Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-02 / 52. szám, péntek

SsZeveíetet uáwafl

TIZENÖT ÉVE NYlLT MEG A KOVÁCSPATAKI NYUGDÍJASOTTHON

Február derekán ünnepelte <1 kováčovi (Kovácspatak) nyug* dijasotthon megnyitásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az ottlion dolgozói és lakói házi ünnepélyen méltatták az elmúlt évek fáradsággal, önfel áldozással teli munkáját.

Az ünnepségen jelen voltak a járás, és a hnb képviselői. Cyril Hrčka, a Nové Zámky-i (Érsekújvár) ]nb titkára, díszoklevelet adott át az intézet dolgozóinak.

Az ünnepség után megkértem Matunák Istvánt, az intézet vezetőjét, hogy néhány szóban mutassa be a tizenöt éve működő intézetet.

— 1958. február 15-én kezdte meg működését az intézet. Akikor 200 személy elhelyezésére volt alkalmas. 1963-ban 30 ágy- gyal bővítették és jelenleg 226 lakója van. Nemcsak az elhelyezettek száma emelkedett, hanem a személyzet létszáma is. Most 54 az alkalmazottak száma, ebből 23 egészségügyi dolgozó. így sem könnyű a munkánk, ugyanis a nálunk elhelyezettekből 120-an ágyban fekvő betegek, 66-an pedig lelki- betegek. Egészségügyi felügyeletünk ennek ellenére jó. Szom. bat és vasárnap kivételével naponta orvos tart ügyeletet az intézetben, és a štúrovói (Párkány) poliklinika szükség szerint mentőautót bocsát a rendelkezésünkre.

A ránk bízott személyek élet- színvonalában is jelentős fejlődés látható. Míg 1962-ben az itt lakók átlagnyugdíja 220 korona volt, jelenleg ez 620 korona. 1962-ben az összkiadásunk 1 millió 400 ezer korona volt,

az 1973-as évre tervezett kiadás már 2 millió 506 ezer korona. Bevételeink azonban ezt az ösz. szeget nem fedezik. Az államtól évente átlagban egymillió korona támogatást kapunk.

A nyugdíjemelések után arra gondoltunk, hogy sokan nem tartanak majd igényt otthonunkra, reménykedve, hogy a magasabb nyugdíjjal a gyermekek otthon tartják az idős szülőket. Sajnos, nem így történt. Sok esetben, ha a szülő a gyermeke részére nem jelent 'különösebb hasznot, ide küldik. Természetesen, vannak kivételek, ahol otthon a magatehetetlen idős szülőt is szeretettel ápolják. Viszont találkozunk olyan gyermekekkel is, akik még látogatásukkal sem szereznek örömet öreg szüleiknek. Az lenne ideális, ha csak a hozzátartozó nélküli öregek lennének rászorulva otthonunkra.

1958 tói napjainkig 1112 embernek nyújtott otthont az intézet.

— Akadnak problémák is. ilyen a szobatárs megválasztása. Otthonunkban nemzetiségi tekintet nélkül helyet kapnak az arra rászorulók. S itt elsősorban a nyelvi problémákat kellett megoldani. Azt hiszem, sikerült is. Az egyik társalgóban a televíziókészülék szlovák, a másikban magyar nyelvű vételre van állítva. Szórakozóhelyiségünk van bőven, s így mindenki olyan nyelvű csoporthoz kapcsolódik, amelyiket megérti. Alkalmazottaink is mindig azt a nyelvet használják, amelyen a lakó ért.

Az otthon lakóinak önkormányzatuk van, melynek keretiratislavában a Városi Képtár kiállítási termében Ján Zelibský nemzeti művész müveiből kiállítást nyitottak mey. A kiállítás megnyitásán részt vett Juzef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tugju, uz SZLKP KB első titkára, és Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára. (Felvétel: M. Borodáčová — ČSTK)

tében kulturális, étkeztetési és gazdasági bizottság működik. Legtöbb munkája az étkeztetési bizottságnak van, mert rendszeresen ez állítja össze a heti étlapot. A kulturális bizottság tevékenysége is jelentős. A múlt évben például segítségével rendeztük meg a farsangi mulatságot. A nemzetközi nőnap alkalmából pedig a budapesti operettszínház tagjainak fellépését szervezték meg otthonukban. Rendeztek egy hazai és egy külföldi kirándulást, 'többször meglátogattak bennünket különböző iskolák pionírjai és tömegszervezetek tagjai, akik műsorral vagy ajándékokkal kedveskedtek az ittlakóknak.

Nehéz körülmények között végezzük munkánkat. Az alkalmazottak többsége öt évnél régebben dolgozik itt, kilencen pedig már tíz évnél is régebben. Én 12 éve állok az intézet élén, de munkatársaim közül néhányan tizennégy éve dolgoznak itt.

Munkatársaimból nem hiányzik az emberszeretet, az önfeláldozó odaadás. Akadnak olyanok is, akik csak dolgozni jön nek ide, akik az otthont egy szerűen csak munkahelynek te kiütik. Ezeknek kénytelenek vagyunk megköszönni az addig végzett munkát és megmondjuk nekik, hogy keressenek más munkahelyet.

A tíz évnél régebben itt dolgozó munkatársaink: Sipka

Borbála, Kormos Mária, Ziman Margit, Kabarc Erzsébet, Juhász Teréz, Kovács Árpád és a két Fekete Ilona. Az otthon vezetősége egy-egy karórával jutalmazta őket az évforduló alkalmából.

Egy másik kedves kis ünnepségnek is tanúi voltak a vendégek, és az otthon lakói.

Két reszketeg kezű, feketébe öltözött házaspár ült az anyakönyvvezető elé, hogy 60 év után újból hűséget esküdjenek egymásnak.

Gyémántlakodalom volt. Ked vés és megható esemény, s mégis nehéz róla írni. Nehéz, de ez a valóság: Csulik József és felesége hatvanévi házasság után itt maradtak egyedül. Nem kérdeztem tőlük, miért. Ünneprontó lettem volna.

A jubileumi ünnepség befejeződött, és megkezdődött a farsangi karnevál. Ahogy végignéztem az arcokon, úgy éreztem, az otthon lakói valóban otthon érzik magukat.

KREMMER í, ASZ 1.0

A bratislavai Komenský Egyetem magfizikai tanszékének dolgozói dr. Szergej Uszacsev tanszékvezető vezetésével a szerves anyagok kivizsgálására új berendezést készítettek és fejlesztettek ki. A vizsgálat megállapítására a C—14-es radioaktív izotóp módszert használják. Az új módszert a geológiában, a hidrológiában és az archeológiában is használják. Képünkön a kísérlet előtt ellenőrzik az állatcsont-mintákat dr. Szergej Uszacsev, a magfizikai tanszék vezetője (balra) és dr. Pavol Povinec asszisztens, akiknek legnagyobb érdemük van az új berendezés fejlesztésében.

(Felvétel: I. Dubovský — ČSTKf

szánják el magukat. Különböző vegyszerekből robbanóanyagot állítanak elő, ami törvényellenes cselekedetnek számít, s nemegyszer tragikusan végződik. Tavaly ilyen esetek következtében 4 ember életét vesztette, 27-en — főleg gyerekek — komoly sebeket szenvedtek, s egyesek életük végéig magukon viselik meggondolatlanságuk nyomait.

Az idén is már több figyel raeztető esetet jegyeztünk fel. František J. 39 éves rušňovcei lakos vegyszerből robbanóanyar got készített. Két fia is ott lábat- lankodott apjuk mellett, s árgus szemekkel nézte minden mozdu? latát. A vegyszer felrobbant és mindhármukat megsebesítette. Á legkisebb gyerek belehalt sérüléseibe. Handlován egy 17 éves fiú életét oltotta ki egy eddig ismeretlen robbanóanyag.

Az esetek sokasága óvatossága ra int. Fel kell hívni a gyerekek figyelmét, hogy a talált lőszert, robbanóanyagot jelenteni kell a rendőrségnek. Ennek kapcsán azt is szükséges leszögezni, hogy az üzemekben és a köbáv nyákban az eddiginél jobban tökéletesíteni kell az ellenőr*- zést és a nyilvántartást. Mind^ azokat, akik odahaza tartanak vagy készítenek robbanóanyagé*- kát, szigorúan meg kell büntetni.

Csak így vehetjük elejét an* nak, hogy ne pusztuljon el any- nyi ember, kevesebb legyen a sebesülés okozta tragédia.

(némethf

Vegyük elejét a tragédiáknak

Kés, villa, olló — gyerek kezébe nem való. Ezt tar íja a közmondás is. Annál inkább nem való a gyerek kezébe puska, talált, vagy önállóan készített robbanóanyag. A statisztika szerint csupán a második világháborúból visszamaradt lőszer tavaly Szlovákiában 6 ember életét oltotta ki, húszán pedig súlyosan megsebesültek.

A múlt nyáron a gbelcei Jozef M. szét akarta fűrészelni a talált repeszgránátot, amely felrobbant és súlyosan megsebesítette. Három 11 éves zselízi gyerek a homokban, amelyben játszott, ismeretlen lőszert talált. Egy ideig nézegették, majd amikor eldobták, felrobbant. Mindhárman megsebesültek. Az egyik leopoldovi fiú egy gyutacsot ütögetett, amely felrobbant, s utána a gyerek két hónapig kórházban feküdt. Tragédia, hogy bár szülei látták, mit művel a fiúk, nem figyelmeztették a veszélyre.

Nemcsak a gyerekek, de az utóbbi időben a felnőttek is m eggondol a 11 un csel ek ed etekre

TETTEKKEL BIZONYÍTUNK

Beszélgetés MELICHER JÓZSEF elvtárssal, a Rokkantak Szövetsége Központi Bizottságának elnökével

A figyelmes újságolvasó bizonyára már észrevette, hogy az utóbbi években a dolgozók szociális problémáival kapcsolatosan egyre inkább több újságcikk, riport, beszámoló, tudósítás foglalkozik a Rokkantak Szövetségének levékenysé gével. Járadék- és nyugdíj- problémákon, érdekvédelmi és jogi kérdéseken túlmenően egyre nagyobb társadalmi és politikai szerepe van a szövetségnek. Vitathatatlan munkasikerek jelzik, bogy a nyugdíjas rokkan tak, a munkában, baleset kö vetkezl ében megrokkant nyugdíjasok tevőleges része sei falvainkban és városa inkban a politikai éleinek, a „Z“ akciónak, a mezőgazdasági csúcsniunkák idején, a szabadságolások alkalmával még az iparban is. a terme lorminkának. Különféle kilu bök, népművelési akciók keretében periig a kulturális élei nagyon tevékeny része sei. Nem az élet peremén áilnak, hanem ott, ahol alakul, változik, és újul az élet.

Változás, minőségbeli változás mutatkozik, ha mérlegeljük a rokkantak tizenöt, húsz évvel ezelőtti, vagy még régebbi életének tartalmát, jelentőségét, és a mérleg második serpenyőjébe a rokkantak mai életét képzeljük. A változások különösen az utóbbi években szembetfínőek, s szeretnénk ismerni, tudni okát, figyelni alakulását. Érdekli ez a problémakör olvasóinkat, a rokkantakat is. Néhány kérdés alapján tehát tájékoztatást kértünk.

• Elnök elvtárs, mivel magyarázhatók a munkasikerek?

— Elsősorban azzal, hogy szocialista államunk a termelt javak sokkal igazságosabb elosztását valósítja meg, mint bármely más típusú állam. Közvetlen és közvetett formában többet ad. Tanulmányoztuk például a jelenlegi finnországi viszonyokat. Mun karéh abil nációban csak a mérnökök, technikusok részesülnek. Nálunk mindenki. Másodsorban azzal magyarázzuk, hogy a rokkantak szervezetileg egységes politikai, érdekvédelmi szervezetet létesítettek. Szövetségünk pontos neve: Egyesített Rokkantszerve, zetek Szövetsége. Köztársaságunk szövetségi rendezése alapján szerveztük meg a szövetségi központi bizottságot, két nemzeti, cseh és szlovák szövetségre építve. A nemzeti szövetségek lényegében négy-négy önálló szervezetből állnak, mert a testi sérültek, s belső betegségekben szenvedők, a vakok, a süketek, illetve a süketnémák 4>a]ál szervezetükkel kapcsolódnak a szövetség tevékenységébe. Ez a szervezeti felépítés jól bevált. Mindenki a maga módján, de egységes cél érdekében tevékenykedik.

• Hogyan valósítják meg a célokat?

— Szövetségünk a Nemzeti Front tagja. Minden szinten jelen vagyunk. A községekben éppúgy, mint amikor a kormány tárgyal szociális problémákat. Jelenlétünket persze nemcsak úgy fejezzük ki, hogy megjelenünk a gyűléseken, hanem úgy, hogy minden politikai munkából részt vállalunk. Teltekkel bizonyítunk. Jellemző például, hogy a szociális intézkedések tervezésénél, megvalósításánál is jelen vagyunk. Ha kell, még gazdasági feladatokat is vállalunk.

• Milyen gazdasági lel ad a lókat vállalnak?

Népgazdaságunk megsegítése érdekében a gyógynövények termelésétől és gyűjtésétől kezdve a megváltozott munka- képességű dolgozók átképzéséig, munkába állításáig különféle, gyakran nagyon is speciális, egyedi feladatokat. Többek között például saját üzemeket, úgynevezett célüzemeket (účelové zariadenie) is létesítünk. Szlovákiában Banská Bystricán működik ezeknek az üzemeknek az igazgatósága. Szüntelenül bővítjük ezeket a$ üzemeket, mert ezek szakosított munkahelyek a rokkantak számára.

• Melyek legközelebbi célkitűzéseik?

— Gj lendülettel tovább. Egyre tovább. Ez persze általánosan érvényes, de március 1-én szövetségi központi bizottságunk Prágában plénumülést tart, pontosan meghatározza

majd azt is, hogy hogyan tovább. Főleg két kérdéssel foglalkozunk majd ezen a plénum- ülésen. Egyik: első kongresz- szúsunkra egy év múlva kerül sor, tehát fel kell készülnünk, pontosan meg kell határoznunk a tennivalókat. A másik: az

ideológiai munkaformák megválasztása. Egyébként szövetségünk szlovákiai központi bizottsága március 22 én ugyancsak plénumülés keretében foglalkozik majd ezekkel a problémákkal.

• Közvetlen lunnájiú segítségre! is beszéltünk...

— Az előbb felsoroltak általános, egységes, politikai feladatok, melyek közvetett tormában biztosítják a rokkantak megsegítését. De közvetlen formában is segítséget biztosítunk a rokkantaknak. Egyéni szükségletüknek megfelelően. Erre néhány példát idézhetünk a sok közül. Egyik: amikor még nem volt szabad autóvásárlás, kormányunk közvetítésünkkel 650 autóra adott vásárlási utalványt a rászoruló rokkantaknak. Másik: minden hallásszervi megbetegedésben levő rokkantnak hallókészüléket adtunk. Ugyancsak kiragadott példái * vakoknak, no&y tanulhassanak, művelődhessenek, tel* jesen ingyenesen, vagy juta*1 nyos, 30 százalékos áron mag» netofont, speciális írógépet ad* tunk. Az ilyen példákat tovább lehetne sorolni.

• Mit várnak a közvéle» menytől?

— Nagyon jó a kapcsolatunk a közvéleményt tájékozlak# szervekkel, a televízióval, a rát dióval, a sajtóval. Például a televízió nem mulaszt el egyet* len plénumülést sem. Azonnal tájékoztatja minden tervünkről, tettünkről a közvéleményt. Mi magunk is törődünk ezzel. Tagjainkat szüntelenül arra bu?r dftjuk, hogy munkasikereikkel,, pr obiém á ik kai, kéréseik k el,

megjegyzéseikkel bátran lépje» nek a közvélemény nyilvános»- sága elé a rádión, a sajtón 'két- resztül. A közvéleménytől azt várjuk, hogy kicsit figyelje^, oda: vegye észre, mi tettekkel bizonyítunk.

Nem véletlen tehát, hogy a« utóbbi években oly szembetűnően megváltozott a rokkantak élete. Államunk a nyugdíjak fokozatos rendezésével, közvetett ós közvetlen juttatásokkal sokat tett annak érdekében, hogy rendezett anyagi körülmények között élhessenek. A legfontosabb azonban talán az volt, hogy a Rokkantak Szövetsége munkája nyomán önmagukat nevelik, formálják. Tanulnak, dolgoznak odaállnak a többiek mellé. Oda, ahol alakul, változik és újul az élet.

Nagyon szép bizonyítás.

1973. Mi 2.

4