Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

mim Kiadja Szlovákia Kommunista Portio Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrlnoz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 169, 312 52, 323 01, főszerkesztő: 532 20 titkárság: 550 18 sportrovat: 505 29, gazdasági ügyek: 506 39 Távíró: 09308. Pravda Kiodóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdaváflalat brotislavo üzeme, Bratislava, Stúrovo 4. Hirdetőiroda. Jesensfcého 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, o Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korono Terjeszti a Posta Hlrlopszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná oxpedlcla tlace, Bratislava, Gottwaldovo námestlo 48/VII, Ä szépre minclig szívesen em­lékezünk. így vagyunk, és nagyon sokáig így leszünk a szlovák fővárosban sorra került műkorcsolyázó és jégtánc vi­lágbajnoksággal is. Bratislava első ízben rendezte meg a földkerekség legnagyobb műkorcsolyázóinak nagy és nemes vetélkedését, s az az érzé­sünk, hogy nem kell nagyon sokáig várnia az újabb házigazda szerepre, bár mindenfelé nagy érdeklődés nyil­vánul meg az ilyen igényes feladat iránt. A szerencsésebbek közvetlen szem­tanúi lehettek a jégtükör páratlan fesztiváljának. További, s nem kevés­bé lelkes milliók fekete-fehér, vagy színes adásban láthatták mindazt, ami vonzóvá kellemessé és mindig érde késsé teszi a sportok egyik leglátvá­nyosabbját A televízió az elmúlt évtizedben na­gyon sokat tett a műkorcsolyázás nép­szerűsítése érdekében, módfelett meg­kedveltette, s mindenki örül annak, hogy ez a sportág minden esztendő­ben lehetőséget kap Európa- és világ­bajnokság megrendezésére. Szó, ami szó, nem lehet vele betelni. A kimondott szó elszáll, a leírt gon­dolat egyszer feledésbe megy, de a színpompás képek sorozata nagyon soká, szinte életfogytiglan emlékeze­tes marad. Lapunk vasárnapi száma, sajnos, nem mélynyomású, de a ké l>ek így is kellemes színfoltjai. Ezért mutatunk be közülük néhányat mai számunk keretében, s feltehetően még hónapok, sőt évek múlva Is elő-eiő­kerül, segíteni fog plasztikusabbá, élénkebbé tenni az emlékezést. Bizonyára minden olvasónk igazat ad annak az állításnak, amely a mű­korcsolyázást a sportok költészeté­nek tartja. Azt viszont tények igazol­ják, hogy a szép poézisnek sokkal több a rajongója, mint a semmibe ve­vője, vagy éppen ellenzője. A világbajnokság tartama alatt ren­geteg külföldi járt nálunk, és termé­szetesen, kinyitotta a szemét, a fülét, kíváncsi volt sok míndénre. Amit Bra. tislava a VB kapcsán nyújtott, azért meg is érdemli azt a rengeteg elisme­rést, amely elhangzott, a világsajtó hasábjain nyomdafestéket látott a tv képernyője és a rádió hangja révén bejárta az egész földkerekséget. A hazájukba visszatérő vendégek is egé­szen biztosan nagyon jó szolgálatot tesznek Csehszlovákiának s abban is Szlovákia fővárosának mindazzal, ami­vel megemlékeznek példátlan vendég­látásáról, vendégszeretetéről. Csak azt hirdetheti minden említett ténye­ző, hogy nálunk értenek a sporthoz, azt szeretik is, annak mesteri szintű műveléséhez biztosítottuk a feltétele­ket, s a világverseny számára olyan lehetőségeket tudunk nyújtani, hogy a Nemzetközi Műkorcsolyázó Szövetség­től ezért külön aranyérmet érdemel­nénk. Jelesre vizsgázott a csehszlovák hír­adástechnika is, hiszen gyors és pon­tos adatokkal szolgált, amelyek vi­lágviszonylatban 1 is páratlan jiontos ságukkal és gyorsaságukkal hívták fel magukra a figyelmet. A versenyzőkről, a vezetőkről, a hozzánk sereglett újságírókról, szúr kólókról, érdeklődőkről kifogástala­nul gondoskodtak. Mindannyian meg­győződhettek arról, hogy dolgozó né­pünk, amely közvetlenül a nagy vi­lágbajnokság megnyitása előtt ünne­pelte a Februári Győzelem negyedszá­zados évfordulóját, magas életszínvo­nalai biztosított e haza polgárai szá­mára, s ugyanezt nem kis büszkeség­gel állapíthatjuk meg egységesített testnevelésünkről is, amely ugyancsak ebben a nagyon sokáig emlékezetes esztendőben ünnepli huszonötödik születésnapját. Hazánkban a műkorcsolyázás súly­pontja éppen Bratislavába tevődött át, s így utólag is megállapíthatjuk, hogy nagyon helyes, valós volt a Nemzet­közi Műkorcsolyázó Szövetség dönté se, amely ennek a városnak ítélte odf a világbajnokság rendezési jogát. Az egyetemes műkorcsolyázás szem­pontjából is sokat jelent ez az ese mény, hiszen ez volt az új értékelés szerinti első világverseny, a további fejlődés lehetőségének igazi kiinduló­pontja. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha ezentúl valahol említik városunk nevét, szinte villanásszerűen egyúttal a műkorcsolyázásra is gondolnak, s ez az állítás fordítva is igaz. Brati­slava aránylag kis város létére a vi­lág műkorcsolyázó-sportjának eddigi egyik legjelentősebb székhelye volt... ZALA JÓZSEF Janet Lynn, akit az újságírók véle­ménye alapján a VB legszimpatiku­sabb női versenyzőjének minősítettek, a koronával és a jogarral. Zajcev, Rodnyina és Zsuk mester az ajandékokcu mutat­ják ... A rakoncátlanul elnémuló zene sem akadályozhatta meg a legjobb páros jégszimfóniájának átütő sikerét. A jég poéziséhez Bratislavában renge­teg zsenge virág is tartozott. Az egyik­nek illatáról éppen Csetveruhin győ­ződik meg. Karen Magnussen büszkén mutatja vi­lágbajnoki aranyérmét. Nagy vetélytársak, kiváló barátok. A szovjet Csetveruhin (bálról), aki állítólag még meggondolja, vajon folytassa-e szereplését, valamint Ondrej Nepela, aki szülővárosában világbajnoki címmel búcsúzott az aktív szerepléstől. Az 1973-as műkorcsolyázó és jégtánc világbajnokság pom­pásan felkészített színhelye, a bratislavai Téli Stadion.

Next

/
Oldalképek
Tartalom