Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-10 / 85. szám, kedd

A párt munkája a mezőgazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának elmélyítésében Célunk a társadalmi szükségletek kielégítése 1973. IV. 10. Ötödik ötéves tervünk első két évre szólő mezőgazdasági feladatait sikere­sen teljesítettük. A termelők nemcsak elérték az állami terv döntő célkitűzé­seit, hanem némelyiket jelentősen túl is szárnyalták. Elsősorban a gabonafélék és a tej, 1972-ben pedig a szálas takar­mányok termelése növekedett. Megállapíthatjuk tehát, hogy az öt­éves terv bevezető évei jó kezdetnek bizonyultak a XIV. pártkongresszus me­zőgazdaságra vonatkozó fő feladatának teljesítését illetően, hogy az alapvető élelmiszerek növekvő fogyasztási több­letét saját termelésből fedezzük. Nagy hibát követnénk el azonban, ha azt gondolnánk, hogy ezután már min­den megy magától. Azzal is számolni kell, hogy az állandóan növekvő és egy­re igényesebb termelési és gazdasági feladatok teljesítéséhez, főleg a mező- gazdasági termelés társadalmi haté­konyságának növeléséhez tovább kell fokozni a mezőgazdasági dolgozók igye­kezetét és hozzájárulását, tökéletesíteni kell a termelési folyamatokat, gyorsan kell érvényesíteni a tudományos-tech­nikai haladást, célszerűen kell felhasz­nálni a munkaerőt és a munkaeszközö­ket a vállalatokban, emelni kel! az irá­nyítás színvonalát a vállalatokon belül és a felsőbb szervekben. Az ilyen igényes feladatok teljesíté­séhez, a mezőgazdasági termelés és társadalmi hatékonyságának egyre progresszívabb növeléséhez olyan új szervezési formák szükségesek, ame­lyek lehetővé teszik a termelés ipari módszereinek fokozatos bevezetését, A kooperációt kell előnyben részesíteni A CSKP XIV. kongresszusa a mezőgaz­dasági termelés egyik alapvető társa­dalmi feladataként célul tűzte ki a ter­melés további összpontosítását és sza­kosítását, éspedig elsősorban a koope­rációs kapcsolatok fejlesztése által. E célkitűzés hasznosságát és szükséges­ségét mezőgazdasági szocialista nagy­üzemi termelésünk további építésében a mezőgazdasági dolgozók döntő több­sége megértette. A pártkongresszus határozatának teljesítése értelmében már az 1971—1972-es évek folyamán né­hány jelentős intézkedés történt. A megelőző fejlődéshez, s a közös szö­vetkezeti vállalatok építéséhez kapcso­lódva viszonylag széles területen in­dult fejlődésnek az együttműködés az állattenyésztési termelés néhány sza­kaszán. 1972. végén például már 54 kö­zös tojás- és baromfihústermelő válla­latban és 111 közös sertéshústermelő vállalatban Indult meg a termelés. 1971-ben hozzáláttunk a mezőgazda- sági termelés fejlesztése, koncentrálása és szakosítása járási tanulmányainak folyamatos kidolgozásához. E tanulmá­nyok fő rendeltetése annak biztosítása, hogy az egész folyamat ne ösztönösen menjen végbe, hogy az egyes területek termelési feltételeit figyelembe véve elsősorban azoknak az ágazatoknak az fejlesztésére irányuljon, amelyek terme­lése társadalmi szempontból a legszük­ségesebb. Ezeket a tanulmányokat a járások döntő többségében már kidolgozták és jóváhagyták. Teljes mértékben igazol­ják a megkezdett út indokoltságát és reális voltát, egyértelműen bizonyítják, hogy a termelés koncentrálása és sza­kosítása — természetesen a mezőgaz­dasági termelés gazdasági-technikai alapjának fokozatos átépítése mellett :— jelentős mértékben növeli a termelést és annak hatékonyságát. Már most je­lentős tartalékokra hívja fel a figyel­met, s ami különösen fontos a tartalé­kok feltárásához vezető utat is meg­mutatja. A tanulmányok összegezéséből kitű­nik, hogy a mezőgazdasági brutto ter­melés terjedelmének 1970-hez viszo­nyítva 1985-ig több mint egyharmadá- val kellene növekednie. A mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés további fejlődési szakaszának eddi­gi folyamatával azonban nem lehetünk elégedettek. Az a legnagyobb hiba, hogy a XIV. pártkongresszuson és a CSKP KB 1972 áprilisi plenáris ülésén elfoga­dott határozatok megvalósításának né­hány kérdésében eltérő nézetek alakul­tak ki elsősorban a termelőerők kon­centrálásához vezető utakat illetően. Egyes járásokban nem értékelték elég­gé a kooperációból származó előnyö­ket, és sok elvtárs úgy vélekedik, hogy a vállalati erők és eszközök koncentrá­lásának legegyszerűbb útja az egyesü­lés. A kooperációs kapcsolatok fejlesz­tése helyett — annak ellenére, hogy azokat az elfogadott párthatározatok a koncentráció és a szakosítás döntő út- jaként jelölték meg — viszonylag nagy méreteket öltött a szövetkezetek egye­sítése. A múlt évben 937 szövetkezetei egyesítettek, míg a megelőző négy év alatt az egész CSSZSZK területén csu­pán 240 efsz egyesült. Emellett nem egyedülállók a nagy, ötezer hektár me­zőgazdasági területet is meghaladó gaz­dasági egységek kialakítására irányuló törekvések. Némely ilyen eset elemzése során kiderült, hogy a nagy egységek létrehozása nem mindig járul hozzá a termelőerők gyorsabb fejlődéséhez, s nem mindig vezet a mezőgazdasági ter­melés intenzitásának és hatékonyságá­nak növeléséhez. Az egyesítés nem oldhat meg minden problémát Az egyesítési gyakran a káderprob­lémák megoldására, vagy egyes szövet­kezetek tartós gazdasági lemaradásá­nak felszámolására akarják felhasz­nálni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­ni kell, hogy a CSKP KB áprilisi plé­numa nem így értelmezte és nem így fogalmazta meg a lemaradás felszámo­lásának útját, s az egyes vállalatok gazdálkodásában mutatkozó különbsé­gek kiegyenlítését. A szövetkezetek egyesítése önmagában még nem oldja meg a termelés szakosítását és kon­centrációját. Ráadásul — főleg ott, ahol nincsenek meg a feltételek a ter­melési alap szükséges átépítéséhez — az egyesítés csupán az eddigi termelés felhalmozódásához vezet, s megőrizve univerzális jellegét és szerkezetét, nö­veli a nem tervezett beruházások, s az új nagy egységek üzemeltetéséhez szükséges rendkívüli állami pénzügyi támogatás igénylését. Természetesen a koncentráció és a szakosítás célkitűzéseinek realizálásá­nál nem lehet teljesen elvetni a szövet­kezetek, vagy az állami gazdaságok egyesítését — főleg ha kisebb vállala­tokról van szó. Ezt az utat az elfoga­dott párthatározatok sem zárják ki. Semmi esetre sem szabad azonban az egyesítést fő, vagy ráadásul kizárólagos útnak tartani. Társadalmilag csak ott indokolható, ahol az új egység megte­remtése kézenfekvően a termelés kon­centrálását és szakosítását szolgálja, ha növeli az eddigi és az új termelési ala­pok hatékonyságát, a termelést, és a termelés hatékonyságát. A szövetkeze­tek egyesítésével nem szabad politikai, szervezési vagy gazdasági problémákat okozni. A párt járási és kerületi bizott­ságai részesítsék közvetlen figyelem­ben a szövetkezetek egyesítésének kér­déseit és előzzék meg az esetleges ösz- tönösségeket e politikailag nagyon ér­tékes szervezési megoldásban. Elsődleges figyelmet ci növénytermesztésnek A koncentráció és szakosítás további folyamatának biztosításánál a járások­ban és a mezőgazdasági vállalatokban az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a növénytermesztési kooperá­ciós kapcsolatok fejlesztésének. Ebben az irányban valóban még csak az első lépéseknél tartunk. Igaz ugyan, hogy az ilyen együttműködés néhány kérdé­sét, főleg a tágabb értelemben vett nö­vénytermesztési kooperáció kérdéseit még nem oldottuk meg teljes mérték­ben. Néhány járás, például az Ostí nad Orlicí-i és a lounyi járás esetében azt tapasztalhattuk, hogy ezen a területen sincsenek áthidalhatatlan akadályok. A lounyi járásban például egy nyolc szö­vetkezetből álló és négyezer hektár te­rülettel rendelkező kooperációs társu­lás a gépesítési eszközök szűkebb koo­perációs felhasználásában szerzett ko­rábbi tapasztalatok alapján a komló kivételével áttér az egész növényter­mesztés közös szervezésére. Nagyon jó példa a kooperáció megszervezését il­letően a növénytermesztésben és a szarvasmarha-tenyésztésben a legelők kihasználására alapított Čierna Voda-i közös mezőgazdasági vállalat a micha- lovcei járásban. Nagyon jól tudjuk, hogy még nem alakultak ki mindenütt a feltételek a szélesebb kooperációs kapcsolatok fej­lesztésére. Semmi sem akadályozza azonban az együttműködés nagyobb mérvű fejlesztését a technikai berende­zések, főleg a komplex gépsorok ki­használásában. Szükségtelen hangsú­lyozni, hogy éppen ez az út vezet nem­csak a termelési feladatok jobb teljesí­téséhez, s a munkatermelékenység nö­veléséhez, hanem a termelési költsé­gek csökkentéséhez is. Nem lehetünk elégedettek a kooperá­ciós kapcsolatok fejlesztésével az ag­rokémiai szolgáltatások nyújtásában sem. Itt is komoly akadályt jelentenek az egyes jogi-gazdasági és szervezési problémák, valamint a megoldásukra vonatkozó és járások szerint eltérő né­zetek. Véleményünk szerint azokból az alapelvekből kell kiindulni, amelyeket a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya „A mezőgazdasági termelés szakosításának és koncentrálásának alapvető fejlesztési irányzatai“ című do­kumentumban elfogadott, amelyben egyértelműen az áll, hogy az agroké­miai központokat 15—3ü kilométeres természetes körzetekben a mezőgazda­sági vállalatok kooperációjában kell ki­építeni, éspedig olyan formában, hogy a vállalatok valóban érdekelve legye­nek azok üzemeltetésében. Ezért kifo­gásoljuk az olyan elképzeléseket, ame­lyek mint járási vállalatokat akarják felépíteni az agrokémiai központokat. Ilyen szervezési rendszerben csökken­ne a kooperáló szövetkezetek és állami gazdaságok befolyása az agrokémiai te­vékenység szervezésére és közvetlen irányítására, amely a növénytermeszté­si folyamat elválaszthatatlan része és az is marad. Joggal tarthatunk attól, hogy ilyen esetekben előtérbe kerülné az anyagellátó és kereskedelmi tevé­kenység, éspedig az alkalmazás rová­sára, amelynek az agrokémiai közpon­tok fő feladatának kell lennie. E tekintetben jó példával jár elöl a Mladá Boleslav-i járás, ahol az egyes körzetek szerint három agrokémiai köz­pontot létesítettek és gyors ütemben építik őket. A legfejlettebb ezek közül a knéžmosti, melynek tevékenysége 23 ezer hektár mezőgazdasági területen 20 szövetkezetre és egy állatni gazdaságra terjed ki. A központ építéséhez és fel­szereléséhez szükséges eszközöket ki­zárólag a tagsági részesedésekből fe­dezték, s ezeket az irányelvek szeriint állami hozzájárulással egészítették ki. Az építést az agrokémiai központ mű­szaki vezetőségével együttműködve a tagsági vállalatok képviselőiből ál'ló kooperációs tanács irányítja, s a köz­pont tevékenységét is ez fogja irányí­tani. A növénytermesztési kooperáció elő­térbe helyezése azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene megfelelő gon­dot fordítani az állattenyésztési koope­ráció fejlesztésére. A politikai-szerve­ző munka közét azonban a szarvasmar­ha-tenyésztés terén folytatott együtt­működés fejlesztésére kell összpontosí­tani, és itt kell felhasználni a rendel­kezésre álló eszközöket is. E területen azonban a kooperációs kapcsolatok fejlesztése néhány esetben túlnő a járás határain, ezért itt az il­letékes kerületi szervek is fontos szere­pet játszanak. A pártcsoportok hasznos munkája Mezőgazdaságunk jelentős szerkezeti változásai a falusi pártszervezetek ki­építését is törvényszerűen érintik. Az efsz-ek és egyéb vállalatok gazdasági társulásokat képeznek, amelyek élén vá­lasztott szerv — kooperációs tanács áll. A járási pártbizottságok a párt befo­lyását itt helyesen erősítik azáltal, hogy ezekben a szervekben az alapszabályok értelmében pártcsoportokat alakítanak. E pártcsoportok politikai és szervező munkájának nagy jelentősége van. A járási pártbizottságok ezek részvételé­vel hívják össze a kooperációs társulás vállalataihoz tartozó pártszervezetek el­nökeinek vagy bizottságainak tanácsko­zásait. A pártcsoportok részt vesznek a kooperációs tanácsok munkatervének, a pénzügyi és gazdasági terveknek és a kooperációs társulás eredményeinek megtárgyalásában. A járási pártbizott­ságok e pártcsoportokkal együttműköd­ve előkészítik és megalakítják a ter­melési részlegek pártszervezeteit, eset­leg pártcsoportjait, véleményüket nyil­vánítják a kiizös vállalatok vezető dol­gozóira tett javas-latokhoz, stb. A koope­rációs tanácsok mellett működő párt­csoportok együttműködnek a termelési részlegek és a tagsági vállalatok párt­szervezeteivel, de nincs jogukban bele­avatkozni azok irányításába és határo- zathozó tevékenységébe. A pártszerve­zetek tehát továbbra is megőrzik szer­vezeti önállósági-kát, és munkájukat közvetlenül a járási pártbizottságok irányítják. Az új, nagy, gazdasági egy­ségek kialakításával kapcsolatban olyan irányozalokkal is találkozunk, amelvek az ipari üzemek vagy az állami gazda­ságok mintájára összüzemi. vagy össz- szövetkezet! pártbizottságokat akarnak létesíteni. A járási pártbizottságoknak nagyon meg kell fontolniok az ilven szervek létesítésére vonatkozó javasla­tokat. Figyelembe kell Venni, hogy elég nagy-e a tagság létszáma ahhoz, hogy a párt befolyása ne csak a mezőgaz­dasági vállalat vezetőségében, hanem az egész társult komplexumban és an­nak egyes szervezeteiben is érvényesül­jön. Ha nincsenek meg ezek a feltéte­lek, akkor nincs semmi értelme annak, hogy a kooperáló társulásokban létesí­tendő összüzemi vagy össz-szövetkezetl pártbizottságokra javaslatokat terjesz- szenek elő a kerületi pártbizottságok« hoz. Ne forgácsoljuk szét a pártszervezetek erejét A helyes eljárás fő kritériuma az az alapelv, hogy a pártmunka semmilyen új szerkezeti felépítésének sem szabad! megbontania és gyengítenie a községek­ben, a vállalatokban, az üzemekben és a munkahelyen végzett politikai mun­ka sokoldalú fejlesztését, hanem ellen­kezőleg, meg kelll szilárdítania és erő­sítenie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a pártszervezeteket nem szabad szét­választani falusi és szövetkezeti alap- szervezetekre ott, ahol kislétszámú a tagsági alap, mert ez szétforgácsolná és csökkentené a pártszervezetek poli­tikai hatékonyságát. A kooperációs társulások új munka- szervezési formájánál az idénymunkák­ban a dolgozók átmeneti összpontosí­tására is sor kerül. Ezekben a szakosí­tott csoportokban kommunisták is dol­goznak, ezért itt is pártcsoportokat kell szervezni, és ki kell használni a kom­munisták befolyását a többi dolgozó mozgósítására. A koncentráció éis szakosítás folya­matának szabályozása, valamint poli­tikai-szervező munkával való segítése a kerületi és járási pártbizottságok, de az alapszervezetek számára is annál bonyolultabb feladat, mert úgyszólván ménét közben, a megvalósítás folyamán felmerülő részletkérdések tanulmányo­zása és megoldása során kell végrehaj­tani. Az egész folyamaiban hiányta­lanul kell teljesíteni a termelési fela­datokat, éspedig ügy, ahogy a CSKP XIV. kongresszusa előirányozta. Ezért a pártszervek és a pártszervezetek fi­gyelmének és gondoskodásának közép­pontjába elősorban az 1973. évi terv­feladatok teljesítését kell helyezni. Je­lenleg fokozottabb figyelemben kell ré­szesíteni a tavaszi munkákat, amelyek alapvetően befolyásolják mind a nö­vénytermesztés, mind az állattenyésztés eredményességét. A CSKP KB februári plenáris ülése, valamint a komplex elemzések értelmében különösen a ter­melés gazdaságosságának növelésére kell gondot fordítani. A pártmunkában első helyre kell ten­ni a tagalap további fejlesztéséről és növeléséről való gondoskodást, a re­gisztrált tagok aktív bekapcsolását a falusi politikai munkába, valamennyi kommunista ideológiai színvonalának emelését és a pártonkívüliek körében végzett tömegpolitikai munka állandó javítását. Dr. Július Varga CSc., a CSKP KB osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom