Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-11 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
Bratislava, 1973. február 11. • VI. évfolyam, 6. szám • Ara 1 korona BIZALOM és BIZTONSÁG Az egységes földművesszövetkezetek évzáró közgyűlései fontos állomásai a mezőgazdasági termelők mindennapi dolgos életének. A szövetkezeti tagok a kevesebb munkával járó téli időszakban gyakran felidézik az elmúlt gazdasági év jelentősebb eseményeit, és különösen érdekes ezeket egy mindent egybefoglaló beszámolóban meghallgatni, közösen felmérni az egyes munkaszakaszokon és az egész szövetkezet gazdálkodásában elért eredményeket. Az évzáró közgyűléseken részt vevő idősebb alapító tagok az elmúlt esztendő eseményei mellett a szövetkezetek építésének több mint két évtizedes időszakára, az első küzdelmes évek kitartó munkájára, s a munkaegységek lassan, de biztosan növekvő értékére is visszaemlékeznek. A becsületesen végzett munka mellett sokat jelentett akkor az időjárás alakulása is, hiszen amilyen nagy volt a tő termények hektárhozama, olyan vastag volt az évzáró tag gyűléseken kiosztott boríték. Ettől függött a családi költségvetés és az egyéni tervek megvalósítása. Nos, az ilyen várakozás ma már nem jellemzi az évzáró taggyűlések hangulatát. Bár az idén is lett volna aggodalomra ok, hiszen a gabonatermesztésben bekövetkezett veszteségek sok helyen egy régebbi kisebb terméssel is felértek, de amit nem adtak meg a kalászosok, azt behozták a kapások és a takarmányfélék, de főleg az állattenyésztés. Ahol pedig a megnövekedett termelési költségek kiegyenlítéséhez ez sem volt elég. ott a tartalékalap jelenthetett biztos pénzügyi forrást, s így a jutalmazás tervezett színvonala nem foroghatott veszélyben. Szövetkezeteink termelési és gazdasági színvonala azonban még mindig eléggé eltérő, és az egyes szövetkezetekben tapasztalt példákat nem lehet általánosítani. Az azonban eléggé általános jelenség, hogy a tagok ma már nem úgy várják az elszámolást, mint régebben, amikor a szövetkezet az év folyamán a terv szerint kijáró jutalomnak csupán egy részét előlegezte, s a többi csak az év végén, a gazdálkodás eredményeinek összegezése után kerülhetett kiosztásra. A szövetkezetek többsége ma már éppoly biztos és teljes értékű keresetet biztosít a tagoknak egész évben, mint bármely más ipari vállalat. Valami azonban most is fejtörést okoz a szövetkezetek gazdasági életéért felelős vezetőknek, éspedig a termelési költségek rendszeres és indokolt növekedése, ami azonban nincs megfelelő arányban a jövedelmezőség növekedésével. Ez a körülmény az évzáró taggyűlések jelentőségében, szerepében és hangulatában is megmutatkozik, mert az év végi részesedés nagysága most sem mellékes, és a tagság egyre nagyobb érdeklődést tanúsít olyan kérdések iránt, amelyekkel eddig talán csak a szűkebb körű vezetőség foglalkozott. Elsősorban a tapasztalatok hasznosításáról és a közös gazdaság további fejlesztési kérdéseiről van szó. Húsz év alatt a szövetkezeti tagok gondolkozása olyan irányban is sokat változott, hogy a közös gondokat jobban magukénak tekintsék, azonosuljanak a mindennapi problémákkal, s a felelősséget is megosszák a vezetőkkel. Ezek a bizalom értékes jelenségei, amelyeket észre kell venni, és építeni kell rájuk. A mezőgazdasági termelés hatékonyságát mór nem lehet csupán anyagi befektetésekkel, további beruházásokkal növelni, mert az utóbbi évek zárszámadásai, és főleg az idei, egyaránt azt bizonyítják, hogy a rohamosan növekvő anyagi költségek megtérülési aránya egyre rosz- szabbodik. így szükségszerűen előtérbe kerül az ember, a termelés legfontosabb tényezője, mert elsősorban tőle függ a jelentős anyagi termelési költségek megtérülése. Helyesen járnak el ott, ahol az elmúlt év gazdasági eredményeinek értékelése és a tapasztalatok leszűrése után külön évnyitó taggyűléseken vitatják meg az idei termelési feladatokat, s egyúttal megbeszélik azokat a társadalmi jellegű szervezési kérdéseket is, amelyek lehetővé teszik a közösség minden egyes tagjának lehető legaktívabb hozzájárulását. Kiváló lehetőségeket nyújtanak ehhez a szocialista munkabrigádok és a versenyző munkakollektívák, valamint az újító mozgolom, amely az állandóan átalakuló és szünet nélkül fejlődő mezőgazdasági termelésben korlátlanul érvényesülhet. Fel kell tehát karolni a szövetkezeti tagok kezdeményezését, méltányolni kell észrevételeiket és javaslataikat, s az anyagi termelési költségek hatékonysága is kedvezőbben fog alakulni. Ahol a szövetkezeti demokrácia elveit helyesen alkalmazzák, s a gazdasági mérleg jövő évi biztonságát a tagság bizalmára építik, ott a vezetőség az időjárás alakulásától függetlenül, nyugodtan tekinthet a legközelebbi évzáró taggyűlés elé. A CSTK ÉS KÄDEK GÁBOR FELVETELEI SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA
