Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-22 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
A szocialista társadalom feltételei '' között, uhol a gazdasági gyarapodás közvetlenül az emberi munkán alapszik, elsőrendű szerepe van a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásnak Erről tanúskodnak az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának felmérései is, melyekből kitűnik. hogy Szlovákia feldolgozóiparának vállalatai a munka termelékenységének növelésében nagy jelentőséget tulajdonítanak az élet- és a munkafeltételek javításának. A felmérést a minisztérium 104 különböző vállalatban végezte el. A vállalati igazgatók 80,6 százaléka szerint a munkások szociális életfeltételei jelentős hatást gyakorolnak a munkatermelékenység növekedésére, míg az igazgatók 18.4 százaléka e kérdésben az életfeltételeknek nem tulajdonított jelentősebb szerepet. A dolgozókról való gondoskodás színvonalának emeléséhez szilárd kiindulási alapokat jelentenek a CSKP, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, továbbá a szövetségi és a nemzeti kormányok politikai és gazdasági célkitűzései, valamint a csehszlovák jogi normák A CSKP KB Elnökségének a káder és a személyzeti munkáról 1970. november 6-án hozott határozata szintén jelentős dokumentumnak bizonyult, amely meghatározta, hogy a személyzeti osztályok a többi üzemi intézménnyel együttműködve biztosítják a dolgozókról való szociális gondoskodás komplex fejlesztését. Az elmúlt években és a jelenlegi időszakban a dolgozókról való gondoskodás fejlődésének számos bizonyítékát tapasztalhattuk mind az állam, mind a vállalatok és a szakszervezetek részéről. Az ötnapos munkahét bevezetésén kívül már egészen természetesek az olyan szociális kedvezmények, mint az üzemi étkezés, a vállalati és a szakszervezeti üdülési lehetőségek, a dolgozó anyák gyermekeinek bölcsődékben és óvodákban való elhelyezése, a fizetett szabadság, az egészségvédelem és a munkabiztonság, a szociális jogi védelem, a dolgozók elszállásolásáról való gondoskodás és további hasonló kedvezmények, amelyek ma már az életfeltételek mindennapi szerves részét képezik. Ugyanakkor nem szabad észrevétlenül elmenni az olyan fogyatékosságok mellett. amelyek elhárításától függ a dolgozók elégedettsége, valamint a munkatermelékenység további növekedé(Vlegfontoltobb gondoskodásra van szükség A szervezetek túlnyomó része mélyebb elemzés nélkül gondoskodik a dolgozókról, ezért a felhasznált eszközök és az intézkedések nem mindig irányulnak a dolgozók legfontosabb és legsürgősebb szociális gondjaira és a szervezetek legfőbb gazdasági problémáira. A dolgozókról való szociális gondoskodásból ugyanis a legtöbb esetben hiányzik a koncepció. Jelenleg csupán a kollektív szerződések képeznek bizonyos értelmű terveket ezen a téren, ezek azonban rendszerint nem kötődnek távlati vagy középhosszú tervekhez, rendszerint jelentős késedelemmel jönnek létre, s néha az is megtörténik, hogy meg sem születnek. Néhány iparvállalatban, mint pl. a ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Vállalatban, a bratislavai Slovnaftban ôs a košicei Keletszlovákiai Vasműben azonban már találkozunk olyan törekvéssel, amely hosszabb időre szóló szociális programok kidolgozására irányul, bár ez a kezdeményezés még módszertani és anyagi támogatásra szorul. A dolgozókról való gondoskodás hozzáférhető adataiból kitűnik, hogy néhány szervezetben és különösen a mezőgazdasági üzemekben még mindig nem megfelelő a munkakörnyezet, a munkahelyek szociális és higiéniai berendezésekkel való ellátottsága, mivel az építési kapacitásokat elsősorban a gazdasági objektumok építésére használják ki. A munkahelyek higiéniai berendezésekkel való hiányos ellátását bizonyítja az az 1970-ben végzett felmérés is, melynek keretében az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma 2200 dolgozótól kért véleményt. A felmérés szerint a mosdók tisztántartásával például a dolgozók 55 százaléka volt elégedetlen. Az élelmiszeripari dolgozók 41,4, a vegyipari dolgozók 47,9, a gépipari dolgozók 68,8 és a textilipari dolgozók 64,1 százaléka tanúsított elégedetlenséget. Bár a szociológiai felmérés ezen a területen nem adott teljes képet a higiéniai szabályok megtartásáról, mégis meg kell említeni, hogy a vizsgált vállalatok közül a higiéniai elládíg egyáltalán nem elágíti ki a szükségleteket. Az üzemi étkezés területén a következő a helyzet: a vállalatok 16,5 százaléka teljes mértékben, 55,3 százaléka jelentős mértékben, 23,3 százaléka pedig részben elégíti ki az igényeket. A vállalatok 4,9 százaléka egyáltalán nem tudja az igényeket kielégíteni. A munkába járás problémáját a vállalalok 7,9 százaléka teljes mértékben, 24,8 százaléka jelentős mértékben, 44,66 százaléka részben oldotta meg, míg a vállalatok 22,7 százaléka egyáltalában nem képes biztosítani a dolgozók munkába járásához megfelelő feltételeket. Elmaradunk o világszínvonal mögött A felmérések eredményei szerint tehát a vállalatok különböző mértékben tudnak eleget tenni a dolgozók Amíg anyuka dolgozik... tottság szempontjából a textil- és az élelmiszeripari vállalatok állnak az utolsó helyen, vagyis olyan vállalatok. ahol nagy a munka intenzitása, jelentős a porképződés és mindenekelőtt nagyarányú a női munkaerő foglalkoztatottsága. A dolgozók elsődleges szükségletei E kis kitérő után térjünk vissza felmérésünk eredményeihez Szlovákiában a vizsgált vállalatok igazgatói szerint a dolgozók szociális életfeltételeinek legjelentősebb tényezői fontossági sorrendben a következők: 1. a lakásfeltételek, 2. a munkába való utazás körülményei, 3. szociális, élet- és egészségügyi szükségletek. 4. bölcsődék és óvodák, 5. üzemi étkezés. Érdekesek azonban a felmérés második részébe tartozó kérdések, melyek keretében a vállalatok igazgatói arra adtak tájékoztató feleletet, hogy milyen mértékben elégítik ki a dolgozók lakásigényeit, milyen az anyákról való gondoskodás színvonala, milyen lehetőségek vannak a szabad idő kihasználására, milyenek az üzemi étkezés és a munkahelyre való utazás körülményei. Vizsgáljunk meg e kérdések közül legalább hármat, éspedig a lakásviszonyok, az üzemi étkezés és a munkahelyre való beutazás kérdéseit. A kapott feleletek szerint a lakáskérdés területén a dolgozók igényeit teljes mértékben kielégíti a vizsgált vállalatok 1,9 százaléka, a vállalatok 15,5 százaléka jelentős mértékben, 47,6 százaléka részben, 35,0 százaléka peCSTK felvétele szociális életfeltételeinek. Az igéíiyek kielégítése viszonylag az üzemi étkezés területén a legkielégítőbb, bár az élelmiszeriparban a vállalatok 41,2 szazaléka csupán részben tudja kielégíteni az igényeket. Azonban ez az adat is csak formálisan tükrözi a valódi viszonyokat, mert objektív megállapításaink szerint az étkezés színvonala általában nem kielégítő. Az üzemi konyhákon étkező dolgozók száma szerint a szocialista államok között az utolsó helyek egyikét foglaljuk el és a fejlett kapitalista államok mögött is lemaradunk. Az üzemi étkezést jelenleg dolgozóinknak mintegy 18 százaléka veszi igénybe. A többi államban az 1969-es felmérések szerint az üzemi konyhán étkező dolgozók száma lényegesen nagyobb. Franciaországban a dolgozók 47,0 százaléka, az NSZK-ban 45,0, a Szovjetunióban 40, Svédországban 35, Angliában 30, Olaszországban 18, Lengyelországban pedig 13 százaléka veszi igénybe az üzemi konyhák szolgáltatásait. Az üzemi konyhán étkezők viszonylag alacsony számát valószínűleg az okozta, hogy 1964 ben megszűnt a szervezetek 1,10 koronás hozzájárulása az egyszeri fő étkezéshez. Ennek következtében rohamosan csökkent az üzemi étkezők száma, minek következtében több üzemi konyhát fel kellett oszlatni. 1970-ben az üzemi konyhákban étkezők száma a felére, az üzemi konyhák száma pedig 13 százalékkal csökkent. Az üzemi étkezés iránti kereslet csökkentéséhez az élelmiszerárak emelkedése is hozzájárult, ami rendszerint a változatlan ételár mellett a főétel minőségének romlásában mutatkozott meg. Az üzemi étkezés tökéletesítéséhez nem volt elegendő a kulturális és a szociális, valamint az ösztönző alapokból való hozzájárulás mértéke sem. 1970 ben például ezekből az alapokból a kiadások 7 százalékát fordították az üzemi étkezés támogatására, míg például külföldi üdülésekre a kiadások 6,6 százalékát fordították. Több figyelmet a dolgozó nőknek Ami a felmérésben vizsgált további szociális életfeltételeket illeti, a dolgozók igényeinek kielégítése itt is eltérő mértékű. A szabad idő kihasználásával kapcsolatban a vállalatok 20,5 százaléka nem tudja kielégíteni a dolgozók igényeit, 64,1 százaléka csak részben, 14,6 százaléka nagyobb mértékben és a vállalatoknak csupán 1 százaléka elégíti ki teljes mértékben a dolgozók igényeit. Habár ez a tényező nem tartozik a legfontosabbak közé, mégis nagy hatást gyakorol a dolgozók állandósítására, főleg a fiatalabb korosztálynál. A felmérésnek ebben a részében igen fontos téma volt a nőkről és az anyákról való gondoskodás. Hazánkban a nők foglalkoztatottsági aránya igen magas. 1963-ban a fejlett államokban általában 26—32 százalékos volt, Csehszlovákiában azonban csaknem 39 százalékos és csak Japán előzött meg minket a maga 39,6 százalékos arányával. 1967-ben a dolgozó nők számaránya nálunk 46 százalékra emelkedett. A munkaviszonyban levő gyermekes anyák száma is meglehetősen nagy. Az egygyermekes anyák 72, a kétgyermekes anyák 69 és a háromgyermekes anyák 59 százaléka van alkalmazásban. A gyermekes anyák életkörülményeinek jellegzetességeit nem szükséges bővebben fejtegetni. Ilyen vonatkozásban azonban eléggé kedvezőtlenül alakultak a vizsgálat eredményei. Az alkalmazásban levő anyak szükségleteit a vizsgált vállalatok 8,7 százaléka teljes mértékben, 36,0 százaléka részben és 17,0 százaléka egyáltalán nem tudja kielégíteni. Komoly problémákat okoznak a nők munka- és életfeltételei a mezőgazdaság területén, ahol a dolgozók állandósítása érdekében a munka- és élet- feltételeket a többi ágazat színvonalára kel] e'melni. A mezőgazdaságban dolgozó nők munkafeltételeinek nem kielégítő színvonalát már maga az a tény is bizonyítja, hogy bár Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak 46,7 százaléka nő — ez a legmagasabb arány az anyagi termelés egyes ágazatai között —, ennek ellenére az egyesült földművesszövetkezeteknek csupán 6 százaléka rendelkezik bölcsődével, 14,8 százaléka napközi otthonnal. 13,1 százalékában van időszakonként üzemelő üzemi konyha és csupán 2,9 százalékában egész éven át üzemelő üzemi konyha. Hasonlóan a falusi közszolgáltatások terjedelme és minősége is messze elmarad a városi közszolgáltatásoktól. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a dolgozók szociális, élet- és munka- feltételeiről való gondoskodás jelentős helyet foglal el az iparilag fejlett államokban. Itt tulajdonképpen a gazdasági és a humán jellegű érdekek egybehangolásáról van szó. yHa tehát nem akarjuk, hogy a munka humanizálása terén más államok nyújtsanak számunkra követendő példát, akkor vállalatainknak, beleértve a különböző szociális bizottságokat ás a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveit, ezt a tevékenységet magasabb minőségi színvonalra kell emelniük, ami egyidejűleg kedvező hatást fog gyakorolni az ország gazdasági fellendülésére is. ING. JOZEF URMÍNSKY 1973. IV. 22.
