Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-20 / 94. szám, péntek
Korszerűség, pártosság A pártosság - történelmi és társadalmi szükségszerűség Egy régebbi írásomban foglalkoztam már azzal a ténnyel, hogv a szavak minden művészi szövegben a tudományos és hé'köznani nyelv szóhasználatától eltérő kommunikatív funkció* nyernek. Minden szónak megvan a maga érzelmi árnyalata a legma- róbb iróniától, az öröm és belső harmónia kifejezésén át a legkomorabb tragikumig. Lénye gében minden szó azt mondja, hogv a megismert és ábrázolt jelenség mit jelent az ember számára. Mint már több ízben hangsúlyozta, a determináló társadalmi és osztályérdeknek a megismerés, az erkölcs és az esz- tétikai minősítés szempontjából is rendkívüli jelentősége van. A haladó osztályokat előrelendíti a megismerés útján, az így ft?Ifedezett igazságok, különösen a társadalomtudományok terén megismert igazságok, befolyásolják az egyén magatartását, állásfoglalásait, s míg az osz- tálvérdek és igazság összhangban van egymással, erkölcsi elkötelezettségre késztetik, így szükségszerűen tudatát és valóságot értékelő ízlését is változtatják. Ugyanakkor az uralomra törő, illetve már uralomra jutott osztály a hegemóniája alatt álló társadalmi rétegek és osztályok közti érdekek azonosságára fekteti a hangsúlyt, és saját érdekét általános emberi, nemzeti, népi érdeknek tünteti fel. A pozitív jellegű tudat- változtatás mellett megindul az osztályellentéteket leplező illúziótermelés is, mely a lappangó ellentétek elhatalmasodása és elmélyülése után már a társadalmi valóság hamis tükrözéséhez és értékeléséhez vezet a költészetben, s általában a művészetekben. Ezért szükségszerűen megindul az illúziórombolás munkája is. A polgári irodalomban részben a kritikai realizmus talaján állt be, s ezen belül, mégis erősen differenciálódva tőle, a szocialista irányzatosság talaján, ahogy annak idején Engels javasolta M/na Kautszkynak. A7. 1905-ös forradalom, bár maga Lenin félforradalomnak nevezte, a munkás tömegek fel- sorakozása következtében már előjele volt a tőkés társadalmi rend válságának. így Oroszországiján az illúziók rombolója kent nem is költő, de politikus, Lenin állt elő a nyíltan proletáriát ushoz kötött irodalom kö vet élményével. Magyarországon Ady Endre népi for rada hiúsága végezte el az illúziórombolás történelmi feladatát; épp az objektív forradalmi helyzet megsejtése i'h lette őt: Lányoszlop lesz, ami most ködös rém, lány folyó lesz, ami most szenny, salak, s u veszteglő bús akaratból lesz diadalmas akarat. A bűntengert szabadítom föl, hogy kiszakítson nádat, tölgyet, hogy végtől végig hömpölyögjön, hogy megtisztítsa jól a földet, hogy tobzódjék a réy veszteglő, gátra szomjas akarat. A fenti sorokat Vízió a lápon című költeményéből idéztem, az Üj versek kőteléből, mely 190B ban jelent meg, tehát alig egy évvel az 1905-ös forradalom után. így Lenin 1905-ös nyilatkozatával csaknem egy időben fogant. Az Illés szekerén című kötetét 1908 ban adta ki, benne a Magyar jakobinus dalával, s ugyanebben a kötetben már „vörös jelekb et lát a „Hadak fítján", s egy évre rá szívét, „ez ó frigy ládát" küldi véreinek, a dübörgő ezreknek. Látjuk, hogy a modern költészet egy Magyarországon megkésett áramlata, a szimbolizmus. az objektív forradalmi helyzet megsejtése révén, nem hogy dekadens, de forradalmi áramlattá vált. A későbbi nyugati izmusok is szervesen részt vettek a költészet és a társada lom illúzió rombolásában, mely a világnézeti differenciáció következtében részint forradalmi jelleget öltött, de azoknál a költőknél, akik megmaradtak a hé- geli, vagy más marxizmus előtti világnézeti alapokon, lehetővé vált a további illúzió term el és, Így költészetük az osztályellentétek és osztályharc leplezését szolgálta. A nyíltan proletariátushoz kötött irodalom követelménye a Masv Októberi Forradalom győzelme után vált megvalósítható esztétikai törekvése, mely a szocialista realizmusban öltött testet. A szocialista forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte a tőkés gazdasági rend és világrend válságát jelentette, ugyanakkor elkezdődött az egész emberiség számára jelentős történelmi korszak, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korszaka. A szocialista realizmus ennek az újonnan formálódó valóságnak művészi és irodalmi tükrözése. Nem egyike a polgári irodalmi áramlatoknak; funkcionalitásánál és lényegénél fogva az új történelmi valósághoz kötött irodalom, mely ezt a valóságot nem tükrözheti közömbösen, vagy Balzac módjára, csakis úgy, hogy a tényleges forradalmi erőkkel tart. így nem elégedhet meg többé az iroda lonw történet folyamán tapasztalt, osztályérdektől elvonatkoztatott állásfoglalással, költői magatartással és elkötelezettséggel. Épp a tudat forradalmi megváltoztatására törő funkcionalitásból jutunk «1 a pártosság fogalmáig, amelyen belül a költői magatartás, állásfoglalás és elkötelezettség is más, osztály tartalommal telített értelmet nyer. Az osztályérdeknek és a marxista társadalomtudomány objektív igazságainak a pártosság szempontjából rendkívül nagy jelentősége van. Egyeseknél az osztályérdekkel való azonosulás a politikai hatalom megragadásáig lehet egészen természetes és ösztönös magatartás. Ám a marxista társadalomtudomány túlhalad ezen az ösztönösségen forradalmi sztratégiája és taktikája van, de túlhalad a hatalom forradalmi megragadásának mozzanatán is. A szocializmus építésének egészen konkrét terveit tűzi ki, s azon túl az osztályok teljes megszüntetésének perspektíváját, mégpedig az előrelátott történelmi szükségszerűség alapján. A szocializmus építésének idején a tudományok egyre inkább behatolnak az iparba és a mezőgazdaságba, sokkal nagyobb mértékben, mint a tőkés termelés korában, s végül a tudományos és technikai forradalom vívmányainak révén megváltoztatja a munka jellegét, így megszüntethető lesz a társadalmi munkamegosztás, a falu és város — s az értelmiségi és fizikai munka közti különbség, tehát: megszűnik a parasztság is, mint külön osztály, az értelmiség is, mint külön réteg, de az uralomra jutott proletariátus is megszünteti saját magát, mint osztályt. A marxista társadalomtudományok igazságainak ismerete teszi lehetővé a dolgozó osztályok egységét, az eddig körvo- nalazatlan emberfogalom határozott körvonalakat ölt, s kitágul az egész dolgozó emberiségre. A tudományos ismereteken alapuló gyakorlat, erkölcsi és magatartás így összefonódik az osztályérdeken alapuló maga tartással, és a kettőnek ez az összefonódása azonos értelmű a pártossággal, új történelmi táv latokat nyitó — szocialista humanizmussal, mely azonos értelmű Fábry Zoltán terminusával: az összegező elkötelezettséggel. Az ilyen szellemiségtől áthatolt irodalom már nyíltan a proletariátushoz kötött irodalom. Létrejöttének a történelmi és társadalmi szükségszerűség az alapja. Ám e meghatározó ob jektivitás mellett szubjektív jellegű szervezési biztosítékai is vannak. Még Lenin szavai szerint is az irodalomnak mindenképpen és feltétlenül a pártmunka olyan részévé kell válnia, mely leválaszthatatlanul kapcsolatban van a pártmunka más területeivel. Itt arra gondol, hogy az íróknak feltétlenül valamelyik pártszervezethez kell tartoznia, és arra is gondja volt, hogy a kiadóvállalatoknak, a lerakatoknak, az üzleteknek, és olvasótermeknek, a könyvtáraknak és különféle könyvesboltoknak a pártnak számadással tartozó intézményekké kell válniuk. „Ezt az egész munkát a szervezett szocialista proletariátusnak szemmel kell tartania,— mondta az 1905-ös nyilatkozatában, — ,,az egészei ellenőriznie kell, ebbe az egész munkába, kivétel nélkül minden mozzanatában bele kell vinnie az eleven proletármunka eleven szellemét, hogy ezzel kihúzza a talajt az alól a régimódi, félig oblomovi. félig kalmárszellemű orosz elv alól: az író irodát, az olvasó olvasgat Volt nálunk is ilyen oblomovi és kalmárszellem. És kihúztuk a talajt alóla. De volt olyan időszak is, mikor nem ártott volna meghallgatni Lenin intését: „Afeni vitás, az irodalmi munka tűri a legkevésbé, hogy gépiesen uniformizálják, nillizál- ják, hogy a többség uralkodjon a kisebbségen. Nem vitás, hogy itt feltétlenül nagyobb terel kell engedni az egyéni kezdeménye zésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell engedni a gondolat nak és fantáziának, a formáknak és tartalomnak. Ez mind vitathatatlan, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a proletariátus párt munkájának irodalmi részét nem lehet sablonszerűén azonosítani a proletariátus párt munkájának más részével.* Volt idő, hogy sablonszerűén azonosítottuk, és volt idő mikor a sablonszerűség ellen fordulva nem vettük figyelembe ugyancsak Lenin intését, hogy az irodalomnak mindenképpen’ feltétlenül a pártmunka olyan részé vé kell válnia, mely elválaszthatatlan kapcsolatban van a pártmunka más területeivel. Ebből a feledékenységből erednek irodalmi válságaink és iroda lo in tüdatunk torzulásai. Egyszer a sematizmus, majd a szocializmus sorsáról is megfeledkező felelőtlenség és individualizmus. Csaknem hét évtized múlt el az 1905-ös forradalom óta, de intései mindmáig időszerűek és érvényesek a szabad iroda lomra vonat kozó elképzelései is. Olyan szabad irodalomról álmodott, mely az emberiség forradalmi gondolatának legújabb eredményeit megtermékenyíti a szocialista pro letariátus tapasztalataival, mely állandó kölcsönhatást teremt a múlt tapasztalatai és a ma ta pasztalatai között. Lenin számára a múlt tapasztalata a szocializmusnak primitív, utópisztikus formáiból való kifejlődés és az azt betetőző tudományos szocializmus volt; a ma tapasztalata pedig: a munkás elvtársak mostani harca. A munkás elvtársak mostani harca: Ez is nagyon időszerű számunkra: csak meg kell érteni és el kell fogadni a hét évtized távolából érkező intést. Az időszerűség azonos értelmű a pártossággal és a korszerűség gél. BAH! TIBOR Egy viharos délután Még be sem fejezték az ebédel a tála jelőkészítést és a cukorrépa vetését siettető traktorosok, sűrű esőfelhők tornyosultak Rybany község határa felett. Mire a gépek ismét munkába lendültek, az egyre erősödő szél nagy esőcseppekkel kísérve fekete fátyolba vonta a határt. A dühöngő zivatar ugyan félóra múlva eltávolodott, ám megbénította az ígéretteljesen folyó aznapi munkát. — Ez a különbség az ipar és a mezőgazdaság közölt. Nálunk nem csarnokban, hanem kint a szabadban folyik a termelés. Sohasem lehet kiszámítani az időjárás rakoncátlankodásait. Podoba júliusnak, a kétezerháromszáz hektáros szövetkezet agronómusának hangjából nem az irigység, inkább a panasz érződik. Elkomorodott arcáról a munkát rontó, termést pusztító időjárás vádiratát olvasom. — Valahogy tavaly is ilyenformán kezdődött. S mire kasza alá érett a termés, a szűnni nem akaró esők ledöntöttek és súlyosan megvámolták az élettel tömött kalászokat. Azt már SahulCfk Vojtech szövetkezeti elnök árulta el, hogy a tavalyi nedves nyár mintegy harminc vagon gabonával csökkentette termelésüket. Ez a kiesés a takarmányain biztosítására is kedvezőtlenül hatott, komoly gondok elé állítolta a szövetkezet vezetőségét. — Nem hivalkodásból említem — folytatta —, de a szövetkezet tagjai a szűkebb termés láttára az alapszabályzatban megállapított természetbeni járandóság egy részéről önként lemondtak. csakhogy biztosíthassuk állatállományunk egész évi takarmányszükségletét. Ennek ellenére még jelenleg is Csaknem húsz vagon abrakot vagyunk kénytelenek nélkülözni... Sahulíiík elvtárs a rövid szünetet az állatállományuk kimutatásának keresésére használja fel, hogy ezzel is bizonyítsa, milyen erőfeszítésükbe kerül, míg a hiányos szemestakar- mánv készletet csökkentett adagokra átszámítva az új termésig beosszák. ..'. Na tessék — nyújt ja felém a kimutatást —, "145 fejőstehenet, majdnem ugyanennyi növendékállatot és több mint 400 hízó marhát, 2600 sertést tenyésztünk .. . Nyilvánvaló, már a termés betakarítása után szigorúbb rendszabályokat kellett bevezetniük az etetésbe. Mégis az érdekelt a legjobban, hogy az adagok csökkentését célzó takarékosság mennyiben hatott e tekintélyes létszámú állományuk hasznosságára? Szinte nem is akarok hinni a szememnek. A szövetkezet gazdálkodásának negyedéves jelentéséből ugyanis azt tapasztalom, hogy mind a súlygyara podásban, mind a tejhozamban tartani tudják a múlt évben elért termelési szintet. Kilenc literi mutat az átlagos napi fejés- hozam, a hízó sertéseknél, az előhízlalással együtt, 46 deka, a vágómarháknál pedig 1 kilogramm a darabonkénti súlygyarapodás. A kimutatás csak az elért eredményeket rögzíti. Arról már nem beszél, hogy az etetők milyen módszerrel, milyen takarmányadagokkal hozták létre a jövedelmezőséget. Vendéglátóim csakhamar eloszlatják aggályaimat és a szakember jártasságával pontosan elmagyarázzák a náluk alkalmazott etetési technikát. — Amikor a készleteket felmértük — szól ismét az elnök —, tudtuk, hányadán vagyunk. Egyébként siló- és szálas takarmányból, szenázsból olyan mennyiséget tároltunk, mint soha ezelőtt, csaknem a kétszeresét az előző évek mennyiségének. A tej hozam gyarapítását szem előtt tartva a fejősteheneknél meghagytuk a szokványos adagokat. A hizlalásra szánt bikáknál azonban a felére, a sertéseknél pedig az elő- hizlalással együtt az 1 kilogramm súlygyarapodás elérésére szükséges 3,8 kilogrammra csökkentettük a szemes takarni á n y -a dago t. Á1 la t gondo zó i n k az. előkészítésnél a takarmányok ízesítését sem mulasztották el. Az elnök külön nem tért ki arra, hogy községükben a közös gazdálkodás több mint húszéves múltra tekinthet vissza, és ezalatt a szakvezetéssel párhuzamosan a szövetkezet állatgondozói, az etetők is fejlődtek. Ezenkívül az állattenyésztésben hat kommunista dolgozik, akik* nek kezdeményezésére épp a múlt év őszén minden etető bekapcsolódott a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított versenymozgalomba, s a folyó év végéig terven felül 350 ezer korona értékű hús, tej tér*, me lésé re vállaltak kötelezett* séget. Ha már ilyen részletesen* beszélünk a gazdálkodásról — veszi át a szót az agronómus —, akkor a növénytermesztési csoport felajánlásait is meg kell említenem, ami másfélmillió korona értékű terménnyel gazdagítja szövetkezetünk jövedelmét. Késő délutánra hajlott az idő. Az elnök és az agronómus a határba készült, hogy megállapítsák, másnap rá lehet-e menni a földekre. Ezért az irodából együtt távozunk. A falu szó* léig én is elkísérem őket. Ilyenkor, áprilisban már később sötétedik, bár a kora tavaszi alkonyat még csíp egy kicsit. A nap lassan a hegyek mögé ereszkedik, nyugovóra indul, talán azért, hogy reggel a felázott talajra korábban rászórja életadó sugarait. SZOMBATH AMBRUS MOSZKVAI FELVÉTEL Foto: ML Anger 4
