Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-22 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

A szocialista társadalom feltételei '' között, uhol a gazdasági gyara­podás közvetlenül az emberi munkán alapszik, elsőrendű szerepe van a dol­gozókról való sokoldalú gondoskodás­nak Erről tanúskodnak az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériu­mának felmérései is, melyekből kitű­nik. hogy Szlovákia feldolgozóipará­nak vállalatai a munka termelékeny­ségének növelésében nagy jelentősé­get tulajdonítanak az élet- és a mun­kafeltételek javításának. A felmérést a minisztérium 104 különböző válla­latban végezte el. A vállalati igazga­tók 80,6 százaléka szerint a munká­sok szociális életfeltételei jelentős hatást gyakorolnak a munkatermelé­kenység növekedésére, míg az igazga­tók 18.4 százaléka e kérdésben az életfeltételeknek nem tulajdonított je­lentősebb szerepet. A dolgozókról való gondoskodás színvonalának emeléséhez szilárd ki­indulási alapokat jelentenek a CSKP, a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom, továbbá a szövetségi és a nemzeti kormányok politikai és gazdasági cél­kitűzései, valamint a csehszlovák jogi normák A CSKP KB Elnökségének a káder és a személyzeti munkáról 1970. november 6-án hozott határoza­ta szintén jelentős dokumentumnak bizonyult, amely meghatározta, hogy a személyzeti osztályok a többi üze­mi intézménnyel együttműködve biz­tosítják a dolgozókról való szociális gondoskodás komplex fejlesztését. Az elmúlt években és a jelenlegi időszakban a dolgozókról való gondos­kodás fejlődésének számos bizonyíté­kát tapasztalhattuk mind az állam, mind a vállalatok és a szakszerveze­tek részéről. Az ötnapos munkahét be­vezetésén kívül már egészen termé­szetesek az olyan szociális kedvezmé­nyek, mint az üzemi étkezés, a válla­lati és a szakszervezeti üdülési lehe­tőségek, a dolgozó anyák gyermekei­nek bölcsődékben és óvodákban való elhelyezése, a fizetett szabadság, az egészségvédelem és a munkabiztonság, a szociális jogi védelem, a dolgozók elszállásolásáról való gondoskodás és további hasonló kedvezmények, ame­lyek ma már az életfeltételek minden­napi szerves részét képezik. Ugyan­akkor nem szabad észrevétlenül el­menni az olyan fogyatékosságok mel­lett. amelyek elhárításától függ a dol­gozók elégedettsége, valamint a mun­katermelékenység további növekedé­(Vlegfontoltobb gondoskodásra van szükség A szervezetek túlnyomó része mé­lyebb elemzés nélkül gondoskodik a dolgozókról, ezért a felhasznált esz­közök és az intézkedések nem min­dig irányulnak a dolgozók legfonto­sabb és legsürgősebb szociális gond­jaira és a szervezetek legfőbb gazda­sági problémáira. A dolgozókról való szociális gondoskodásból ugyanis a legtöbb esetben hiányzik a koncepció. Jelenleg csupán a kollektív szerző­dések képeznek bizonyos értelmű ter­veket ezen a téren, ezek azonban rendszerint nem kötődnek távlati vagy középhosszú tervekhez, rendsze­rint jelentős késedelemmel jönnek lét­re, s néha az is megtörténik, hogy meg sem születnek. Néhány iparválla­latban, mint pl. a ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Vállalatban, a brati­slavai Slovnaftban ôs a košicei Kelet­szlovákiai Vasműben azonban már ta­lálkozunk olyan törekvéssel, amely hosszabb időre szóló szociális progra­mok kidolgozására irányul, bár ez a kezdeményezés még módszertani és anyagi támogatásra szorul. A dolgozókról való gondoskodás hozzáférhető adataiból kitűnik, hogy néhány szervezetben és különösen a mezőgazdasági üzemekben még min­dig nem megfelelő a munkakörnyezet, a munkahelyek szociális és higiéniai berendezésekkel való ellátottsága, mi­vel az építési kapacitásokat elsősor­ban a gazdasági objektumok építésére használják ki. A munkahelyek higiéniai berende­zésekkel való hiányos ellátását bizo­nyítja az az 1970-ben végzett felmé­rés is, melynek keretében az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériu­ma 2200 dolgozótól kért véleményt. A felmérés szerint a mosdók tisztántar­tásával például a dolgozók 55 százalé­ka volt elégedetlen. Az élelmiszeripa­ri dolgozók 41,4, a vegyipari dolgozók 47,9, a gépipari dolgozók 68,8 és a tex­tilipari dolgozók 64,1 százaléka tanú­sított elégedetlenséget. Bár a szociológiai felmérés ezen a területen nem adott teljes képet a higiéniai szabályok megtartásáról, mégis meg kell említeni, hogy a vizs­gált vállalatok közül a higiéniai ellá­díg egyáltalán nem elágíti ki a szük­ségleteket. Az üzemi étkezés terüle­tén a következő a helyzet: a vállala­tok 16,5 százaléka teljes mértékben, 55,3 százaléka jelentős mértékben, 23,3 százaléka pedig részben elégíti ki az igényeket. A vállalatok 4,9 százaléka egyáltalán nem tudja az igényeket ki­elégíteni. A munkába járás problémá­ját a vállalalok 7,9 százaléka teljes mértékben, 24,8 százaléka jelentős mértékben, 44,66 százaléka részben oldotta meg, míg a vállalatok 22,7 szá­zaléka egyáltalában nem képes bizto­sítani a dolgozók munkába járásához megfelelő feltételeket. Elmaradunk o világszínvonal mögött A felmérések eredményei szerint te­hát a vállalatok különböző mérték­ben tudnak eleget tenni a dolgozók Amíg anyuka dolgozik... tottság szempontjából a textil- és az élelmiszeripari vállalatok állnak az utolsó helyen, vagyis olyan vállala­tok. ahol nagy a munka intenzitása, jelentős a porképződés és mindenek­előtt nagyarányú a női munkaerő fog­lalkoztatottsága. A dolgozók elsődleges szükségletei E kis kitérő után térjünk vissza fel­mérésünk eredményeihez Szlovákiá­ban a vizsgált vállalatok igazgatói szerint a dolgozók szociális életfelté­teleinek legjelentősebb tényezői fon­tossági sorrendben a következők: 1. a lakásfeltételek, 2. a munkába való uta­zás körülményei, 3. szociális, élet- és egészségügyi szükségletek. 4. bölcső­dék és óvodák, 5. üzemi étkezés. Érdekesek azonban a felmérés má­sodik részébe tartozó kérdések, me­lyek keretében a vállalatok igazgatói arra adtak tájékoztató feleletet, hogy milyen mértékben elégítik ki a dolgo­zók lakásigényeit, milyen az anyák­ról való gondoskodás színvonala, mi­lyen lehetőségek vannak a szabad idő kihasználására, milyenek az üzemi étkezés és a munkahelyre való utazás körülményei. Vizsgáljunk meg e kérdések közül legalább hármat, éspedig a lakásvi­szonyok, az üzemi étkezés és a mun­kahelyre való beutazás kérdéseit. A kapott feleletek szerint a lakáskérdés területén a dolgozók igényeit teljes mértékben kielégíti a vizsgált vállala­tok 1,9 százaléka, a vállalatok 15,5 százaléka jelentős mértékben, 47,6 százaléka részben, 35,0 százaléka pe­CSTK felvétele szociális életfeltételeinek. Az igéíiyek kielégítése viszonylag az üzemi étke­zés területén a legkielégítőbb, bár az élelmiszeriparban a vállalatok 41,2 szazaléka csupán részben tudja kielé­gíteni az igényeket. Azonban ez az adat is csak formálisan tükrözi a va­lódi viszonyokat, mert objektív meg­állapításaink szerint az étkezés szín­vonala általában nem kielégítő. Az üzemi konyhákon étkező dolgozók szá­ma szerint a szocialista államok kö­zött az utolsó helyek egyikét foglal­juk el és a fejlett kapitalista államok mögött is lemaradunk. Az üzemi ét­kezést jelenleg dolgozóinknak mint­egy 18 százaléka veszi igénybe. A töb­bi államban az 1969-es felmérések sze­rint az üzemi konyhán étkező dolgo­zók száma lényegesen nagyobb. Fran­ciaországban a dolgozók 47,0 százalé­ka, az NSZK-ban 45,0, a Szovjetunió­ban 40, Svédországban 35, Angliában 30, Olaszországban 18, Lengyelország­ban pedig 13 százaléka veszi igénybe az üzemi konyhák szolgáltatásait. Az üzemi konyhán étkezők viszony­lag alacsony számát valószínűleg az okozta, hogy 1964 ben megszűnt a szervezetek 1,10 koronás hozzájárulá­sa az egyszeri fő étkezéshez. Ennek következtében rohamosan csökkent az üzemi étkezők száma, minek követ­keztében több üzemi konyhát fel kel­lett oszlatni. 1970-ben az üzemi kony­hákban étkezők száma a felére, az üzemi konyhák száma pedig 13 száza­lékkal csökkent. Az üzemi étkezés iránti kereslet csökkentéséhez az élelmiszerárak emelkedése is hozzájárult, ami rend­szerint a változatlan ételár mellett a főétel minőségének romlásában mu­tatkozott meg. Az üzemi étkezés töké­letesítéséhez nem volt elegendő a kul­turális és a szociális, valamint az ösz­tönző alapokból való hozzájárulás mértéke sem. 1970 ben például ezek­ből az alapokból a kiadások 7 száza­lékát fordították az üzemi étkezés támogatására, míg például külföldi üdülésekre a kiadások 6,6 százalékát fordították. Több figyelmet a dolgozó nőknek Ami a felmérésben vizsgált további szociális életfeltételeket illeti, a dol­gozók igényeinek kielégítése itt is el­térő mértékű. A szabad idő kihaszná­lásával kapcsolatban a vállalatok 20,5 százaléka nem tudja kielégíteni a dol­gozók igényeit, 64,1 százaléka csak részben, 14,6 százaléka nagyobb mér­tékben és a vállalatoknak csupán 1 százaléka elégíti ki teljes mértékben a dolgozók igényeit. Habár ez a té­nyező nem tartozik a legfontosabbak közé, mégis nagy hatást gyakorol a dolgozók állandósítására, főleg a fia­talabb korosztálynál. A felmérésnek ebben a részében igen fontos téma volt a nőkről és az anyákról való gondoskodás. Hazánk­ban a nők foglalkoztatottsági aránya igen magas. 1963-ban a fejlett álla­mokban általában 26—32 százalékos volt, Csehszlovákiában azonban csak­nem 39 százalékos és csak Japán elő­zött meg minket a maga 39,6 százalé­kos arányával. 1967-ben a dolgozó nők számaránya nálunk 46 százalékra emelkedett. A munkaviszonyban levő gyermekes anyák száma is meglehetősen nagy. Az egygyermekes anyák 72, a kétgyer­mekes anyák 69 és a háromgyerme­kes anyák 59 százaléka van alkalma­zásban. A gyermekes anyák életkörül­ményeinek jellegzetességeit nem szük­séges bővebben fejtegetni. Ilyen vo­natkozásban azonban eléggé kedve­zőtlenül alakultak a vizsgálat ered­ményei. Az alkalmazásban levő anyak szükségleteit a vizsgált vállalatok 8,7 százaléka teljes mértékben, 36,0 szá­zaléka részben és 17,0 százaléka egyáltalán nem tudja kielégíteni. Komoly problémákat okoznak a nők munka- és életfeltételei a mezőgazda­ság területén, ahol a dolgozók állan­dósítása érdekében a munka- és élet- feltételeket a többi ágazat színvonalá­ra kel] e'melni. A mezőgazdaságban dolgozó nők munkafeltételeinek nem kielégítő színvonalát már maga az a tény is bizonyítja, hogy bár Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak 46,7 szá­zaléka nő — ez a legmagasabb arány az anyagi termelés egyes ágazatai kö­zött —, ennek ellenére az egyesült földművesszövetkezeteknek csupán 6 százaléka rendelkezik bölcsődével, 14,8 százaléka napközi otthonnal. 13,1 százalékában van időszakonként üze­melő üzemi konyha és csupán 2,9 szá­zalékában egész éven át üzemelő üze­mi konyha. Hasonlóan a falusi köz­szolgáltatások terjedelme és minősége is messze elmarad a városi közszol­gáltatásoktól. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a dolgozók szociális, élet- és munka- feltételeiről való gondoskodás jelen­tős helyet foglal el az iparilag fej­lett államokban. Itt tulajdonképpen a gazdasági és a humán jellegű érdekek egybehangolásáról van szó. yHa tehát nem akarjuk, hogy a munka humani­zálása terén más államok nyújtsanak számunkra követendő példát, akkor vállalatainknak, beleértve a különbö­ző szociális bizottságokat ás a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom szer­veit, ezt a tevékenységet magasabb minőségi színvonalra kell emelniük, ami egyidejűleg kedvező hatást fog gyakorolni az ország gazdasági fel­lendülésére is. ING. JOZEF URMÍNSKY 1973. IV. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom