Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-04 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. U. 4. 19 FÉRFIAK EGYMÁS KÖZÖTT- Borzasztó flancos a feleségem! Folyton amiatt nyaggat, hogy nincs mit felvennie . . .- Akkor* talán legjobb lenne az Egyenlítő táján élnétek ...- Még mit nem! Ott meg azért sírna, hogy nincs mit levetnie! BETEG A SKÖT- Úristen, hiszen ez az operáció minden megtakarított pénzemet felemészti! - sóhajtozik a skót. Inkább temetésre költené? - kérdezi gúnyosan az orvos. ' - Azt már nem! - válaszolja a skót. - De semmi esetre sem vagyok hajlandó mind a kettőt megfizetni. — Világéletemben magányos szigetről álmodoztam! (STERN) Szöveg nélkül (L’Humanité Dimanche) JÔ TRÜKK — Ne siess! Még a pilóta sem érkezett meg! („Krokogyil“, Moszkva) — Nagyszerű, most jó! A festményben benne van, hogy kétszer elváltál, nincs rendes lakásod, és a tévéd is bedöglött ... (Sajdik Fersnc karikatúrája) Szöveg nélkül (Horst Schrade — Eulenspiegel) — Tudja, kedves vendég, ha anyagi gondjaim van. nak, remeg a kezem az idegességtől... (Várnai György karikatúrája) IHLET VÁLASZTÉK ALLATSZEL1DÍT0 Az impresszáriónál beajánlanak egy remek cirkuszi számot. — Ilyen állatszelidítőt még nem látott. Ez azzal kezdi a mutatványát, hogy karját bedugja az oroszlán torkába. Ügy hívták azelőtt, hogy „a rettenthetetlen Joe“. — Azelőtt? — kapja fel a fejét az artistaiigy- nck. — És most hogy hívják? — A félkarú Joe. KÍNOS PÉTER FI GYULA — Mondja, kisasszony — fordul a repülőgép utasa a ste- wardesshez —, szabad itt pipáznom? — Természetesen, uram. Ha nem háborgatja a hölgyeket. — Nem tudtam, hogy választási lehetőség is van — derül fel az utas. — Tudja mit, akkor mégsem pipázom. Inkább a hölgyeket háborgatom GYEREKSZÁJ A nagymama megkérdezi a négyéves Szerjózsától, tudja-e, miért utaznak a sivatagban tevén az emberek? — Hogy ne menjen bele a homok a cipőjükbe — válaszolta Szerjózsa gondolkodás nélkül. KÉTSÉGBEESETT ANYA — A maga fia festette ezt az arcképet? — kérdezte csodálkozva Krapancsákné szomszédasszonyától. A kérdezett nekikeseredve így felelt: — Az még csak hagyján ... de a modellt feleségül is akarja venni! CSÜCS TITKÁRNŐ — Milyen az új titkárnőtök? — Nem valami jó munkaerő, de kifogyhatatlan beszédtéma. A RÉSZEGSÉG TITKA Az atlétikai edzés után egy futó megjegyzi: — A karórám szerint megdöntöttem az idei csúcsot. Kinek jelentsem? — Az órásodnak — felelik habozás nélkül versenytársai. A főnök a stadion bejáratánál a beosztottjába botlik. — A legnagyobb disznóság! — kiáltja. — Maga azt mondta nekem, hogy a nagybátyja temetésére keill mennie, és most itt találom? — Várjuk ki a végét, kérem — mondja a beosztott. — Ugyanis ... a nagybácsikám a játékvezető. nózának ketten udva £\ roltak. Az egyik ud- varlója Drabális Tüchtig Ede volt, az Elegyes Vállalatok főleffentyűzője, huszonhat esztendős derék, mélák fiatalember, aki megígérte Rózának, hogy amennyiben igent mond, még a szokásos szombati ultizásról is lemond érte, és inkább elvégzi a kismosást, utána pedig a fennmaradó időt arra fordítja, hogy kezei a családi tűzhely barátságos lángja felett melengesse, másrészt zsebkendőket azsúrozzon Róza másik udvarlója a hétfejű sárkány volt, akit úgy hívtak, hogy özvegy fujderanda Gerzson. Gerzsonnak hét feje volt, egyik csúnyább mint a másik, és emellett Gerzson olyan öreg volt, mint egy régészeti lelet a korai kőkorszakból, és olyan hisztérikus, mint egy többszörösen anyává tett szűzies francia hercegkisasszony a közép korban. Róza tanácstalan szíve kétségek között vergődött, mert igaz, hogy Ede tudott azsúrozni, és Gerzson nem tudott azsúrozni, meg igaz, hogy Ede szép és fiatal volt, viszont Gerzson ronda és öreg volt, de ezzel szemben az is igaz, hogy Ede csak a fizetéséből élt, míg Gerzsonnak mind a hét fejbőre alatt pénz volt. A szegény kis tapasztalatlan Róza idegileg teljesen kikészült, rizspálinkát ivott, vastag szivarokból szívta a füstöt, olyan érzékennyé vált, mint egy bakakáplár újoncképzés idején, s úgy káromkodott, mint három spanyol fiakeres és két görög hamiskártyás együttvéve. Aztán egy napon, amikor már nem bírta tovább, elhatározta, hogy a férfiakra bízza a döntést. Azt javasolta tehát Edének, hogy menjen el személyesen a hétfejv sárkányhoz, és beszéljék meg, hogy őt ki szereti jobban. Neki ugyan két férj sem okozna különösebb problémát, dehát azt ugyebár tiltja a törvény. Ede férfiasait felpattant kerékpárjára és azonnal elkarikázott özvegy fujderanda Gerzson- hoz, aki nagyon udvariasan meghallgatta, majd megkérte, hogy várjon egy pillanatig, mert tanácsot kell kérnie a keresztmamájától. Ede egy ideig türelmesen várakozott, de aztán keresni kezdte Gerzsont, ám hiába, mert az eltűnt. Rosz- szat sejtve karikázott vissza Róza otthona felé, és amikor már a közelébe ért, elsuhant mellette Gerzson meseautója. A meseautót Gerzson vezette, és mellette üldögélt Róza. Ede az árokba ájult, Róza pedig a rohanó kocsiban felzokogott — istenem, szegény Edéi Dehát neki csaic ke rékpárja van ... Aztán lányos, szemérmes mozdulatokkal kezdte kikaparni özvegy fuj- deranda Gerzson hét fej bőre alól a pénzt. Miért isznak az emberek? Miért részegeskednek? Ezek a kérdések évezredek óta foglalkoztatják ... kiket is? r.. talán azokat, akik sohasem értették meg, hogy minek iszik az olyan, aki sose bírta ... Természetesen, válaszok is születtek, hosszabb-rövidebb bölcsességek, mint például: „A bor akkor kezd elég lenni, amikor már sok.“ De talán útbaigazításnak az az elmélet sem rossz, amelyet a londoni Daily Mirror egyik szeszbarát olvasója mondott el: — Ha iszom, új embernek ériem magamat. Hs ez az új ember is inni akar. FELTÉTEL Két honatya felkereste Clemenceaut miniszterelnök korában, és felhívták a figyelmét egy öreg ezredesre, akinek már más vágya az életben nincs, mint hogy megkapja a becsületrendet. — Elnök úr — kapacitálták Clemenceaut —, az ezredes olyan beteg, olyan öreg, hogy már el sem tudja hagyni a házát... —> Hm. Önök bizonyosak afelől, hogy nem tud kilépni a kapun? — Igen, elnök úr. — Nos, rendben van, akkor viselheti a becsületrendet!