Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-08 / 33. szám, csütörtök
Egészségünk érdekében... SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ a košicei egyetemi kórházban Egy esztendő múlva fél évszázada lesz annak, hogy Košicén megnyitotta kapuit Kelet- Szlovákia betegei előtt a jelenlegi „Nagykórház“, melyet 1948- ban a Nemzetgyűlés Egyetemi Kórházzá nyilvánított. Dr. Michal Juščák, a jubiláló egészségügyi intézmény igazgatója az üzemi párt- és szakszervezeti bizottság és más vezető dolgozók közreműködésével sajtótájékoztatón számolt be az újságíróknak a kórházi dolgozók tevékenységéről, a beteggyógyítás eredményeiről és problémáiról. Elöljáróban rá kell mutatni, hogy a kórház — amely tavaly 1466 ággyal s a terv szerint az év végéig 1796 ágyyal rendelkezik majd — az egész kerület szempontjából fontos feladatot teljesít ma is. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a kórház volt Kelet-Szlovákia egyetlen jelentősebb egészségügyi intézménye. Igaz. ma más a helyzet: számos új kórház, poliklinika működik kerületszerte. Ennek ellenére, tekintettel 261 — gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező — orvosára, magas szintű műszaki ellátottságára, komplikált esetekben ez a kórház látja el a legsúlyosabb betegeket. A kórház 1813 — ebből 1471 nő — alkalmazottjának nehéz munkájára utal az a tény is, hogy a pácienseinek száma évről évre nő. Nem egészen 1500 ágya van a kórháznak, s tavaly például több mint 29 000 beteget ápoltak, gyógyítottak itt. Számuk 1971-ben 1600-zal kevesebb volt. Ezenkívül a különböző kórházi rendelőkben — naponta 7—15 óra közt — évente több mint 342 000 beteget kezeltek, s munkaidő után, beleértve az éjjeli órákat is. valamivel több mint 36 000 beteget- kezeltek. A beavatatlan nem is sejti, milyen jelentős összegeket áldoz szocialista rendszerünk egészségünk védelmére. A kórház vezetői által ismertetett néhány adatból ezt jól felmérhetjük. Az elmúlt esztendőben az itt gyógyított betegek részére csaknem 8,5 millió korona értékű gyógyszert, 1,3 millió korona értékű vért használtak fel. A betegek étkeztetése például több mint hétmillió koronába került. Szükségtelen a további adatok aprólékos felsorolása, ha tudatosítjuk, hogy a kórház múlt évi költségvetésében a betegek gyógyítására felhasznált anyagi eszközök értéke, a szolgáltatásokkal, bérekkel együtt, az összkiadás csaknem 100 millió korona. Azt is megtudtuk, naponta egy-egy fekvő betegre átlagosan 100 korona az anyagi kiadás. Dr. Ján Šesták fogorvos, a szakszervezeti üzemi bizottság tagja, aki a dolgozók kezdeményezésének, a szocialista munkaverseny szervezésének szakaszán tevékenykedik, azokról az új munkamódszerekről és újításokról, a velük kapcsolatos eredményekről számolt be, melyek elősegítik a kórház munkaközösségének sikeres munkáját. Közvetve ezek a dolgok is összekapcsolódnak az egészségügyi dolgozók életével és felelősségteljes munkájával. Első helyen szerepel a kórház dolgozói ideológiai és szaktudásának növelése. Például a múlt év folyamán 858 politikai előadást tartottak a kórházban. Az orvosok részére 830, s a többi dolgozó részére 470 különféle szemináriumot rendeztek. A kezelési és a gyógyítási A TRAGÉDIÁK FIGYELMEZTETNEK Sokat írtak már arról, hogy fegyver és robbanóanyag nem való a gyermekek kezébe. Sajnos, ennek ellenére egyre nő a lőfegyverektől és robbanóanyagoktól sérült gyermekek száma, sőt igen gyakran a veszélyes játék a gyermek életét követeli áldozatul. A szerencsétlenségekért elsősorban a szülők, vagy más felnőttek felelősek, akik gondatlanságukkal, könnyelműségükkel lehetővé teszik, hogy a gyermekek hozzáférhessenek a gyilkos szerszámokhoz, vagy az életet kioltó anyagokhoz. A gyermekek különféle úton jutnak fegyverhez. Gyakran olyan személyeknél bukkannak rá, akiknek fegyvertartási engedélyük van, de lőfegyverüket könnyen hozzáférhető helyen tartják. Természetesen az is előfordul, hogy a gyermekek elrejtett fegyvereket találnak, és maguk is készítenek primitív fegyvereket. Ugyancsak nagy veszélyt jelentenek a második világháború idejéből származó lőszerek ás robbanóanyagok. A lőszer rozsdás állapotban is veszélyes, néha elegendő egy gyenge érintés és már felrobban. Ugyanakkor tudjuk, hogy a gyermek kíváncsisága szinte határtalan, ha ismeretlen tárgyat talál, szeretné megállapítani, hogy mit tartalmaz. Ez a kíváncsiság többnyire tragédiával végződik, így például csak a múlt esztendőben Szlovákiában talált lőszer oltotta ki hat személy életét, húszat pedig megsebesített. A múlt év nyarán Jozef M. 12 esztendős gbelcei lakos egy talált lövedéket akart elfűrészelni. A lövedék felrobbant és a gyermeket halálosan megsebesítette. Három 11 éves fiú Ze- liezovcén a homokban talált lőszerrel játszott. Amikor elhajították, a lőszer felrobbant. A három gyermek megsérült. Egy 12 éves leopoldovi fiú ráütött a robbanóanyagra és súlyos sérüléseket szenvedett. E szerencsétlenségeket többek között az okozta, hogy a szülők nem figyelmeztették gyermekeiket, milyen veszélyesek ezek az úgynevezett „leletek“. Az utóbbi időben a fiatalok, de a felnőttek is házilag készítenek különböző robbanóanyagokat. Ez nemcsak törvényellenes, hanem újabb tragédiák előidézője is. Az elmúlt évben négy személy életét követelte áldozatul, 27 személy pedig — többnyire gyermekek — súlyos sérüléseket szenvedett. Meg kell mondani, hogy még a szülők is vállalkoznak ilyen meggondolatlan cselekedetekre. így például František J. 39 éves risiiovcei lakos otthon készített robbanóanyagot. „Játék“ közben mellette állt 11 éves és 15 éves fia. A vegyszer felrobbant és mindhárman súlyos sebesüléseket szenvedtek. A kisebbik fiú sérüléseibe belehalt. Ez év januárjában Jozef S. és Emil H. Borský Mikuluáš-i fiatalemberek táncmulatságból mentek haza, és egyikük egy robbanóanyaggal töltött vasru- dat akart felrobbantani. A következmény tragikus volt. Emilnek sikerült sértetlenül átélnie a robbanást, Jozef azonban belehalt sérüléseibe. Klak községben a 30 éves Ján D. ismeretlen eredetű robbanóanyaggal manipulált. Az anyag felrobbant és Ján D. súlyos sérüléseket szenvedett. Január 22-én Handlován egy ismeretlen eredetű robbanóanyag két további életet oltott ki. Az egyik éppen január 28-án töltötte volna be 17. életévét. Elmondhatjuk tehát, súlyosan vétkezik gyermeke ellen az az apa, aki robbanóanyagot hoz haza, vagy otthon akar ilyet készíteni. Sok szülő tud arról, hogy gyermeke szeret robbanóanyagokkal játszani és ezt lehetővé teszi számukra. Gondolunk itt az úgynevezett szilveszteresti robbantásokra is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyes kőbányákban, bányákban és hasonló üzemekben nem fordítanak kellő gondot a felhaswnált robbanóanyagok nyilvántartására. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a veszélyes anyagok illetéktelen kezekbe kerülhessenek. A tragédiák arra figyelmeztetnek, hogy mindenekelőtt a felnőttek könnyelműsége okozza a Jóvátehetetlen szerencsétlenségeket. MARTIN HRÜZ időtartam lerövidítése, a modern orvostudomány tapasztalatainak eredményesebb alkalmazása érdekében a kórház egyes osztályain tavaly összesen 123 új módszert vezettek be, s a benyújtott 46 újítási javaslat közül 29-et megvalósítottak. Ezáltal az átlagos kezelési időt egy-egy betegnél egy nappal lerövidítették. Ennek örülhet a beteg, hamarább gyógyul, s a népgazdaság is jól jár. Korábban visszatérhet a gyógyult a munkahelyre, s a kezelési idő egynapos lerövidítésével a kórház például tavaly több mint 1,7 millió koronát takarított meg. Az egyetemi kórház munkatársai jelentős tudományos-kísérleti tevékenységet is kifejtenek. Például az elmúlt esztendőben 80 ilyen tudományos feladat megoldását ruházták a kórház szakembereire. Megoldásukkal kapcsolatban a hazai szaklapokban 203, s külföldön kilenc tudományos munkát közöltek. Az elmúlt esztendő jelentős jubileumai tiszteletére értékes felajánlások láttak napvilágot ezen a munkahelyen is. A szo- 'cialista munkaverseny színvonalas. Ennek keretében az elmúlt év elejétől 16 kollektíva versenyez a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért, s az idén újab három munkaközösség. # A munkásosztály februári győzelme 25. évfordulójának tiszteletére eddig 512 felajánlás született, melyek az intézeti terv teljesítését támogatják. Az egészségügy dolgozói l3g- nagyobb kincsünket, egészségünket védik. Ok is emberek ugyan, de speciális tudásuk, egészségünk érdekében végzett tevékenységük megkülönböztetett tiszteletet vált ki irántuk. Viszont velük is előfordulhat, hogy munkába jövet magukkal hozzák emberi, családi gondjaikat, s ezeket akárhogyan is rejtik a fehér köpeny alá, bármennyire uralkodnak magukon, a beteg is megérzi ezt az állapotot. Ez emberi dolog, s kevésbé bosszantó, mint az, amikor az orvos visszaél hivatásával, beosztásával és kihasználja a gyógyulni vágyó beteg „kiszolgáltatottságát“. Sajnos ilyen esetek is adódnak, s ezek ellen a kórház vezetősége energikus harcot folytat. Juščák elvtárs, a kórház igazgatója, külön elismerő hangon emlékezett meg a kórház női alkalmazottairól, akik az össz- létszám 80 százalékát képviselik, s közülük is a közép szakkáderek, a nővérek nehéz munkájáról. Aki már járt kórházban, tudja, mi mindent kell a nővéreknek elvégezniük. Ha rossz is a kedvük, a betegekre mosolyogni kell. A súlyos beteg mozdulatlanul fekszik, a nővér fürdeti, tisztába teszi, eteti stb. Kevés ember akadt a betegek és a hozzátartozók közül, aki megkérdezte volna a „fáradhatatlan “ nővértől, milyen feltételek közepette él magánéletet, hogyan tölti szabad idejét. Azért vetjük fel ezt a kérdést, mert a nővérkék is emberek, s közülük hajadonok, akik nek nincs itt a családjuk, s hármasával, ötösével laknak egy-egy szobában, vajon kipihenik-e magukat? Egyedül a kórház vezetősége nem képes változtatni sorsukon. Végezetül még mind a betegek, mind a kórház és a poliklinika dolgozói, tehát a gyó gyulók és a gyógyítók érdekében szeretném tolmácsolni az illetékeseknek, hogy nagyon kedvezőtlenül hat rájuk az a zaj, amely őket körülveszi, s napról napra egyre erősebb lesz. A legnehezebb járművek, tehergépkocsik és autóbuszoK százai váltják egymást a kórház előtti úton. Egy kis jóindulattal más irányba lehetne Irányítani azt a nagy forgalmat. Nyugodtabbak lennének a betegek és az orvosok egyaránt, s nyáron is ki lehetne talán nyitni az ablakokat a zöldellő fák és a dísznövények közt elhelyezett kórházban... (kulik) AZ ÖNREAUZÁLÁS NEVELÉSI JELENTŐSÉGE A KORSZERŰ oktató-nevelő munka kérdéseinek megoldása során a szakemberek a lélektani kutatások legújabb eredményeiből indulnak ki. Törekvésük arra irányul, hogy az eredményes nevelői hatás számára megtalálják azt az alapot, amelyre építve a jelenleginél kisebb energiabefektetéssel jobb eredményt és gyorsabb előrehaladást lehet elérni a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlesztésében. A hatékony oktató-nevelő munka egyik jelentős feltétele az ön- realizálódás (önaktua lizálódás), mely minden egészséges gyermek természetes megnyilvánulása, és már a legkisebb korban felfedezhető és figyelemmel kísérhető. A lélektanban sokoldalúan vizsgálták e jelenséget, s különböző elméletek igyekeznek megmagyarázni jelentőségét a személyiség fejlődése szempontjából. A családi és iskolai nevelésben, illetve az oktatásban nem tekinthetünk el az önrealizálási tendencia tényétől, hanem arra kell törekednünk, hogy kitűzött nevelési és oktatási céljaink elérése érdekében a lehető legteljesebben kihasználjuk. Az önrealizálás különböző mértékben és formában jut kifejezésre az egyes gyermekeknél. Fejlődését a csecsemőkorban a szociális tanulás segíti elő a leghatékonyabban. A szociális tanulás kezdete, Illetve a szociális kapcsolatok kialakulása a gyermek-anya kapcsolatára vezethető vissza. E kapcsolatok megszilárdulásának és harmonikus fejlődésének elengedhetetlen feltétele a semmivel sem pótolható anyai szeretet és gondoskodás, mely alapját képezi annak a természetes gyermeki törekvésnek, hogy beilleszkedjen az őt környező szociális feltételek közé. Ez a szociális adaptáció a gyermek számára komoly tevékenységet jelent, és sok szakembsr véleménye szerint döntő módon befolyásolja személyiségének további fejlődését. A KISGYERMEK önrealizálási tendenciájának fejlődését vizsgálva megállapítást nyert, hogy abban az esetben, ha e törekvés a felnőttek részéről nem talál kellő megértésre és támogatásra s nem biztosítják számára az életkornak megfelelő ingereket, a gyermek fejlődése csorbát szenved. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az a gyermek, amelyik az anyai szeretet mellett megfelelő környezetben nevelkedik, később az életben kevesebb nehézséggel találja magát szemben, mert biztonságérzetre tesz szert, kiegyensúlyozottabb lesz és tanulási tevékenységében is több sikerre számíthat, mint e feltételektől megfosztott gyermek. Az önrealizálás általános tendenciáját sokan alapmotivációnak tartják. Ez azonban nem azonos azzal a motivációval, amelyet az ember biológiai és pszichológiai egyensúlyának megőrzésére irányuló szintén természetes tendenciának fognak fel. E két tendencia iránya ugyanis ellentétes. A felnőtt és a gyermek önrealizálása során elsősorban nem biológiai vagy pszichológiai egyensúlyának megőrzésére törekszik, hanem az egyensúly megbontására. Ennek eredményeképpen jut el személyisége fejlődésében magasabb szintre. Más motívumokkal szemben az önrealizálási motívum a tevékenység során nem nyer kielégülést. A motivált állapotra jellemző belső feszültség valójában nem szűnik meg az önrealizálási folyamatban akkor sem, ha az egyén eljut egy magasabb fejlettségi szintre, hanem tovább fennmarad. A feszültség fennmaradásához szükséges energia is egyre nő a szervezetben. AZ ONREALIZÁLÄS bizonyos fokú aktivitásban nyilvánul meg. Ez az aktivitás lehet külső vagy belső, azaz megnyilvánulhat motorikus vagy intellektuális téren. A kétféle aktivitás már kisgyermekkorban, különösen a „kérdező korban“ megnyilvánul. A gyermek egészséges fejlődése érdekében mind a szülőknek, mind a nevelőknek azon kell fáradozniuk, hogy a gyermek számára megfelelő környezetet biztosítsa-, nak, s az őt ért ingereket a lehető legnagyobb mértékben ellenőrizésük alá vonják. Pedagógiai szempontból helyesen kell megválasztaniuk azokat a feltételeket, amelyek a gyermek számára változatos, de nem túlságosan megterhelő tevékenységet tesznek lehetővé. Abban az esetben, ha a gyermek kevésbé aktív, mert ön- realizálási tendenciája nem eléggé fejlett vagy esetleg valamilyen oknál fogva lefojtó- dott, arra kell törekedniük, hogy ezt a gátlást feloldják, s a gyermeket kezdetben kevésbé, később azonban egyre igényesebb tevékenységre késztessék. A gyermek önrealizálódását egyes szülők és nevelők olykor helytelenül értelmezik. Azt a gyermeket tartják jónak, aki mindig meghúzódik, nem zaklatja őket kérdéseivel, mindennel elégedett, nincsenek problémái, csendes, szinte nem is lehet észrevenni, hogy környezetükben él. Ezzel szemben az élénk gyermeket „rossznak“ tartják, a sokat kérdezőt gyakran leintik és kérdéseire egyáltalán nem vagy hanyagul, kényszeredetten válaszodnak. Egyszóval „idegesíti“ őket az ilyen gyermek. Pedagógiai szempontból nagyon helytelen az ilyen álláspont. Igaz, hogy az élénk, sokat kérdező gyermek irányítása, tevékenységi vágyának és kíváncsiságának kielégítése sok fáradságot és türelmet igényel, ez azonban sokszorosan visszatérül később, amikor a gyermek nagyobb önállóságról, magabiztosságról, a problémák megoldásában egyéni hozzáállásról tesz tanúságot. Az ilyen gyermek könnyebben tud alkalmazkodni környezeté-, hez, s mivel kialakult belső egyensúlya, viszonylag nagyobb megrázkódtatások nélkül éli át esetleges kudarcait is az életben, mint az olyan gyermek, akit környezete nem értett meg, cselekvési és megismerési vágyát nem elégítették ki, azaz ingerszegény környezetben nőtt fel. Gyakran tanúi lehetünk olyan esetnek is, amikor a szülők túl élénknek tartott gyermekük cselekvési és megismerési vágyát nevelési szempontból kétes értékű vagy teljesen helytelen eljárásokkal Igyekeznek fékezni. Igyekezetük eredményeként a gyermek rendszerint ugyan fegyelmezett lesz, de cselekvési vágya lelohad; súlyosabb esetekben magatartási zavarokkal küzdenek az Ilyen gyermekek. Ezzel ellentétes az az eljárás, amikor a szülő túlzottan is nagy szabadságot ad gyermekének, aki ezt a cselekvési szabadságot azután ki is használja, azt tesz ,amit akar, de rendszerint nem azt, ami további fejlődése szempontjából hasznos. A gyermek ugyanis még nem tudja eldönteni, hogy számára mi a hasznos és mi nem, hiszen nincs kellő tapasztalata, s még nem alakult ki értékes normarendszere. A GYERMEK önrealizálásá- nak nemcsak a tevékenység! vágy kielégítése, hanem mint már említettük az önértékelés képességének kialakulása szempontjából is jelentősége van. A gyermek kiskorától kezdve arra törekszik, hogy személyének értékét a környezetében élő felnőttek és gyermektársai szemében növelje. E törekvésének konkrét formája minden olyan megnyilvánulás, mely a felnőttekhez való hasonlóvá válást vagy valamilyen, a gyermektársadalomban értékesnek tartott dolgok, tárgyak megszerzését tűzi ki célul. Ide tartozik a tanulási vagy egyéb teljesítmények növelésére irányuló tevékenysége is. Ügyelnünk kell arra, hogy a gyermekek a felnőttek külsőségekben való utánzása (modor, öltözködés stb.) helyett elsősorban a tanulásban mutassanak fel eredményeket. Ennek következtében ugyanis nemcsak önértékelési képességük és értékrendszerük alakul, formálódik, hanem természetes adottságaik és képességeik is kibontakoznak, életük gazdagabbá válik és értelmet nyer. KULACS DEZSŐ 1973. II. 8. 6
