Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

oToRoSo HÁNY KOCSIT VÁSÁROLHATUNK AZ ÉN A Cierna nad Tisou-i átrakodó állomáson Mint a legutóbbi sajtótájékoz­tatón megtudtuk, a Mototech­na tavaly 88 027 személygépko­csit adott «1, ebből Szlovákiá­ban 25 304-et. Ehhez azonban még hozzá kell számitanunk azt a mennyiséget, amit a Mla­dá Boleslav-i autógyár árusító­helyei és a Tuzex értékesített. A felmérések szerint jelenleg több mint egymillió személy­gépkocsi fut az ország közút­jain, vagyis minden 13—14. la­kosra jut egy személyautó. Mi várható az idén? A Moto­techna 131 750 személygépko­csit biztosított a hazai piacra: a Skoda 100-asokból 41 450, a 110­esekből 5850 kerül piacra. A Szovjetunióból az Idén 11500 Moszkvicsot (408-ast és 412­estj, 30 800 Zsigulit (ebből ezer lesz a VAZ 2102-es kombi) és mintegy 300 Volgát hozunk be. Az NDK-ból 6000 Wartburgot, 11900 Trabantot (ebből 3500-at kombi kivitelben), Lengyelor. szágból 11 000 lengyel Fiatot, s Romániából kb. 7000 Daciát ka­punk. Mint tudjuk, már több autó­típus vásárolható kölcsönre. Ke­vésbé ismert viszont a Moto­techna egy újabb szolgáltatása: az az autós, aki használt kocsi­ját el akarja adni és újat akar vásárolni — a Mototeehnában úgyszólván kicserélheti kocsi­ját: a használt és az új ko­csi közötti értékkülönbséget kell kifizetnie. Az ilyen irányú szol­gáltatásait a Mototechna bőví­teni fogja a jövőben is. Iksl Hozzászólás a múlt évi balesetstatisztfkálioz Szomorú statisztikáról érte­sültünk az Oj Szóból: a múlt évben — Szlovákiában — 761 személy vesztette életét autó­baleset következtében... A cikk elemzi az okokat is. Eze­ket szeretném konkrét példák­kal alátámasztani, mivel az adat valóban elgondolkoztató ... Még most is borsózik a há­tam, ha a podhajskái (érsek­újvári járás) vasúti átjáróra gondolok. Lassan hajtottam. Az első sorompó alá értem, amikor észrevettem, hogy a sorompó gyorsan ereszkedik lefelé, és éppen hogy csak átjutottam a síneken. Remegve állítottam fél­re a kocsit, s visszamentem megnézni a jelzőlámpát. Olyan sáros volt, hogy csak igen kö­zelről lehetett látni a vörös (ti­los) fényt. Ki lett volna a hi­bás, ha baleset történik? De hasonló a helyzet a vasúti át­járót jelző (és egyéb jelzőtáb­lák) esetében is. Sok esetben felismerhetetlenül piszkosak, sárosak, benövi őket a gaz, vagyis az illetékesek keveset törődnek velük. Holott baleset­veszélyt jelentenek. Vagy hány balesetet okoz a sárral behor­dott úttest... Sok a belátha­tatlan kanyar, bokrok, fák gá­tolják a jó, biztonságos látást. Néhány szót a terelőutakról. Az a véleményem, hogyha már a forgalmat kitérő útra kell terelni, gondoskodni kell a te­relőút minőségéről is. Mi autó­sok ugyanis nemcsak saját, ha­nem mások életét is kedves­nek tartjuk —, de egyben félt­jük drágán megfizetett kocsin­kat is. Gondolok itt a lévai és a zselízi terelőutakra. A hely­zet olyan, hogy mire az ember átjut a terelőúton — kimerül­nek idegei, otthagyja a kátyúk­ban. Tudom, az autósokat sokan és sokszor szidják —, de úgy gondolom, nem mindig jogosan. Utainkon kerékpárosok is köz­lekednek, és rendszerint kiví­lágítatíanul, fényszóró vagy hátsó lámpa (prizma) nélkül. Ezek nem tudatosítják, hogy minden alkalommal életüket kockáztatják, főleg pedig olyan esetekben, amikor két egymás­sal szembejövő kocsi közé ke­rülnek. Lényegében ugyanez a helyzet a gyalogosok esetében is, ha a szabálytalan oldalon haladnak. Űk a közúti közleke­dés rémeil Nagyon sok esetben kellemetlen helyzetbe hozzák a legóvatosabb gépkocsivezetőket is — ezért szigorúbb ellenőr­zésre lenne szükség. Ha a szóvátett és a többi probléma megoldódna — ke­vesebb lenne a gyász, s töb­ben vehetnének részt az épí­tőmunkában. Dancsi Béla, Levice Az eddigiek folyamán egy-egy témát ismertet­tünk részletesebben, amelyekről úgy gondoltuk, hogy autósainkat közelebbről érdekli. Természe­tesen a hirdetmény ismertetésekor nem töreked­hettünk teljességre, mert az anyag igen terje­delmes — mintegy 300 gépelt oldal. Az alábbiak­ban kivonatoltunk még néhány előírást, ezzel is bővítve a hasznos tudnivalókat. A ZAJSZINT A gépkocsik zajosságával a hirdetmény 4L pa­ragrafusa foglalkozik. A 2. bekezdés például megszabja: a személygépkocsik zajszintjének felső határa 84 db. A zajosabb gépjárművek nem felelnek meg a közúti közlekedés feltételeinek. A gyakorlatban többek között ez azt is jelenti, hogy a kipufogócső nélkül közlekedő autók, mo­torkerékpárok kivonhatók a forgalomból, mert zajszintjük túl magas — vagyis zajártalmasak. A KÜRT TÖNUSA E tekintetben a szabályok nem változtak, a kürt használatára továbbra is a múltban érvényes alapelv érvényes: a kürtnek folyamatos és egyen­letes, esetleg harmonikus tónust kell adnia: A kellemetlen hangzású kürt használata tilos. BIZTOSlTÖ BERENDEZÉS A várakozó (parkoló) gépkocsit biztosítani kell a jogtalan használat ellen. A hirdetmény szerint nem jelent biztosítást a bezárt ajtó, az indítókulcs kihúzása, a sebességváltó kar kicsa­varása, a kormány lezárása stb. A hirdetmény 61. paragrafusának 3. bekezdése szerint a gép­járműveknek olyan kombinált biztonsági beren­dezéssel kel) rendel kezniök, amely egyrészt meggátolja a motor normális módon történő in­dftását, másrészt lehetetlenné teszi a következő mechanizmusok: — a kormánymű, a sebesség­váltó s a motor működését. A VONTATÁS A 400 kilogramm készenléti súlyt meghaladó gépjárműveknek elöl olyan szerkezettel kell ren­delkezniük, amely lehetővé teszi a vontatókötél vagy vontatórúd felkapcsolását s a kocsi más gépjárművel történő vontatását. A 3,5 tonnán fe­lüli gépjárművek csak rúddal vontathatók. A 62. paragrafus 19. bekezdése előírja azt is, hogy a vontatókötélnek, vagy a vontatórúdnak egész hosszában láthatónak kell lenni — a von­tatórúdat 74 mm széles piros-fehér csíkokkal, a vontatókötelet 200X200 mm nagyságú piros zászlócskával kell ellátni. MŰSZAKI ELLENŐRZÉS A gépjárművek műszaki ellenőrzése napirend­re kerül nálunk is. Az ellenőrző állomásokra be­rendelt kocsiknál ellenőrzik többek között a fékrendszert, a kormányművet, a futóművet, a kerekeket, a rugózást, a karosszéria állapotát, a kipufogó gáz mennyiségét, a kocsi világító- és fényjelző berendezését, a pótkocsinak a vontató járműhöz való kapcsolását, a mérőműszerek mű­ködését, a kocsi zajosságát, a tengelykapcsoló működését, a gépjármű tartozékait, a fékhatást stb. Mindezt természetesen megelőzi az okmá­nyok ellenőrzése. A KERÉKPÁROK KIVILÁGÍTÁSA A hirdetmény 76. paragrafusa szerint az idén nálunk gyártott vagy külföldről behozott kerék­pároknak rendelkezniük kell: a pedálokon sár­ga prizmaüveggel, hátsó prizmaüveggel, hátsó vörös lámpával, elöl fényszóróval — s ezek lát­hatóságát legalább 300 méterre biztosítani kell. A fényszórót úgy kell beállítani, hogy ne vakít­sa el a szembejövőt s legalább 20 méterre meg­világítsa az úttestet. A fényszórónak egyidejűleg kell világítania a hátsó lámpával. Ezzel a folytatással befejeztük a 32-es hirdet­mény rövid ismertetését. A sorozat megkezdése­kor abból indultunk ki, hogy a gépjármüvek üzemeltetésének feltételeit szabályozó közúti törvény (1972. július 1-én lépett érvénybe) mél­tatásával bővítjük autós olvasóink ismereteit, s ezzel hozzájárulunk a biztonságosabb közúti köz­lekedéshez. Reméljük, hogy igyekezetünk a gya­korlatban is visszhangra talál. I kerekes) TRABANT-SZERVIZ A zwickaui Trabant-gyár „Anleitung zur Leistungssteigerung des Motors P—63" címmel kis füzetecskét adott ki, melyben részletesen leírják, hogy a 26 LE-s motort hogyan lehet át­alakítani 35 LE-s teljesítményűre. A gyár mérnökei szerint csak annak érdemes az átalakítást elvégezni, aki verseny­zésre is használja a kocsiját. A közel 10 LE-s teljesítmény­növelés természetesen megrövidíti a motor élettartamát és emeli az üzemanyagfogyasztást. A motor következő szerke­zeti elemeit szükséges átalakítani: 1. — A forgattyúház (kartel). 2. — A főtengely és ellensúlytárcsák. 3. — A két henger. 4. — A dugattyúgyűrük, 5. — A forgattyúház és hen­gerek illesztése. 6. — A hengerfej. 7. — A hengerfej illesz­tés. 8. — A porlasztó. 9. — A kipufogó rendszer. 10. — Az elektromos berendezések. 11. — A motor hűtése. A 12. pont a megnövelt kompresszióarányhoz alkalmas magasabb oktán­számú benzin és a nagyobb fordulatszámnál szükséges spe­ciális olaj használatával foglalkozik. Útmutatást találunk a füzetben a megváltoztatott vezetői stílusról is. A2 átalakítás után a Trabant motor legnagyobb teljesítménye — 35 LE 4H00-* 5000 es percenkénti fordulatszámnál, maximális forgatónyo­matéka, 5,8—6 mkp 3900—4100-as percenkénti fordulatnál. (Az eredeti motor 26 LE-t teljesít 4200-as percenkénti fordulatszám­nál és 5,5 mkp a forgatónyomatéka 3000-es percenkénti for­dulatszámnál. (A két teljesítményhez tartozó fordulatszám különbségből világosan látszik, mennyire megnövekedett az átalakított motor igénybevétele.) A füzetecskéhez mellékelt gyá­ri rajzok alapján szükséges megváltoztatni a forgattyúház kü­lönböző nyílásainak alakját, görbületét és átmérőjét. Az összes átmenő és beömlő csatorna felületét tükröfényesre polírozzák. Ez vonatkozik a forgattyústengelyre, az ellensúlytárcsákra, a forgattyúsház belsejére, tehát minden mozgó és álló felü­letre, amely a benzin-levegő keverékkel érintkezik. Bizonyos átalakítások, erősítések szükségesek a dugattyú-csa^zegen, C hajtókaron is, stb. Átalakulnak a henger átmenő és beömlő nyílásai is. A ki­pufogónyílás alakja és átmérője is megváltozik. A hengeren minden csatorna tükrösített felületet kap. Megváltozik a du­gattyúgyűrük illesztése. Hőálló tömítéseket kap a hengerfej és a forgattyúsház minden illeszkedő felülete. A motor komp­resszióaránya a régi 1:7,6-ról az 1:10.4-re növekszik. A 28— HB—2-es porlasztón is történnek átalakítások. Az ere­deti 23 mm 0 légtorok 28 mm 0 nagyobbodik. A főfúvókat 155-re, az üresjárati fúvókat 60-ra cseréljük. Lényegesen át­alakul a kipufogórendszer. Külön rajz ábrázolja, hogy milyen átalakításokra van szükség. A gyújtás a felső holtpont előtt 3,5 mm lesz. A nagyobb teljesítmény nagyobb hővel jár, így a gyertyákat 300-as hőértékre cseréljük. A nagyobb fordulat­szám szükségessé teszi a feszültségszabályozó újbóli beállí­tását is. A rövid ismertetőből látható, hogy nem olcsó mulatság a normál Trabant motor átalakítása a 35 LE-es teljesítményre, Akit érdekel részletesen a téma, írjon a gyár vevőszolgálatá­nak és kérje a „Anleitung zur Leistungssteigerung des Motors P—63" című füzetnek az elküldését. Megtalálhatók benne a részletes műhelyrajzok ls. (Cím: VEB Sachsenrfng Automobil­werke — Zwickau, NDK) Természetesen nem mindenki akar versenyezni és nem igényli az ilyen nagyméretű átalakításokat. Ezért közlünk né­hány ötletet, amelyek kisebb beruházásokkal kényelmesebbé, biztonságosabbá tehetik mindenki kocsiját. Előnyös az akkumulátor kicserélése Wartburg típusúra. Az eredeti tartóban elfér a 6 v/84 Aó-s nagyobb teljesítményű akkumulátor. Érdemes kicserélni az akkumulátort és az ön­indítót összekötő 35 mm 2-es alumínium kábelt vörösrézből valóra. A téli indítást könnyíti meg a pótakkumulátoros gyújtóberendezés. Mint ismeretes a lehűlt motor megforgatása és ugyanakkor a megfelelő elektromos szikrával való ellátása nagy terhet ró az akkumulátorra. Ezen segített egy rostocki Trabant gazdája a következő megoldás­sal. Egy 6 V, 4,5 Aó-s motorkerékpár-akkumulátort szerelt a motorházba. Egy kapcsoló segítségével Indításkor a gyújtószer­kezet a motorkerékpár-akkumulátor áramát kapja, majd mikor forgásba lendült a motor, akkor ismét a normál üzemmódban történik az áramellátás. A motorkerékpár-akkumulátort elég havonta egyszer feltölteni és a megfelelő karbantartás mellett akár 3 évig is megbízhatóan működik. Sokan panaszkodnak, hogy vakítja őket vezetés közben a km-óra világítása. Ezen úgy tudunk segíteni, ha a két 6 voltos izzót kicseréljük 12 voltosra. Máris kellemesebb a fénye. Hasznos még a motorhőmérő beépítése. Erre a célra a ré­gebbi Wartburg hőmérők a legalkalmasabbak. A régebbi Trabantoknál, ahol nincs hátsó ún. „lélegzőfül", ötletesen oldották meg az utastér hosszanti belső szellőzését. A hátsó rendszámtábla 5 világítónyílásból kapja a fényt. A két szélső nyílásból kivehető a műanyag védőlap. A hátsó ülé­sek támlája általában nem zár tökéletesen, tehát a megnyit tt két kis nyíláson keresztül elegendő szellőzést kap az utastér. Az 5. befejező folytatásban sorra vesszük, hogy mik végez­hetők el házilag hetente és havonta az 5000, a 10 000 és a 15 000 kilométernél esedékes karbantartási munkák közül. TAMÁS GYÖRGY Bekötési vázlat a segéd­akkumulátor használatához. Az átkapcsolót (A) a gyúj­tótekercsek (B) „15"-ös pó­lusához menő vezetékbe ik­tatjuk be, úgy, hogy indítás­nál a gyújtótekercs a mo­torkerékpár-akkumulátortól kapja az áramot. A beépített háromállású kapcsolót biz­tonsági célokra is lehet használni, mert „0" állásban nem indítható be a motor. A segédakkumulátor (C) pó­lusát testeijük. Az „1" pó­lusra változatlanul a megsza kítót (D) kötjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom