Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-04 / 80. szám, szerda
A SZOCIALISTA TERVGAZDASÁG ÜTJÄN Erőteljesen fejlődik a Magyar Népköztársaság gazdasága D I I • j. - I -I ", , Belpolitikai kom ments r EGYSZER MINDENKI MEGÖREGSZIK Idősebb polgártársaink még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor az emberek féltek az öregségtől, mert ki voltak téve az elhagyatottság veszélyének. Mindenkinek azon kellett fáradoznia, hogy idős korában legven mit a „tejbe aprítania“, vagyis összegyűjtse a megélhetést biztosító anya* gi eszközüket öreg napjaira. Ez persze nem vonatkozott az ún. felsőbb tízezerre, mélynek tagjai egész életükben dúskálhattak a javakban. Munkaképessége elvesztésével, vagyis öregségére a múltban sok ember koldusbotra jutott. Szocialista társadalmunkban az emberekről való gondoskodás merőben megváltozott. Társadalmunk mindenkiről gondoskodik. Ez a gondoskodás egyre nagyobb és terjedelme a társadalom fejlődésétől, népgazdaságunk alakulásától függ. Régi igazság, hogy társadalmunkban a legfontosabb az em bér. De nemcsak addig, míg dolgozni képes, amíg hozzá tud járulni a társadalmi javak előállításához; társadalmunk törődik az idős, már munkaképtelen és beteg állampolgárokkal isu Kivétel nélkül minden idős ember kap nyugdíjat — többnyire a ledolgozott évei, illetve nyugdíjbavnnMlása előtti kereseti átlaga alapján. Államunk a rendes nyugdíjakon kívül egyéb támogatást is nyújt az arra rászoruló idős embereknek. A nyugdíjasok otthonaikban a dolgozók teljes ellátásban, orvosi gondozásban részesülnek, sőt a szórakozást is biztosítják számukra. Az agghajlékok iránti érdeklődés érthetően egyre nagyobb, ezért újabb és újabb ilyen intézetek létesülnek. Tavaly például Sereden és Myjaván létesült nyugdíjasotthon 130, illetve 146 férőhellyel. Az idén 365-tel bővül a szociális otthonok száma Szlovákiában. Külünösen a kelet-szlovákiai és a nyugat-szlovákiai kerület kezdeményező a férőhelyek számának növelésében. A kezdeményezésre persze továbbra is szükség lesz, hiszen az igények teljes kielégítéséről! még koránt sem beszélhetünk. Fontos az is, hogy az otthonokban minden tekintetben megfelelő gondozásban részesüljenek az idős emberek. Ennek egyik alapfeltétele, hogy az otthonok elegendő alkalmazottal rendelkezzenek. Ezt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert számos szociális otthonban kevés az alkalmazott, ami károsan befolyásolja az otthonokban nyújtott szolgáltatások minőségét. Ugyancsak rendkívül fontos követelmény az is, hogy az otthonok alkalmazottjai megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek. Mindkét követelmény teljesítésében nagy szerepet kell játszaniuk a járási nemzeti bizottságoknak, és a szociális otthonok igazgatóinak. Tudjuk, hogy sok idős ember nem jut be a szociális otthonba, vagy önállóan, saját otthonában akarja leélni öreg napjait még akkor is, ha egyedül van, ha teljesen magára maradt. Az ilyen idős állampolgárok is gyakran segítségre szorulnak. Csak helyeselni lehet, hogy nemzeti bizottságaink az intézeti gondoskodáson kívül nem feledkeznek meg az így élő idős polgárokról sem. Szlovákiában jelenleg 27011 idős embernek nyújtanak támogatást. Szólni kell a nyugdíjasok klubjairól is, melyeknek a száma ugyancsak állandóan gyarapszik — jelenleg 86. Az ún. kiegészítő gondoskodási alapból pénzbeli vagy egyéb juttatásokban részesítik a nemzeti bizottságok az arra leginkább rászorulókat. A különféle juttatásuk valamelyikéből összesen 75 ÜUÜ idős állampolgár részesül a Szlovák Szocialista Köztársaságban. Külön szólhatunk az egyes iskolák, tömegszervezetek (főleg a Nőszövetség és a Vöröskereszt szervezeteinek) különféle kezdeményezéseiről, melyeknek ugyancsak az idős, elhagyott polgárok megsegítése, támogatása a célja. Örvendetes, hogy az üzemek, szövetkezetek is megemlékeznek egykori alkalmazottjaikról, s valamilyen formában segítségei, támogatást nyújtanak nekik. Az állami támogatáson, a nemzeti bizottságok, a különféle szervezetek, üzemek hozzáállásán kívül valamennyiünkön is múlik elhagyott, idős polgártársaink sorsa. Erről sosem feledkezhetünk meg. Kivált ha azt is tudatosítjuk, hogy egyszer mindenki megöregszik. F ]. JÓ ÜTEMBEN HALADNAK Legnagyobb nemzeti ünnepünk, az ország felszabadulásának évfordulója hagyományosan az összegezés és az előretekintés ideje. Hol tartunk, hogyan sáfárkodtunk a munkáshatalom, a szocialista terv- gazdaság adta lehetőségekkel, és hogyan tovább a következő években? — e kérdésekre kell feleletet adni az ünnepi számvetéskor. Messziről indultunk. A magyar népgazdaság mai színvonala, dolgozóinak jóléte tekintetében azonban nemcsak a tőkés múlthoz mért összehasonlítás ad okot büszkeségre, de az elért színvonal nemzetközi egybevetése esetén sem kell szégyenkeznünk. A II. világháború előtti fél- feudális viszonyokkal átszőtt magyarországi kapitalizmus időszakában egyre mélyült a szakadék a fejlett tőkésországok termelési színvonala és a csak nagyon lassan és egyoldalúan fejlődő Magyarország gazdasága között. Bár az ország már a háború előtt sem volt kizárólag agrárjellegű, az ipar egyes ágai — például a híradástechnika, a gyógyszeripar, az élelmiszeripar — nemzetközileg is elismertek voltak, a nehézipar fejletlensége, a köny- nyűipar korszerűtlensége, s főleg az elmaradott mezőgazdaság következtében Magyarország az európai kereskedelemben nem volt jelentős tényező, inkább csak a nyerstermékek exportőre és a készáruk importőre volt. S az elmaradottságot tetézte a háborús pusztítás. Üj iparágak, új városok A szocialista tervgazdaság esztendei alapvetően megváltoztatták az ország arculatát, s helyét, szerepét Európa gazdaságában. A dinamikus fejlődés eredményeként a magyar ipar 1972-ben több mint kilencszer annyit termelt, mint az utolsó békeévben, 1938-ban. Szocialista átalakítását követően a 60-as évek elejétől gyors fejlődésnek indult a magyar mezőgazdaság, amelynek hozama tavaly más- félszerese volt a háború előttinek. 1950-hez képest több mint kétszeresére nőtt a reálbér és két- és félszeresére az egy főre jutó fogyasztás. A szocialista építés első időszakában az erőforrásokat mindenekelőtt a gazdaság extenzív fejlesztésére összpontosítottuk. A sokoldalú, fejlett népgazdaság alapjainak lerakása aligha történhetett volna más módon. Ez tette lehetővé az örökölt munkanélküliség felszámolását és a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő foglalkoztatósát is. Oj iparágak jöttek létre, új szocialista városok kerültek az ország térképére. Az 50-es években a kohászat, a gépipar, a nehézvegyipar sok új üzemében indult meg a gyártás. A szocialista iparosítás eredményeként létrejött műszaki-technikai bázis tette lehetővé, hogy a korábbi túlnyomóan mennyiségi feladatok után a népgazdaság minőségi fejlesztése, a gazdálkodás hatékonyságának fokozása kerüljön a tervgazdaság előterébe. Ezt tette szükségessé az a körülmény is, hogy a 70-es évek elejére az extenzív fejlesztés lehetőségei már jórészt kimerültek. A lakosság mintegy kétharmada aktív kereső vagy nyugdíjas. A mező- gazdaságból is csökkent az el- áramlás. A termelés növelése ilyen körülmények között egyre inkább csak a termelékenység növelésével érhető el. A reform bevált Az intenzív fejlesztés feladatainak jobb megoldására, s egyben a szocialista tervgazdaság lehetőségeinek fokozottabb hasznosítására 1968-ban a gazdaságirányítás új rendjét vezették be Magyarországon. A gazdasági reform a más szocialista országokban megvalósított reformokhoz hasonlóan a szocialista tervgazdaság tökéletesítését célozza, méghozzá mind a központi irányítás hatékonyabbá tétele, mind a pedig a vállalati önállóság fejlesztése, az áru- és pénzviszonyok szerepének növelése útján. Közös vonás az is, hogy e reformok a dolgozók egyéni és csoportérdekeinek egyre harmonikusabb összeolvadását akarják elősegíteni a társadalom egészének érdekeivel. A tervgazdaság korábbi formája nálunk is — miként a legtöbb szocialista országban — szinte egy vállalatnak tekintette a gazdaságot, azt feltételezte, hogy a gazdálkodás részfolyamatait is felülről központilag lehet előírni. A tervgazdaságnak ez a módszere azonban, ha alkalmasnak is bizonyult arra, hogy a korábban iparilag fejletlen Magyarországot viszonylag gyorsan iparosította, a megváltozott körülmények között — értékeléseink szerint — már fékezte a gazdaság fejlődését. A sokoldalúbbá, minőségileg magasabb rendűvé vált gazdasági kapcsolatokat ugyanis már nem lehet részletekbe menően központilag szabályozni, a termelőerők fejlődésének feltételeit elsősorban a vállalatoknál lehet megteremteni és kiaknázni. Épp ezért míg korábban a népgazdasági tervet részletekre lebontva a vállalatokra, direkt módon próbáltuk közvetíteni a népgazdasági érdeket, most nagyobb érvényesülési tér nyílotl a vállalati kezdeményezés, az önállóság számára. öt esztendő tapasztalatai alapján most már teljes joggal megállapítható, hogy az új gazdaságirányítási rend a szocialista tervgazdaság alkalmas eszközének bizonyult. Népgazdaságunk a terv szabta vágányokon halad, a tervtől való eltéréseket a korábbinál hamarabb felfedjük és már több ízben beigazolódott, hogy az irányítási rendszer hatásos eszközöket ad a kormány kezébe a menet közben jelentkező ellentmondások, feszültségek feloldására. Ami pedig a fejlődés dinamizmusát illeti: 1963 és 1967 között a nemzeti jövedelem 29 százalékkal nőtt, 1968—72 között már 34 százalékkal. Gyorsult az életszínvonal emelkedése is: a reformot megelőző öt évben a reálbér 13, a reáljövedelem 26 százalékkal növekedett, a reform öt esztendejében pedig a növekedés 17, illetve 32 százalékos volt. Fejlesztési programok 1971-gyel új, negyedik ötéves terv időszakát kezdte meg a magyar népgazdaság. Ezekben az években Magyarország gazdasága további lépéseket tesz, hogy a már ma is közepesen fejlett ipari ország szintjéről a fejlett országok sorába lépjen. E célt szolgálja, hogy ezekben az években évi átlagban 5 és fél — 6 százalékkal növekszik az ország nemzeti jövedelme. Az ország gazdasági adottságait, s a nemzetközi együttműködés lehetőségeit egyaránt figyelembevéve fejlődik a magyar ipar. Az 1971—75-ös negyedik ötéves terv időszakában az ipari termelés 32—34 százalékos növekedését irányozzuk elő, méghozzá úgy, hogy ennek mintegy 75—80 százalékát a munka termelékenységének fokozásával kell elérni. A termelékenység, a hatékonyság jelentős javítása, a nemzetközi versenyképesség növelése szükségessé teszi, hogy meggyorsuljon a magyar iparban a műszaki haladás, korszerűsödjön a termelés szerkezete, növekedjen a dolgozók szakképzettsége és a vezetés színvonala. A tudományos-technikai forradalom követelményeinek megfelelően erőforrásainkat a következő esztendőkben a korábbinál fokozottabban összpontosítjuk néhány korszerű fejlesztési célra. Központi fejlesztési programok készültek olyan ágazatok fejlesztésére, amelyek a magyar népgazdaság egész szerkezetét, hatékonyságát alapvetően befolyásolják. így a fejlesztés előterében áll például az energiaszerkezet módosítása, a szén- hidrogének arányának növelése. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően központi helyet foglal el a fejlesztési programok sorában a vegyipar. Ugyancsak kiemelten fejlődik ezekben az években a magyar alumíniumipar is. Az átlagosnál gyorsabb lesz a fejlődés az építő- és építőanyag-iparban, megkezdődik a könnyűszerkezetes építési mód tömeges elterjesztése. A korábbinál szelektívebb lesz a fejlődés a gépiparban. Elsősorban a közúti járműgyártás és a számítógépgyártás fejlesztési programja kap elsőbb séget. A közúti járműgyártási program fontos része volt a MAN-motorok licencszerződéssel biztosított magyarországi gyártásának beindítása. E motorokra alapozva 1975-ben már 11 ezer darab Ikarus autóbusz készül Magyarországon. Nagyarányú rekonstrukciókra kerül sor a könnyűipar területén, mindenekelőtt a ruházati iparban, a papíriparban és a nyomdaiparban. A mezőgazdaság területén az állattenyésztés és ezen belül is a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését jelöli meg kiemelt programként az ötéves terv. Barátainkkal együttműködve A fent jelzett programok megvalósítása egyben sokoldalú kooperációs kapcsolatokat feltételez és tesz lehetővé mind a szocialista, mind a fejlett tőkésországokkal. Magyarország gazdasága egyébként is úgynevezett „nyílt“ gazdaság. Az ország relatíve kis területe, lélekszá- ma, saját nyersanyagforrásainak viszonylag szűkös volta pa- rancsolóan szükségessé teszi gazdaságunk erős külkereskedelmi orientáltságát. Ma az ország nemzeti jövedelmének mintegy kétötöde a külkereskedelmen át realizálódik. A megteremtett termék körülbelül ilyen arányban kerül exportra import ellenében. Tervgazdaságunk megalapozottságának nagy segítője, hogy a magyar külkereskedelem mintegy kétharmada az ugyancsak tervgazdaságot folytató szocialista országokkal bonyolódik, s ennek mintegy a fele a Szovjetunióval. A legutóbbi években igen dinamikusan fejlődtek gazdasági kapcsolataink Csehszlovákiával. A korábbi évek viszonylag lassú fejlődése után 1971-ben 17, 1972-ben 9 százalékkal nőtt kereskedelmi forgalmunk. Mindennek eredményeképpen ma Csehszlovákia mintegy 8 százalékkal részesedik Magyarország külkereskedelméből. Az 1973-ra aláírt jegyzőkönyv 14 százalékos további növekedést irányoz elő. Mint Fock Jenő elvtárs legutóbbi csehszlovákiai látogatása idején is mindkét fél részéről hangsúlyozták: a két szomszédos ország gazdasági kapcsolatai növelésében még igen sok a kihasználatlan tartalék, a mindkét ország számára előnyösen hasznosítható kooperációs lehetőség. A X. pártkongresszus kijelölte úton Tavaly novemberben az MSZMP Központi Bizottsága sokoldalúan megvizsgálta, hogyan haladunk előre a X. kongresszus határozatainak megvalósítása útján. Az elemzés a népgazdaságot illetően alapvetően azt állapította meg, hogy a kongresszus kijelölte úton halad. Összetett, sokoldalú tehát a magyar népgazdaság tükörképe. S azt is tudjuk, — nem kevés tapasztalat alapján —, hogy nem valamiféle huszárrohammal, hanem csak kitartó, szívós munkával győzhetők le munkánk fogyatékosságai, a felbukkanó nehézségek. A feltételek ehhez mindenesetre kedve zőek. Városon és falun egyaránt erősödtek a szocialista termelési viszonyok, izmosodtak a termelőerők, s ami az utóbbiakon belül meghatározó: nőtt a dolgozók hozzáértése, terjed a műszaki és a kqpkgaz- dasági tudás. A szocialista országok integrációjának kiépülésével kedvezőbbekké váltak és válnak gazdálkodásunk kül ső feltételei. FÖLDES ISTVÁN, a Népszabadság főszerkesztő- helyettese A kedvezőtlen időjárás miatt a szokásosnál hosszabb ideig tartott a tavaszi árpa vetése a dunaszerdahelyi járásban. A járás mezőgazdasági Üzemei minden lehetőséget kihasználtak annak érdekében, hogy a vetőmag mielőbb a földbe kerüljön. Összesen 7254 hekláron termesztenek tavaszi árpát, melynek 37 százalékán Dvorant, 33 százalékán Diamantot, 20 százalékán Ametyst (H 464-est) 5 százalékán Dénárt, a többin pedig egyéb fajtákat vetettek. Szutter Pál, a járási mezőgazdasági igazgatóság agronómu- sa elmondotta, hogy a járás területén eddig a Diamant bizonyult a legjobbnak. Az Ametyst a tavalyi évben 45 mázsás átlagos hekíárhozamot adott. Előnye, hogy a legkellemetlenebb időjárás esetén is gazdag hektárhozamokat ad, hátránya pedig, hogy általában 10 nappal később érik be, mint a hagyományos fajták. Ez különösen akkor veszélyes, ha beköszönt a Csallóközre jellemző nagy június végi hőség. Az idén teljesen mellőzték a Jan- tar vetését, mivel tapasztalataik szerint nagyon hajlamos a gombabetegségekre. A tavalyi évhez viszonyítva 1500 hektárral csökkentették a tavaszi árpa vetésterületét, helyette viszont 2300 hektárral bővítik a magkukorica termesztését, mivel járási viszonylatban a szemeseknél ebből érték el a legnagyobb hozamokat. A tavaszi zöldkeverékek vetése szintén a befejezéshez közeledik. Végeztek a cukorrépa vetésével is. A járásban tavaly a Dobrovická fajta hektáronként 418 mázsát adott, míg a Slovmona H egycsírás vetőmagból hektáronként 435 mázsás hozamokat takarítottak be. Az idén 4000 hektáron termesztenek cukorrépát, melynek 28 százalékán a Slovmona H-t vetnek. Több vetőmag ebből nem áll rendelkezésünkre, pedig ennek a termesztése a leggazdaságosabb* mivel nem kell egyelni. Mintegy 5000 hektáron készítik elő a talajt a magkukorica és a silókukorica vetésére. A járási termelési igazgatóság agronó- rnusa beszámolt arról, hogy a tervezett fajtákból nem sikerült beszerezni a jugoszláv OSSK/ 218 és az OSSK/366-os hibrideket, és helyettük a ZPSC jugoszláv, valamint a martonvá- sárhelyi és a román HD/310-es fajtákat fogják vetni, melyeket bevált hazai fajtákkal egészítenek ki. A Bábolnai Állami Gazdaság az idén 1500 hektár kukorica termesztését végzi el a járásban: a Hubicei (Gomba), a Rohovcei (Nagyszarva) és a Dunajský Klátov-i (Duna- tökés) Állami Gazdaságban. A tavaszi munkálatok folyamatos menetét biztosítja az is, hogy a mezőgazdasági üzemek idejében elvégezték a géppark téli karbantartását és javítását. Némely hagyományos munkagépből, elsősorban a boronákból, hengerekből és a vetőgépekből nem tudják biztosítani a kellő mennyiséget. A tápanyagellátásban problémát okoz a foszfor- tartalmú műtrágya hiánya, melyre sürgősen szükségük lenne. SVINGER ISTVÁN
