Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-10 / 59. szám, szombat
Szabad egy szóra...? 1973. III. 10. Ha Sládek László alezredes- nek, a Polgári Honvédelmi Szövetség Banská Bystrica-i járási bizottsága elnökének az utóbbi hetekben teljesített, illetve a közeli napokra tervezett feladatait kezdenénk felsorolni, hamarosan szűknek bizonyulna az újságoldal terjedelme. Mostanában tizenkét-tizenöt óra a napi munkaideje. Viszont nyaranként is kevés az olyan délután, amikor sötétedés előtt indulhat hazafelé. Amióta megválasztották a járási bizottság elnökének, különösen megsokasodott a dolga. Naponta kora reggeltől kezdve számtalan problémát kell megoldania a szervezeti munka tökéletesítése, széles körű népszerűsítése érdekében, több tucatnyi vitás kérdésben várják mindig megfontolt, gyors és pontos döntését. Ezenkívül a tavalyihoz hasonlóan az idei év naptárában sem kevés a nevezetes történelmi jelentőségű eseményekre, a fontos évfordulókra figyelmeztető piros betűs bejegyzés. Sládek elvtárs ugyanis a Nemzeti Front járási bizottságának megbízásából Banská Bystricán már huzamosabb ideje egyik legaktívabb szervezője különböző állami ünnepségeknek, a felvonulásoknak és az ünnepi tömeggyűléseknek. Az alapos hozzáértésért igénylő hivatásbeli feladatainak maradéktalan teljesítése mellett már többször bizonyította rátermettségét , az ilyen jellegű munkára is. Az utóbbi napokban minden szabad Idejét a februári győzelem negyed évszázados jubileumi ünnepségeinek előkészítésére fordította, mert ezúttal is őt választották meg a szervező bizottság elnökének. — Az előkészítés során azon Igyekeztünk, hogy a mostani ünnep színvonala minden tekintetben magasabb legyen a korábbiakénál — mondta. — Városunk lakosságának, dolgozóinak és ifjúságának a jelentős februári események iránti igazi érzelmeit akartuk ismételten kifejezésre juttatni. Mindany- ftyiunkat nagy örömmel tölt el annak tudata, hogy az ünnephez valóban méltóképpen sikerült ez. Több mint harmincezer embert számláló lelkes tömeg gyűlt össze Banská Bystrica főterén. Jóformán el sem kezdték még a jubileumi ünnepség szervezését, amikor már újabb komoly feladatok teljesítésével is számolni kellett. Sládek elvtárs ugyanis sok mindent vállalt magára az emlékezetes szokolovói ütközet 30. évfordulójának tiszteletére hirdetett honvédelmi emlékverseny Banská Bystrica-i országos bajnokságának előkészítéséből. Pedig közben semmivel sem vált könnyebbé, egyszerűbbé „hétköznapi“ munkája. — A március kilencedikén kezdődő országos bajnokság szervezését befejeztük. Másnap reggel, a Donovaly környéki erdőkben, hegyekben 260 versenyző, a kerületi fordulók győztesei, állnak majd rajthoz. Martin Dzúr nemzetvédelmi miniszter vezetésével magas pártós kormányküldöttség látogatását is várjuk a jelentős középszlovákiai eseményre. Szombaton valamennyi kategóriában az egyéni versenyek, vasárnap pedig a stafétafutamok lebonyolítására kerül sor. Az országos bajnokság eredményeit a szoko- iovói ütközet 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepély keretében hirdetjük ki. Tőlünk telhetően minden téren igyekeztünk biztosítani a verseny zavarmentes lefolyását, így bízunk abban, hogy minden mozzanat a pontosan kidolgozott tervek alapján történik majd. Ezt akár a legkisebb fenntartás nélkül is biztosra lehet venni, hiszen a gyakorlat azt igazolja, hogy a jelentős országos rendezvények esetében a teljes siker jó biztosítékának számít egy igazi katonaember irigylésre méltó szervezőtudása. Sládek elvtárs pedig közel harminc évvel ezelőtt jegyezte el magát az egyenruhával. Azóta ugyani sokat változtak a felöltők ígéretei, és a rangjelzések, ifjúkori lelkesedése azonban semmivel sen csökkent, sőt komoly ten- nialrarássá növekedett. — \ második világháború idején Éi.~ekújvárban jártam iskolába. Tizenöt évesen egy szlovák tanítóval Magyarországon és Románián keresztül elindultam a szovjet határ felé. Bereckovig jutottunk el és 1943-ban ott kezdtünk dolgozni. A falu felszabadítását követően többedma- gammal jelentkeztem a szovjet hadseregbe. A kiképzés után a géppuskásokhoz kerültem. A tűzkeresztségen Kiskőrösnél esSládek László tem át, ahonnan Kiskunlacháza irányába folytattuk az előrenyomulást. A rákospalotai, a gödöllői, illetve az abonyi ütközetek után a Budapest felszabadításáért folyó harcokban megsebesültem. Ez 1944. december 24-én délelőtt történt. A katonai kórházból január ötödikén engedtek ki. Egységemet Érsekújvárban értem utói. A várost azonban nem sikerült azonnal felszabadítani, ezért Zselí- zig vonultunk vissza, ahol március huszonhetedikéig maradtunk. Közben a parancsnokságra kerültem tolmácsnak. A magyar és a szlovák nyelven kívül akkor jól beszéltem már az orosz nyelvet is. Később fokozatosan Bratislaváig nyomultunk előre. A főváros felszabadulását követően május negyedikén, amikor már nyilvánvaló volt a háború befejeződése, a Szovjetunióba irányították az egységünket. Akkor szereltem le. A háború után több munkahelyen szorgoskodott az ország mielőbbi újjáépítése érdekében. Huszonkét évvel ezelőtt hathónapos katonai szolgálatra vonult be. A fél év elteltével azonban nem akart megválni az egyenruhától, végleg elkötelezte magát a hadsereggel. A fel- szabadulás nyolcadik évfordulóján hadnaggyá, később főhadnaggyá, majd századossá léptették elő. 1964-ben őrnagyi, hat év múltán pedig alezredesi rangot kapott. Ahol közben megfordult, csak jót tudtak mondani munkájáról, személyéről. Eddigi sikereit kitüntetések, elismerő oklevelek egész sora fémjelzi. Az első 1944-ből való, a budapesti felszabadító harcok során tanúsított hősiességért tűzte mellére egy szovjet parancsnok. Főhadnaggyá történt előléptetésekor „A haza szolgá tatában szerzett érdemekért“, 1965-ben a „Felszabadulás 20. évfordulója“ emlékéremmel, három évvel később „A haza védelmében szerzett érdemekért“ kitüntetést, tavaly egy szovjet kitüntetést, legutóbb pedig „A februári győzelem 25. évfordulója“ emlékérmet adományozták neki mindenkori becsületes helytállásáért. — Talán érthető, hogy örülök a kitüntetésnek. Sokkal nagyobb azonban az örömöm és az elégedettségem, ha azt látom, hogy gyakorlati eredményei vannak a munkámnak. Ogy hiszem, mások számára is sokkal többet ér az ilyen elégedettség. Véleményem szerint a legtöbb ember esetében maguk az elért eredmények jelentik a legnagyobb elismerést. A pártkongresszusi határozatok, valamint a Polgári Honvédelmi Szövetség célkitűzéseinek a valóra váltásáért sokat kell még tenni ebben a járásban is. A maguk szakaszán is újabb alapszervezeteket kell alapítani, jócskán akad javítani való a körülményeken, nagy gondot kell fordítani fiataljaink eszmei nevelésére. A lehetőségek ésszerű kihasználásával egyre komolyabb sikereket érhetünk el. Munka tehát bőven van minden téren. A korábbiaknál igényesebb feladatokat is maradéktalanul akarjuk teljesíteni. Részben ezzel magyarázható, hogy Sládek László alezredes állandóan nagy gondot fordít ismereteinek sokoldalú gyarapítására. Sok lenne felsorolni, hogy az elmúlt években a napi munka végeztével hányszor sietett különböző iskolázásokra, tanfolyamokra. Pillanatnyilag harmadéves hallgató a marxista—leninista esti egyetemen. Kezdettől fogva kiváló tanuló. Mindvégig az is szeretne ma; radni. A záróvizsgák után tovább akar tanulni. Ogy mondja, hogy valamivel többet kell tudnia annak, aki teljes értékű munkát akar végezni. — Hogyan jut ideje mindenre? — Családom még Trenölnben él, így minden szabad időmet is a munkára fordíthatom. Jól ki lehet azonban használni a hétvégi utazással töltött órákat is. Szívesen teszem azt, amit csinálok, hiszen ez a kötelességem. így, több száz kilométeres távolságból hiányát érzem azonban a régebbi barátoknak, a taksonyi, a nagyfödémesi, a dunajánoshází, a szenei kedves ismerősöknek, a komáromi Ma gyár Terület! Színház művészeinek. Hamarjában nem tudom ösz- szeszámlální, hány öt-tízperces részletekben készült ez a riport- beszélgetés. Hetekig vadásztam minden szabad pillanatára, amíg sikerült ennyit megtudnom róla. Elfoglalt ember. Többet tesz annál, amit öntudatos tagjaitól, kommunistáktól és pár- tonkívüliektől szocialista társadalmunk kíván. LALO KAROLY O Jean Gabin egy dél -franciaországi paraszt szerepét alakítja, akit húsz évvel ezelőtt a tanyája közelében elkövetett hármas gyilkosságért halálra ítéltek (utóbb megkegyelmeztek neki). Akkoriban a Dorai- niici-ügy nagy port vert fel, de az igazságra azóta sem derült fény. A francia filmesek célja nem az, hogy eloszlassák ezt a rejtélyt, hanem az, hogy hitelesen bemutassák az események színhelyét. A helybeliek zúgolódnak (az egykori vádjott népes családjából sokan most is ott élnek), Jean Gabin viszont, a rá jellemző tántoríthatatlan nyugalommal kijelentette: „Bele akarom élni magam egy ember lelkivilágába, józan méltósággal és tisztességgel“. Megjegyzendő, hogy pályafutása során ez a nagy színész ki- tencvenharmadik szerepe, de az első olyan, amely valóságos személyből született. IVAN STODOLA 85 ÉVES Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt, 1888. március 10-én született Liptovský Mikuláson korunk szlovák színműirodalmának nesztora, dr. Ivan Stodola. A kiváló színműíró, aki liptó- ban mint orvos, később Prágában és Bratislavában mint .az egészségügy szervezője tevé- kenyekedett, jelenleg világhírű fürdővárosunkban, Pieštanyban él. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház az 1926/27-es évadban mutatta be Stodola első vígjátékát „A mi miniszter urunk“ (Náš pán minister) cím mel. A darab, amely az előke- lősködő, az arisztokráciát majmoló kispolgári rétegeket figurázza ki elmésen, a szatíra gyil kos fegyvereivel, igen nagy kö zönségsikert aratott. Ez azon ban még csak a sikeres Stodo la-bemutatók kezdete volt. Né hány évvel később a sikeres szerző újabb szatirikus vígjáték kai jelentkezett. 1929-ben írta meg „Teadélután a szenátor úrnál“ (Čaj u pána senátora), 1931-ben pedig a „Púčik Jóska karrierje“ (Jožko Pučík a jNio kariéra) című vígjátékot. A „Teadélután a szenátor úrnál“ című vígjátékában ismét a kispolgári rétegek ostoba, pöffeszkedő és nagyravágyó képvisei- lőit tűzte a szatíra mérgébe mártott tolla hegyére. A harmincas évek folyamán Stodola további sikeres vígjátékokat írt, melyekben részben kora kapitalista társadalmának visszásságait, részben a múlt század negyvenes éveinek „el- nemzetlenedését“ ábrázolja Ilyen művei a „Cigánygyerek41 (Cigánča), a „Bankinghouse Khiwitch and Comp.“ és a „Mél- tóságos urak* (Veľkomožní páni). Vígjátékokon kívül történelmi drámákat is írt Ivan Stodola. Közülük legismertebbek a „Svätopluk király* (KráT Svätopluk), a „Marina Havranová* és az 1945-ben írt „A költő és a halál“ (Básnik a smrť). 85. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük a szlovák színműirodalomnak már életében klasszikussá vált nesztorát, Ivan Stodolát, aki a szlovák realista és kritikai realista szín- müirodalom legjobb hagyományaira támaszkodva, azokat továbbfejlesztve alakította ki sajátos, gyakran a szatíra kifejezési eszközeire és formáira épített színműírói stílusát. SÁGI TÓTH TIBOR KIMERÍTHETETLEN természeti kincsek Fontos ásványi anyagoknak több mint 16 ezer lelőhelyét fedezték fel a szovjethatalom évei alatt a geológusok a Szovjetunió területén. Például a feltárt szénkészletek a harmincszorosukra, a vasérckészletek a hat- vanszorosukra, a mangánérc- készletek a 15-szörősére növekedtek. A Szovjetunióban geológiai szolgálatban csaknem félmillió ember dolgozik, köztük 113 000 diplomáit szakember. Csak a múlt évben ipari hasznosításra alkalmas több mint 200 lelőhelyet vett át tőlük az állami bizottság. Ezeken a lelőhelyeken egyebek között 1,4 milliárd tonna vasérc, több mint 850 milliárd köbméter földgáz és 1,7 milliárd tonna szén található. Találtak földalatti vízkészleteket, amelyekből naponta 7,5 millió köbméter vizet lehet meríteni. A 9. ötéves tervidőszak folya mán a vasérckészletek feltárá sa a Szovjetunió északnyugati területeire, a kurszkl mágneses anomáliára, az Ural hegységre, Nyugat- és Kelet-Szibériára, Kazahsztánra, Örményországra és Grúziára összpontosul. Kőolajat és földgázt szovjet geológusok Szibériában, a Szovjetunió európai területein, Kazahsztánban és Közép-Ázsiában keresnek. További részletek kokszolásra és fűtésre alkalmas szénből a geológusok véleménye szerint a donyecki medencében, a pe- csorai és a kuzhyecki szénmedencében, a Jakutföldön, Kazahsztánban és a Távol-Keleten találhatók. Néhány nap múlva, március 18-án a Bratislavai TV is közvetíteni fogja műsorában a Martin és Komárom, Illetve a járások közötti verseny egy-egy mozzanatát. Néhány kérdés alapján előzetes tájékoztatást kértünk KAMOCSAY LÁSZLÓ elvtárstól, a Komáromi Jnb dolgozójától erre a versenyre vonatkozólag. — Melyek a verseny jellemzői? — Ebben a hónapban, márciusban szervezzük meg a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetnk vezetőinek találkozóit. Értékeljük a két évre szóló város és fnlu- szépttési akció eredményeit. Egy különleges akciót: február 24-től kezdődően március 14 lg üveggyűjtést szervezünk. — Hogyan készültek fel a versenyre? — Felújítottuk az agitációs köz- pontok működését. Járásunkban 25 agitációs központ példásan tevékenykedik. Legalább úgy, mint a választás előtti Időszakban. Tevékenyek a polgári ügyekkel foglalkozó bizottságok is. A verseny alapját azonban a lakosoknak az erre az esztendőre szóló munka- vállalásai, felajánlásai adják. — Milyen értéket jelentenek ezek a vállalások? — A nemzeti bizottságok mác összegezték ezt. 39 nemzeti bizottság 233 kollektív és 9879 egyéni vállalást jelentett be. A vállalások értéke 52 millió korona. — Ki fog nyerni a versenyben? — Mindannyian. Lehet, hogy az elsőség nem a miénk lesz, de a versenyben végzett munka feltétlenül javunkra szolgál majd. Ha figyelembe vesszük, hogy a választási program megvalósítása terén 97 millió korona értékű vállalással számolhatunk, az idén lsedig 52 millió koronás vállalás teljesítésével, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a közös )ö csak nyerhet ebben a versenyben. (hajdú) □ Charlies Bronson Joe. Va- lachl szerepét játssza a Cosa Nostra (vagy A Valachi-ügy) című filmben, amelynek rendezője Terence Young, s amely annak az olasz—amerikai gengszternek a történetét eleveníti fel, aki 1962-ben feltárta a hatóságok előtt az amerikai maffia tevékenységét. Joe-t egy gengsztertörvényszék halálra ítélte; a törvényszék einö- ke Vito Genovese volt, alakját Lino Ventura kelti életre. Egy évtized leforgása alatt ez lesj a híres eset második megfilmesítése; a rendező elmondotta, hogy mindenekelőtt az erőszak vakon működő gépezetét prö* bálja leleplezni (Könözsl felvétele) Az élő klasszikus
