Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-09 / 84. szám, hétfő
Élénk iskolai sportélet A KULTURÁLT TESTMOZGÁS JELENTŐSÉGE A Komáromi Gépipari Szak- középiskola egyike a legszínvonalasabb magyar nyelvű szak- középiskoláknak Szlovákia területén. Az iskola padjaiból kikerült diákok ma iparunk számos munkahelyén dolgoznak kiváló technikusokként, vannak, akik mérnökök lettek. Ebben az iskolában a nagyszerű tudásszint mellett nem feledkeznek meg, sőt nagy gondot fordítanak a tanulók iskolán kívüli sporttevékenységére is. A szervezett sportélet ezen az iskolán 1964-ben kezdődött. Ebben az esztendőben került az is kolához BARÄK ISTVÁN testnevelő tanár, aki nagy ambí dóval látott munkához, látván, hogy az iskolában anyag bőven van, csak foglalkoztatni kell, meg kell a tanulókkal szerettetni a sportot. Csaknem minden délutánját edzések foglalták le, de nem sajnálta a fáradtságot, örömét lelte a munkában. Szépszámban voltak azok a tanulók, akik imádták a sportot. Az iskola akkori sportfelelősével, PAVLOV ONDREJJAL s néhány sportrajongóval karöltve 1964- ben még a tél beállta előtt megalapította az iskola mellett a testnevelési egyesületet. Mivel az iskola nagyobbrészt technikusokat nevel, az új egyesület a TECHNIK SPŠS nevet kapta. *Az új egyesületben az első számú és a legnépszerűbb sportág a röplabdázás lett, de jó sportolási lehetőségre leltek itt az asztaliteniszezők, sakkozók és az atlétika hódolói is. Nem volt hiány a szakvezetőkben sem. A röplabda-szakosztály edzéseinek irányítását Barák István tornatanár nem engedte át senkinek — mivel iskolás kora óta a röplabdázás volt a kedvenc sportága. A szakosztály tagjai komoly edzéseket végeztek rendszeresen. Az első nyilvános bemutatkozásra 1965 tavaszán került sor, amikor a Technik egy nagyszabású „Húsvéti röplabdatornát“ rendezett a legjobb nitrai és bratislavai iskolás (11. ciklusú) csapatok részvételével. A komáromi iskola játékosai valamennyien nagy akarással, igaz még elég hiányos technikai tudással — vetették magukat a küzdelembe. E nagy akarásnak a nagyon megtisztelő második hely megszerzése lett az eredménye. Az ezt követő időszakra nézve sokkal többet jelentett ez a második hely. Önbizalmat adott a jáA Technik SPSS ifjúsági röplabda-csapata tékosoknak, az edzőknek. 1966 ban a csapat újoncként szerepelt a kerületi ifibajnokságban. Két év múlva pedig már az akkor még létező II. ifjúsági liga mezőnyében szerepeltek. Sajnos az idény után a sportágban átszervezés ment végbe, s mivel a Technik a táblázat második felében végzett, a következő évfolyamban megint csak a kerületi versenyben szerepelhetett. Meg kell jegyezni, hogy ebben az iskolai egyesület ben is, akárcsak másutt, meg kell küzdeni a nehézségekkel alaposan. Egy játékos maximálisan négy esztendeig sportolhat az egyesületben. A csapat- építés állandóan időszerű. A rendszeres, becsületes munka végül mégiscsak meghozta a kívánt eredményeket, így az el múlt évben a csapatnak sikerült kiharcolnia az ifjúsági Szlovák Nemzeti Ligában való részvételi jogot. Az elmúlt évi gárda nagyon jól kiforrott játékosokból tevődött össze, amit az is bizonyít, hogy a csapat két kiválósága, Krívosik Péter és Horňák Jaroslav helyet kaptak a nemz'eti ifjúsági válogatottban is. Már három év óla új edzési rendszert vezettek be a röplabda-szakosztályban. Az iskola volt diákjának, Jobbágy Lajosnak az Irányítása alatt készülnek fel az utánpótlás tagjai. így nem jelent oly nagy hiányt évenként a legjobbak távozása. A csapat a bajnokság félidejében ugyan három csapat társaságában egyforma pontszámmal, de rosszabb aránnyal a táblázat utolsó helyén van, mégis meg van minden remény a bennmaradásra. Csupán kétszer játszik idegenben, öt esetben pedig pályaválasztó lesz. Ezenfelül a több nyíre harmadik osztályos tanulókból álló csapat mérkőzésről mérkőzésre fejlődik, egyre ma gabiztosabban játszik. Ezek a játékosok a következő idényben érik el csúcsformájukat, így a következő évre merészebb célkitűzések is várhatók, mint a bennmaradás. Barák István tanár a többi sportággal is törődik, főleg az atlétákkal. Ezért a csapat edzé sét ez év januárjától az iskola, illetve a Technik volt ki tűnősége, Pavlov Ondrej mérnök vette át. Jelenleg ezek a játékosok szerepelnek a liga bajnokságban: Kálmán Elemér, Dobos József, Horváth Zoltán, Fogl Jenő, Mikolai György, Já- nyi Milan, Jaros Tibor, Marosi Tibor, Metucha Vlastimil és Lehôt ai Vilmos. A többi szakosztályokban foglalkoznak a fiatal sportolókkal többen is: Korecz Dániel, Fahrer Gyula mérnök, Keresztényi Gábor tanárok, Ábrahám János és még mások. A legnépesebb az atléták tábora. Á tanulók saját maguk építettek atlétikai pályát, röplabda és kosárlabda pályákat, így az edzési lehetőségek nagyszerűek. Ki is használják sokan, amit az a tény is bizonyít, hogy az egyesületnek ma már több mint 400 tagja van. Reméljük, rövidesen más sportág hódolói is követik a röplabdás fiúk példáját. KOLOZS1 ERNŐ ELKÉSZÜLI AZ UJ LELÁTÓ LEVICÉN A Slovan Levice (Léva) sportegyesület a járás legnagyobb egyesülete. Náluk is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág. Két-két felnőtt, ifjúsági és diákcsapat veszi ki részét a bajnoki küzdelmekből. A legnagyobb reményeket a kerületi bajnokságban szereplő felnőtt csapathoz fűzik, akik nagyon íogadkoznak: tavasszal mindent megtesznek annak érdekében, hogy a divízióba jussanak. A csapathoz új edzőt szerződtettek. Az idén több erős ellenféllel akarnak játszani, és úgy mint tavaly, ez idén is meghívnak magyarországi együtteseket. A játékosok szorgalmasan látogatják az edzéseket és az első csapathoz hasonlóan a B-csapat tagjai is — akik a II/A osztályban szerepelnek — bajnokságot akarnak nyerni. Legnagyobb riválisuknak a štúrovói (párkány) tizenegyet tartják, mivel azonban őket saját pályájukon fogadják, nem csoda, hogy a szurkolók, vezetők és játékosok egyaránt bíznak a sikerben. A tavaszi idényt a Slovan Levice együttese a következő játékosokkal kezdik: Lomjanský, Mészáros, Valášek (kapitány) Michlo, Chano, Lóska, Vach, Šebo, Gajdošík, Vydra, Várady, Bodlaha, Drenka, Hasala, Kyse- la és Polák. Több jő játékos , tölti tényleges katonai szolgálatát Léván, ők a Slovan együttesének komoly erősségei. A bajnoki mérkőzéseket tavasszal már szebb környezetben játsszák, mert elkészül a másfélmillió értékű lelátó, az öltözők, zuhanyozók és klubhelyiségek is. A lelátó építésénél sp-kat segítettek a városi nemzeti bizottság, a jnb, a technikai szolgáltatások, az építkezési vállalat és az SZTSZ járási bizottságának dolgozói is. Az egyesület tagjai többszáz brigádórát dolgoztak le az építkezések során. Az idén tervbe vették két edzőpálya építését, valamint öntözőberendezés beszerzését, s az ülőhelyek javítását. Komoly feladat vár tehát a levice sportkedvelőkre, de ők ennek tudatában vannak, s így szinte biztosra vehetjük, hogy terveiket valóra váltják. MEGJUTALMAZTAK A LEGJOBBAKAT Tavaly tavasszal a levicei- sportbizottság mellett működő politikai-nevelő bizottság versenyt indított, melynek célja az volt, hogy serkentsék a falusi sportegyesületek munkáját, minél több tagot vonjanak be a faluszőpítési akciókba, teljesítsék a választási programot, javuljon a politikai-nevelő munka a sportegyesületekben, és javuljon nem utolsó sorban a sporttevékenység is. A szocialista munkaverseny meghozta a várt eredményt, hiszen 80 egyesület közül 65 bekapcsolódott a versenybe. A tagok 148 489 brigádórát dolgoztak le, s ennek értéke 51757 000 korona. A járási sportbizottság ezzel túlteljesítette a vállalt kötelezettségeket, mégpedig 78 842 brigádórával, amelynek 859 876 korona az értéke. Több új öltöző épül, javultak a pályák, új kerítéseket építettek, stb. Több mint száz kultúrrendezvényt és sportnapot rendeztek. Javult a politikai nevelés is. A verseny kiértékelése után az I. kategóriában a Spartak Tlmače sportegyesület nyerte el a járási nemzeti bizottság vándorzászlaját és serlegét. A második helyen a Lokomotíva Levice, a harmadikon a Slovan Sahy -végzett. A második kategóriában az első helyet a Družstevník Čajkov egyesülete szerezte meg. S ezért a vándorzászlón kívül 7000 korona jutalmat kapott. Második a Družstevník Hronské Kosihy (Ga- ramkeszij 5000 korona jutalommal, harmadik a Družstevník Zemberovce (Zsember) 4000 korona jutalommal. Megjutalmazták még a következő községek sportegyesületeit: Starý Tekov (Óbars), Horný Piai (Felsőpél), Rybník (Garamszölős), Zbrojníky (Fegyvernek), Veiké Kozmá- lovce (Nagykoszmály), Bátovce (Bát), Svodov (Szódó), Horné Túróvce (Felsőtúr), Sikenica (Szikince), (Nová Dedina (Újfalu), és San- tovka (Szántó). Reméljük, hogy az idén induló hasonló jellegű szocialista mun- versenyen a többi egyesületek Js kapnak jutalmat. VERES VILMOS A tömegek rendszeres test- kulturális tevékenységének biztosítása sok országban nemzeti üggyé vált. Ahol a lakosság többsége szívügyének tekinti a kulturált testmozgást, ott ma ez is szociális kérdésként jelentkezik. A kulturált testmozgás terén szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a tömegek sportolásának igénye nem sokkal nagyobb, mint amilyennek a kielégítésére a mostani viszonyok mellett is adottak a lehetőségek. Megállapíthatjuk, hogy az e téren végzett ismeretterjesztő, felvilágosító törekvések nem voltak hatástalanok, azonban meg kell állapítanunk, hogy a kérdés érdemi részén lényegileg nem változtatott. Szinte csak annyi történt, hogy amíg régebben olyanok nem sportoltak, akik a rendszeres testmozgás jelentőségéről hallani sem akartak, addig ma általában azok nem végeznek testkulturális tevékenységet, akik elvileg elfogadják, hogy a rendszeres kulturált testmozgásnak igen nagy jelentősége van az egészség megvédésében, megszilárdításában, a jobb közérzet és teljesítőképesség biz tosításában. A testkulturális tevékenység jelentőségének elismertetése nagyon fontos léprső a tevékenység rendszeres végeztetéséért folytatott hadjáratban, de szokássá válás nélkül ettől nem remélhetünk komoly eredményt. AZ UGRÓASZTALOKON — Te, én nem merek rá felmenni — jelentette ki az egyik fiú a tornateremben. Pedig nem látszik gyáva fickónak. Erős, izmos, kisportolt testű atléta. Széles válla, fejlett mellizmai, erős deltaizma, karcsú csípője — mindez már messziről elárulja, milyen sportot űz. Tornász. Olyan tornász, aki otthonosan érzi magát a szereken. — A szereken az más, az ugróasztal azonban veszélyes jószág. Félt az ugróasztaltól. Érdekes, amikor a Szlovák Testnevelési Szervezet épületében tanácskozott a Testnevelési ünnepségek „stábja“, a tanácskozáson is elhangzott néhány aggodalmaskodó szó az ugró- asztallal kapcsolatban. — Elkésve kapjuk meg, nehéz lesz betanítani a fiúkat — G'sukafehtgrás a magasba mondták a testnevelésben jártas járási kiküldöttek. Legtöbbjének közülük már kellő gyakorlata van a tömeges sportbemutatókra való felkészülésben. Tudják, mennyi idő kell a felkészüléshez, és azt is tudják, hogy az ugróasztalon nehezebb megtanulni a gyakorlatot, mint a talajon. Megérkeztek az ugróasztalok, megkezdődött az ismerkedés velük. Eleinte még a bátrabbak is egy kissé félve mentek fel a rugókra. — Veszettül dobál, nehéz kiszámítani az ugrás irányát — jelentették ki a fiúk. Aztán a teremben megjelentek a lányok. Egy ideig nézegették az ugróasztalt, a bátrabb fiúk próbálkozását, aztán egyikük megszólalt: — Én is megpróbálnám. Felment az ugróasztalra. Elég ügyesen ugrándozott a rugós szerkezeten. Az addig húzódozó fiúk elszégyellték magukat. Hátha a lányok meg merik tenni, akkor ők is. Egymás után felmentek a trambulinra. Egyik-másik lány jobban csinálta a gyakorlatot, mint a fiúk. — Miért nem indulhatunk mi is ezen a szeren? — kérdezgették a lányok a tornatanárt. Az csak a vállát vonogatta. Nem tudott választ adni erre a kérdésre. Tényleg, miért csak a fiúk és a férfiak részére írták az „Ugróasztalokat“ („Trambu- lin") című gyakorlatot? Bátorságot igényel? Lányaink között is vannak bátrak. Néhányan bátrabbak, mint a fiúk. Bizonyítják ezt vakmerő ejtőernyős, műrepülő, lovagló asszonyaink és lányaink. Jól szerepelnének a lányok is. Igaz, az „Ifjúság ritmusa“ és a „Ritmusra gyakorlatozunk" szerzemény is szép, de . ... — Szívesebben gyakorlatoznánk az ilyen akrobatikus ügyességet igénylő szeren — jelentették ki a lányok. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hasonlóképpen játszódott le ez a jelenet sok tornateremben. Azokban, ahol a fiúk az ugróasztalokon készülnek a testnevelési ünnepségekre, a lányok pedig az „Ifjúság ritmusát“ vagy a „Ritmusban gyakorlatozunk“ című szerzeményt tanulják be. A bátor fiúk az ugróasztalokon „röpködnek“. A kútikyi gimnázium tornatermében egymás után másznak fel az asztalra tornászok. Akad olyan is, aki éppen csak rugózik, a magasba dobatja magát a rugókkal, de van olyan is a fiúk között, aki már nagyszerű gyakorlatokat mutat be. Szaltó előre, hátra, dupla szaltó, forog, pereg a tornán. — Szertornászok a fiúk, az ugróasztal sem jelent nekik különösebb nehézséget — mondja a tornatanár. Otthonosan mozognak a nehéz szeren. Nem kell őket félteni, megtanulják a gyakorlatot a Testnevelési Ünnepségek bemutatójára. — A fiúk kedvelik az ugróasztalt, szeretnek rajta dolgozni — mondja Pavol Poloni tornatanár. Most egy kislány kapaszkodik fel az asztalra. Csitri, mosolygós lányka. Remekül tornázik a szeren. Felmerül a gondolat: valóban, miért nem tornázhatnak a lányok is az „Ugróasztalok“ című szerzeményben? Legalább a fiúkkal együtt, ha külön nem lehet. — Elég fiú van, tízen készülnek a bemutatóra, öt a tartalék — mondják a tornatanárok. Ebben az iskolában elég fiú van a gyakorlathoz. De akadnak olyan iskolák is, ahol nem teszik ki a létszámot a fiúk, viszonyt jó tornázó lány van az iskolában. Ott talán mégis ... Nyújtott testű szaltókat is ugrik Janček, a legjobb tornász A Testnevelési Ünnepségek tömeggyakoiiatainak mutatós száma lesz az „Ugróasztalok“ szerzemény. A gyakorlatot kísérő zenét Oľga Kucová szerezte. Ö szerezte a zenét a „Fiatalság ritmusa“ elnevezésű“ gyakorlathoz is. Kifejező zene, jól összeállított gyakorlat, érdemes lesz majd megnézni a Testnevelési Ünnepségeken.
