Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-06 / 31. szám, kedd

ÚJ FILMEK FUSS, HOGY UTOLÉRJENEK (magyar) Gyenge, ötlettelen, sablonos vígjátékok a világ minden ré szén készülnek. Sajnos, ezek számát gyarapította Keleti Már­ton rendező is, aki előre gyár­tott szabványelemekből állítot­ta össze a Fuss, hogy utolérje nek című zenés vígjátékot. De miről is szól voltaképpen őrség, szép rendőrkisasszony, két balkezes kispolgár, sok-sok szaladgálás ..., hogy aztán a rendőrség pillanatok alatt ár­talmatlanná tegye a banditákat. Ennyi „információ“ után sejt­hetjük, hogy a film nem túlsá­gosan eredeti és szellemes, s vajmi kevés köze van a való­A LÉGZÉS FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA A Fuss, hogy utolérjenek című magyar film egyik jelenete ez a bűnügyi bonyodalommal élénkített zenés produkció? Krimiről, vagy inkább zenés vígjátékról, esetleg kémfilmrőt (nehéz lenne műfaját ponto­san meghatározni, annyi ben­ne a különböző műfaj alkatrész) lévén szó, nem illik, hogy el­áruljuk a cselekményt. így csupáncsak annyit mondunk el, hogy szerepel a filmben egy készülő musical, ebben két szó­lista, továbbá a musical szerző­je, aki korrepetitor a zeneisko­lában s arra vár, hogy titokban próbált musicaljét elfogadják. A néző azonban betekinthet az operettszínház kulisszái mögé is, ahol a primadonna nem en­gedi érvényesülni a fiatal am­biciózus színésznőt..de sze­rencsére nem sokáig, mert ek­kor elkezdődik a bűnügyi his­tória: van ebben aztán elkábí- tás, táskacsere, kémbanda, rend­sághoz. A kellékek ismerősek, mintha már valamikor láttuk volna ezeket; s nagyobb baj, hogy a különböző műfajok sok­sok eleme nem engedi egymást érvényesülni, nem tud egységes stílussá összeállni. Ilyen körülmények között a színészek feladata sem volt há­lás, pedig ugyancsak parádés a szereposztás: Páger Antal, Bárdy György, Somogyvári Ru­dolf, Huszti Péter, Sunyovszky Szilvia, Bodrogi Gyula, Zalat- nay Sarolta, Németh Marika, Pécsi Sándor, Koós János és mások. Mindent egybevetve, a cselekmény túlságosan érdek­telen és átlátszó ahhoz, hogy a film kellemes szórakozást nyújtson. S csalódásunkat ez­úttal Fényes Szabolcs muzsiká­ja sem kárpótolja; zenéje ke­vésbé hatásos, dalai aligha rögződnek emlékezetünkbe. Marcel Carné a francia film­művészet élő klasszikusa; ne­ve a harmincas években össze­forrott a fénykorát élő francia filmművészettel, hiszen elég csak olyan filmjeire utalnunk, mint a Ködös utak, Mire meg­virrad, Külvárosi szálloda, Sze­relmek városa, melyek mind­megvesztegetéssel, fenyegető­zéssel, megfélemlítéssel. Tehe­tik, mert a rendőrség hatalmas s a burzsoá társadalom nem engedi, nem engedheti, hogy hűséges kiszolgálóit meghurcol­ják. Elszánt harc folyik az igazságért, a jogért... S a vé­gigmanipulált per befejeztével A vizsgálóbíró és a védőügyvéd (Jacques Brel és Charles Den- ner} A rend gyilkosai ban egyikét népi realizmus, mély humanizmus hatott át. A francia filmgyártás nagy „öregje“, úgy tűnik, ma is fo­gékony a kor társadalmi ellent­mondásai iránt, most bemuta­tott filmje, A rend gyilkosai ugyanis arról tanúskodik, hogy c. rendező lépést tartott az idő­vel, s a haladás szószólójaként p-lltikai művel lépett a' közön­ség elé. Egy dél-francia városban egy jelentéktelen kis tolvajt letar­tóztat a rendőrség — ezúttal ár­tatlanul — s ez az ember a 1 utális kihallgatás közben meghal. Az ügy kivizsgálását egy fiatal bíróra bízzák, aki mindent megtesz, hogy az el­tüntetett bizonyítékokat és ta­núkat felkutatva felderítse az igazságot. Az igazság napfény­re kerülését „a rend gyilkosai“ azonban akadályozzák, Igyekez­nek az ügyet eltussolni, alja­san manipulálnak, eszközben nem válogatva védekeznek: ko­nok tagadással, zsarolással, az igazságszolgáltatás és a tár­sadalmi erkölcs tisztaságáért küzdő vizsgálóbíró felteszi a kérdést: Nem fogja-e éppen az erőszak s a vele vállalt cin­kosság aláásni a „tisztes pol­gári rendet“? Kemény és mozgósító erejű alkotás, melyben Carné az erő­szak, a törvénytelenség ellen emeli fel szavát; célja, hogy fi­gyelmeztessen arra, milyen ve­szélyt rejt egy jogállamban; ha a rendőrséget nem ellenőrzik, önkényeskedését elnézik. A Jean Laborde regénye alapján készült film minden jószándéka és valósághitele el­lenére kétségkívül leegyszerű­síti a jellemzéseket, hiányzik belőle az eleven lüktetés. A rutinos rendező kitűnően vá­logatta meg a színészeket. Jacques Brel a vizsgálóbíró sze­repében kitűnő alakítást nyújt, a polgári humanizmust testesíti meg. Charles Denner a védő­ügyvéd szerepét kelti életre, já­téka emlékezetes. —ym— Lélegezni nem egyszerűen annyi, mint a tü­dőnket megtölteni levegővel. Araikor mellka­sunkba szívjuk a tiszta hegyi levegőt, olyan érzésünk támad, hogy az élet elixírjében lu- bickálunk. Általában azonban, mivel óránként 800—900-szor szívunk be levegőt — ugyanis percenként 14—17-szer veszünk lélegzetet —, nagyon is hajlamosak vagyunk arra, hogy a lég­zést azonosítsuk a tüdő kiszellőztetésével, és a tüdőt tekintsük a lélegzési folyamat alapvető szervének. Ebből a megállapításból indult ki Guy Lefrance a „Sciences et Avenir“ tudomá­nyos folyóiratban közölt cikkében. Rámutatott egyebek közt arra, hogy tüdeje csak az állatvilág kis részének van. A halak­nak, a rákoknak, a rovaroknak vagy medúzák­nak nincsen tüdejük. De hát ezek szerint a lég­zés alapvető folyamata az egyik vagy másik szerv közvetítésével nem az, hogy biztosítsa az oxigén elszállítását a légzőpigmentekhez — a he­moglobinhoz az ember esetében és a hemocia- ninhoz a homárében!? A légzésnek ezen meghatározása kétségtele­nül nem elég alapos. Valóban, igen sok alacsony rendű állatnak nincs vérkeringése, tehát eleve nincs ellátva hemoglobinnal vagy bármilyen légzőpigmenttél. Például a tengeri rózsának vagy szivacsnak valamennyi sejtje közvetlenül veszi magához a körülöttük levő közegben fel­oldott oxigént. Ha tehát nem a legfontosabbak a légzőpig­mentek, a lényeg más, akkor a légzést tulajdon­képpen sejtoxidációknak tekinthetjük!? Nem, ez a megállapítás sem állja meg a he­lyét, mert léteznek olyan élőlények is, bakté­riumok például, amelyek oxigén nélkül lélegze- nek Egyébként, ha jól meggondoljuk a dolgot — folytatja a szerző —, a Földön élő legelső élő­lényeknek nélkülözniük kellett az oxigént, mi­vel — s a szakemberek ebben a kérdésben egyetértenek — a Föld atmoszférája az élet haj­nalán gyakorlatilag nem tartalmazott oxigént. De hát akkor mi a légzés? Nyilvánvaló, hogy a fenti úton zsákutcába jutunk. Forduljunk hát más irányba, és ne a működésével, hanem a céljával próbáljuk meghatározni a légzést Milyen célt szolgál a légzés? Miért lélegzünk? A fiziológusok réges-régen kimutatták, hogy a légzés folyamata energiát szabadít fel, tehát a légzést azt a célt szolgálja, hogy a szükséges energiát megszerezzük élettevékenységünkhöz. De vajon ehhez az is szükséges, hogy a lég­zést kísérő vegyi reakciók a szén elégéséhez hasonló oxidációk legyenek? Nem! Számtalan más reakció is van, amely nagy energiamennyi­séget szabadít fel. Aki a középiskolát kijárta, látta már a foszfor és az alumíniumreszelék reakcióját, vagy — s ez a látványosabb — a hidrogén és klór reakcióját. Ezekben a hevesen hőtermelő reakciókban az oxigénnek semmilyen szerepe sincs. A szó klasszikus értelmében ezek­ben égésről nem beszélhetünk. És mégis, a fo­lyamatok során felszabaduló energiamennyiség igen tekintélyes. Feltételezhető, hogy ať ősi tengerben a kö­vetkezőképpen zajlott le az energiafelszabadí-. tás: a kocsonyás koacervátumok molekuláiból „kiszakított“ hidrogént a kén kötötte meg, kén­hidrogént képezve. Ez a vegyi reakció szabadí­totta fel az első élőlények aktivitásához szük­séges energiát. Magától értetődik, hogy ezeknek a kezdetle-, ges élőlényeknek is bonyolultak lehettek a lég­zési reakcióik. E távoli korok nyomait még ma is megtalálhatjuk. Egyes baktériumok, például azok, amelyek a hévizekben élnek, megőrizték ezt az ősi légzési módot: a kén segítségével lélegeznek, és kénhidrogént szabadítanak fel. Az élet tehát több száz millió éven át nem igényelte a légzéshez az oxigént. Mi több, ami­kor az egysejtűek moszatok a meginduló foto­szintézis útján szabad oxigént kezdtek árasztani az atmoszférába, vagyis amikor a dezoxidáló jellegű légkörből oxidáló jellegű atmoszféra kezdett kialakulni — kb. 1 milliárd 800 millió évvel ezelőtt —, az oxigén eleinte valóságos méreg lehetett az eleven sejtek számára. Az oxigén „reaktívabb“ a kénnél, és ezért be tudott furakodni a légzési folyamat legintimebb vegyi reakcióiba, teljesen megzavarván ezt a folyama­tot. Nem tudjuk pontosan, hogy a kénes légzés­ről az oxigénes légzésre hogyan történt meg az átmenet. Azt azonban jól tudjuk, hogy a jelen­legi légzési módunk nagyon régi, és az emberi sejtek légzése és a dinoszaurusz sejtjeinek lég­zése között nincs alapvető különbség. A légzési folyamatok „sémája“ tehát igen ha­mar rögződött, és a jelenlegi élővilágot nézve kisebb eltéréssel azonos az egész állatvilág esetében. Ez a légzési folyamat egyébként hatá­rozottan jelen volt már a legkezdetlegesebb folyamatban is, abban, amely lehetővé tette, hogy az első élőlények úgy tegyenek szert ener­giára, hogy széntartalmú anyagokból hidrogén- atomokat szakítottak ki, és ezután ezt a szabad­dá tett hidrogént kiszolgáltatták a kénatomok falánkságának. A légzési folyamat elsörendő feladata tehát a glukózmolekula összes hidrogénatomját egyen­ként letépni, „megkopasztván“ ezt a „szeren­csétlen“ molekulát, mint valami baromfit. Ez a fosztogatás könnyen nyomon követhető, külö­nösen az első szakaszokban. Négy hidrogén- atom elvesztése után a glukóz piroszőlősavvá alakul át. Gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy a légzés a szén „elégetéséből“ áll, és hogy a tüdőnk által „kivetett“ széndioxid ennek az égésnek a terméke. Pedig hát ez a széndioxid egyszerűen csak a glukóz maradványa, miután azt teljes hidrogénkészletétől megfosztották. Az a tény, hogy a szén gyakorlatilag semmi­féle szerepet nem játszik a légzésünkben, két­ségtelenül az élet hajnaláról ránkmaradt örök­ség. Ugyanis az első sejtekben, miután a „tü­zelőszer“ elhasználódott, a kén csak hidrogén­nel kombinálódhatott, s így az élet a szén mel­lőzésének vonalát követte, és ezt az álláspont­ját már nem tudta revidiáini az oxigén megjele­nése után. ŰRKUTATÁSI ÉS MÜH OLDÁS TÁVKÖZLÉS Az elmúlt évtized a távközlés hatótávolságá­nak óriási megnövekedését eredményezte (űr­kutatás), a távközlési mesterséges holdak pedig a Föld felszínén egymástól nagy távolságra fek­vő pontok közötti kábeles és rádió-relévonalas összeköttetéseknek erős vetélytársává váltak és már a szórási — scatter — terjedéses összeköt­tetéseket is kezdik háttérbe szorítani. ŰRKUTATÁSI TÁVKÖZLÉS. A Hold felületéről, valamint a közelében elhaladó űrállomásról már vannak .televíziós képeink. A távolabbi boly­gók felé tartó űrjárművekkel is sikerült rádió- összeköttetéseket fenntartani. A ma ismert távközlési módszerek fejleszté­sével ós új módszerek kidolgozásával a hatótá­volságok több nagyságrenddel növelhetők. A nemzetközi egyezmények alapján ma 20 MHz és 32 GHz között több keskeny frekvenciasáv van az űrtávközlés céljaira kijelölve. A jövőben további frekvenciasávok kijelölése várható, fő­leg 32 GHz-en felül. Ezek a nagyobb vivőfrek­venciák nagyobb modulációs sávszélességek át­vitelét teszik lehetővé, amire nagysebességű kó­dolt információ esetében szükség van. Az adás szempontjából külön tárgyalhatók a földi és a fedélzeti berendezések. Az előbbiek­nél a teljesítmény és az antennarendszer mére­tei sokkal kevésbé korlátozottak, mint a fedél­zeti állomásoknál. Utóbbiaknál viszont a kisu­gárzott teljesítmény növelését a tápáramforrá­sokból kivehető teljesítmény és az űrjárműve­ken elhelyezhető antennarendszer méretei és súlya korlátozzák. Vétel szempontjából viszont a földi állomás van hátrányosabb helyzetben a hasznos jelek rendkívül kis teljesítménye miatt. Ezért igen kis zajteljesítmény engedhető meg és igen nagy­méretű antennarendszerre van szükség. A fejlődés a fedélzeti adóteljesítmények és antennaméretek növelését és tökéletesített ve­vők kidolgozását fogja eredményezni. A vételnél a parametrikus erősítőt, Illetve masert újabb tökéletesebb eszközök ki fogják szorítani, de a közeljövőben a parametrikus erősítő és a maser hatásfokának növelése is várható. Az adóberen­dezésben nagyobb teljesítményű félvezető eszkö­zök alkalmazására, a nagy teljesítményű fokok­ban új, haladóhullámú csövek beépítésére ós tápáramforrásként nagyobb teljesítményű nap­elemeken kívül nukleáris eszközök alkalmazá­sára is sor kerülhet. TÁVKÖZLÉSI MESTERSÉGES HOLDAK. A hír­közlésre szolgáló távközlési mesterséges holdak közül az ún. aktív műholdak jelenleg már üzem­szerűen működnek. A Szovjetunióban a Molnyija- sorozat, az Egyesült Államokban az Intelsat-soro- zat egyre nagyobb méretű és súlyú típusai fognak a közeljövőben pályára kerülni. A műszaki feladatok egy része hasonló az űrkutatási távközléshez. A szinkron mestersé­ges holdak fognak elterjedni. Távközlési célokra a fedélzeti adók jelenlegi effektiv kisugárzott teljesítményét — 100-200 W — nem kell jelen­tősen emelni, kb. 1-2 kW elegendő lesz, aminek elérését jobb hatásfokú és irányítású antenna- rendszerek is elősegítitk. A földi adóállomások teljesítményének — 20-50 kW — további lénye­ges emelése ugyancsak nem szükséges, de e tel­jesítmények elérése 19 GHz feletti frekvenciák­nál még megoldandó. Mesterséges holdról történő rádió- és tv-mű- sor közvetlen kisugárzása nagy területek ellátá­sára politikai, nyelvi és egyéb szempontokból csak nagy, egységes nyelvterületeken — Szov­jetunió, Észak-Amerika, Latin-Amerika — vár­ható. A fedélzeti adó teljesítményét egy-két nagyságrenddel meg kell emelni ahhoz, hogy a nézők és hallgatók vevőkészülékei minél egy­szerűbbek és olcsóbbak legyenek. GYÓGYPROGNÖZIS SZÁMÍTÓGÉPPEL Az Ukrán Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében kidolgozott módszerrel a kórházak­ban nemcsak a betegség diagnózisához használ­ják fel a számítógépeket, hanem prognózisát Is velük készíttetik el. A számítógépbe a beteg fel­vételekor betáplálják a kórkép megállapításához szükséges minden adatot, majd ezeket később időről időre kiegészítik a beteg további állapo­tára jellemző adatokkal. Ezek egybevetéséről a gép a statisztikai valószínűségszámítás alapján ad prognózist a betegség további lefolyásáról. A Kijevi Tüdőgyógyászati Klinikán a számítógép közreműködésével vizsgálják felül a tbc-s és a mellkasi műtétekre kerülő betegeknél a műtét lefolyását és a műtét utáni időszak alakulását. (dj) 1973. II. 8. A REND GYILKOSAI _______________________(francia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom