Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-10 / 35. szám, szombat
Összetartó törzsgárda Meghallották a főváros hívó szavát A Doprastav dolgozói Prágában A fővárosunk fejlesztését szolgáló beruházások a gépek és az építőanyagok biztosításán kívül a munkaerőhiány megoldását is szükségessé tették. Ehhez az egész ország hozzájárul, s az egyes kerületek megértésének és összefogásának eredményeként ma már örömmel jelenthetjük, hogy Prága az ötéves terv végéig több mint ötezer vidéki dolgozó — elsősorban fiatalok — segítségével fejlődhet tovább. Nehéz feladatok előtt állnak, ezt a tešnovi pályaudvar környéke is bizonyítja. Itt a régi épületek lerombolása s a romok eltakarítása után vasbeton oszlopokon nyugvó, mintegy 1200 m hossgú közúti felüljárót építenek, amely a fő- pályaudvar és a tešnovi pályaudvartól néhány lépésnyire eső Moldva-híd között teremti meg a kapcsolatot. — Leírni is nehéz ezt a tervet, hát még megvalósítani is. Valamennyien a bratislavai Doprastav vállalat žilinai üzemének a dolgozói. A 29 éves Hornyák Józsi egy kotrógépről ugrik le és magyarul szólal meg. Stúrovói (Párkány) származású, feleségét hatéves kislányával és újszülött kisfiával Ružomberokban hagyta. Most ott él a család, ott látogatja meg őket tíznaponként. Megszokta ezt a fárasztó vándoréletet. Ha nem így lenne, nem járna már 13 esztendeje építke zésről építkezésre, hogy kotrógépével elvégezze a csatornázáshoz, a vízvezetékek lerakásához szükséges földmunkákat. EZT A MESTERSÉGET NEM LEHET MEGÜNNI csak szeretni — neveti el magát kérdésemre. Mint mondja, az építkezésnél új emberekkel köthet barátságot, új vidékeket ismer meg. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy egy ideig Prágában élhet, hiszen ide most először vetette el a sors. Az esti órákban pihenés helyett a legszívesebben az Öváros szűk utcáiban barangol. Kihasználja az időt, mert kötelességei rövidesen hazaszólítják. Horváth József mindig zokszó nélkül teljesíti kötelességét, mert tudja, hogy a minősített szakmunkásokban milyen nagy a hiány az egész országban. Mindenütt szükség van az ilyen lelkiismeretes emberekre. Hát még, ha olyan gépészről van szó, aki négytagú brigádjával együtt már 1963-ban a žilinai üzem legjobb dolgozói közé tartozott. A legjobb gépésznek kijáró vállalati kitüntetésre sem kellett sokáig várnia, és ma már ružomberoki kis lakása falait több berámázott oklevél is díszíti. Erről azonban nem szívesen beszél a fiatalember, mert — szégyenlősen lehajtja a fejét úgy mondja, — nem kenyere a dicsekvés. Bosszús tekintete az időközben hozzánk csatlako- zott Anton Sedmákot illeti, aki engedélye nélkül kikottyantotta barátja „magánügyét“. A TÍZNAPOS MUNKAIDŐT NÉGYNAPOS PIHENÉS KÖVETI A. Sedmák elmondja, hogy a DOPRASTAV dolgozóinak többsége megbecsüli a munkaadója nyújtotta előnyöket. Maradéktalanul kihasználják a tíznapos munkaidőt — szombatonként és vasárnaponként is dolgoznak, ha haza utaznak, az éjszakákat a vonatban töltik, hogy azután a négy szabadnapot a család körében élvezhessék. Ki-ki a maga módján. Pihennek, vagy dolgoznak, mert mindig akad a háztartásban tennivaló. Hol a tv-készülék romlik el, hol pedig a vízvezeték, esetleg egy-egy bútordarab vár a gazda hozzáértő kezére — fűzi tovább a szót Hornyák Józsi. A. Sedmák elmondja, hogy náluk a fegyelmezetlenség drága mulatság. Aki megszegi az előírásokat, attól könyörtelenül megvonják a prémiumokat és a becsületesen dolgozókat megillető többi előnyt is. — Az ilyen embernek még a törvényes szabadsága is veszélyben forog. — mondja. Egyetlen indokolatlanul elmulasztott nap ezer koronás kárral is járhat. Érthető tehát, hogy akinek esze van, az alaposan meggondolja, kifizetődő időtöltés-e a „lógás“ vagy sem. A. Sedmák hat hónapja munkásként dolgozik a prágai épít kezésen, pedig neki is van szakmája. Kilenc évig volt a Slovnaft gépésze. Azt hitte, sohasem kell megválnia szeretett kompresszoraitól. A sors azonban nem így akarta ... — Az asszony betegeskedni kezdett, megoperálták, nem járhat munkába — vallja. Persze, hogy hiányzik a keresete, hiszen a háztartási kiadások megmaradtak, a gyerekek nőnek. A kislánya ugyan csak kétéves, de a fiú már 13 lesz, nem szokták meg a lemondást. —Azt akarjuk, hogy továbbra is mindenük meglegyen. Ezért változtattam munkahelyet és szakmát. Nem bántam meg. A DOPRASTAV megbecsüli azt, aki lelkiismeretesen dolgozik, és ami a fő: jól fizet. Azt is tekintetbe veszi, hogy családunktól távol élünk. Idővel talán valamilyen gépet is rám bíznak. — mondja reménykedve —, akkor aztán minden vágyam teljesül. VESSZŐPARIPÁJA A KULTŰRA Ezért bújja szabad idejében a múzeumokat, ezért tekinti meg a legtöbb kiállítást többször is. A Szovjetunió 50. éve című expozíció — saját bevallása szerint — felejthetetlen benyomásokat hagyott benne. Nem, dehogyis unatkozik Prágában, erre a hosszú téli esték ellenére sem futja idejéből. Gyakran jár színházba is. — Az is előfordul, hogy nem kívánkozom el ideiglenes munkásszállásunkról, mely ugyan nem a legkényelmesebb — 5- 6-an is lakunk egy-egy kisebb helyiségben — magyarázza —, de ez már nem tart sokáig. Valahogy majd csak kibírjuk azt a néhány hónapot, míg elkészülünk a korszerű, új szállásunkkal. Azután valóban könnyebb lesz az életük a dolgozóknak. — Klubhelyiségünk is lesz az épületben, bár erről ma sem kell lemondanunk, ugye Józsi, kacsint a barátjára, akivel szívesen töltik ott az estéket. Sakkoznak, biliárdoznak, vagy pingpongoznak. Egyesek a zongorát nyaggatják azok nagy bosszúságára, akik a tv műsorát élveznék, vagy elmerülnéd nek olvasmányaikba, ha csend volna. Mert a Vörös Sarokhoz jól felszerelt politikai szépirodalmi művekben bővelkedő könyvtár is tartozik, hogy mindenki otthonosan érezze magát, és ízlésének megfelelően művelődjön, tanuljon, vagy szórakozzon. A DOPRASTAV dolgozói tehát elégedettek Prágában. Jól érzik magukat itt és szívesen vesznek részt az építkezési munkákban is. így bizonyítják be, hogy az ország fővárosát a magukénak tekintik. Meghallották hívó szavát és büszkék megbízatásukra. Ezért dolgoznak oly nagy kedvvel, felelősségük teljes tudatában, legjobb képességeiket nyújtva. KARDOS MÁRTA A fiľakovói (Fülek) Mier-bú- torgyár dolgozói az elmúlt év folyamán 800 000 korona értékkel túlteljesítették tervfeladataikat. Ilyen eredményre már többször volt példa az üzem fennállása óta. Az 1973-as év első napjaiban lezajlott ünnepi gyűlésen az üzem vezetősége méltatta a dolgozók pozitív hozzáállását és kezdeményező készségét. A szocialista munkabrigádokban uralkodó jó munkaszellem meghozta a gyümölcsét, amit az egyes munkacsoportokban elért jó eredmények is bizonyítanak. A termelési terv ebben az évben 9 százalékkal nagyobb feladatokat tartalmaz, mint tavaly, de az üzem vezetősége bízik benne, hogy a dolgozók kezdeményezése és a szocialista versenymozgalom segítségével az 1973-as évet is jó ered ményekkel zárhatják. Az üzemi szervek nagy gondot fordítanak a dolgozók ideológiai-politikai nevelésére. Bevezették a politikai tízperceket, ahol az időszerű gazdasági és politikai események megvitatása után beszámolnak a tervteljesítés menetéről, javaslatokat tesznek a munkafolyamat megjavítására, amelyek elfogadásá ról közösen döntenek. A kötelezettségvállalások teljesítését havonta értékelik és a politikai tízperceken ezekről is be számolnak. Az egyes termelési szakaszok dolgozói idei szocialista kötelezettségvállalásaikkal elsősorban a munkaterv egyenletes teljesítését támogatják. A festőműhely dolgozói ezenkívül a selejt csökkentésével 200 000 korona megtakarítást szeretnének elérni. így a „Rossz alkatrészt ne továbbítsd!“ jelszó jegyében indult mozgalomban a festékanyagokon 80 000 koronát, a csiszolópapír használatával 70 000 koronát, a villanyáram és egyéb szükséges anyagok használatával pedig további 50 ezer korona megtakarításával számolnak. A műhely és környéke rendben tartására összesen 512 brigádóra ledolgozását vállalták. Az összefogás egyik szép példája az a vállalás, amelyben a csoport felajánlotta, hogy bármelyik brigádtag megbetegedése esetén a többiek rendkívüli műszakokkal is biztosítják a munkaterv ütemes teljesítését. Ugyanakkor a műhelyben előforduló esetleges műszaki hibák kijavítására is rendkívüli műszakokat vállalnak. Ilyen és ehhez hasonló kötelezettségvállalásokat tettek az üzem többi műhelyének dolgozói is. A fiileki bútorgyárban a régi dolgozók soraiból kialakult az üzem törzsgárdája. A közvetlen munkatársaktól való megválás még akkor is nehezükre esik, ha azok történetesen csak egyik műhelyből a másikba kerülnek. Különösen nehéz az elválás, ha a nyugdíjkorhatár elérésével egyesek végleg elhagyják az üzemet. így volt ez az elmúlt év decemberében is, amikor a festőműhelyből két dolgozó vonult nyugdíjba. A 65 éves Delková Júlia 25 éven át dolgozott az üzemben. Ez az idős asszony szorgalmával és jó munkájával nagyon sok fiatalnak szolgált példaképül. A munkában nem ismerte a fáradságot, s ha kellett, még szabad napjait is feláldozta. A másik nyugdíjbavonulóről, Jenková Margitról szintén el lehet mondani, hogy a szorgalom mintaképe. Az alapfokú iskola befejezése óta állandóan munka- viszonyban volt. A munkában nem válogatott, ott dolgozott, ahol szükség volt rá. Utolsó munkanapjukon a műhelyvezető értékelte kitartásukat és szorgalmukat, s a műhely nevében értékes ajándékokat adott át nekik. PÓCZOS ANTAL Dr. Viliam Thurzo, orvosprofesz szar, a Munka ér dem rend viselője 1946 óta a Bratislavai Onkológiai Kutatóintézet igazgatója. Thurzo professzor rakta le alapjait az onkológiai intézetnek. Felvételünkön dr. Viliam Thurzo és Mária Markova laboránsnő laboratóriumi vizsgála tokát végez. (Felv.: M. Borodáčová — ČSTK) rés, valamint a járás pártdol- gozóival, a nemzeti bizottságok dolgozóival megtartott beszélgetések teljes mértékben megerősítik a nemzetiségek kulturális fejlődése irányítása mai módszerének előnyét. Ezt bizonyítják az SZSZK Kulturálisügyi Minisztériuma, a CSEMADOK és az UDKSZ közti kapcsolatok, amelyek nagyon korrektek, tárgyilagosak, elvhűek, mivel a demokratikus centralizmus elvén, az állami szervek és az általuk irányított szervezetek közti szocialista kapcsolatokon alapulnak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincsenek már problémák. Ezek azonban munka- jellegfiek, amelyeket fokozatosan megoldanak annak érdekében, hogy a nemzetiségek kultúrája a legoptimálisabban fejlődjék. Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy az utóbbi Időben, különösen a 60-as évek második felében sok megoldatlan probléma gyűlt össze. Ide tartozik a járási és központi szervek kádernevelésének problémája, az újságírók nevelése, az anyagi biztosítás, a szervezeti formák kérdése stb. Természetes, hogy rövid idő alatt nem oldhatjuk meg az összes problémát. Kialakultak azonban a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy fokozatosan megoldjuk a szervezetek súlyos és kevésbé súlyos problémáit. Ahhoz azonban, hogy a problémákat pozitívan, jó eredménnyel oldjuk meg, a megoldásukat gondosan elő kell készítenünk. Nem oldhatjuk meg egyik napról a másikra az olyan problémákat, melyeknek megoldása hosszabb előkészületeket igényel. A Kulturálisügyi Miinisztérium vezetősége, valamint az SZSZK Kulturálisügyi Minisztériumának dolgozói, akik közvetlen kapcsolatban állnak a CSEMADOK és az UDKSZ szerveivel, nagyon becsületesen dolgoznak a szervezetek mindennapi életében felmerülő problémák kedvező megoldásán. Ennek ellenére nyíltan meg kell mondanunk, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenységének több szakaszán még sokat kell tenni azért, hogy a szervezetek egész tevékenysége olyan színvonalon álljon, amely biztosítani tudja a magyar és az ukrán dolgozók kulturális szükségleteinek teljesítését. A munka minősége az emberektől, politikai felkészültségüktől, szaktudásuktól, képességeiktől függ. Mindkét szövetségben azonban több munkaforma és mód már elavult, hosszú időn keresztül nem újították fel őket. A kádereket nem iskoláztatták, és ezért nem tudják megoldani azokat a feladatokat, amelyek konrétan az ő hatáskörükbe tartoznak. Ezért tervszerűbben és céltudatosabban kell dolgoznunk, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségek kulturális-nevelő munkája magasabb színvonalon fejlődjék és a szövetségek szorosabban együttműködjenek a nemzeti bizottságokkal. Csak így oldhatjuk meg sikeresen a párt által kitűzött feladatokat, csak így teljesíthetjük a CSKP XIV. kongresz- szusának határozatait, valamint azokat a feladatokat, amelyek a nemzetiségi kulturális szervezetek számára a CSKP és az SZLKP ideológiai plénumának határozataiból következnek. A CSEMADOK és az UDKSZ tevékenységének, mai fejlődésének és távlatainak alapja szocialista hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek szilárd ideológiai egysége. E tevékenység, valamint a nemzetiségileg vegyes területeken kifejtett kulturális- népnevelő munka jelentős sikereinek szilárd alapját a pártszervek átgondolt intézkedései alkotják, elsősorban is a CSKP XIV. kongresszusának határozata, amely kitűzte a szocialista társadalomi építésének távlati programját. E program sikeres megvalósítása Csehszlovákia valamennyi dolgozójának érdeke nemzetiségi különbség nélkül. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetiségi kisebbségek kultúrájának, valamint kulturális-népnevelő munkájának fejlődése a nemzeti bizottságok intézményeinek bázisán, valamint a nemzetiségi kulturális szövetségek szerveinek és szervezeteinek tevékenysége, az össztársadalmi érdekek alapján valósul meg. Ezek az érdekek magukba foglalják a nemzetiségek szükségleteit, valamint az egész társadalom szükségleteit és összhangban állnak a CSKP kulturális politikájával. Az ukrán és a magyar dolgozóknak a kultúra fejlesztése, valamint a kulturális-nevelő munka területén elért sikerei annak eredménye, hogy pártunk a nemzetiségi kérdés megoldásában következetesen a lenini elvek alapján jár el, az általános és konkrét kérdéseket mindig osztályszempontból, szocialista társadalmunk érdekeinek megfelelően oldja meg. A nemzetiségi kérdés megoldásában, valamint a nemzetiségek kultúrájának fejlesztésében követendő példa számunkra a Szovjetunió lenini nemzetiségi politikája. A nemzetiségek kulturális fejlesztésében elért sikereinket az tette lehetővé, hogy a CSKP a gyakorlatban érvényesítette a szovjet tapasztalatokat. A nemzetiségek kulturális fejlődése terén elért eredmények azonban nem öncélúak, nem elégedhetünk meg azzal, amit már elértünk, még nagyon sokat kell tennünk azért, hogy megjavítsuk a magyar és ukrán nemzetiségű dolgozóknak, a szocialista hazafi- ság, a szlovák és cseh nemzettel való együvé tartozás szellemében történő nevelését. A CSKP KB és az SZLKP KB ideológiai plénumainak határozatai kiemelték, milyen nagy jelentőségű az ideológiai nevelés és a kulturális-népnevelő munka az emberek tudatának megváltoztatásában, a szocialista kultúra kialakításában. Éppen ezért az UDKSZ és a CSEMADOK az ideológiai plénumok határozataival összhangban a fő figyelmet arra fordítja, hogy szocialista szellemben, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében neveljék az ukrán és a magyar nemzetiségű dolgozókat, magyarázzák és propagálják a magyar és ukrán dolgozók körében a CSKP politikáját. A CSEMADOK és az UDKSZ dolgozóinak minden figyelmüket arra kell összpontosítaniuk, hogy jobb eredményeket érjenek el a magyar és az ukrán dolgozók kulturális színvonalának emelésében, és munkájukban a nemzeti bizottságokkal. valamint a nemzeti bizottságok kulturális intézményeivel és a Matica slovenská dolgozóival folytatott szoros együttműködésre támaszkodjanak. A nemzetiségi kulturális szervezetek sajtószerveik és önkéntes aktívájuk munkáját, valamint a népnevelési intézettel, a Szocialista Akadémiával, a társadalmi szervezeteikkel, elsősorban a Forradalmi Szakszervezettel, a SZISZ-szel, a Szlovák Nőszövetséggel folytatott együttműködésüket e feladatok megoldására irányítják. Ebben a tevékenységükben fel kell használni a múlt valamennyi hagyományát. Offenzív politikai tömegmunkával és kulturális- nevelő tevékenységgel szilárd gátat kell vetni a nacionalista és soviniszta csökevényeknek és kispolgári megnyilvánulásoknak; szeretetre kell nevelni szocialista hazánk, Csehszlovákia iránt. A csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus alapja elsősorban az, hogy szocialista társadalmunk minden egyes tagja tudatosítsa: részt vesz a társadalom gazdagságának kialakításában és olyan értékeket alkot, amelyek gazdagabbá teszik társadalmunkat, és ezáltal megszilárdítja az egész szocialista világot, valamint a nemzetközi haladó mozgalmat. A magyar és az ukrán nemzetiségű dől* gozókat a szocialista hazafiság- ra, a csehszlovák szocialista haza iránti szeretetre kell nevelni, és ebből a munkából elsősorban a CSEMADOK és as UDKSZ dolgozóinak kell kivenni a részüket.
