetlenség kérdésében is döntés születik. És az- után? Ha a willemstadi tanácskozásokon el is fogadják A Standard üti oi New jersey egyik vállalata Aruha szigetén. Suriname és az Antillák szakszervezeteinek politikai követeléseit, s így Hága áldásával sor kerülne a poli­tikai függetlenség kihirdetésére, az érdekelt ország­részek gazdasági gyengesége miatt bizonyos politikai vákuum keletkezik. Mindkét ország szeretne további külföldi tőkét odacsalogatni, persze igazságosabb ha­szonmegosztás alapján, mert ettől reméli gazdasági felvirágzását, ugyanakkor az Egyesült Államoknak más érdekeltségei is vannak e térségben, mint az olaj- monopóliumoknak. Sokkal messzebbmenő célokról van sző, mint amilyeneket a Weeks Natural Resurses ame­rikai társaság köve t azzal, hogy monopol joga van ter­mészeti kincsek felkutatására. Arról van szó, hogy az erősödő latin-amerikai szo­lidaritás, összefogás következményeivel számolva 'Washington már most gondol arra, hogy idővel el kell hagynia a kubai guantanamói támaszpontot, valamint a Panama-csatornád vezetet, s hogy biztosítsa karibi jelenlétét, a Holland Antillák valamelyik szigetén ter­vez bázisokat létesíteni. Ez félig kiszivárgott titok, s a tervet a háttérből Hága is támogatja, a CIA em­berei meg előkészítik a talajt. Ilyen távlatokkal néz szembe Suriname és a Hol­land Antillák népe a teljes függetlenség küszöbén. Bunaire szigetnek olaja sincs; itt a tenger sójának bányászásából él a lakosság. ratív központ, hanem nagy kikötőváros is. Már 1675 óta hajójavító üzem működik itt, s évente mintegy 9 ezer hajó fordul meg a willemstadi kikötőben. A Holland Antillák fő iparága az olajfeldolgozás. Persze nein hazai kezekben van. Hollandia Is csak részben húz belőle hasznot, a két fő szigeten, Cura- caon és Aruban a SJandard Oil of New fersey ame­rikai és az angol—holland Royal Dutch Shell olajmo­nopólium az úr. Ök fölözik le a gazdasági hasznot, ami csak kisajtolható. Amerikának előnyös olajfino­mítók és feldolgozók működtetése, hiszen az olcsó és közeli venezuelai kőolajat dolgozzák fel. Ám a la­kosság 35 százaléka így is munkanélküli, s a becslé­sek szerint a Shell az idén az 1967. évinek a felére csökkenti alkalmazottai létszámát. Ez tehát nem va [amilyen örvendetes távlat a szigetország szempont­jából. Curacao lakosságának zömét rabszolgák utódai al kotják, akik helyi nyelvet, ún. papiamentót beszélnek. Ez a nyelv holland, spanyol, angol és afrikai szavak sajátos egyvelege, amelyet külföldiek nehezen érte­nek meg. A Holland Antillák mezőgazdasága és áliattenyész tése kezdetleges, nincs nagy jelentősége a gazdasági életben. Ezért a helyi kormány különféle prospektu sokat bocsát ki, és csalogatja a külföldi tőkét és a turistákat. Az iparosítás a lakosság szempontjából létfontosságú. Hilton szállodát épített Curacáón. A tőkés érdekeltségek a felhívásokra jelentkeznek is, ha nem is olyan mértékben, mint azt a willamstadi helyi kormány szeretné. Számukra nem is annyi­ra a helyi gazdasági lehetőségek, mint inkább a szé­lesebb összefüggések a csábítók. Japánt például az vonzza ide, hogy amolyan hátsó ajtón keresztül be férkőzhet az Európai Közös Piacba. A külföldi beru házókat három, kétségtelenül nagy előny kecsegteti a Holland Antillákon. Először is itt olcsó a munkaerő, másodszor alá csony az adókulcs, harmadszor pedig nincsenek kor látozások a levegő szennyeződésének megakadálno zásával kapcsolatlxin, mint másutt, ami különösen napjainkban lényeges körülmény. SURINAME Ugyancsak 14)54 decembere óta belső önkormány zattal rendelkezik Suriname, vagy régebbi nevén Hol­land Guayana. Már a puszta Guayana név valóságos pokolra emlékeztet, igaz, az egykori hírhedt fegyenc telepek színhelye a szomszéd Francia-Guayana volt, de éghajlatukban nincs különbség. Az 54 ezer négy­zet mérföld területű, 260 ezer lakosú Suriname poli­tikai törekvése: sorsközösség a latin-amerikai or­szágokkal. Gazdaságilag a többi holland tartomány­nyal szemben előnye, hogy területén nagy bauxitlelő- helyeket találtak. Kiaknázása természetesen külföldi segítség nélkül lehetetlen, hiszen az alumíniumipar egyike az energiaigényes iparágaknak. Az észak-ame­rikai ALCOA alumíniumtársaság már rá is csapott Suriname kincsére. Suriname lakosságát kreolok, indiaiak, indonéziai­ak, kínaiak, indiánok, európaiak és négerek alkotják, s érthetően „minden zenész mást játszik a zenekar­ban“. A Surinamei Nemzeti Párt a kreolok érdekeit képviseli, az Egyesült Hindusztáni Párt meg a mun­kát kereső ázsiai bevándoroltak utódaiét. Egyébként Suriname neve is ritkán tűnik fel a vi­lágpolitikai eseményekben. Az ország legutóbbi szen­zációja 1967-ben történt, amikor az uralkodó pár el­látogatott az ország fővárosában, Paramaribóba. Ebből az alkalomból az ottani hatalmas börtön foglyai fe­jenként 25 antillai centet adtak össze, hogy egy pom­pás szőnyeget ajándékozhassanak a királynőnek. A hatás nem maradt el: 900 fogoly közkegyelemben ré­szesült. Surinameban és a Holland Antillákon a tömegmoz­galmat valójában a szakszervezetek képviselik. Bár a kormányzat többször kísérletet tett arra, hogy vil­lámhárítóként használja fel a szakszervezeteket, ebbeli igyekezete nein járt eredménnyel. A dolgozó rétegek tömeges nyomora mindenkor oly nagy feszültséget okoz, hogy nem-lehet figyelmen kívül hagyni az élet- színvonal emelésére irányuló törekvéseket. .. Március 12-én Willeinstadban, a Holland Kis Antii Iákhoz tartozó Curacao sziget fővárosában tanácsko­zások kezdődtek arról, hogyan nyerje el teljes önálló­ságát Hollandia egykori két gyarmata, az 1954 de­cemberében tengerentúli területként a Holland Ki­rályság szerves tartozékává nyilvánított Suriname és a Holland Antillák, vagy más nevükön Holland Nyu- gat-lndia. A két volt holland gyarmat 1954-ben teljes autonó­miát, Önkormányzatot kapott, s azóta Hága csak e területek kül- és hadügyeivel törődött LIBERTATE UNANIMUS Ez a latin felirat díszeleg a Holland Kis-Antillák szigeteinek címerében. Azt jelenti, hogy egyetértés­ben a szabadság. Találó jelszó, mert a néprajzilag tarka lakosság számára az egyetértés fölötte szüksé­ges, hogy eredményesen kiizdhessen érdekeiért, de Hága sohasem tartott különösebben a jelszó hatásos­ságától. Tudta, miért. A Holland Antillák Venezuela partjainál szetszó ródva elterülő, különböző nagyságú szigetekből áll. A három legnagyobb szigetet — Curacaót, Arubát és Bonairét továbbiak követik — St. Maarten. St. Esta- tius és Saba. Az 1011 négyzetkilométernyi területen mintegy 245 000 ember él. A Venezuelához legköze­lebb fekvő sziget 15, a legtávolabbi 40 mérföldre fek­szik. Gazdasági szempontból Curacao szigetének van a legnagyobb jelentősége. Fővárosa a Holland Antillák közigazgatási központja. Curacao természeti viszonyai elég mostohák: vízhiány, kemény talaj, trópusi ég­hajlat, amelyet legfeljebb az egész éven át érezhető északkeleti passzát szél enyhít. Ha ily mostoha körülmények uralkodnak a sziget­világban, miért ragaszkodott hozzá az anyaország, amikor belső bajai úgyis lekötötték és lekötik az egy­mást követő kormányok figyelmét? A válasz a szige­tek fekvésében rejlik. Curacaon legfejlettebb a keres­kedelem és az ipar. Willemstad nemcsak adininiszt­A New York Times reklámképe, amely a Holland An­tillák szigeteire hívogatja a turistákat. A Holland Antillák közigazgatási központja —

Next

/
Oldalképek
Tartalom