Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-06 / 31. szám, kedd

Január a Tükörteremben „Te drága csarnok újra lát­lak ..énekli boldogságmámo- rosan Erzsébet, mikor Tannhäu­ser visszatérte után ismét dal­nokverseny színtere lesz Wart­burg várának híres csarnoka. Va­lami hasonló lelkes örömérzés hatott át engem is január har­madik keddjének estéjén, mi­kor több hónapos csend után felcsendült Bach muzsikája a bratislavai Prímáspalota tükör­termében, hogy ezzel újra kez­detét vegye az annyira nélkü­lözött kamaraesték sorozata. Az öröm érzését még hatvá­nyozta az a tény, hogy rögtön az első produkció a tiszta mű­vészet élvezetével ajándékozott meg. Pavel Štépän prágai zon­goristát, aki Mozart versenymű­veinek tolmácsolásával vívta ki már közönségünk elismerését, nem kell külön bemutatni. A szólóest művésze azonban* még­is meglepetés volt, mert külön­böző stílusperiódusokból merí­tett műsorával bebizonyította, hogy nemcsak a salzburgi Mes­tert vallja magáénak, hanem egyaránt járatos Bach B-dúr partitájának örömteli világában és Leoš Janáček szonátájának drámai örvénylésében. Közben természetesen megszólaltatta a maga kristálytiszta szépségé­ben kedvenc szerzőjének leg- kiforrottabb zongorakompozí­cióját, a c-moll szonátát, majd a kortárs LuboŠ Fišer IV. szo­nátáját, végül pedig igazi köl­tői ihlettel Brahms négy re­mekmívű Intermezzóját. Schu­bert Asz-dúr Impromtujénél pe­dig aligha találhatott volna stí­lusosabb ráadni valót, hogy megköszönje közönsége lelkes tapsát. Ennek a nyitánynak közvet­len másnapján egy egészen más jellegű ünneplés tanúi vol­tunk. Hatvanadik születésnapját ünnepelte ugyanis Tibor Gaš- parek hegedűművész, de most nem vonóval kezében, hanem mint elismert pedagógus, aki­nek keze alól került ki a mai aktív hegedűs generáció színe java. Eugen Suchoň baráti kö­szöntője után jelenlegi és volt növendékei köszöntötték játé­kukkal mesterüket, mintegy szimbolizálva a pedagógus pá­lya két periódusát a magvetés és az aratás szakaszát. A program első felében ti­zenéves növendékei mutatkoz­tak be igényes darabok tolmá­csolásával. Ľubomír Kudja di­cséretére legyen mondva, hogy ha előadásában Tartini híres „ördög trilla“ szonátájának tril­lái még ugyan messze vannak a megnevezés lényegétől, mégis nem egy szépen megoldott dal­lamfrázissal bizonyította tehet­ségét. Szymanowski 2. hegedű- versenyét — zongora kísérettel — a nagy reménység, Jindfich Pazdera szólaltatta meg, aki bravúros technikai biztonsága és ragyogó muzikalitása mellett megérzett már valamit a mű mélyebb lírai tartalmából is. Az est művészi eseménye azonban elvitathatatlanul a szimpatikus Hölbling házaspár ajándéka volt. Tudásukat és művészetü­ket, mely az utóbbi időben el­mélyült, kikristályosodott és ideálisan összeforrott, hangsze­rük nem mindennapi ágának a kéthegedűre írott irodalomnak szolgálatába állították. Műsoruk századunk zenéjéből állott. A fiatal Vladimír Bokes Szonatí- nájának bemelegítő előadása után a holland Henk Badings 3. szonátájának előadása kapott meg, míg a műsort záró Mar- tinú műben, melyet korábban már hallottunk előadásukban, bizonyították érési folyamatuk újabb állomását. Kár, hogy Ľu­dovít Marcinger a zongoránál tényleg csak kíséretre szorít­kozva, nem emelkedett az egyenrangú partner színvonalá­ra. Beszámolóm harmadik fejeze­tének eseménye mintha a „meg­késve bár, de elfeledve nem“ mottó jegyében állott volna. 1972-ben áldozott ugyanis a zenészvilág Heinrich Schütz emlékének halála harmadik centenáriuma alkalmából. Ez a kis fáziseltolódás azonban el­hanyagolható szépséghiba, mert maga a produkció a Szlovák Filharmónia Énekkarának telje­sítménye karnagyuk, Ján M. Dobrodinský vezetésével emlé­kezetes élvezetben részesítette a jelenlevőket. Schütz — aki Bach előtt 100 évvel a német barokkzene megalapozója, és mindannak, ami utána követke­zett a kútforrása, sajnos, a népszerűség listáján nem fog­lal el nálunk előkelő helyet, sőt neve a köztudatban alig- alig ismert. Hogy ez a mellő­zöttség és ismeretlenség meny­nyire érdemtelen és káros, ra­gyogóan bizonyítja éppen az a vasárnapi matiné, mikor is négy pompás világi madrigáljának szépségét volt módunkban ma­radéktalanul élvezni. A műsort gyönyörűen egészítette ki két Schütz korabeli szepességi ze­neszerző — Schimbraczky Já­nos és Zarewutius Zakariás — szerzeményeinek felfedezés számba menő megszólaltatása. VARGA JÓZSEF A régi falu hangulatát idéző művészet MARIA RUDAVSKÄ SZŐNYEGEI Az 1973-as év kiállítási palet­tája ismét új színnel gazdago­dott. A bratislavai Városi Kép­tár bemutató termében az 1941- ben született Rudavská két esz­tendei munkásságáról mintegy húsz szőnyegével számol be. A textil falkárpit újjászületésének korát éli Európa-szerte. A mű­faj nálunk is elterjedt, de Ru­davská az egyetlen, akit nem vonz sem a góbién, sem az Art protis technika. A szövőszéken sajátkezűleg szövött szőnyeg­hez ragaszkodik. Erősen hazai gyökerű művé­szet ez, a nép művészetének eleven forrásából merít. Rudav­ská eredményesen fáradozik már évek óta a hagyománnyal összeötvözött modern forma­nyelv kialakításán. Kizárólagos motívuma a falusi asszony alakja. Kezdetben csak színes, vagy fekete körvonalakkal szőtte bele az egyszínű, vilá­gos vagy sötétes alapba. Köz­ben kiteljesedett a női figura. Mai látást képviselő, lényeget kiemelő stilizálással szépen ta­golja a nagyvonalú népi alako­kat. Az eleven kék, piros, a meleg sárga, a komoly fekete lenből, a barnának különböző árnyalataiból lágyan és plaszti­kusan érvényesítő gyapjúból Kulturális hírek Zathureczky Ede, Václav Talich és Tibor Gašparek □ Luchino Visconti Második Lajos című új filmjének Bonn­ban tartották az ősbemutatóját. A film II. Lajos és Richard Wagner sokat vitatott kapcso­latáról szól. A címszerepet Hel­mut Berger, Richard Wagnert Trevor Howard és Liszt Cosimát Silvana Mangano alakítja. □ A Scottish Theatre Balett nagy sikerrel mutatta be a glasgow-i Kings Theatre-ban Csajkovszkij Diótörő című ba­lettjét. Clement Srips, a The Fi­nancial Times kritikusa a lap hasábjain írt, fényképpel il­lusztrált bírálatában a balett- együttes londoni vendégszerep­léséről az elragadtatás hangján ír. Kiemeli Marian St. Claire és Michale Beare kitűnő, egybe­hangolt — ahogyan írja — „eu­rópai szintű“ táncait, a koreog­ráfus fantáziadús művészi mun­káját. □ Szkopjében elkészült a vi­lág első cigány nyelvtankönyve. Tervezik cigány nyelvű lap ki­adását, és a szkopjei Nemzeti­ségek Színházában cigány szín- társulatot szerveznek. □ A Moszkvai Bolsoj Tyeatr nagy sikerrel tartotta meg az új év első premierjét. Színre került Csajkovszkij Csipkerózsi­ka című balettje. A klasszikus koreográfiát Merius Peripa ter­vezte és alkalmazta mai szín­padra. □ A nemzetközi könyvév ide­jén 5,9 százalékkal emelkedett a Szovjetunióban a könyvkeres­kedések forgalma. Tavaly a Szovjetunióban — a nemzetközi könyvév keretében — mintegy ötszáz könyvkiállítást is ren­deztek. ■ Szénaillat a címe Giorgio Bassani új regényének. A Fin- zi-Continiék kertje — magyarul is megjelent — szerzője ezút­tal önéletrajzi elemekre épült novellákat tett közzé. ■ Chaplinnak A nagy diktá­tor című híres filmszatíráját, amely Hitlert és Mussolinit fi­gurázza kl, az év elején mutat­ták be először Nyugat-Német- országban és Olaszországban. A film bemutatását mindkét ál­lamban nagy várakozás előzte meg. szőtt ornamensek erős érzelmi hatást váltanak ki a nézőből. Hallani véljük az Éjszaka szár­nyainak suhogását, érezzük a Kék eső enyhítő hűvösségét, a Vihar kavarta forgatagot s a Hegyek asszonyának megnyug­tató erejét. A szlovák népi kép­zelet szülte Morenákat dús, la­zán omló kenderszálak lengik körül, mintha mitikus eredetük­re utalnának. Friss és mai felfogású, díszí­tő, de egyben vallomásos mű­vészet ez. Vall Rudavská gyer­mekkori környezetével meg nem szűnő összeforrottságáróL Aoiá'iak e<*v kis fafaragása, Maria Rudavská: A hegyek asszonya édesanyjának egy üvegfestés« jelzik leányuk kibontakozott te­hetségének csíráit. Ma, az űrkutatás, a számító- gépek korában fokozottan üdí­tően hat a hangulatosan rende­zett tárlat, amelynek anyagát harmonikusan egészítik ki a már ritkaságszámba menő,, múzeumban és magángyűjte­ményekben őrzött agyag-, és fa háztartási eszközök, a rok- kák, guzsalyok, gerebenek, s egyéb, a szövés mesterségénél használatos tárgyak. BÁRKÁNY JENÖNÉ Kedvezőbb körülmények között H armadik esztendeje közel kétezer hektár mezőgaz­dasági területen és a korábbi­hoz hasonlítva jóval előnyö­sebb termelési feltételek mel­lett gazdálkodnak a Šimonov- oei (Simonyi) Egységes Földmü- vesszövetkezet tagjai. A közel­múltban Illés Béla elvtársat ke­resve elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a Rimavská Söbota4 (Rimaszombat) járás egykori három kis földműves- szövetkezeténeK társulása óta mennyiben változtak a közös gazdálkodás fontosabb ered­ménymutatói és hogyan alakult a dolgozók szövetkezethez való viszonya az utóbbi hónapok so­rán. — Néhány évvel ezelőtt az ország legtöbb néhány száz hektáros szövetkezetéhez ha­sonlóan a širkovcel (Serke), a drňai (Damya), valamint a si­monyi földművelésre is a ha­gyományos módon történő, kü­lönösebb sikerek nélküli gaz­dálkodás volt jellemző — mond­ta az elnök. — Ezért a számítás­ba vehető társulási lehetőségek mérlegelésénél, s a későbbiek folyamán az új vezetőség meg­választását követően egyre na­gyobb erőt összpontosítottunk a korszerű nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés feltételeinek megteremtésére. Jóelőre ponto­san meghatároztuk a távlati fejlesztési koncepciót is. Első lépésként felszámoltuk az egy­két hektáros dűlőket, s a me­zőgazdasági termelés jelenlegi és a következő időszakban vár­ható gépesítési fokának meg­felelő nagy parcellákat alakí­tottunk ki. Az állattenyésztés­ben pedig a szakosítást tartot­tuk elsőrendű feladatunknak. Bár az eltelt két év nagyon kevés idő ahhoz, hogy teljes valójukban kiemelkedjenek a pozitív különbségek, a második közös zárszámadási mérleg eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy nem volt hiá­bavaló az eddigi fáradozásunk. A tavalyi különösen nehéz aratás óta számtalanszor el­mondtuk már, hogy a múlt év szokatlan időjárása keveset kedvezett a mezőgazdasági dol­gozóknak. Ez alól persze a si­monyi szövetkezetiek sem ké­peznek kivételt. A kalászosok 600 hektáros vetésterületéről átlagosan harminc mázsán fe­lüli termést takarítottak be, ami közel tíz mázsával keve­sebb a tavalyelőtti hektárhoza­moknál. Viszont, ha figyelem­be vesszük, hogy a társulás előtt a három földművesszü- vetkezet legjobb átlagtermése mindössze 28 mázsa volt, ak­kor ezt az eredményt is pozití­van kell értékelni. — Igen kedvező gabonater­mésre számítottunk az aratás előtti hetekben — mondta Bőd László agronómus. — Az első napokban betakarított parcel­lák hozama, akárcsak ország­szerte, nálunk is rekordot ígért. Viszont a három hétig pasko- ló eső nagyon sokat elmosott ebből. Annak ellenére, hogy a nyár folyamán a lehető legjob­ban igyekeztünk kihasználni a száraz félnapok, órák minden percét, átlagosan tizenöt má­zsa szem volt a hektáronkénti veszteség. Természetesen szá­mottevő volt a gabona minősé­gében esett kár is. Mindez kü­lönösen fájó számunkra, hiszen már több éve trágyázásii és faj­takísérleteket végzünk és ép­pen az elmúlt nyárra reméltük a régen várt sikereket. Most csak az vigasztal valamennyi­re bennünket, hogy nem csa­lódtunk a kukoricában és így pótolni tudtuk a takarmányozá­si alapból hiányzó jelentős mennyiséget, összesen 65 vagon standardra átszámolt kukori­cát szállítottunk be a felvásár­ló üzem raktárába. A szövet­kezetben tárolt további öt va­gon jól elősegítette a takar­mánymérleg egyensúlyának ki­alakítását. A kukorica termesztését il­letően komoly távlati ter­vei vannak a szövetkezetnek. A társulás óta kereken száz százalékkal növelték a vetéste­rületet, az átlagos hektárhozam pedig 11 mázsával emelkedett két év alatt. Persze korántsem ennyi a végső cél. A Rima sza­bályozása folytán 185 hektárral bővült a szántóterület, amely­nek mintegy húsz százalékát az eddigi kísérletek alapján a legmegfelelőbb fajtával vetik majd be. Az efsz szakemberei a közelmúltban szerződést kö­töttek a Trnavai Kukoricane- mesítő Intézet dolgozóival, akik védnökséget vállaltak a továb­bi fajtakísérletek felett. — Célul tűztük ki, hogy rö­videsen hatvan mázsa szemter­mést takarítunk be a kukorica vetésterületének minden hek­tárjáról. Ügy hiszem, ennek nem lesz majd semmii különö­sebb akadálya, hiszen az agro­technikai követelmények pontos betartása mellett két éven be­lül már 650 hektárnyi terület öntözését tudjuk bebiztosítani, így előreláthatólag a gyakori takarmánygondok leküzdésén kívül az állami alapok feltöl­tésére előirányzott mennyisé­get is túlteljesíthetjük. Komoly céljaink vannak azonban a nö­vénytermesztés egyéb ágazatait illetően is. Fokozatosan növel­jük a gabona vetésterületét, nagy figyelmet fordítunk a cu­korrépa, a doihány és a zöld­ségfélék hozamainak állandó növelésére. Pillanatnyilag 254 hektárt tudunk öntözni és ta­valy 170 hektáron elvégeztük már az alagcsövezést is. Az idén újabb 87 hektár rétet csa­polunk le. Különösen fontos feladatunknak tartjuk a föld­alap bővítését, ugyanis a ko­rábbi években mindhárom fa­lu határában a kevés, illetve a gyenge minőségű szántó volt a növénytermesztés fellendíté­sének első számú kerékkötője. Nem feledkezünk meg azonban a termelés gépesítéséről sem. A társulás óta több mint egy­millió 700 ezer koronát fordí­tottunk új gépek vásárlására. Bár ezzel valóban sóikat segí­tettünk a növénytermesztők munkáján, szövetkezetünk je­lenlegi gépesítési fokával még­sem lehetünk teljesen elége­dettek. Egyebek mellett gon­dot okoz még a takarmány­betakarító gépsorok hiánya is. Ezt csak azért tartom szüksé­gesnek megjegyezni, mert a te­henészetben rövidesen áttérünk a monodiétás takarmányozás­ra, ami sok újat követel a ta­karmánytermesztésben is. Te­hát minden téren rengeteg mag a tennivaló. K ülönösen örvendetes tény* ként kell megemlíteni^ hogy a gazdálkodási mutatók állandó növelése, a termelési módszerek fokozatos korszerű­sítése mellett a szövetkezet szakemberei nem feledkeznek meg más jellegű feladataik hi­ánytalan teljesítéséről sem. Az utóbbi két évben minden tekin­tetben sokat tettek az embe­rekről való gondoskodás meg­javítása érdekében. A helyi nemzeti bizottságok dolgozóival karöltve szép kultúrházat épí­tettek a falu, illetve a szövet­kezet tagjai számára. A szín­házterem, az ifjúsági klub, az efsz irodái mellett ott kaptak helyet a szociális berendezé­sek, valamint a korszerűen fel­szerelt üzemi konyha is. A szö­vetkezet jövedelméből egyre te­kintélyesebb összeget fordíta­nak a dolgozók üdültetésére, gyógykezeltetésére, a kulturá­lis művelődésre és a sokolda­lú szakmai továbbképzésre. Az új kultúrházban közösen is fi­gyelemmel kísérhetik a televí­zió mezőgazdasági műsorait, amelyek közül a „Haladó ta­pasztalatok iskolája“ című adás már jó ideje közkedvelt az efsz tagjai körében. S még ez sem minden. Hamarosan egy hatlakásos tömbházat és min­den gazdasági udvarban újszo­1973. II. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom