Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-15 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
gy ólzal ik?ész. fOis les ló ló rea? sézik ich äduk tét jk. icló3n. argy gv mi et. ás. nk őtt ?y. 3in et, ;or fejőik, 3d, Ug lez >énk teEgy másik dolog: a parlagiság. Egy- egy új bolygón kezdetben észre sem veszed, mindent tökéletesnek találsz, igyekszel magad is azzá lenni. Kis idő múltán fölfedezed az „ô“ parlagiságu- kat, esetleg abban, ahogy veled bánnak, vagy hogy nagy zabálásokat rendeznek és leisszák magukat, gyűlölettel viseltetnek a nők iránt, csodálják, minden megnyilvánulási formájában a középszerűséget, a hatalmat, a vagyont, a sikert. És ha egyszer fölfedezted őket, ezek az alantas vonások tüstént elviselhetetlenekké válnak; azok pedig, ha visszagondolsz rájuk, amelyekhez a Földön szoktunk hozzá, máris bocsánatosabbak, hiszen azokat inkább a túláradó vérmérséklet diktálja, mintsem a gondolkodásra vagy a másként cselekvésre való képtelenség. A Saturnus szintén, maga a halál: este egy árva lelket se látni. Alusznak az átkozottak, és talán jobb is, annyira modortalanok. Én nem beszéltem, csak a szálloda portásával. Azt kérdezte: — Igaz, hogy maguk frrtytcn háborúskodnak? Igaz, hogy maguknál nem mindenki pap? — Az ám, mert ott mindenki csuhás, mintha egy papneveldébe csöppentél volna. Este nekivágunk az utcának, egyetlen részeggel találkozunk, angol volt. ösz- szeölelkeztünk és együtt elénekeltük a Santa Luciát. Aztán zokogva mesélte, hogy nem térhet haza a Földre, mert a felesége törvényszolgákkal üldözteti, nem értettem pontosan, a lényeg az, hogy a felesége skót, és mindig a szemére veti, hogy ő angol, nőcsábász, naplopó, pénzherdáló, tipikus délvidéki. Ennyit erről. Nem vitás, hogy utoljára jártunk ott. Bezzeg a Venus, az valami egészen más. Részint közel is van, részint meg mintha a Földön volnál, civilizált légkör, senki se mártja bele magát a dolgodba. Este, a városon kívül, százával a leállított rakétát. Mit művelnek? Csak a szerelmet. Nem háborgatja őket senki. A sajtó szabad, a színpadi produkciók túlságosan is. Fáj a szíved, amiért nem vagy már húsz éves. Hozzánk csapódik egy római diák. Elmondja, hogy négy nővel rendezkedett be, nincs az a hatalom, amely visszahúzná a Földre. Oda ki ösztöndíjjal került. Alighanem rájöttél már, hogy a Venusra egyedül kell utazni. További kellemetlen körülmény, bármerre kődorogsz, a mi dolgainkat illető tökéletes tájékozatlanság. Azt mondod: „A Föld“ — jó, megértik, tudják, melyik az. De csak mondd: „Itália“ — visszakérdeznek: — Micsoda? — Megmutatod nekik távcsövön: — Olaszország, Csizma, Földközi-tenger, Civilizáció. Amazok nézik, nézik, és ráfelelnek: — Kicsi. Ne vásárolj soha semmit. Minden mindenütt drágább, mint nálunk. A Neptunuson egy nyakkendőt akartam venni emlékbe: nyolcszorosát kérik a hazai árnak, és nem kiderül, hogy olasz gyártmány? A Jupiteren meglátok egy kirakatban egy egész rendes kabátot, úgyis kell már új, közelebb lépek, hát rajta áll franciául: „Importé de la Terre“. Odavannak a mi eleganciánkért, mi meg a cipőnkről ismerjük föl egymást, ök fapapucsban, mamusz- ban, saruban járnak, és mindezt cipőnek nevezik. Gondold el. Ha még egy tanácsot adhatok: ne vidd magaddal a feleségedet; úgy értem, feleséget, mint olyant, általában. Nem tudom, miért, de a világűr sú- lyosbítóan hat a feleségekre. Soha sincs étvágyuk, este viszont álmosak, aztán fölébrednek ötkor, és mire magad is kinyitod a szemed, ott állnak teljes díszben, már a szállodát is körbe sétállak, és azt kérdik: — Mihez fogunk? Nem akarsz tovább utazni? Ezenkívül a fejük fáj, és útközben figyelik, hogyan vezetsz. Vagy iszonyúan feldühösítenek. Egyik este a Földöt néztük, és mondom neki — Látod azt a csíkot, ott Kínában? A Nagy Fal. Ö rávágja, dacosan: — Az egy folyó. — Mire én: — Nono, Kína folyóit valamennyire azért ismerem, ö pedig: — Ha veszekedni akarsz, mondd meg nyíltan, akkor hazamegyek. — Egy másik este, ugyancsak a Holdon, mindenki az óriási, káprázatosán fényes Földben gyönyörködik. Megható volt, a Föld forgott szép lassan, láttuk előbb az Atlanti-óceánt, majd Spanyolországot, végül Itáliát. Jelen lévén bizonyos bresciai barátaink is, elkiáltoltuk magunkat: — Nézd, Olaszország! Éljen Olaszország! De úszkált fölötte néhány felhő, hát a feleségem kijelenti: — Lefogadom, hogy Rómában esik, és Adal- gisa tárva-nyitva hagyta az ablakokat! Ha szentül eltökélted, hogy utazol, válassz gondosan. Egy kis Venus, a fennmaradó időben meg, hallgass rám, ruccanj át a Jupiter valamelyik holdjára. Tizenegy darab van belőlük. Komfort, az nincs, de annál több Természet, olcsón kijössz, és a legértékesebb ismeretségekre teszel szert, főként művészekére. Amikor betoppantunk, éppen filmet forgatott egy római stáb, és úsztak a boldogságban. Kelten még házacskát is vettek, de ajánlatosabb építkezni. No, és tíz perc alatt az egészet bejárhatod, esténként pedig mindenki mulat. Voltál valaha Ponza szigetén? Mindenképp kerüld el a nagy bolygókat, szédítő nyüzsgést, csak megundorodsz tőlük. Megundorodsz a többé-ke- vésbé gazdag olaszoktól is, beléjük botiasz lépten-nyomon. A Neptunus legjobb éttermében, síri csend, csak az evőeszközök zörgését hallani, egyszerre felvisít egy női hang: — Maurizio, végezz már a gyümölccsel! Olaszok, persze; mindenki arra fordul és fintorog. Séta közben meg ugyan mit hallasz? — Patrizia, gyere, és vedd fel szépen a kabátodat. Patrizia, gyere és vedd le szépen a kabátodat. Daniela, ha odamegyek, lesz nemulass! És az Elmélkedés Völgyében, ahol mindenki befogja a száját a hely iránti tiszteletből, csak egy pasas, naná hogy milánói, ordítja el magát: — Ez aztán a nyugalom, mi, Glorgina? Ami ellenben megindít majd, ha ezeken a bolygókon jársz-kelsz: az ott dolgozó olaszok, összeakadsz velük a szállodákban, a garázsokban. Egyszer a Saturnuson leállunk, mert egy ember, foltozott űrruhában, zászlócskával integet. Ahogy közelebbről megnézem, mondom ám: — Ez olasz. — Kifaggattam: hát nem Villa Celierából, az Ab- ruzzókból való? Egy magánbányában dolgozott odafönn, és azért állított le minket, mert éppen robbantottak Kérdem tőle: — Jól érzed itt magad? — (Ne feledd, hogy a Saturnus egyenlő a halállal.) Azt feleli: — Hát, egyik hely olyan, mint a másik, és mosolyog. Majdhogy össze nem csókoltam. 0 meg hozzáteszi: — Jövő hónapban átmegyek a Pelutóra. — Képzeld, Plútót akart mondani. — Aztán minek? — kérdezem. Erre ő: — Hát, van ottan egy unokabátyám. — Érted? Nekivágnak munkaszerződés nélkül, bele a vakvilágba, mindig egy-egy nagybácsi vagy unokabátya nyomában. Miért, a Holdon, mit gondolsz, kicsoda a rakétaparkolóhely őre? Egy frosinonei atyafi. És a Venuson vajon kik árulnak léggömböt? Négyen Beneventóból. SZABOLCSI ÉVA fordítása ember fekszik a ten- ilászbárkában és szu- elegánsan öltözött tűmet fűz a fényképező- az idilli képet: a kék fehér hullámokkal ba- ekete bárkát, a halász ; egy kattanás, s mivel szereti, biztonság ked- 1! Az idegen, csattanó álmosan feltápászko- ;eres, az udvarias jóin- inban megelőzi, s mamag cigarettát: szem- kar elegyedni vele. •írja, ugye? időben jó a kapás! i tengerre? ílja. A turista elbúsul: lagát? k nyelvéről végül átmagam — mondja. — ztam magam ilyen jól. int ha atléta testalka- it tenni. — Egyszerűen magam. szomorúbb lesz, s már lését, amely úgyszóli megy ki a tengerre? r kint jártam. at? most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrólát fogtam... — A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz, és megnyugtatóan veregeti a turista vállát, akinek gondterhes arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja. — Még holnapra és holnapután- ra is futja — jelenti ki, hogy végképp levema másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifutna a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el. A halász bólint. — És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is — folytatja a turista — egyszóval minHEINRICH BÖLL: Beszélgetés a tengerparton gye a terhet az idegen válláról. — Nem akar rágyújtani az én cigarettámra? — Köszönöm. A cigaretta a. szájban — újabb katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi — mert szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot kíván adni a beszédének. — Nem szeretnék beavatkozni a magánügyeibe — kezdi —, csakhát képzelje el, hogy dennap, ha szerencsés napja van, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a ten gerre... El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz? A halász a fejét rázza. — Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva még egy bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára kis motoroshajót vásárolhat s két csónakkal, és azzal aztán még többet fogna — egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és... — a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja — kis hűtőházat épít, esetleg füstölőt is, azután meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motoroshajóit. Azután engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga, közvetítők nélkül exportálja a homárjait, egyenesen Párizsba ... És akkor... A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázogatja, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomor- kodik, s úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, amelyek között a ki nem fogott hal bukfencezik. — Akkor... — mondja, de az izgalom még mindig bénítóan hat rá. A halász megveregeti a vállát, mint ahogyan a gyermekét szokás, ha a torkán akadt valami. — Akkor mi lesz? — kérdezi halkan. — Akkor — mondja halk elragadtatással az idegen — akkor nyugodtan letelepedhet ide a partra, szunyókálhat a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert. — De hiszen én most is ezt teszem — válaszol a halász. — Nyugodtan üldögélek a parton, és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart meg. A turista töprengve távozik a partról. A munkára gondol: ezt mindig eszköznek tartotta arra, hogy egy szép napon megszerezze magának azt a lehetőséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek e szegényesen öltözött halász iránt — csak némi irigység látszik rajta. Fordította: GELLERT GYÖRGY Roskovőnyi László illusztrációja
