Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-19 / 66. szám, hétfő
Minden harmadik ér célba Több mint tízezren indultak a Vasa sífutó-versenyen, melyet ez idén immár ötvenedszer rendeztek meg. A hagyományokhoz híven először a nemzetközi porondon is jól ismert versenyzők rajtoltak, majd őket az aktív sífutók követték. Végül pedig a tízezres tömeget is útjára bocsátották. Mint a múltban, így most ts a rajt utáni nagy tülekedés következtében többszáz síléc összetört és tulajdonosai a verseny feladására kényszerültek. Az idén harmadszor fordult elő, hogy nem svéd versenyző szerezte meg a győzelmet. A biztos esélyesnek vélt svéd Magnusson ugyan sokáig vezetett, de a végére elfáradt és így a helsinkii rendőr, Pauli Siitonen — aki a rendkívül hosszútávú versenyeken már a múltban is kitűnő eredményeket ért el — szerezte meg a győzelmet, a svéd Limby és Magnusson előtt. A norvégok sífutó kiválósága Ellefsaeter a negyedik, a finn Kinnunen az ötödik, a szovjet Szimasov a tizedik, az olimpiai győztes Vegyenyin a 14. helyen végzett. Áz útvonal Sülenből Monába vezet és 85 kilométer hosszú. A rendelők ötkilométerenként frissítővel ellátott állomásokat helyezNégy nyom vezet végig a 85 kilométeres távon. Felvételünkön a versenyzők ezrei láthatók a fenyvesek között. tek el. 20 000 szendvics és narancs, 4000 liter tej, 5000 liter limonádé és további frissítők vártak elfogyasztásra, ötven orvos és számos mentő állt készenlétben. Az egész útvonalat helikopterrel ellenőrizték, egyszóval nagy körültekintéssel bonyolították le e népszerű versenyt. Az első Vasa sífutásra 1922-ben került sor. Akkor a 119 résztvevő után lovas szánon vitték az élelmet. Az érdeklődés e történelmi esemény iránt évről évre növekedett, s fokozatosan népi megmozdulássá vált. A svéd lapok szerint ma már nagyon sokan egyenesen kötelességüknek tartják, hogy a verseny résztvevői legyenek. A „rossz májúak“ szerint a 40—50 éves férfiak azonban azért vetik magukat a fiatalokkal való küzdelembe, hogy bebizonyítsák férfiasságukat. A legfiatalabb résztvevők 18 évesek, a legidősebbek 70 éven felüliek. Külföldről szép számmal érkeztek és érkeznek évente német, angol, olasz, amerikai, japán, szovjet, csehszlovák, svájci, finn, norvég versenyzők. A svéd történelem maratoni futásának nevezi ama eseményt, mely 1521-ben játszódott le Közép-Svédország lankáin. Mint már erről lapunkban megemlékeztünk, egy jeges márciusi napon két svéd paraszt fiatal sajátszerkesztette széles síléceken eredt vezérük, Gustav Vasa nyomába, hogy vele egy fontos hírt közöljenek, amelynek aztán később a győzelmet köszönhette. Ötvenegy évvel ezelőtt, az esemény 400 éves évfordulója alkalmából megrendezett sífutóversennyel akarták e nap visszatértét ünnepelni. Svédországban immár fél évszázada ez a verseny az év legjelentősebb sporteseménye. Lars és Engelbrekt, a két hős akkor egy nap alatt tette meg az utat, a mostani győztes finn Siitonen 4:42:11 óra alatt teljesítette a távot. A tapasztalatok szerint csak minden harmadik résztvevő fut célba. Bizony 85 kilométer hegyen-völgyön, országutakon, befagyott tavakon keresztül rendkívüli erőnlétet követel, amivel csak kevesen rendelkeznek. Minden célbaérkező jubileumi oklevelet kapott, az első 125-öt éremmel tüntették ki. A díszpáholyban Károly Gusztáv, svéd trónörökös, a svéd kormány tagjai és számos külföldi diplomata tekintette meg a nagyszabású sporteseményt, melyet a rajtnál és a célnál elhelyezett mottó jegyében rendeznek meg évről évre: „Apáink nyomdokaiban, a fövő győzelmeiért!“ W FEJLŐDŐ TESTNEVELÉS A disznótort d kellett halasztani A KOSTOLNÉ KRAČANY-I PÉLDA A Kostolné KraČany-i iabdarúgócsapat. Sikerül a második helyről az élre kerülni? Opatovská Nová Ves (Apátújfalu) 800 lakosú helység a Veľký Krtíš-1 (nagykürtösi) járásban. A múlt évben a helyi Iabdarúgócsapat a III. osztályban bajnoki címet szerzett és a sikeres szereplést a II. osztályban is folytatta, hiszen a tavaszi idényt a táblázat harmadik helyezettjeként várja. A helyi sportegylet a járástól 260 000 koronát kapott korszerű öltöző építésére, valamint egyéb beruházásokra a Z-akció keretén belül. Ugyanígy oldotta meg a pálya bekerítését Is. A sok fáradozás gyümölcsöző, s ennek joggal örül mindenki. Folyamatosan megy végbe a labdarúgócsapat fiatalítása, s talán ez is az apátújfalusi sikerek egyik titka. /Rados) Megérdemelnék a tornatermet Vefká Mača (Nagymácséd) mindössze 3000 lakosú község. Ott a fiatalokkal az alapfokú iskolában szerettetik meg a testnevelést, a sportot. A falunak volt járási méretben nagyon jó labdarúgócsapata, amely sikerrel képviselte ezt a vidéket, a morvaországi Kyjovban az 50-es évek során lebonyolított tornán. A nagymácsédi labdarúgócsapat 1965-től a kerületi I/B osztályban szerepel. Most a táblázat negyedik helyén telelt. Az ifjúságiak még sikeresebbek, mint a felnőttek. Ök az éllovasok. Az utánpótlást a helyi iskola adja, amelynek folyosója tele van a különböző sportvetélkedőkön szerzett oklevelekkel, de nemcsak a labdarúgók, hanem az asztaliteniszezők, az atléták és a röplabdázők jóvoltából is. Az iskolából kikerülő fiatalok gyakran látogatnak visszaemlékezni és elbeszélgetni volt tanítóikkal. A helyi felnőtt asztaliteniszezők a divízióban szerepelnek, s a mostoha edzési lehetőségeknek megfelelő a teljesítményük. A vetélytársak mindegyike mo- der tornateremmel rendelkezik, ez pedig Nagymácsédon nincs. Az iskola asztaliteniszcsapata kerületi viszonylatban még így is a legjobbak közé tartozik. Gaál Portisch Botvinnik jelöltje Mihail Botvinnyik szovjet ex világbajnok Portischt tekinti a legesélyesebbek egyikének arra, hogy elnyerje a jogot a Fischer elleni páros mérkőzésre. Szerinte három sakkozónak van komoly esélye megvívni a sakk koronáért: a 22 esztendős Anatolij Karpovnak (ha elsajátít egy hatékony felkészülési rendszert), a dán Larsennek és a magyar Pertischnak. A magyar nagymestert tartja a szovjet sakkozók legfőbb ellenfelének a sakkvilágbajnoki párosmérkőzés felé vezető úton. így vélekedik Fischerről: „Al landóan dolllárt követel ugyan, de olyan társadalomban él, ahol a sikeres élet legfőbb mércéje a pénz. Amikor extra honoráriumokat követel, a társadalom szemében kívánja felemelni ma gát. Számára mindig a sakko zás a legfontosabb. Meggyőződésem, hogy a sakk Fischer életében mindig az első hellyen szerepel.“ Minta-tizenegy Az Ajax Amsterdam tavalyi BEK győzelme, majd világkupa sikere nyomán a világsajtó egyöntetűen ezt állapította meg a holland labdarúgás szemefé nyéről: „Az Ajax a mai idők minta tizenegye!“ Az Ajax valóban minta, a klub irányítási módjának demonstrátora, s annak is mintaképe, hogyan kell távlatilag tervezni egy igazi nagy csapatot. Idejekorán kötött valahány játékosával hosszúlejáratú szerződést. A 28 éves Stuy 1975-ig, az ugyanilyen idős Suurbier 1976 ig, a 26 éves Blankenburg 1975 ig, a 24 éves Krol 1976-ig, a 25 éves Haan 1976 ig, a 22 esztendős Neeskens 1976-ig, Mühren, aki 27 éves 1974-ig, a 26 esztendős Cruyff csaknem 1978-ig, Hulshoff egészen 1976- ig a csapat szerződtetett játékosa. Az Ajax az eleven, az élő futball megtestesítője. Minden játékosa egyszerre játszik. Ha arra szükség van, minden poszton mindenki szerepel. Az együttes állandóan mozgásban van. Futás és futástechnika terén is nagyon erős. Hihetetlenül gyors és at- létikailag képzett. Minden játékosának ragyogó az erőnléte. Ha az ember meggondolja, mennyit kellett futniuk az Ajax játékosainak a Bayern München elleni mérkőzésen, — különösen a csatároknak, — ugyancsak ámulatba ejt bennünket a tény: még a találkozó kilencvenedik percében is teljes erőbe- dobássall, akarással küzdöttek. Mindannyian hívatásos játékosok, a szó igazi értelmében, s ez a jelző megilleti őket. Nem csupán labdarúgók az Ajax fiúk, hanem atléták is. Sokat jár gyűlésekre Székács László, az egyházkarcsai (Kostolné Kračany) szövetkezet sportszerető elnöke, s kollégái minden alkalommal gúnyos mosollyal kérdezték meg tőle: „Hányadik helyen is áll a karosai labdarúgócsapat?“ És a kö- rülállók meg sem várva a választ, harsány nevetésben törtek ki. Mi tagadás, kellemetlenül érezte magát az elnök; nyelt egyet, esetleg kettőt vagy többet, s igyekezett másra terelni a szót. Mert faluja futballcsapata sok éven át csakugyan az utolsó helyen kullogott. Ez volt. Most azonban az őszi idény után a második helyen áll, negyven gólt rúgott, és csak hatot kapott. így hát a szövetkezeti elnöknek már nem kell röstellkednie a kollégái előtt. Ml is történt tulajdonképpen Kost. KraCanyn? Csoda? Nem, csoda nem, de azért történt valami. Amilyen egyszerű a dolog, olyan tanulságos is. Nem mondunk nagy újságot azzal, hogy a vidéki labdarúgás egyik hiányossága, fogyatékossága az edzések rendszertelensége. Nem a kétfázisos edzéseket, a medicinlabdát, a súlyzót hiányoljuk — erre sem alkalom, sem szükség nincsen — hanem azt a kis rendszerességet, a hetenkénti becsületes edzéseket, amelyek nélkül nem képzelhető el a vidék labdarú gása. Ezt tartja szem előtt Somogyi György is, aki tavaly nyártól irányítja a karosai futballistákat. És jól irányítja. Mindenki elégedett a munkával, a focisták, a vezetők, a falu lakosai is elismerően beszélnek az edzőről. Hogyisne, azért van egy kis különbség az utolsó és a második hely között. Mindenki az edzőt „isteníti“, neki tulajdonítják a sikert, pedig nem egészen így van. Legalábbis ezt állítja maga az edző, Somogyi György: „Én csak rendszert, fegyelmet, változatos, következetes edzéseket vezettem be a csapatnál. Ennyi az én érdemem, ha ezt érdemnek lehet nevezni. A játékosokat kell elsősorban dicsérni, akik nagyon szorgalmasak és tehetségesek.“ „Csak“ ennyit tett az edző. Sok ez vagy kevés? A válasz nyilvánvaló. Hogy mennyire következetes önmagával szemben is, azt az alábbi eset bizonyítja. Az anyósa szombatra tervezte a disznóölést, de a veje megüzente: szombaton nem lehet, mert edzés van. Halasszák vasárnapra. Az anyós válasza: vasárnap nem lehet, mert nincs hentes. Aztán mégiscsak vasárnapra maradt a disznótor, a szombati edzést nem lehetett elhalasztani... A futballszeretet és a következetesség példája. Enélkül vidéken sem lehet labdarúgást csinálni. „A fiúk megszerették a változatos gyakorlatokat. Eleinte ugyan morogtak a mezei futás, a kerékpározás, az erőnléti edzések miatt, de amint jelentkeztek az első eredmények, rájöttek: nem elég csak egyszer körülfutni a pályát és utána a kapuralövést gyakorolni. Valami tehát elkezdődött Egyházkarcsán. Az első öt-hat gólos győzelmeket véletlennek tartották a falu lakosai. Nem is csoda, évekig hozzászoktak az ilyen arányú vereségekhez. A sportkör lelkes vezetői azonban érezték, hogy jobb napok virradtak a karcsal futballra. A pártszervezet, a szövetkezet, a hnb elnökei, Gallo József, Székács László és Török Elemér elvtársak rögtön segítőkezet nyújtottak, minden erkölcsi és anyagi támogatást megadnak a csapatnak. És a csapat a körülményekhez képest komoly téli felkészülést végzett (nemrégen 2:1 arányban legyőzte otthonában a II. osztályban szereplő Gab- číkovo csapatát), hogy júniusban méltó ajándékkal, bajnoki „aranyéremmel“ járuljon hozzá a sportszervezet fennállásának negyvenéves jubileumi ünnepségéhez. Ehhez minden feltétel adva van. A játékosok tehetségesek, az edzőre sem lehet panasz, anyagi és erkölcsi támogatásban nincs hiány, a sportvezetők lelkesedése nem ismer határt, és a kétezer lakosú falu szurkolói szeretik csapatukat. Sok sikert, egyházkarcsaiak! (T. V.) Moszkvában csakúgy, mint a Szovietunió más városaiban, nagyon népszerű a műkorcsolyázás. A fővárosban található a CSZKA Moszkva gyermekműkorcsolyázó sportiskolája a zsenge tehetségek részére, amelynek vezetője nem más, mint Alekszander Gorelik, aki Tatjána Zsuk párja volt még a grenoble-i téli olimpián, s ez a páros csak óriási küzdelemben szorult minimális aránnyal a győztes Protopopovék mögé. Képünk a volt híres műkorcsolyázót, s a jelenlegi eredményes edzőt mutatja be fiatal növendékei körében. (Kép és szöveg: APNJ
