Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-09 / 34. szám, péntek

Kís Prága — m§f Prág® Néhány évvel ezelőtt, amikor először utaztam Prágába, külö­nös érzés fogott el. Amint meg­érkeztem, a képekről, filmek­ről jól ismert város az eredeti, gyönyörű valóságában állt előt­tem. így minden szebb, mert eredeti, mert valóságos. Azóta többször is jártam hazánk fő­városában. Mindig találtam ben­ne valami újat. A napokban, amint Lučene- cen (Losonc) a Praha feliratú autóbuszban helyet foglaltam, ismét különös várakozás lett nak. Minden harmadik házban van televíziókészülék (22), ez jelenti az egyetlen szórakozást. A község legnagyobb, legérde­kesebb eseménye a fővárossal kötött barátság alapján megren­dezésre kerülő baráti találkozó. — 1970. szeptember 30-án a Prága új főpolgármestere, dr. Zdenek Zuska elvtárs vezette küldöttség látogatott el hoz­zánk, — mondotta Ondrej Ben- ca. — Az egyik Praha—Praha találkozót a televízió is közve­títette. Egy-egy ilyen találkozó 1973. II. 9. A prahai ikultúrház rajtam úrrá. Ez nem is csoda. Ismét először utazom Prágába, ráadásul abba a Prágába, me­lyet még képről sem ismerek. Miközben ezen tűnődöm, mun­kából hazasiető emberekkel te­lik meg az autóbusz. Indulunk. Már alig tízen vagyunk az autóbuszban, amint az egyik szűk völgyön halad felfelé. Lo­sonctól 15 kilométerre lehe­tünk, amikor házak tűnnek fel a hegytetőn s a község nevét jelző tábla — PRAHA. Az autóbusz megáll, utasai kiszállnak, mindenki hazamegy. Egyedül állok egy széles utca közepén. Amint később kiderül, ez az egyetlen egy a faluban. Az utca végén öreg néni álldo­gál. Egy fiatal embertől kér­dem, hol találom a hnb-elnököt. — A szomszéd faluban — mondja —, községünk ugyanis egy éve közigazgatásilag Lu- počhoz tartozik. Majd Ondrej Benca elvtárshoz irányít, aki éveken keresztül a hnb elnöke volt. Jelenleg is választmányi tag. Tőle tudok meg egyet-mást a falu jelenlegi életéről. A múlt­járól egy más alkalommal Ján Koška elvtárs, a LupoC-Praha-i Hnb titkára tájékoztat. Prága község a krónika sze­rint 1443—1451 között keletke­zett, amikor vándorló cseh gaz­dák, iparosok telepedtek le a Rima völgyében. így keletkezett Rimavské Brezovo, Rimavská Baňa, České Brezovo és Praha is. A község 520 méter tenger­szint feletti magasságban a LI- povec magaslat alatt egy hegy­háton terül el. Hetven ház, 192 lakossal, többségük a helyi efsz-ben, néhányan Lučenecen dolgoznak. A község érdekessé­ge, hogy szinte egy udvaron sincs kapu, saját vízvezetékük van, melyet a község épített 1929-ben. Viszonylag kevesen fordulnak meg itt, az út ugyan­is nem vezet tovább. Talán azért is szemlélik meg tetőtől talpig az idegent az ittlakók. Egyszerű házacskák bújnak össze. Köztük kevés az új. Né­melyiket átalakították. A közös udvar sem ritkaság. — A fiatalok nemigen ma­radnak meg itt — mondja Ben­ca elvtárs —, ezért egyre keve­sebb a lakosok száma. Száz év­vel ezelőtt még négyszáz lako­sa volt községünknek. A kis házak közül szembetű­nően emelkedik ki az 1960-ban „Z“-akcióban épült kultúrház. Több helyiség, könyvtár, a hnb irodája, büfé is található itt. Az épület azonban nincs kel­lően kihasználva. Kulturális rendezvény alig van. Nincs, aki vezesse. A múlt évben — kevés gyerek miatt — bezárták az is­kolát. Nincs tanító a faluban, aki fellendítené a kulturális életet. Pedig jó esztrádcsoport- Ja és jó zenekara volt a falu­valóságos ünnepnapot jelent. Szívélyes fogadtatás, baráti be­szélgetés, előadás a kultúrház- ban. Elményszámba ment a Slávia Praha—Slovenská Praha labdarúgó-mérkőzés, valamint Hana Zagorová és Jaromír Ma­jer énekes fellépése is. Ilyen esemény túlszárnyalja a község határát, és a környék lakosai is eljönnek a községbe. 1972 októberében dr. Zuska elvtárs héttagú küldöttség élén részt vett a Lupoč-Praha-i Efsz meg­alakulása 20. évfordulójának al­kalmából megrendezett ünnepé­lyen. A fővárosi küldöttség tag­jai együtt szórakoztak a szövet­kezeti tagokkal. Ez a baráti kapcsolat lehetővé teszi a köz­ség egyszerű embereinek, hogy megismerjék hazánk fővárosát. A kis Praha — nagy Praha barátságot a Lupoč-Praha-i Hnb is támogatja. Már folynak az előkészületek az 1973-as év el­ső felében sorra kerülő találko­zóra. NAGY LÁSZLÓ Hogyan érvényesül a komplex racionalizálás a nemzeti bizottságok munkájában? A közelmúltban az egyik já­rási nemzeti bizottság funkcio­náriusaitól hallottam a követ­kező panaszt: „Sokat beszélnek a komplex szocialista raciona­lizálásról, a tudományos irányí­tásról, mi azonban nem tu­dunk sehogy sem kikerülni a rögtönzések bűvköréből, sem­mivel sem tudunk időhiány mi­att alaposan foglalkozni, a dol­gokról megfontoltan dönteni.“ Az idő valóban kevés és a nem­zeti bizottságok elsődleges fe­ladata a mindennapi kötelessé­gek teljesítése — vagyis ahogy a dolgozóik mondják — egyik akcióból a másik akcióba kez­denek. Ennek ellenére a komp­lex szocialista racionalizálás követelménye teljes mértékben érvényes e szervek munkájára csakúgy, mint az általuk irá­nyított vállalatok tevékenysé­gére. És ha céltudatosabban va­lósítanánk meg, akkor talán több idejük is maradna. A racionalizáció ugyanis olyan folyamat, amely kihasz­nálja a tudományos ismerete­ket a munka hatékonyságának növelésére, a kitűzött célok mi­előbbi elérésére és annak érde­kében, hogy a rendelkezésünk­re álló eszközök közül a le­hető legjobbat válasszuk ki és használjuk ki. Mindez a nem­zeti bizottságok konkrét felté­telei között azt jelenti, hogy meg kell valósítani átfogó mó­don, valamint programszerűen a racionalizálást elsősorban azért, hogy érvényesítsék a nem­zeti bizottságok gazdasági-szer­vező funkcióját az általuk köz­vetlenül irányított ágazatok­ban. Ez viszont azt jelenti, hogy meg kell határoznunk ezekben a vállalatokban és üzemekben a racionalizálás fejlesztésének alapvető irányait és céljait. Mindez természetesen az al- sóbbfokú nemzeti bizottságokra is vonatkoztatva és úgy, hogy a célok összhangban álljanak az egész társadalom céljaival. Ugyanis nem elegendő csupán a vállalat, vagy esetleg a nem­zeti bizottság számára gazdasá­gi előnyöket jelentő tényező­ket szem előtt tartani. Az olyan szolgáltatások, mint a mosoda, tisztító, különféle javí­tóműhelyek nem érik el ugyan a legmagasabb termelékenysé­get, azonban az egész társada­lom szempontjából hasznosak és a végső cél az, hogy ezeket az állampolgárok igényel sze­rint racionálisan fejlesszék. A racionalizálásnak ezen a téren elsősorban arra kellene töre­kednie, hogy keresse a rejtett energiaforrásokat és tartaléko­kat, hogy tökéletesítse a nem­zeti bizottságok irányító mun­kájának módszerét és formáit, növelje gazdasági elemzései színvonalát és: hatékonyságát, népszerűsítse a munkaszervezés leghatékonyabb módszereit, fej­lessze a tanácsadó-mérnöki szolgálatokat stb. Ezen a terü­leten még sok tennivalónk van. A racionalizálás további cél­ja, hogy tökéletesítse a nemze­ti bizottságok irányító és ha­tározathozó munkáját, növelje az ügyintézés gazdaságosságát. Jelenleg már dolgoznak a nem­zeti bizottságok felépítését és hatáskörét szabályzó intézkedé­seken. Azonban ennek ellenére látnunk kell az immár hagyo­mányosnak számító fogyatékos­ságokat, mint amilyen például az, hogy a nemzeti bizottságok tanácsai nagy mennyiségű ha­tározatot fogadnak el, de sok­kal kevesebb energiával töre­kednek ezek megvalósítására. További fogyatékosság, hogy a munkaprogram túlságosan gaz­dag, lenne miről tanácskozni, azonban a szervek vitái eléggé szegényesek. A rögzített elvek ellenére még mindig olyan ha­tározatokat és javaslatokat ter­jesztenek e szervek elé, ame­lyekről a kerületi nemzeti bi­zottságok, vagy a járási nem­zeti bizottságok ügyosztályai felelős dolgozóinak kellene dönteni. Az előterjesztett jelen­tések minőségi hiányait bőbe­szédűséggel igyekeznek pótolni ahelyett, hogy röviden kifeje­zően és közérthetően tárnák fel a problémákat. Igen gyak­ran előfordult, hogy az előter­jesztett jelentést nem tanulmá­nyozták és ennek következtéd­ben a határozat színvonala is alacsony, ami azt jelenti hogy a problematika mélyrehatóbb ismerete nélkül hagynak jóvá bizonyos javaslatokat. Ebből ered a funkcionáriusok „túlter­heltsége“ az improvizáció kényszere az alaposság helyett,. Ezzel kapcsolatban a szocialis­ta racionalizálás megköveteli mindenkitől, hogy változtasson szokásain, magatartás formáján, hogy szigorúbb kritériumok alapján értékeljék az irányító munka színvonalát. Sokkal több figyelmet kell fordítani az ad­minisztratív jellegű döntésekre nehogy azokkal ismét további A TAVA LY! ÉV MÉRLEGE A nyugat-szlovákiai kerület gazdasági fejlődésének 1972-es évi eredményei azt mutatják, hogy az egyes termelőágaza­tokban az évi terveket nemcsak teljesítették, hanem túl is szár­nyalták. E kedvező eredmények elérésénél fontos szerepet ját­szott a termelés ütemének ál­landó fokozása, a kulcsfontos­ságú gazdasági feladatok telje­sítése. Mindez természetesen kihatott a lakosság áruellátott­ságának és életszínvonalának alakulására. Nőtt a lakosság jövedelme, ennek eredménye­ként 1971-hez viszonyítva kb. 1 milliárd koronával nőtt az áruforgalom is. Az ipari üzemek évi tervüket 100,7 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy 160 millió koronával termeltek többet a tervezettnél. Mindenekelőtt a vegyi, az élelmiszer- és a köny- nyűipar járult hozzá legna­gyobb mértékben a tervezett feladatok túlteljesítéséhez. Csak a vegy- és könnyűiparban 71 millió koronával szárnyalták túl az évi tervet. Említésre méltó a Cíferi Nyugat-szlová­kiai Baromfiüzem, amely 38 millió korona értékű baromfi­áruval látta el a belföldi és a külföldi piacot. A terv által megszabott termelésnövekedést egyébként minden iparág túl­szárnyalta. Az 1971-es évi ter­melési szinttel összehasonlítva tavaly a nyugat-szlovákiai üze­mek 1,7 milliárd koronával ter­meltek többet. A hazai piac zavartalan ellá­tása mellett a figyelem a kivi­telre szánt termékek mennyisé­gi és minőségi mutatóinak tel­jesítésére összpontosult. Az eredmény itt sem maradt el, az export értéke 1971-hez vi­szonyítva 9 százalékkal nőtt. A szocialista országokba irányuló kivitel majdnem 15 százalékkal növekedett. Ez a növekedés kézzelfoghatóan azt bizonyítja, hogy az üzemek egyre mélyeb­ben kapcsolódnak a KGST or­szágok gazdasági együttműkö­désébe és a szocialista árucse­re-forgalom fejlesztésébe. Pozi­tív jelenségként könyvelhető el, hogy javult az egyes gyártmá­nyok minősége és stabilizálód­tak a gyártási programok. A mezőgazdasági termelés még a sikeresnek tartott 1971- es év eredményeit is túlhalad­ta, mégpedig 2,2 százalékkal. Az állami felvásárlás 10 száza­lékkal nőtt. A párt XIV. kong­resszusának irányelveit követ­ve nagy része van ebben a si­kerben a termelés hatékonyab­bá tételének, a hektárhozamok növekedésének, a gabonafélék vetésterülete kiszélesítésének, valamint a szarvasmarha-állo­mány számbeli és haszonérték­beli növekedésének. Nyugat- Szlovákia mezőgazdasági üze­mei 196 000 mázsa gabonával, 201 000 mázsa kukoricával, 35 ezer mázsa burgonyával és 123 ezer tonna cukorrépával adtak többet az országnak, mint amennyit az évi terv előírt. A jó takarmányellátás eredménye, hogy 90 000 mázsa vágóállattal, 9,4 millió liter tejjel és majd­nem 16 millió tojással vásárol­tak fel többet az állami szer­vek a tervezettnél. Sikeresnek számít az építő­ipar 103,1 százalékos tervtelje- sítése. A lakásprobléma megol­dása szempontjából fontos ez a túlteljesítés, mely abban nyil­vánul meg, hogy csak a nyu­gat-szlovákiai kerületben — a családi házakat is beleszámít­va — 13 400 lakás épült. Ez körülbelül 1400 lakással t(Vbh, mint amennyivel az évi terv számolt. , Az eddigiekből kitűnik, hogy a termelés minden ágazata fííi* felé ível. A termelésnek ezt a növekedését kétharmad részben a munkatermelékenység növe­kedése eredményezte. A job!>' termelési viszonyok és a dolgo­zók fokozott erőfeszítésének közös eredménye az a szép si­ker, amelyet a termelékenység 5,7 százalékos növekedése »t iparban és 8,8 százalékos növe­kedése az építőiparban jelent. A párt februári plénumának határozataiból kiinduló intézke­dések eredménye egyrészt a túlórák csökkentése, másrészt a munkaidő jobb kihasználása. Jobb eredmények születtek a jövedelem, a bevétel, valamint: a kiadások összes mutatóiban, mint az előző évben. A bevétel gyorsabb ütemben nőtt, mint a kiadás, a tiszta jövedelem vi­szont 60 százalékkal volt na­gyobb, mint 1971-ben. összegezve a tényeke*, 1972-es év sikeres volt, és nagy lépést jelentett a XIV. párt- kongresszus határozatainak tel­jesítésében. Az új évben avrc*«*- ban még számos olyan problé­ma vár orvoslásra, melyek megoldása sok erőfeszítést, ki­tartást és becsületes munkát követel mintftannyiunktől. Blažej Sedliak mérnök, Juraj Oá' nw.i vsrfc szerveknek kelljen foglalkozó­nak. A racionalizálással kapcsolat-, ban kialakult egy olyan téves elképzelés, mintha ahhoz elég lenne az ügyintéző apparátus egyszerű csökkentése. Hangsú­lyozni kell, hogy csak a hasz-, nos csökkentés szolgálja a ra­cionalizálás érdekeit. Ha pél­dául a košicei városkerületi; nemzeti bizottságok lakásügyi osztályain csökkentik a dolgo­zók számát úgy, hogy a többiek nem képesek az ügyeket ha­táridőre elintézni, az ügyfelek­kel tárgyalni, akkor ez a csök­kentés nem minősíthető célsze­rűnek. Ezen a téren érvénye­sülnie kell annak az elvnek miszerint nem jó, ha egy iro-. dai munkaerőt megtakarítunk,, de ennek következtében húsz, ügyféllel több várakozik az iro­da előtt. A szocialista raciona-- lizálás megköveteli a nemzeti bizottságoktól, hogy következe­tesen betartsák a félfogadási napokat és órákat és lehetővé, tegyék az állampolgároknak,, hogy munkaidő után intézhes­sék el ügyeiket, de ugyanakkor- meghatározzák a nyitvatartási időt a kereskedelmi és szolgál­tatási hálózat számára, megha­tározzák a félfogadási időt a szociális és egészségügyi intéz­mények számára éspedig úgy^ ahogy az állampolgároknak a. legjobban megfelel. Végül meg­követeli az adminisztratív mun­ka megfontolt gépesítését és. más egyszerűsítését is. A műsza­ki felszerelés nem éppen olcsó,, ezért mindenekelőtt ott kell al­kalmazni, ahol a leghatéko,«- nyabban használható ki. A ra* cionalizálás szempontjából fik gyeimet kell fordítani a valói­ban célszerűen munkában el* töltött, „és nem íróasztal mel­lett leült“ munkaidőre, a szol* gálati utakra, mivel az ezekkel kapcsolatos kiadások aggasztó­an emelkednek, a távbeszélői technika gazdaságos kihaszná­lására stb. Ez a néhány megjegyzés is; láttatja, hogy a nemzeti bizott­ságok még csak az első lépést: tették meg a komplex raciona­lizálás útján. A feladat ezen a területen is az, hogy a raciona­lizálásról kevesebbet beszélje­nek és egyre többet, egyre hatékonyabban cselekedjenek. JÄM KOMEŠ Világviszonylatban is párat­lan feladatokat oldottak meg a lovošicei Észak-Cseh Vegyimű­vek kutatóintézetének dolgo­zói: új beruházások nélkül a fonógépek húzósebességét per­cenként 40 méterről 50 méter­re növelték. Képünkön Marcela Špringlová a fonógép mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom