Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
állam összpontosítja. A szocialista állam gazdasági feladatának fő tartalma a népgazdaság tervszerű fejlesztése, irányítása és társadalmi ellenőrzése. A népgazdaság tervszerű irányítása a demokratikus centralizmus elve alapján valósul meg. A szocialista demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy a doglozók aktívan vegyenek részt a népgazdaság irányításában, és saját tapasztalataik alapján egyre jobban meggyőződjenek arról, hogy a társadalmi és az állami érdekek biztosítása összhangban van saját érdekeikkel, s ezek következetes érvényesítése alapfelétele saját szükségleteik kielégítésének. A szocialista társadalomban a termelőeszközök társadalmi szocialista tulajdonának mindig állami tulajdonként kell megnyilvánulnia. A szocialista tulajdon állami formája az alapja a szocialista termelési viszonyoknak és a szocialista termelési módnak. A szocialista tulajdon állami formája ellen irányult és irányul a burzsoá közgazdászok támadása, akik azt próbálják bebizonyítani, hogy a tulajdonnak ez a formája azonos a kapitalista állam tulajdonával, az állammonopolista tulajdonnal. Ez határozottan nincs így. A termelőeszközök állami szocialista tulajdona az össznépi tulajdon formája. Mozgásának és fejlődésének a szocialista társadalom fejlődését kell szolgálnia, biztosítania kell a szocialista társadalom által kitűzött alapvető célok teljesítését, meg kell felelnie a dolgozók és az egész társadalom anyagi érdekeinek, s teljesítésükhöz meg kell teremtenie a feltételeket. Ezzel szemben a kapitalista állam tulajdona magánjellegű. Nem szolgálja a dolgozók érdekeit, nem szünteti meg a bérmunka kizsákmányolását, sőt inkább fokozza azt. A monopolista nagytőkések által uralt kapitalista államban ezzel az állami tulajdonnal tulajdonképpen a monopolista nagytőke rendelkezik és az állami vállalatok munkájának eredménye elsősorban a monopolista nagytőke érdekeit szolgálja. Az államkapitalista vállalatokban a dolgozók által előállított értéktöbblet döntő többségét a monopolista nagytőkések különböző módon sajátítják el, így például az árrendszerrel, amikor azok az árak, amelyekért a monopóliumok a kapitalista államnak eladják termékeiket, jóval túlhaladják valódi értéküket, míg ezzel szemben a kapitalista állam az államkapitalista vállalatok dolgozói által előállított termékeket és és szogáltatásokat a valódi értéküknél alacsonyabb áron adja el. További formát jelentenek a különböző szubvenciók; az alapvető tudományos kutatás és más tudományos kutatómunkák pénzügyi támogatása, melynek eredményei azonban a monopóliumokat szolgálják stb. Az államkapitalista vállalatokban a dolgozók kizsákmányolása a monopolista nagytőke nyereségnövelésének egyik forrása. A szövetkezeti mozgalom szocialista jellege A marxista—leninista elméletben a szövetkezeti mozgalomnak nagy jelentősége van. A szövetkezet, mint a termelőeszközök szocialista csoporttulajdonának formája, elsősorban a szocialista társadalmasítás fejlettségi fokában és keletkezésének eltérő módjában különbözik a társadalmi tulajdontól. A termelőeszközök szocialista tulajdona fokozatosan jön létre és állandóan fejlődik. Az első lépést a szocialista államosítás, valamint a kapitalista tulajdonnak szocialista tulajdonná való változtatása jelentette. Ez volt az alapja a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály politikai és gazdasági hatalmának és egyúttal kezdetét jelentette a termelőeszközök társadalmasításának. Tekintettel, arra, hogy a népgazdaság egyes ágazataiban a termelés társadalmasításának foka nagyon eltérő volt, megkülönböztetett módon kellett viszonyulni a szocializálás további folyamatához. A munkásosztály kisajátította a kapitalistákat, de a kistermelőket szövetségesekként kellett megnyernie. Olyan átalakítási formákat kellett választani, melyek elfogadhatóak a kistermelők számára, melyek jobb távlatokat és szociális biztonságot nyújtanak a kisüzemi termelésnél. A kisüzemi termelésből a nagyüzemi termelésbe való átmenet legalkalmasabb formája a szövetkezet. Ezért nálunk, a CSSZSZK-ban is, ahol főleg a mezőgazdaságban a kis- és középparasztok képezték a döntő többséget (összesen 1 750 000 tíz hektárnál kisebb üzem volt), ma a szocialista tulajdon két formában, állami és szövetkezeti tulajdonként létezik. A tulajdon mindkét formája szocialista és a termelőerők további fejlődésének keretei között fejlődik tovább. A szövetkezeti tulajdon és az állami tulajdon egyre jobban közeledik egymáshoz, mindkét forma tovább fejlődik, s fokozatosan össznépi kommunista tulajdonná alakul át. AZ ÁLLAM! SZOCIALISTA VÁLLALAT GAZDASÁGI JELLEMZÉSE - A VÁLLALAT TERMELÉSI ALAPJAI A szocialista társadalmi tulajdon és az operatív kezelés A termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona az alapja az állami szocialista vállalatokban megvalósuló termelési folyamatnak. A termelés folyamatában az emberek kölcsönös termelési kapcsolatokba lépnek, melyek kifejezik az egyének, a közösségek és az egész társadalom feltételeit, helyzetét és szerepét. A termelőerők mai fejlettségi foka, s az ennek megfelelő társadalmi munkamegosztás és munkajelleg ahhoz vezet, hogy az emberek a termelés folyamatában nem elszigetelt egyénként termelnek, hanem összekapcsolja őket az elmélyülő munkamegosztás és a kölcsönös együttműködés. így a termelési folyamatban az egyes termelőkből termelési kollektívák alakulnak ki. A szocialista termelési kollektíva új, azelőtt nem létező szociál-gazdasági jelenség. Az egyének általa a termelési folyamatban kapcsolatba kerülnek a társadalommal, s ezáltal elégítik ki személyes anyagi érdekeiket. Ezek kielégítése azonban feltételezi, hogy a személyi és a csoportérdekek összhangban legyenek a társadalmi érdekekkel. A szocialista termelő kollektíva különböző szervezési-gazdasági formákban létezik. így pl. üzemként, vállalatként, termelési-gazdasági egységként stb. A népgazdaság alapvető gazdasági egysége ma a szocialista termelővállalat. Alepvető küldetése — a szocialista termelők és a termelőeszközök kapcsolatának biztosítása; — alapvető társadalmi-gazdasági feladatok teljesítése a társadalom szükségleteinek kielégítésében, az élő- és a tárgyiasult munka lehető leghatékonyabb kihasználásával; — alapvető gazdasági elemet alkotni, amely szervesen kapcsolódik a népgazdaság tervszerű irányításának egész rendszeréhez; — szocialista árutermelést folytatni. Annak érdekében, hogy a szocialista vállalat az újratermelési folyamatban a tervszerű irányítás részeként teljesíthesse küldetését, és részt vehessen a társadalmi érdekek és szükségletek kielégítésében, a szocialista társadalom különleges formában bízza rá a termelőeszközöket. A termelőeszközök védelmének és felhasználásának ezt a módját operatív kezelésnek nevezik, amely a vállalat operatív gazdasági önállóságának formája. A szocialista vállalatnak bizonyos mértékben önállónak kell lennie, hogy a társadalmi szocialista munkakooperáció keretében megvalósíthassa és teljesíthesse vállalati funkcióit. A vállalatnak például a rábízott termelőerők és források optimális kihasználásával kell biztosítania a társadalmi terv feladatainak teljesítését. Az irányítás vállalati szervei és a dolgozók a legjobban ismerik a termelés gazdaságosabbá tételének, a berendezések és a munkaerők jobb kihasználásának, célszerű elhelyezésének lehetőségeit, hogy a társadalmi munkát ne érjék fölösleges veszteségek. Vállalati szinten ismerik legjobban az egyének képességeit, szakképzettségüket, valamint azt, hogyan érvényesülhetnek a legjobban a társadalmi szükségleteknek megfelelően. A fenti okoknál fogva nemcsak a vállalatoknak, hanem az üzemeknek, az üzemegységeknek, a műhelyeknek és az egyéneknek is bizonyos önállóságot biztosítanak a gazdasági tevs4
