Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-21 / 68. szám, szerda
gettek. Ezeknek az elméleteknek semmi más céljuk nem volt, mint hogy álmarnista frázisok leple alatt rávigyék a szocialista társadalmat a polgári demokratikus rendszer restaurálásának útjára. A szocializmus alapjai lerakásának és a szocialista társadalom szélesen kibontakozó építése szakaszába való elérkezésnek feltételei között — mely társadalom szociális bázisát a kizsákmányoló osztályok felszámolása után a szövetségre lépett osztályok alkotják —, a politikai ellenzék kialakítására irányuló kísérletek reakciós jellegűek, mert lényegében szűk körű antíszocialista csoportok szándékát fejezik ki, hogy a retrográd fejlődés, a letűnt kapitalista társadalomhoz való visszatérés alternatíváját kényszerítsék rá a társadalomra. Ismeretes Lenin és az egész bolsevik párt harca a frakciós tevékenység ellen, amelynek nincs helye a pártban, egységének aláásását és akcióképességének meggyengítését jelenti. Ezzel függ össze a párt tisztaságának szükségessége is; nincs helye a pártban opportunistáknak és re- vizionistáknak, karrieristáknak és anyagi előnyök hajszolóinak, akik saját egyéni érdekeiket a párt és az egész társadalom érdekei elé helyezik. V. I. Lenin például figyelmeztetett arra, hogy: „Meg kell tisztítani a pártot a gazemberektől, az elbü- rokratizálódott, tisztességtelen, ingatag kommunistáktól és a mensevikektől, akik átmázolták a „homlokzatot“, de lelkűkben mensevikek maradtak. (Lenin művei. 33. kötet, Szikra kiadás, 1953. 23. oldal.) Ezek közé az elvek közé tartozik továbbá valamennyi párttag fokozott aktivitásának a követelménye, amitől az egész párt akcióképessége függ. Továbbra is érvényes, hogy nem elég a párt politikájával csak egyetérteni, hanem megvalósítása érdekében aktívan dolgozni kell. Érvényes ez valamennyi párttagra, különösen azokra, akik vezető helyeken és tisztségekben dolgoznak. A képviselő-testületek, az állami szervek, az államapparátus szerepe és helyük a szocialista társadalom politikai rendszerében A szocialista társadalom politikai rendszerének legfontosabb része az állami szervek rendszere. E rendszer alapját mindenekelőtt a dolgozók képviselő-testületei — a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács s a különböző fokozatú nemzeti bizottságok — képezik. A Szövetségi GyfltSs, a köztársasági elnökkel és a szövetségi kormánnyal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb államjt szerv«}, s ezt a rendszert a nemzeti köztársaságokban ezek legfelsőbb szervei egészítik ki: a Cseh, ill. a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a nemzeti köztársaságok kormánya. Az állam szervek rendszere önmagában tovább tagolódik. Részei az «gyes minisztériumok is, a CSSZSZK, illetve a nemzeti köztársaságok szintjén, továbbá különböző egyéb állami szervek stb. Fontos szerep illeti meg közülük azokat, amelyeknek elsődleges hivatása őrködni, hogy dolgozóink zavartalanul végezhessék a békés építőmunkát, védelmezni állami és társadalmi rendszerünket, az állampolgárok és a szervezetek jogait és érdekeit. E szervek között különleges hely illeti meg a bírósági szerveket és az ügyészséget. E rendszerhez kell szükségszerűen számítani az oktatásügy, a tudomány, a kultúra, a népjólét és az egészségügy, a sport és a testnevelés stb. területén tevékenykedő állami szerveket és intézményeket. Végül azután a tömegtájékoztatás és -befolyásolás eszközeinek egész rendszere — a sajtótól kezdve a filmig bezárólag, amelyek a marxista—leninista ideológia, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében fejtenek ki nevelő hatást — veszi ki részét a szocialista ember új erkölcsi-politikai értékeinek kialakításából. Igen fontos helyet foglalnak el a Nemzeti Front és a benne tömörüli tá’sadalmi-politikai és érdekszervezetek, különösen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Nőszövetség, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség, a Testnevelési és Sportszövetség, a Polgári Honvédelmi Szövetség, a szövetkezeti szervezetek és mások, amelyeknek megvan a maguk sajátos feladatköre, és amelyek jelentős politikai szerepet töltenek be, tevőlegesen kiveszik részüket a szocialista társadalom építéséből és részt vesznek az új típusú, szocialista ember nevelésében. A Nemzeti Frontban megvan a helyük a nem kommunista politikai pártoknak is. Csehszlovákia Kommunista Pártja társadalmunk egész politikai rendszerének irányító, szervező, eszmei központja, és helye szilárdan le van szögezve az Alkotmányban. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai rendszerének alapvető láncszemei a képviselő-testületek, amelyek közé tartozik a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok. A szocialista társadalomban a képviselő-testületek közvetlenül kifejezik a nép szuverenitását, egész terjedelmükben megvalósítják a néphatalmat. Következik ez a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmányából, mely kimondja, hogy „a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban minden hatalom a dolgozó népet illeti“, és hogy „az államhatalmat a dolgozó nép a képviselő-testületek közvetítésével gyakorolja, melyeket ő választ, ő ellenőriz és amelyek neki felelősek“ (100/1960 Tt. számú alkotmánytör- vény 2. cikkelyének 1. és 2. bekezdése). Ez azonban mindenekelőtt osztályjellegükből következik, abból, hogy a képviselő-testületek tartalmuknál, feladatuknál és összetételüknél fogva összekapcsolódnak a proletariátus diktatúrájával. Történelmileg, a szocialista forradalom győzelme alapján hivatottak arra, hogy végrehajtsák a munkásosztály és a többi dolgozó politikai akaratát, hogy valóban kormányozzanak, éspedig az állami, a gazdasági, a kulturális és a szociális élet döntő szféráiban. Szerepük a szocialista társadalom politikai rendszerében adott, mégpedig jogkörük jellegénél és kiterjedésénél fogva — e jogkör a törvényhozó hatalomtól kezdve kiterjed a végrehajtó hatalomig, a konkrét döntésekig és az igazgatási hatáskörig községi szinten, éspedig a társadalmi folyamatok irányításával összefüggő valamennyi fontos kérdésben, s ugyanígy további, esetleg egyéni ügyekben hozandó döntésekben. A Szövetségi Gyűlés a nemzeti tanácsok jog- és hatásköre a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai rendszerének egységéből és a szocialista szövetségi államrend feltételei között alkalmazott demokratikus centralizmus elvéből következik. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi viszonyokkal összefüggő összes fontos kérdéseket egységesen a Szövetségi Gyűlés szabályozza. A Szövetségi Gyűlés a szövetség legfelsőbb államhatalmi szerve. A Szövetségi Gyűlés kétkamarás; az általános demokratikus elv a Népi Kamarában, a nemzetek egyenjogúságának elve pedig a Nemzetek Kamarájában testesül meg. A Szövetségi Gyűlés szocialista államszövetségünk egyetlen törvényhozó szerve. Irányítja az összes többi állami szervet, s az államszövetség összes szervei ellenőrzése alá tartoznak. A Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács a nemzeti szuverenitás kifejezői. Legfelsőbb államhatalmi szervei a nemzeti köztársaságoknak, s ugyancsak egyetlen törvényhozó szervként szerepelnek a nemzeti tanácsok jogkörének keretében. A nemzeti tanácsok észrevételeikkel kiveszik a részüket a szövetségi törvények tervezetének előkészítéséből. Jóváhagyják az illető köztársaság középlejáratú népgazdasági tervét és állami költségvetését s a köztársaság állami zárszámadását. Együttműködnek a nemzeti bizottságokkal, megtárgyalják javaslataikat, foglalkoznak tevékenységükkel és határozatokat hoznak szervezeti felépítésükre vonatkozólag, szabályozzák szervezésüket és hatáskörüket az alkotmányos rendelkezésekkel összhangban. Integrációs szerepe van a köztársasági elnöknek is. ö képviseli a csehszlovák szocialista államszövetséget kifelé, megtárgyal és ratifikál nemzetközi szerződéseket, fogadja és kinevezi a követeket, ő a fegyveres erők főparancsnoka, kitüntetéseket adományoz, joga van kegyelmet adni, amnesztiát elrendelni, elengedni és csökkenteni a büntetőbíróságok által 6
