Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-17 / 91. szám, kedd

ÚJ FILMEK AZ ÖRDÖG ELIXÍRJE (cseh - NDK) A barrandovi stúdió és a DEFA alkotócsoportjának újabb közös vállalkozása ez a ro­mantikus történelmi film, mely E. Hoffmann német író regénye alapján készült. A két baráti ország „filmesei“ nem első íz­ben működtek együtt; a múlt évben láthattuk első közös mun­kájukat, Az ellopott csata című ugyancsak történelmi kaland­filmet. A történet hőse egy szerze­tes, aki rendületlenül hisz a szeretet és az igazság eszméjé­ben. Nézetei, gondolatai azon­ban eleve „pusztulásra“ vannak ítélve egy olyan társadalomban, melyben az erőszak mindennél hatalmasabb. A filmnek ezt az alapgondolatát az alkotók iz­galmas és vonzó történetbe ágyazták, váratlan fordulatok­kal és meghökkentő jelenetek­kel fűszerezve a cselekményt. A jellee^tps kosztümös ka­landfilm nem nélkülözi a mű­faj kellékeit sem: a romantikát, a látványos jeleneteket, a gaz­dag kivitelezést — a kifejező eszközök alkalmazása azonban nem öncélú, a forma nem ho- mályosítja el a tartalmat, nem gyengíti a mondanivalót. Koprodukcióról lévén szó, mi­sem természetesebb, minthogy a szerepeket cseh és keletnémet színészek alakítják. A főszere­pet Benjamin Besson játssza, partnere az egyre többet fog­lalkoztatott Jaroslava Schalle- rooá. A filmben láthatjuk még Milena Dvorskát, Radovan Lu- kavskýt és két lengyel színészt: Maja Komorowskát, valamint Andrej Kopiczinskit. Ralf Kirsten rendezése szolid munka; az alkotás jó értelem­ben vett közönségfilm, mely nemcsak szórakoztat, hanem új gondolatokkal is gazdagít. Milena Dvorská Az ördög elixírje című film egyik jelenetében A VIRÄGÄRUSLÄNY (koreai) A XVIII. Karlovy Vary-i nem­zetköz! filmfesztivál vendégei a múlt év nyarán nem mindenna­pi látványban részesültek: a seregszemlén ugyanis egy érde­kes koreai versenyfilmet vetí­tettek, amely az „európai ízlés­hez és stílushoz“ szokott közön­ség számára mindenképpen új színfoltot jelentett. Az 1972-es év legjobb koreai filmje, A virágáruslány Kim ír Szerinek, a jelenlegi kormány­főnek fiatal korában írt híres é^s halhatatlan színművéből ké­szült. A darabot annak idején ő maga rendezte, mert meg akarta örökíteni „a hazája nél­kül maradt nép tragédiáját“. A japán elnyomás alatt Koreát ugyanis a legkevésbé sem lehe­tett a koreai nép hazájának ne­vezni. A virágáruslány cselekménye 1920 és 1930 között, a japán megszállás idején játszódik. A történet egy szegény családról, illetve Sin Hjáról és Khot Kun­ról, a két nővérről szól, akik­nek maguknak kell boldogul­niuk a kegyetlen életben. Las­san bonyolódik a film cselek­ménye, a tempója nem elég di­namikus; ezt a vontatottságot a szólóénekek, kórusdalok és balettbetétek okozzák. Az alko­tók dallal és tánccal hangsú­lyozzák a hősök gondolatait, re­ményeit, szenvedéseit. Ha re­ményről és boldogságról szól az ének, akkor gyönyörű virá­gos tájak, patakok, mezők és áz elmaradhatatlan ágon csi­csergő madarak jelennek meg a mozivásznon. Ha viszont bána­tot és kétségbeesést akar érzé­keltetni a rendező, akkor en­nek megfelelően válogatja meg az énekszámokhoz a képeket. A filmben a rendező szinte kizárólag a szenvedést hangsú­lyozza, az emberek által aláza­tosan és majdnem reménytele­nül elviselt kínokat. Az alko­tásban csupán két jelenetben következik be ösztönös lázadás: először a virágáruslány lázad föl, amikor arról értesül, hogy bátyja meghal a börtönben és megtudja, hogy időközben ke­gyetlen gazdájának a szolgája elvitte húgát, Sin Hjut a he­gyekbe, s otthagyta a hidegben a vadállatok támadásának kife- ve. A kétségbeesett virágárus­lány fellázad gazdája ellen, és az egész falu követi. A lány bátyja azonban nem hal meg, négyévi raboskodás után meg­szökik és beáll partizánnak. Egy hegyi remeténél megtalálja húgát és akkor érkeznek falu­jukba, amikor a nép leszámol kegyetlen önkényurukkal. Sok szenvedés és kín után újra ta­lálkozik a három testvér. Most már tudják, hogy azért kell szenvedniük, mert nincs hazá­juk. A megható és gondolatgaz­dag film utolsó képsora boldog és örömteli jövőt sejtet. —ym — MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL A nyolcadik moszkvai nem­zetközi filmfesztivált az idén július 10. és 23. között rendezik meg. A fesztivál jelszava: A filmművészet a humanizmusért, a békéért és a népek barátsá­gáért. Filipp Jermas, a Szovjet Film- művészeti Állami Bizottság el­nöke, a fesztivál szervező bi­zottságának elnöke bejelentette, hogy a szervező bizottság már szétküldte a meghívókat a kü­lönböző országok filmművészei­nek, az UNESCO-nak és több más nemzetközi kulturális szer­vezetnek. A moszkvai filmfesz­tiválon minden ország egy já­tékfilmmel és dokumentum-, il­letve ifjúsági filmekkel vehet részt. Az 1971. évi hetedik fesz­tivál tapasztalatai szerint a szemle műsorán mintegy 150 játékfilm és rövidfilm szerepel majd. Az idei moszkvai filmfesztivá­lon a játékfilmek kategóriájá­ban három arany- és három ezüstdíjat osztanak ki. A film­alkotások egy részét meghívás alapján, versenyen kívül mutat­ják be. A legutóbbi fesztiválon a ver­senyfilmeket a Kreml kongresz- szusi palotájában mutatták be. Az idén a bemutatók színhelye a Rosszija Szálló kétezer férő­helyes hangversenyterme lesz. A filmfesztivállal egyidőben nagy nemzetközi filmvásárt tart a Szovekszportfilm, amelyre a szervező bizottság sok produ­cert, filmforgalmazót és mozi­vállalkozót hív meg. Az idén is megtartják a szovjet filmmű­vészet legemlékezetesebb alko­tásainak seregszemléjét. A nyolcadik moszkvai film- fesztivál igazgatójává Vlagyimir Baszkákovot, a Filmművészeti Állami Bizottság elnökének he­lyettesét nevezték ki. Jn) GÉPESÍTÉS A RAKTÁRBAK A technika és a termelési módszerek szédüle­tes ütemű fejlődése új belső anyagmozgatási esz­közök megteremtését is megkövetelte. A fel­használók igényei az anyagmozgató eszközök te­kintetében egyre összetettebbek és igényesebbek lettek és lesznek a jövőben is. A raktározási problémák természetesen első­sorban új raktárak építésével oldhatók meg, a jelenlegi körülmények között azonban kevésbé gondolhatunk erre. Ezért mindenekelőtt a meg­levő raktárak korszerűsítésére, új raktártechno­lógiák kidolgozására kell a figyelmet fordíta­nunk, hogy a gyorsan növekvő kívánalmaknak eleget tehessünk. A modern mozgató és szállító eszközök helyes alkalmazása a nehéz fizikai munkát megköny- nyíti, esetleg teljesen kiküszöböli. Ez a munka­könnyítés a termelékenység növeléséhez vezet, s fokozza a munkakedvet is. Az alábbiakban elsősorban a raktárak korsze­rűsítésére, a rendelkezésre álló tér kihasználá­sára, az új raktározási formákra, valamint az automatizált raktárra összpontosítjuk figyelmün­ket. Mivel világszerte még hosszú éveken keresz­tül nem fog lépést tartani az új raktárak építése az egyre növekvő termelés és forgalom követ­keztében jelentkező raktárigénnyel, feltétlenül szükséges, hogy a meglevő raktárakat korszerű­sítsék és új raktártechnológia alkalmazásával a raktártér kapacitását, a raktárak átbocsátó ké­pességét növeljék. A raktárak korszerűsítésénél a meglevő forga­lom alapján elsősorban fényképezést kell végez­ni és az adottságok figyelembevételével kell a művelettervet elkészíteni. Emellett az anyagmoz­gatást — a be- és kiszállítást —, a tárolást, az előkészítést műveletekre kell bontani és a rak­tárkapacitás optimális kihasználási lehetőségek biztosítására kell a raktártechnológiát kialakíta­ni. A termelékenység növelése az anyagmozgatás ésszerűsítésével oly módon érhető el, hogy egyes átrakási műveleteket megtakarítunk, az eddig fizikai erővel végzett munkát géppel végeztet­jük el. Ezért mindenekelőtt a korszerű anyag- mozgató gépek, eszközök felhasználására kell gondolnunk. A gépesítés nélküli raktárakban a raktárteret — az anyagok súlyától, terjedelmétől és csoma­golásától függően — magasságban csak korláto­zottan lehet kihasználni. A nagy súlyú anyagok raktározásánál például a rakodási magasság gyarkan csak 1,5 méter, ha pedig ennél maga­sabbra rakodnak, akkor nagyon nehéz fizikai munkával, lépcsőzéssel van csak erre lehetőség. Az emelővillás targoncával ezzel szemben a ra­kodási magasság 6—7 méter is lehet. A raktáron belüli rakodólapos anyagmozgatás­nak egyik fő célja a raktártér lehető leggazda­ságosabb kihasználása. Itt először is azt kell megvizsgálni, hogy az anyag közvetlenül mág­SEJTPUSZTULÁS A DOHÁNYFÜSTBEN A tudományos kutatás már régen a vádlottak padjára ültette a cigarettát: mind több bizonyí­ték gyűlik össze az erős' dohányzás bűnössége mellett bizonyos betegségek, egyebek között a tüdőrák létrejöttében. Amerikai kutatók nemré­giben nyilvánosságra hozott vizsgálatai újabb sú­lyos vádponttal egészítik ki a dohányfüst elleni vádiratot: széles körű kutatásokkal kimutatták, hogy már egyetlen cigaretta füstje és a szájba jutó részecskéi is súlyos károkat okoznak a szájüregben levő leukociták — egyfajta fehér­vérsejtek — működésében. A kutatók erős dohányosokat és nem dohány­zókat vontak be vizsgálataikba. Érdekes módon jutottak hozzá a szájiireg sejtmintáihoz a do­hányzás előtt és után. A kísérleti személyekkel 30 másodpercig dextrán- és bikarbonát-oldatos parafinviaszt rágattak. Az ilyen módon össze­gyűjtött vizsgálati anyag sok milliónyi sejtet — közöttük leukocitákat is — tartalmazott. A vizsgálatokhoz a kereskedelmi forgalomban kapható cigarettafajtákat használták, szűrős és szűrő nélküli gyártmányokat egyaránt, és mind­egyikükkel azonos eredményre jutottak. Még­hozzá arra, hogy a leukociták, amelyek a ci­garetta elszívása előtt rendkívül aktívaknak bi­zonyultak, s egyebek között mohón „bekebelez­ték" a szájüregbe jutó idegen anyagokat, már egyetlen cigaretta elszívása után is nagyrészt megbénultak. Arra a kérdésre választ keresve, vajon a ci­garettafüst melyik összetevője okozta a sejtek sérülését, ugyancsak érdekes vizsgálatsorozatot hajtottak végre. Végeredményben a számos meg­figyelésből arra a következtetésre jutottak, hogy a cigarettafüst illékony gázai a leginkább egész­ségkárosító hatásúak, és nem a kátrányhatá- súak, mint régebben feltételezték. A leukociták az emberi test védekező rend­szerének roppant fontosságú elemei. Kétségtelen ugyan, hogy folyamatosan és gyorsan pótlódnak a szájüregben, de nagy arányú pusztulásuk, a dohányfüst beszívása következtében, nem lehet közömbös az emberi szervezet egészsége szem­pontjából. Annak felderítése, hogy pusztulásuk okoz-e maradandó kárt a szervezetben és milyen jellegűt, hosszú ideig tartó további kutatások feladata. A rák létrejöttének egyik elmélete szerint a rosszindulatú daganat a hibás sejtlélegzés követ­kezménye. Ha ez így van, akkor az a felfedezés, hogy a cigarettafüst gátolja a sejteknek ezt a tevékenységét, fontos kiinduló pontja lehet a dohányzás és a rák közötti lehetséges összefüg­géseket felderítő új vizsgálatoknak. lyázható-e, illetve szükséges-e az anyagnál az időrendi felhasználás vagy szállítás. Amennyiben nem szükséges az időrendi fel- használás, úgy az útra merőlegesen, kétoldalt egymás mögé rakva, a rakterület kihasználása akár 70 százalékos is lehet. Ha a máglyázás nem lehetséges, akkor a tapasztalatok szerint cél­szerű a rakodólap-állványok alkalmazása, ame­lyek lehetnek csőből, U-vasból vagy lyukasztott szögvasból. A kezdetben üzemben, raktáron belüli rakodó­lapos anyagmozgatás a későbbiek során rakodó­lapos szállítási rendszerré fejlődhet. Ez helyezi előtérbe a rakodólapos anyagmozgatás minél szélesebb körben való alkalmazását és válik a termelékenység növelésének, a fizikai munka megkönnyítésének és az önköltség csökkentésé­nek egyik lényeges tényezőjévé. A régi raktárak korszerűsítésekor figyelmesen tanulmányozni kell az új raktározási formákat is. A technológia egyik fő feladata, hogy a rak­tári dolgozók számára az anyagmozgatáshoz szükséges helyet a legmegfelelőbben biztosítsa. Ezáltal sok felesleges utat, szállítást, emelést lehet kiküszöbölni. A „legjobb munkahely“ Hyen kialakítására irányuló törekvéseknek egyik ered­ménye az áruraktározás új formája: az „önmű­ködő-mozgó“ raktár. Ez a raktározási rendszer magában foglalja a betárolást, a raktározást, s a kitárolást anélkül, hogy az anyagot a raktáron belül még egyszer mozgatni kellene. . Az alapvető különbség a hagyományos mód­szerekkel és az „önműködő-mozgó“ módszerrel üzemeltetett raktárok között, hogy amíg a ha­gyományos módszerekkel üzemeltetett raktárban az anyag várja, hogy tovább szállítsák, addig az „önműködő mozgó“ raktárban az anyag auto­matikusan halad előre a kiadási helyre anélkül, hogy közben emberi kéz érintené. Ezzel az új módszerrel jóval közelebb kerülhetünk a tökéle­tes raktár megteremtéséhez. A gravitációs erők (önsúly) felhasználása eb­ben az esetben valóban a leggazdaságosabb moz­gatási lehetőség, mert nem igényel energiafor­rást, üzembiztos s emellett a berendezések is egyszerűek. Az állványok több, egymásra helye­zett görgősorból állnak. A görgőpályás állványok megfelelő lejtéssel épülnek, úgyhogy az egyik végén berakott áru önműködően végiggurul a meg­töltött állványokon és a berakodási sorrendben kerül a kirakási helyre. Az „önműködő-mozgó“ raktár alkalmazásának előnyeit eléggé jól mutatják az alábbi adatok, amelyeket egy amerikai hűtőház és egy vegyi­háztartási cikk raktár tapasztalatai alapján ál­lítottak össze. A bérköltség csökkent; a megren­delések gyorsabb lebonyolítása vált lehetséges­sé; míg a régi módszerek szerint a megrendelé­sek összeállításánál egy ember óránként 40—60 darabot, addig egy egyszerű görgős állvány be­állításával egy ember óránként 120—280 darabot mozgathat meg; a be- és kiszállításnál egy fo­lyamatos szalag beállításával viszont egy ember már óránként 300—1000 darabot mozgat meg; az áruösszeállítő az árut a legrövidebb úton érheti el, sokkal kevesebbet kell mozognia, kisebb a terhelése* az összeállítás egyszerűbb, kevesebb mozgatás és torlódás van a kiszolgálási oldalon, a raktártér 90 százalékos kihasználása lehetsé­ges. A raktározást, a gyártó és az elosztó ipar egyik legköltségesebb műveletét, a múltban vi­lágszerte általában annyira elhanyagolták, hogy nem volt képes követni a termelés terén, a technológiában bekövetkezett fejlődést. A gépi adatfeldolgozás terjedésével, újabb lehetőségei­vel azonban a raktározás automatizálása is ro­hamosan fejlődik, minthogy az anyagok mozga­tása és hozzájuk tartozó ügyviteli és bizonylato- zási műveletek között nagyon szoros a kapcso­lat. Ha egy adott raktározási problémát bizonyos mértékű automatizálásra törekedve vizsgálunk meg, az alábbi tényezőket érdemes különösen figyelembe venni: 1. a bizonylat problémáját, azaz a raktári készlet állandó, operatív ismere­tét, a bemenő és a kimenő árufolyam folyamatos követését; 2. az árunak a gyár és a raktár közti útját; 3. az áruk tárolásának módját a raktár­ban; 4. a rendelések teljesítésének módját; 5. a rendelések teljesítésével járó anyagmozgatási problémákat. Eddig a raktározásban a fenti feltételeket ál­talában elsősorban kézi munka segítségével igye­keztek teljesíteni és csak kisebb-nagyobb mér­tékű gépesítésre törekedtek. A bizonylatok szá­ma azonban — és főleg a bizonylatok utólagos feldolgozásával járó tevékenység (számlálás, könyvelés, kiterhelés stb.) — olyan mértékben megnövekedett, hogy itt már érdemes lett segít­ségül hívni a különféle gépi adatfeldolgozó rendszereket. Minden automatizált raktárnak éppen ezért két alapvető részlege van: az adatfeldolgozó rendszer és az anyagmozgató rendszer. Az előb­bi rendszer legfontosabb része az az emlékező egység, amely gyakorlatilag a teljes raktári készletet rögzíti tételek, darabszám és hely sze­rint. A gyakorlatban a memóriaegység lyukkár­tyák, lyukszalagok vagy mágnesszalagok, eset­leg mágnesdobok rendszeréből állhat. Az ily módon meglevő központi „gépesített leltár“ köré lehet csoportosítani egyrészt a be­jövő, másrészt a kimenő árukkal kapcsolatos in­formációt, sőt, a modern nagy adatfeldolgozó berendezések azt is lehetővé teszik, hogy előre meghatározott alsó és felső darabszámok elérése esetén kinyomtatott információt szolgáltatnak (dl) 1973. IV. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom