Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-21 / 68. szám, szerda
Az állam lényegére, jellegére és szerepére vonatkozó kérdések a kommunista és marxista—leninista pártok érdeklődésének mindig a középpontjában álltak. A politikai hatalomnak a munkásosztály által való átvétele, a régi burzsoá rendszer szétzúzása, a proletárdiktatúra hatalomra juttatása és a szocialista állam kialakítása a szocialista forradalom alapvető feladatai közé tartozik, s további fejlődési szakaszaiban a szocializmus sikeres fejlődésének elkerülhetetlen feltétele. Ezért pártunknak az a jelentős dokumentuma is, amely levonta a tanulságot a pártban és a társadalomban bekövetkezett válságos időszakból, figyelmeztet, hogy „a szocialista forradalom kibontakozási folyamatának a szocialista világ- rendszer létének feltételei között megvannak a maga objektív törvényszerűségei és fontos kritériumai, amelyek a nemzeti sajátosságok tekintetbevételével meghatározzák a szocialista hatalom jellegét is feltételei a permanens forradalmi fejlődésnek. E törvényszerűségek megsértése vagv végső fokon tagadása, súlyosan megkárosítja a szocializmus érdekeit s lényegében antiszocialista és ellenforradalmi“. A szocializmus állandó és változatlan értéke közé tartozik: — a munkásosztály és élcsapatának — a kommunista pártnak a vezető szerepe, — a szocialista államnak mint a proletárdiktatúra eszközének szerepe, — a marxista—leninista ideológia és ennek érvényesítése a tömegekre való ráhatás valamennyi eszközének segítségével, — a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona és a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének elvei, — a proletár internacionalizmus elvei és következetes alkalmazásuk a külpolitikában, különösen a Szovjetunióhoz való viszonyban. (Tanulság a pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válságos fejlődésből, kiadta a CSKP KB propaganda- és agitációs osztálya, 22. oldal.) Nem véletlen ezért, hogy a CSKP XIV. kongresszusa és az SZKP XXIV. kongresszusa,. valamint a szocialista országok marxista—leninista testvérpártjainak kongresszusai igen nagy figyelmet szenteltek a szocialista állam és a szocialista demokrácia további fejlesztése kérdéseinek. Következik ez min denekelőtt az egyes szocialista országok belső fejlődésének szükségleteiből. Ezek a kérdések ugyanakkor az utóbbi években fontos részeivé lettek az ideológiai küzdelemnek. A válságos időszakból leszűrt tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy a revizionista és jobboldali opportunista nézetek megléte és áz ebből az irányból jött támadások komolyan veszélyeztették a szocialista államnak és a szocialista demokráciának a létét. Jellemző vonás — amely a szocialista államok kommunista pártjainak céltudatos és alkotó hozzáállásáról tanúskodik — az a tény, hogy kongresszusaik jelentős ösztönzéseket hoznak a szocialista állam és a szocialista demokrácia fejlődése szempontjából. Különösen jelentős ösztönzőket hozott az SZKP XXIV. kongresszusa és a CSKP XIV. kongresszusa. A szocialista államiság és a szocialista demokratizmus szüntelen fejlesztésének marxista—leninista felfogásából kiindulva és az erre vonatkozó lenini irányelvekhez kapcsolódva mindenekelőtt a szocialista államnak mint a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma eszközének osztálylényegével és ■osztályjellegével összefüggő kérdéseket emelték ki és helyezték az érdeklődés középpontjába. A CSKP XIV7. kongresszusa s a szocialista országok kommunista és munkás testvérpártjainak kongresszusai ugyancsak meghatározták a szocialista állam és a szocialista demokrácia további fejlesztésének alapvető irányait, melynek fejlődéséhez vezető út — bővíteni a nép részvételét a társadalom igazgatásában és irányításában. Jellegzetes e szempontból L. I. Brezsnyev elvtárs gondolata, amely az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről az SZKP XXIV. kongresszusa elé terjesztett jelentésben olvasható: „A szocialista demokrácia értelmét és tartalmát abban látjuk, hogy egyre szélesebb tömegek veszik ki részüket az ország és a társadalmi ügyek irányításából. A társadalom egész politikai rendszere és a dolgozók szüntelenül növekvő kezdeményezése nálunk a kommunizmus építésének szolgálatában áll. Az ilyen demokrácia számunkra életszükséglet, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésének és szilárdításának szükséges feltétele. A párt állandóan gondoskodik arró!, hogy nálunk a szocialista demokrácia szüntelenül fejlődjék, hogy mindenki a szó teljes értelmében állampolgárnak érezze magát, állampolgárnak, aki érdekelt az egész nép ügyében és ezért viseli a felelősségnek reá jutó részét. A párt továbbra is következetesen ezt az irányvonalat fogja megvalósítani.“ (Az SZKP XXIV. kongresszusa, Svoboda Kiadóvállalat 1971, 67—68. old.) A kongresszusi tanácskozások hangsúlyozták a képviselő- testületek szerepe teljesebb kibontakoztatásának szükségességét; a többi államhatalmi és igazgatási szervnek — a rendőrségnek, a hadseregnek, a bíróságoknak, az ügyészségnek és a népi ellenőrzésnek — jelentős szerepét. A kongresszusok a képviselő-testületek és az állami szervek mellett figyelmet szentelnek a szocialista demokrácia és a szocialista államiság további láncszemeinek is, amilyenek a társadalmi szervezetek, mindenekelőtt a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség. Az állami szervek, a képviselő-testületek, továbbá a társadalmi szervezetek és a Nemzeti Front szervei szerepe megszilárdításának és kibontakoztatásának fő feltétele — éppen a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztésének szempontjából — a kommunisták egységes, céltudatos tevékenysége, ráhatása a párt vezető szerepének érvényesítése és elmélyítése irányában. A párt vezető szerepe a szocializmus létének és fejlődésének alapfeltétele. A párt vezető szerepe — szocialista társadalmunk fejlődésének alapelve A kommunista párt, amely tevékenységében a marxizmus— leninizmus forradalmi elméletéből indul ki, következetesen összekapcsolja ezt a tudományos társadalmi elméletet a forradalmi munkásmozgalom gyakorlatával Politikájában érvényesíti a társadalmi jelenségekhez osztályszempontokból való hozzáállást és megvalósítja a jelenlegi társadalom leghaladóbb osztályának — a munkásosztálynak történelmi feladatát. 3
