Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-18 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
Még néhány nap és - a naptár szerint is - ránk köszönt az esztendő hajnala: a tavasz. Hogy a naptár szerint is, ezt csak azért vetettem közbe, mert mindig akadnak gáncsoskodók, akik számára csupán az írott szó készpénz és könnyen szememre vethetnék: illene tudni, hogy a tavasz március huszonegyedikén kezdődik. így igaz, miért is szóllnék perbe olyasvalamivel, amit közfelkiáltással, vagy hallgatólagos beleegyezéssel i- a kettő egyre megy - mindenki elfogadott. A naptárak hajdani tudós készítői az első tavaszi napot március huszonegyedikében állapították meg. A dolog logikája is őket igazolta. Ez az az időpont — ahogy hajdanában az iskolában tanultuk —, amikor a Nap áthalad évi látszólagos mozgása közben az égi egyenlítőn. Ilyenkor a nappal és az éjszaka egyenlő. Választóvonal — napéjegyenlőség — a természet örök törvényében. E napot követően a nappalok hosszabbodnak, az éjszakák meg fokozatosan kurtulnak, akárcsak az anyai örömök elé néző ifjú asszony szoknyájának eleje. Mindezeket nem azért mondtam el, mintha változtatni akarnék az ősi renden. Távol áll tőlem az ilyen „eretnek" gondolat. Még bíráló szándék sem vezérelt, csupán azt szeretném igen szerényen megjegyezni, hogy olyan a tavasz, mint a nemzetközi gyorsvonat: igen ritkán érkezik a nagy pontossággal előre kidolgozott menetrend szerint. Hasonlíthatnám olyan vendéghez is, aki ugyancsak próbára teszi a vendégvárók türelmét, máskor meg idő előtt - amikor még csak félig kész az ünnepi ebéd - toppan be. Valahogy így jártunk az idén is a tavaszvárással. Nem szemrehányásként mondom, de megelőzte a naptári menetrendet. A naptár még télutót mutatott, a hegyek csúcsán még hósipka fehérlett, de az érkező tavasz leheletét már ott éreztük a levegőben. A föld, az őszi szántás, a mező, a rét lerúgta magáról fehér paplanát, akárcsak a korán kelő ember, a hajnal jöttére Mozdult, ébredt a természet, hogy a pihenés, az erőgyűjtés után folytassa az örökös teremtő, alkotó munkát. Az értő ember már hetekkel ezelőtt találkozott a tavasszal. Ott rejtőzött a havat rothasztó virgonc szélben, a patak partján búslakodó fűzfa vesszejében, vagy a bokrok alján szerénykedő hóvirág harmatgyönge szirmaiban. és a szántóvető ember? Anélkül, hogy a naptárba tekintett volna, tudta, hogy hajnalodik, pirkad: virrad a tavasz. A gazdasági udvarokban megszaporodott a tennivaló, munkába szólították a legjobb segítőtársat, a gépet. így ki nem mondott jó reggelttel fogadták a tavaszt. Fokozatosan benépesült a határ. Egyszerre sürgőssé váltak a teendők. A téli estéken, a kurta ráérős napokban új tervek, elgondolások, célkitűzések születtek. Most viszont a tetteken a sor: az akarat a maga idején arasson majd diadalt. Köztudott, hogy mezőgazdaságunk - különösen az utolsó évtizedben - már nemegyszer okozott kellemes meglepetést. Rekordokat állított fel, rekordokat döntött meg. Hogy erre a nagy „mérkőzésre* odafigyelünk, ez csak természetes. Ügy is fogalmazhatnánk: oda kell figyelnünk: a mezőgazdaság - igen leegyszerűsítve a fogalmokat - annak a nagy vagyonnak, amit népgazdaságnak nevezünk, amiből élünk, ami meghatározza jelenünk, jövőnk, életnívónk alakulását, igen fontos részét képezi. Eredménye, esetleges balsikere nyomot hagy, szemmel látható következményekkel jár. Emlékezzünk csak vissza, annak idején az ország kommunistáinak nagy tanácskozásán, a XIV. kongresszuson, a társadalmi igényekből kiindulva olyan követelményeket állítottak fel, hogy saját termelésünkből kell fedezni, kielégíteni az alapvető élelmiszerek iránti keresletet. Mezőgazdaságunk képes a kitűzött cél elérésére. Az elért eredmények felsorolására, amelyek oz egyöntetű állítás igazát bizonyítanák, ezen a helyen nincs lehetőség. Nem árt azonban, ha idézzük a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésén elhangzott beszámolót - amely értékelte az említett kongresszus határozatának eddigi teljesítését - néhány sorát: „A gabonatermesztés és az állattenyésztés fő ágazatainak fejlesztése a tervezettnél gyorsabb ütemű.“ Mit jelent ez? Egyrészt az előbbi állítást - azt, hogy mezőgazdaságunk képes megbirkózni a kongresszus által kitűzött feladatokkal- igazolja, másrészt: „gazdagabb lett az asztalunk, lehetővé tette, hogy lényegesen csökkenthettük a vajbehozatalt és boldogulunk a kapitalista országokból importált hús nélkül is". A beszámoló a továbbiakban kimondja, hogy: „Ez a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas, kezdeményező munkájának eredménye, annak, hogy következetesen megvalósítják a XIV kongresszus határozatait.“ Ez a cselekvő, teremtő akarat tovább terebélyesedik. Tanúbizonyság rá az idei kezdés. Alig nyílt az idő, máris munkához láttak. Kerüljön idejében földbe a mag, annak csak hasznát látja az ember. A tavaszi kezdés szorosan függ össze az aratással... A szakemberek állítják, hogy - és ezt a feltevést a gyakorlat igazolta- a vetőmag igen alacsony talajhőmérséklet esetén is csírát ereszt. Gyökérzete talajt fog. A hőmérséklet emelkedése után ez a gyökérzet már alapot jelent a gyors növekedéshez. A korai vetés meghosszabbítja a tenyészidőt stb., stb. A korai vetés nagyon elősegíti a terméshozam gyarapodását. És ez a lényeg. Az idei indulás tehát reményteljes. A tavaszi munkákkal kapcsolatos hírek komoly figyelemre méltóak A hangsúly nem azon van, hogy ebben vagy abban a szövetkezetben elvetették a tavaszi árpát Tavaly is, tavalyelőtt, meg ötven, száz évvel ezelőtt is elvetették. A lényeg: hogy idejében elvetették, jól elkészített magágyakba vetették, bizonyos céllal, előre megfontolt meghatározott tervvel — ami azt az előbbi állítást igazolja: hogy: a cselekvő, teremtő akarat tovább terebélyesedik - láttak munkához. Egész járások határozták el, hogy tavaszi árpából négy, öt, sőt hat mázsával is növelik a hektárhozamokat. Indokolt hát a bizakodás, indokolt, hogy fennszóval, vagy csak gondolatban köszöntsük az immár hivataloson is megérkező tavaszt, amely - amint láttuk - további nagy tettek bölcsője, hordozója. SZARKA ISTVÁN Bratislava, 1973. március 18. 0 VI. évfolyam, 11. szám 0 Ara 1 korona jat, egyesül ip tpk! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Magot kapa föld... JÓ REGGELT TAVASZ!
