Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-12 / 87. szám, csütörtök

A népművelés szolgálatában Helytörténeti jellegű múzeumok • Megelevenedett régészet, V néprajz, történelem és munkásmozgalom Szép számban léteznek kerü­leti, járási, sőt helyi múzeu­maink, emlékházaink, számtalan műemlékünk, gyakorta hallunk és olvasunk felfigyeltető kezdeményezésekről, nemkülön­ben szaktudományi szempontból is Jelentős eredményekről, s a vidék művelődési életében még­sem nyert még elég erőteljes kifejezést a múzeológiai moz­galom. A magyar lakta terüle­tekről leggyakrabban a Duna­menti Múzeum szerepel a sajtó-, beli híradásokban, meg a köztu­datban is, jóllehet, rajta kívül van még néhány olyan vidéki városi múzeum, amely az eddi­gieknél több figyelmet, főleg pe­dig nagyobb támogatást érde­melne a művelődéspolitikai szer­vezetek és a művelődésügyi szervek részéről egyaránt. Egy ilyen példának tekint­hetnénk a fil'akovói (füleki) Városi Múzeumot, vagy a tő- szomszédságában nemrégiben létestült Nógrádi Múzeumot is. Ha az átutazó idegen például a Városi Múzeumot akarja felke­resni, szinte már a városköz­pontot elért bontási és építési munkálatok miatt csak körül­ményesen juthat el oda. A XVIII. század elején épült neo­barokk templom tövében húzó­dik meg az egykori ferences rendház, amelyben a múzeumot elhelyezték. A templomot csak­úgy, mint a hozzá tartozó rend­házat Koháry István, egykori füleki várkapitány építtette, amelynek építészeti-inűtörténeti értékelése is — sok más régé­szeti vagy műtörténeti hagyaték között — mindmáig várat magá­ra. Vastag falú, rideg termekben, 6don bolthajtások alatt vezetett végig dr. Molnár Zoltán, a mú­zeum igazgatója, egyben a hely­beli gimnázium természetrajzta­nára, aki rövidesen nyugállo­mányba vonul, ezért a múzeum igazgatását tőle fiatal nyelv­szakos tanártársa, dr. Szakó László veszi át. — Ezerkilencszázötvenegyben, amikor a járási nemzeti bizott­ság művelődésügyi osztálya megbízott bennünket a járási jellegűnek szánt múzeum létre­hozásával, úgyszólván a semmi­ből kellett kezdenünk — közöl­te elöljáróban, mintegy fogódzó­nak ahhoz, amit majd láttatni akar velem a mában. — Elein­te brigádmunkában takarítottuk a termeket, műkedvelői előadá­sok bevételeiből gyarapítottuk a berendezést, a múzeumi anyag nagy részét pedig egyéni lel- ményből hordtuk össze. jómaga például hátizsákban cipelte a környező hegyekből az ásvány- és kőzettani anya­got, s hasonlóképpen a madara­kat is saját kezűleg lőtte s pre­parálta. Voltak segítőtársai is, a múzeumi bizottság tagjai, ré- gészkedő hajlamú emberek, né­ha a környékbeli vadászok és madártenyésztők, a növendékei, a kollégái, a jó ismerősei. Oly­kor ismeretlenek is. — Hivatalosan egy év múlva neveztek ki igazgatónak, fél- ruunkaidős alkalmazottként. Ak­koriban meglehetősen szűkpénz­ügyi keretből fedezték a járási és a helyi jellegű múzeumok lé­tesítéséhez és működéséhez szükséges kiadásokat. Ma már évi ötvenezer koronás ellát­mányban részesülünk a járási nemzeti bizottság kulturális alapjából — tette még hozzá. Hogy ez elegendő, kevés vagy sok-e, majdnem viszonylagosság kérdése. Amit azonban látni le­hat a múzeumban, mindenképp elismerésre késztetheti a láto­gatót. A múzeum háromszáz négyzetméternyi alap területéből mintegy százhetven négyzetmé­ternyi a kiállítási termeké. Em­pirikus ízű kisszerűség lenne felsorolni a múzeum kiállítási anyagát, s amúgy sincs különö­sebb jelentősége ilyesminek, azonban néhány exponátum fel­említése szinte elkerülhetetlen a regionális jellegzetességük miatt. Meglepő már az is, hogy milyen bő anyagot tartalmaz a terraészetrajzi részleg. Kőzet­gyűjteménye egy nagyobb mú­zeumnak is díszére válna. Kör­nyékbeli külszíni bányák sora szolgáltatta a közép-európai re­lációkban is ritkaságszámba .nenő kőzetanyagot, mint ami­lyen például a vulkanikus ere­detű somoskői hatszögletű ba­zalt (ebből épült a füleki vár is) vagy a tugári márványbá­nyákból kikerült s a geológiai harmadkorból származó kőzetek. Az állattani gyűjtemény is választékos kiállítású. A kör­nyék állat- és madárvilágával szerves egységben a más égövek­ből származó, de a tájon honos vagy éppen csak megforduló egzotikusabb példányok bemuta­tására is törekszenek, mert az erdős vidékek jellegzetes álla­tai, a vadkanok, a vadmacskák, a medvék, a rókák, a borzok, a vidrák, a hermelinek vagy az e vidéki erdei és vízimadarak, a sasok, gólyák, vadkacsák, gé­mek, kócsagok, baglyok külön­böző fajtái mellett láthatni itt olyan ritka madarakat is, mint a gyurgyalag, a kék csóka, az északi búvár, a csontoló madár, a függő cinke, nem szólva ez­úttal a halak, a kétéltűek és a csúszómászók rendjéről. Szint­úgy említésre méltó az egyik Környékbeli hegyről, a Bucsony- ból származó, s 1950-ben kidőlt ún. „ötszázéves fa“ is. Egyéb nevezetességei mellett alatta va­lamikor illegális munkásmoz­galmi találkozókat rendeztek. Három metszetet készítettek be­lőle, s az egyik példány — a legkeskenyebb átmérőjű — a Vá­rosi Múzeumba került. A régészeti, a néprajzi, a tör­ténelmi s a munkásmozgalmi gyűjtemények termeiben járva még szemléletesebben rajzoló­dik ki a látogató előtt a múze­um helytörténeti jellege. Ami ezekben felhalmozódott, az ős­lénytani leletektől kezdve a kö­zeli falvakban 1944 őszén lezaj­lott partizánakciók fényképes dokumentumaiig, az kevés kivé­tellel mind a városból s környé­kéiről került össze, hiányos vagy még inkább kiegészítésre váró állapotukban is beszédes bizo­nyítékaiul annak, hogy mozgal­mas történelme, színes népéleti hagyományai és értékes műtör­téneti hagyatékai vannak ennek a tájnak. A környéken végzett ásatá­sokból kikerült leletek mind ar­ra utalnak, hogy ősi település­hely, mert a legrégibb kultúrák nyomai is fellelhetők Itt, de minden jelentősebb történelmi időszak hagyott emlékeket az utókorra. A jégkorszakból mam- mutagyar-törmelék, egy barlan­gi medve állkapcsa, őstulok csontmaradványait, a régebbi és az újabb kőkorszakból kőbal­ták, csiszolt kőszerszámok és edények, a bronzkorból a hode- jovi (várgedei) sírleletek, a népvándorlás korából pedig a pršai (persei) sírleletek — ős- szláv, avar, római, kelta fegyve­rek, lószerszámok, munkaeszkö­zök. edények, ruhadíszek, ék­szerek töredékes maradványai —, a magyar honfoglalás utáni időkből, tehát a feudális állam megszilárdulásának idejéből né­hány fóliáns, a város képének egykorú metszetei, oklevelek, egyházi kegytárgyak, címerek, bútordarabok, szlovák—magyar pásztoreszközök, paraszti szer­számok, középkori fazekasmun­kák, huszita vértek, sisakok, lándzsák, céhládák, az ötven- esztendős török uralom emlé­keit őrző fegyverek, edények és rituális eszközök, a későbbi ko­rokból pedig főleg a környék váraiból, nemesi kastélyaiból s vadászkastélyaiból származó, túlnyomórészt barokk bútorok, . berendezési tárgyak, porcelán- és üvegkészletek, pénzérmék, festmények stb. láthatók, a vál­tozó idők távoli üzeneteiként. Külön kiállítási teremben nyer­tek elhelyezést az 1909-ben lé­tesült zománcgyár működésével beköszöntött ipari kapitalista fejlődés és kizsákmányolás, s a vele szembeszegült kommu­nista- és munkásmozgalom kor­szakának dokumentumai, ame­lyeket olyan kiemelkedő esemé­nyek ^köré csoportosítottak, mint az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság, az 1936-os nagy sztrájk, valamint a Szlovák Nemzeti Felkeléshez csatlako­zott Nógrádi Sándor partizán­osztagának városkörnyéki har­cai. Hiányos mivoltában is ér­tékes kezdeményezés, amit foly­tatni lehet, és kell is. Erről szól dr. Molnár Zoltán, a búcsúzó igazgató is: — Húsz éven át az a törek­vés vezetett munkámban, hogy minden fellelhető múzeális ér­téket megmentsünk az utókor­nak, tanulságul. Hogy így, egy­begyűjtve legyem látható min­den becses hagyaték, amely közös magyar—szlovák nemzeti és népi szellemi örökség is egyben. Bízom, hogy utódaim, Szakó László és Krúdy Gábor, akik egyébként a tanítványaim is voltak, méltóképpen folytat­ják majd az elkezdett munkát, mert tehetséges, ügybuzgó fia­tal szakembereknek ismerem őket. Krúdy Gábor régész, a Nóg­rádi Múzeum igazgatója, aki amellett a lučeneci (losonci) járás területén található várak, várromok egész sorában végez feltárási és konzerválási mun­kákat, segít a műemlékek fel­tárásában és restaurálásában, s közreműködik a természetvé­delemben, a rezervációk felújí­tásában is. A Nógrádi Múzeum, amely ez- idejűleg egy földszintes épület, a valamikori Vigadó néhány termében működik, tulajdonkép­pen a fejlődés kezdetén tart, pontosabban szólva, valamifé­le átmeneti állapotban van. Já­rási jellegű múzeum, amely­nek rendeltetésszerűen az a speciális feladata, hogy ezen az érintkezési területen a szlo­vák—magyar együttélés emlé­keinek feltárója és hagyomá­nyainak ápolója legyen. Ehhez mérten azonban jelenlegi férő­helye szűkös. A múzeumi anyag egy része depozitumban van, ami látható belőle, az ma még inkább csak ízelítő: iparművé­szeti tárgyak, a málineci, zlat- nói, Katarinská Huta-i üveggyá­rak mintakollekciói, a haliči (gácsi), žalužanyi (zsaluzsányi) porcelánkészítmények, az egy­kori Rakottyai-féle zománcgyár email készletei, a szlovák et­nikum jellegzetes népművészeti, háziipari készítményei, pollch- nói, abelovai, leštyi népvisele­ti darabok, nógrádi népművé­szek fafaragványai, paraszti munkaeszközök, használati tár­gyak, bútorok, különböző törté­nelmi korokat idéző fegyverek, a gácsi vár néhány megmen­tett bútordarabja, azonkívül kő­zettani és madártani gyűjte­mények, amelyek viszont már nem regionális elemeket is tar­talmaznak. A Nógrádi Múzeu­mot a gécsi várban tervezik el­helyezni, ha onnan majd kiköl­tözik a fogyatékos szellemi ké­pességű tanulók intézete. Ez bi­zonyára új távlatot nyitna a múzeum fejlődéséhez, amely egyébként a mai szűkös viszo­nyok között is afféle hídszerep betöltésén is fáradozik. A ke­rületi múzeumon, valamint a járás területén található kisebb múzeumokon kívül hasznos kap­csolatokat tart fenn a balassa­gyarmati Palóc Múzeummal és a salgótarjáni Megyei Múzeum­mal is. A riportútról hazatérőben gép­kocsink korszerű ipartelepek, vadonatúj kisüzemek, színes nyaraló- és üdülőházak, campin- gek, az építkező falvak csinos villái mellett suhan, s gondo­lataim a sebesen váltakozó tá­jak által elém vetett képek forgatagában minduntalan ösz- sze-összevetülnek a múzeumok­ban szerzett benyomásaimmal. Amit úton-útfélen láthatunk, ci­vilizációs fejlődésünk derűs táv­latai felé mutat: népi-nemzeti összvagyon, rnindannyiunk fára­dozásának eredménye. Sok pénzbe kerülnek, egyre fokozó­dó életigényeinket szolgálják. De népi-nemzeti kincs közmű­velődésünk is. Nem lehetne töb­bet áldozni kultúránk vidéki otthonaira, a könyvtárakra, mú­zeumokra, művelődési házakra, emlékszobákra és hasonlókra is ebből az állami-népi összva- gyonból? Hogy gazdagabbak, reprezentatívabbak lehessenek. Valószínűleg: igen. Csak talán nem egy csapásra, ahogy más­különben szeretnénk. MIKÜS SÁNDOR ÜGYESEK, VIDÁMAK, TETTREKÉSZEK Kikről van szó? A pionírok­ról. Tevékenységüket, munkáju­kat, életüket figyelemmel kísé­rik levelezőink, tudósítóink, mert tudják, amilyen ma a pio- nírszervezet, olyan lesz holnap a SZISZ, s olyan lesz holnap­után a párt. Nem mindegy te­hát számunkra, hogy mit csi­nálnak a pionírok, milyen tevé­kenység során készülnek fel ar­ra, hogy az ifjúsági mozgalom tagjai, pártunk harcosai legye­nek. A következő tudósítások­ban a pionírok körében szerzett tapasztalatokról számolnak be levelezőink, tudósítóink. Szeretik o könyvet A Bušincei (bussai) Alapisko­la tanulói és pionírjai nagysza­bású könyvkiállítást rendeztek műsoros délelőttel és vetélkedő­vel egybekötve. Az irodalmi ve­télkedőn könyvek címeit kel­lett kitalálni, idézetek alapján. A hasznos délelőtt legnagyobb sikere az volt, hogy a pionírok közel 50 könyvet vásároltak, mintegy 650 korona értékbein. Ezzel is bizonyították, hogy sze­retnek olvasni. Budai József Gyógynövényeket gyűjtenek Nitrianské Hrnčiarovce (ge­rencsér!) községben a 146 tagú Petőfi Sándor pionírcsapat ér­tékes vállalást jelentett be. Sze­retnék meglátogatni a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi színhelyeit. Az egykor fasiszták által elpusztított Skýcov köz­ségben tervezik a szikrák pio­nírokká avatását. Minden tanu­ló 1 kg gyógynövény begyűjté­sét vállalta. Ezen kívül 30 q vasat szeretnének leadni a hul­ladékbegyűjtőbe. Most folyik az iskolaépület tatarozása. Nagyon sok brigádóra ledolgozására lesz szükség az Iskola környé­kének rendbehozásához. A pio­nírok 5000 brigádóra ledolgozá­sára vállalkoztak. Mózes Imre Puskin Emlékverseny ► Az Idén is megrendezték az Okoličná na Ostrove-1 (ekeli) iskolában a Puskin Emlékver­seny iskolai fordulóját. Tizen­két tanuló nevezett be a ver­senybe. Az első helyezést Ko­vács Katalin VIII. osztályos, a másodikat Madó Zsuzsa VIII. osztályos, a harmadikat Pot- háczky Beáta ugyancsak VIII. osztályos tanuló nyerte. Az el­ső két helyezett a bíráló bizott­ság döntése alapján a verseny járási fordulójában is részt ve­het. Nagy Rudoljné Érdekes kiállítás Egyszerre két kiállítást is rendeztek Kráf. Chlmecen (Ki- rályhelmecen) a kultúrházban. A földszinten az iparitanuló-is- kola növendékei kész munkada­rabokat állítottak ki. A varrni tanulók tetszetős női ruhákat mutattak be. Nagyon szép ké­zimunkák, hímzések, csipkék, subapárnák tették még színe­sebbé a kiállítást. Egy-egy sa­rok egész szobaberendezést fog­lalt magába, gyertyatartókkal, csillárokkal és más díszítőele­mekkel. A kiállított elektromos szerkezeteket ki is lehetett pró­bálni. Az emeleten a szlovák Is­kola pionírjai rendeztek kiállí­tást. Kézimunkákat, rajzokat, a legpéldásabb iskolai füzeteket, modelleket, bábokat, olvasónap­lókat tekinthettek meg az ér­deklődők. Kendi Mária A Pacsirta-őrs meg a többiek A bátkai iskola pionírcsapatá­nak egyik őrse a Pacsirta őrs. Nevük is jelzi, hogy az őrs tag­jai nagyon szeretnek énekelni. Egyébként az iskola énekkara évek óta minden rendezvényen nagy sikerrel szerepel. Már kristályvázát is nyert az egyik dalosversenyen. Legutóbb pedig karnevált rendezett az iskola pionírcsapata. Nyolcvan szebb­nél szebb jelmez vonult fel. A bíráló bizottság 11 értékes díjat osztott ki. Csoltó Éva Hatszázan versenyeztek Szép és eredményes munkát végez a Fil'akovói (füleki) Alap­iskolában az irodalmi szakkör. Vezetője Vas József tanító, se­gítőtársa Karis Mária pionírve­zető. Az idén az osztályok kö­zötti szavalóversenyen 600 ta­nuló vett részt. Közülük 89 ta­nuló az iskolai, 12 tanuló a já­rási versenyen való részvétel jogát is megnyerte. Versmon­dásban: Kenyeres Ágnes, Urban- csok Amália, Danyi Irén, Hef- fentréger Gábor, Geri Zoltán, Il­lés Veronika, prózamondásban Szikora Erika, Siraki Judit, Nagy Éva, Fükkő Ottilia, Dan- kó Erzsébet, Dubovszky Alica képviselik majd az iskolát. A tanulók szlovák nyelvű szavaló­versenyére Resutík Zsuzsanna tanítónő készítette fel a pioní­rokat. Az osztályok közötti ver­senyben 300, az iskolai verseny­ben 14 tanuló vett részt. A já­rási szavalóversenyen való sze­replés jogát Mag Ágnes és György Judit érdemelte ki. Torpis József A legjobbak között Alig három éves múltra te- kint vissza a Demandicei (dé- méndi) Alapiskola pionírjainak irodalmi szakköre, de a járás­ban a legjobbak között emlege­tik. A kör vezetője Slapák Rit- dolf tanító elvtárs. A kör legte*- hetségesebb, legtevékenyebb tagjai: Szobi Zoltán, Hájas Otü- lia, Sznyida Lenke, Kovács Gá­bor és Szakolczay Judit. A nem­rég lezajlott körzeti szavaló- és prózamondó versenyen is nagy°- szerű eredményeket értek el. Hat induló körül négyen kerüle­tek az első három legjobb közé az egyes kategóriákban. Szobi Zoltán a III. kategóriában má­sodik helyezést ért el. Szobi Adrianna az I. kategóriában el­ső helyezett volt. Mindketten bekerültek a járási döntőbe. A prózamondók versenyén az I. kategóriában második helyezést ért el Balla Árpád, aki szintén bekerült a járási döntőbe. Varga Gábdf OK - 3 R JB Ennek az amatőr rádióállo" másnak a hívójelét már számos európai országban ismerik. A Komáromi Járási Pionírház ifjú rádiósai működtetik ezt az állo­mást. Molnár Béla elvtárs, a pionírház technikai osztályának vezetője két évvel ezelőtt szer­vezte meg az ifjú rádiósok kö­rének tevékenységét. Jedlik Ist­ván, a kör egyik tagja pedig el­mondta, hogy miként dolgoz­nak. Munkájukhoz felhasznál­ják a HESZ járási titkársága által adott anyagokat és a kise­lejtezett tv-készülékek alkatré­szeit. A pionírok fokozatosan megismerkednek az elektromág-- neses hullámok terjedésével, megtanulják a morze ABC je­leit, modelleket, erősítőket ké­szítenek, s teljesen önállóan középhullámú vevőkészülékeket. Az idei ifjúsági technikai alko­tóversenyen többet is megtud­hatunk munkájukról. Ök ugyan­is beneveztek erre a versenyre. Bende Istvák Barátság Interklub Két hónappal ezelőtt alakult meg a Kráľ. Chlmec-1 (király- helmecij Alapiskolában 124 tag­jelölttel ez a klub. Stofko Fe­renc tanító elvtárs irányítja a tagjelöltek tevékenységét, akik­nek be kell bizonyítaniuk, mél­tók-e arra, hogy tagsági igazol­ványt és klubjelvényt kapjanak. Hat szakosztálya van a klub­nak. A levelezők Dohányos Mi- hályné tanítónő vezetésével mintegy „bevezetőül“ kiállítást rendeztek a kapott levelekből, fényképekből és ajándéktár­gyakból. A képzőművészeti szakosztály tagjaival Kobak László és Szántó Kázmér tanító elvtársak foglalkoznak. Az is­kola faliújságja rendszeresen bemutatja a szakosztály tagjai­nak alkotásait. Irodalmi, sport és bélyeggyűjtő szakosztálya is van a klubnak. Az utóbbi tag­jai szintén kiállítást készülnek rendezni. Egyébként a klub ke­retében tevékenykedik a már régebben megszervezett ifjú tu­dósítók köre is. Kendi Mária 1973 IV. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom