Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-28 / 50. szám, szerda
TELJESÍTJÜK A PÁRT PROGRAMJÁT, KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKET ÉRÜNK EL (Folytatás az 5. oldalról) Vannak még azonban olyan párttagok is, akik kisebb mértékben vállalják az elkötelezettséget a párt politikájáért, előnyben részesítik a személyi kényelmet, kibújnak a feladatok és a felelősség alól, amit önként vállaltak magukra, amikor beléptek a pártba. Az opportunizmusnak ezeket a megnyilvánulásait a gyakorlatban még nem sikerült mindenütt és következetesen felszámolni. Néhány elvtárs mentegetni igyekszik saját hibáit, igyekszik passzívan regisztrálni a fogyatékosságokat, csökkenteni a saját munkájával a kollektívák és munkatársak tevékenységével szemben támasztott igényeket. Ezeket és más negatívumokat bátrabban kell felszámolnunk. Egész pártunk nagyon fontos feladata szüntelenül gondoskodni a tagalap növeléséről és minőségének javításáról. Míg 1971-ben 7149 tagjelöltet vettünk fel, számuk a múlt évben 16117 volt. Az újonnan felvett tagjelöltek 60 százaléka munkás és szövetkezeti paraszt, s a felvetteknek közel 90 százaléka legfeljebb 35 éves. Kedvezőbb a nők részaránya is. A felsorolt eredmények azt mutatják, hogy kedvezően halad a CSKP KB irányelvének megvalósítása, amely meghagyta a párt tagsági alapjának minőségi javítását. Az egyes járásokban azonban jelentős eltérések láthatók mind a jövendő párttagok előkészítésében, mind a felvett tagjelöltek nevelésére fordított gondoskodásban. A nomenklatúrái is kádereknek a közelmúltban megvalósított átfogó értékelése számos nagyhorderejű tapasztalatot és tanulságot eredményezett. A vezető káderek többsége a munkában bevált. Egyidejűleg azonban az is kiderült, hogy még mindig nem értékelik a vezető dolgozók eszmei nevelését és politikai képzését. Annál sürgetőbb az a követelmény, hogy teljes mértékben realizálják a CSKP KB és az SZLKP KB Ideológiai plenáris üléseinek döntéseit. Előtérbe lép az irányító káderek munkájának igényes értékelése, e káderek célszerű elhelyezése és képességeik hatékony kihasználásának problémája. Nagyon sürgős igény a kádertartalékok kihasználása. A tartalékok kialakítása során nem számíthatunk csak azokra az elvtársakra, akik már beváltak, hanem 8—10 évre előre kell kidolgozni, és egyben figyelmet kell fordítani a fiatal munkáskáderek kiválasztására és nevelésére. Meg kell azonban mondani, hogy a pártszervező munkában az egyes kerületek és járások között még elég nagy különbség látható. A közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai szervezet tartja a megfelelő színvonalat és a rendszerességet a pártszervező tevékenységben, ami lehetővé teszi, hogy a politikai munka területén tovább jussanak, több figyelmet fordítsanak a pártalapszer- vezetek munkájára és e munkának több tartalmi segítséget nyújtva lehetővé teszik az elvszerűséget és a céltudatosságot. Alapvetően javult az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának szervező tevékenysége azt követően, hogy a kerületi szervezet vezetősége bírálőan elemezte a szervező tevékenység fogyatékosságait és igényesen tűzte ki az egyes elvtársak számára a követelményeket a határozatok és intézkedések ellenőrzésével együtt. Javult a pártszervező tevékenység a bratislavai városi pártszervezetekben, azonban nem elégedhetünk meg az elért eredményekkel. Továbbra is probléma az, hogy aránylag alacsony a részvevők száma a taggyűléseken és kevés a munkások száma az újonnan felvett tagjelöltek között. Az elmúlt évben elértük a rendszerességet és a nagy részvételt a taggyűlések szakaszán. Most az a feladat, hogy hatékonyabban befolyásoljuk a taggyűlések tartalmát és az alapszervezetek rendszeres mindennapi tartalmi és szervező tevékenységét. Ez meg követeli a pártcsoportok aktivitását azt, hogy minden kommunista konkrél feladatot kapjon, hogy a pártcsopor tok és a pártsajtó révén minden kom munista mindennap együtt éljen a párt érdekeivel, harcoljon értük a munkahelyén, a közéletben és a magánéletben, a családban pedig gyermekei nevelése során. Látható, hogy erélyesebb szervezett segítséget kell nyújtani a pártszervezeteknek a feladatok komplex biztosítását és a taggyűlések tartalmát illetően. Éspedig nemcsak a járási pártbizottságok részéről, hanem a fontosság mértékében az SZLKP kerületi bizottságai, vagy a Központi Bizottság osztályai részéről is. E szervek dolgozóinak az aktivistákkal együtt árnyaltan kell közvetlen segítséget nyújtaniuk az alapszervezeteknek is, ott ahol harcolni kell a technika új értelméért, fejleszteni kell az ideológiai munkát és szakmai segítséget kell szervezni a nagy beruházási kapacitások részére, ott ahol az ötéves terv teljesítéséről döntenek. Igyekezetünket a nagyüzemekre és a munkásokra kell összpontosítani. Ennek mindenkor rendkívül nagy politikai jelentősége volt és lesz a párt történetében. A munka rendszerében a lényeges kulcsfontosságú kérdéseket kell szem előtt tartanunk, azokat a feladatokat, amelyek döntő módon befolyásolják a mozgalmat, a felsőbb pártszervek határozatának megvalósítását, a kommunisták tízezreinek aktivizálását, és nem hagyhatunk magunkra kényszeríteni mindennapi és alaptalan problémákat és néha a felelősséget is, amit szívesen hárítanak a pártszervekre és a pártap- parátusra a vezető dolgozók. Ez ilyen vagy olyan mértékben vonatkozik ránk is, akik az SZLKP KB apparátusában dolgozunk és az apparátus munkáját irányítjuk. És a szlovákiai kerületi és járási pártbizottságokra is, éspedig olyan értelemben, hogy saját irányító képességük fokozásában látjuk mindegyiknél annak az alapvető feltételnek egyikét, hogy képesek legyenek állandóan teljesíteni a párt előtt álló egyre igényesebb feladatokat. Ez halaszthatatlan konkrét feladat, ha tartani akarjuk a párt tevékenységében az eddigi emelkedő irányzatot. Abban a tevékenységben, amely megköveteli a munkamódszerek és a munkastílus nemcsak mennyiségi, hanem mindenekelőtt minőségi változásait és igényeit is. A CSKP KB Elnöksége jóváhagyta a pártapparátus helyzetéről, munkájának törekvéséről és stílusáról szóló dokumentumot, amely tisztázza a pártapparátus munkamódszerének számos kérdését, a pártszervek kölcsönös kapcsolatait és kölcsönhatását. Ez dokumentum jelentősége túlnő az apparátus tevékenységének határán. A párt irányító tevékenységének további tökéletesítése érdekében szükséges, hogy ezt a dokumentumot a pártappar^tus valamennyi dolgozója alaposan áttanulmányozza, elsajátítsa és érvényesítse, és hogy megismerjék a kerületi és járási pártbizottságok elnökségeinek tagjai és más vezető funkcionáriusok is. Az elmúlt és a jelen időszak tapasztalatai is meggyőzően mutatják, milyen jelentősége van a párt életében a kritikának és az önkritikának. A bírálatot és az önbírálatot azonban nem úgy értelmezzük, mint öncélú önkorbácsolást, a fogyatékosságok formális beismerését, hanem mindenekelőtt mint olyan törekvést, ami az adott helyzet objektív elemzését követi, felismerését annak, ami fékezi előrehaladásunkat és annak, ami haladó, amit általánosítani kell, és felismerni a népszerűsítést érdemlő jó tapasztalatokat és módszereket. Az adott helyzet «rendszeres objektív elemzése az előfeltétele az ügyek józan értékelésének és a nélkülözhetetlen egészséges öntudatnak. Mert csak ha nem leplezzük a fogyatékosságokat, választhatjuk a reális intézkedéseket és várhatjuk az eredményeket. A jó munkáért dicséret jár, másrészt azonban bírálni kell a rossz munkát, a gyenge eredményeket, s határozottan harcolni kell a fölényeskedés, az önimádat és a hencegés ellen ott, ahol jelentkezik. Ma is teljes mértékben időszerűek Gottwald elvtárs szavai: „Az eredmé-- nyekkel hencegni annyit jelent, mint lebecsülni a munka további nehézségeit, és ez a legjobb út ahhoz, hogy a kivívott eredményeket elveszítsük. Siránkozni a nehézségek miatt annyit jelent, mint azokat felnagyítani és eltorlaszolni a leküzdésükhöz vezető utat. Sem így, sem úgy nem jutnánk messzire.“ Február jó munkára, további harcra kötelez FSZM-ben meg tudták teremteni és védeni a szakszervezeti mozgalom egységét és más pártok tagjait is megnyerték ennek az egységnek. Ha ma büszkén és elégedetten nézünk a 25 éves műre, feltesszük a kérdést: Vajon az előttünk álló cél kevésbé fennkölt-e és kevésbé igényes-e mint a múlt céljai? Ellenkezőleg. A forradalmi változások korszakát éljük a tudomány, a technika és az élet minden területén, amikor a munka egyre fokozottabban lehet alkotó, kielégítő és vonzó. Elvárjuk, hogy a kommunisták az FSZM-ben, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben minden igyekezetüket arra fordítják, hogy mind a szakszervezetekben, mind az ifjúsági szövetségben saját kongresszusuk határozatai teljesítésének igazi támaszai legyenek. Elismerően értékeljük a nemzeti bizottságok munkájának eddigi eredményeit, azt a gondosságot, melyet a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek kielégítésére fordítanak. A választási programok következetes megvalósítása megköveteli, hogy abba az állampolgárok legszélesebb rétegei bekapcsolódjanak. A nemzeti bizottságokban és a nemzeti bizottságok apparátusában dolgozó kom munisták határozottabban harcoljanak azért, hogy a nemzeti bizottságok érzé kenyebben foglalkozzanak az állampolgárok követelményeivel és szükségleteivel és egyidejűleg fokozzák az állampolgárok és a választók előtt a választási programok teljesítéséért viselt felelősségüket. El kell érni, hogy felelősségre vonják a gazdasági szerveket és intézményeket is, ha nem teljesítik kötelességeiket az állampolgárokkal szemben és ebből le kell vonni a minden megalkuvástól mentes következtetéseket. Ezekre a fogyatékosságokra mutatnak rá az állampolgárok a gyűléseken és joggal bírálják őket mint olyan jelenségeket, amelyek idegenek a szocialista társadalomban. Ha el akarjuk érni azokat a célokat és realizálni akarjuk azokat a feladatokat és változásokat, amelyeket a párt kitűzött, naponta meg kell nyernünk a pártonkívüli állampolgárokat. A párton belüli élet tökéletesítését célzó minden igyekezetünk egy célnak van alárendelve: annak hogy a párt, minden szerve és minden kommunista képes legyen teljesíteni a párt élcsapat szerepét. És ez számunkra, kommunisták számára mindenekelőtt azt jelenti, hogy kapcsolatban legyünk a néppel, hogy a néppel egy test és egy lélek legyünk — ahogyan Klement Gottwald mondotta. Akkor az akadályokat is felszámoljuk és leküzdjük. A párt eszmei egységének és társadalmi vezető szerepének nélkülözhetetlen feltétele — ahogyan az SZLKP KB novemberi ülésén hangsúlyoztuk — a párt ideológiai munkája. Jelenlegi fő feladata az emberi tudat, érzésvilág és cselekedet, valamint az emberi kapcsolatok kialakítása a szocialista elvek szellemében. E feladat teljesítése megköveteli a határozott harcot a burzsoá ideológiák, a kispolgári csökevények és minden ellen, ami bomlasztja a szocialista társadalom emberének tudatát és erkölcsét. A munkakollektívával és a munkásosztállyal való és a szocializmushoz fűződő együvé tartozás érzése a dolgozó ember önbizalmának, biztonságérzetének és boldogságának erőforrása. A kéfely, az elszigeteltség, a tanácstalanság érzése a táptalaja az an- tikommunista mérgek cseppjeinek, amelyeket az éter hullámain és más csatornákon át ömlesztenek felénk azok, akiket a februárunk megfosztott hatalmuktól és azok, akik az antikom- munizmusból élősködnek. Ezért — ahogyan a CSKP KB ideoló- giai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülésen hangsúlyozta — egyre nagyobb súlyt kell helyeznünk a munkakollektívákban a nevelésre. A szocialista nevelést kell szolgálniuk a kultúra területén is az ideológiai befolyás egyre tökéletesebb és vonzóbb formáinak és módszereinek is, csakúgy mint a művészet, az iskolaügy és a tömegtájékoztatási eszközök szakaszán. Fontosnak tartjuk, hogy az értelmiség tagjai is elsajátítsák a marxizmust —leninizmust. Legjobb alkotóink művei bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus elsajátítása a nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a művészek, az írók, a kulturális dolgozók eszmeileg erős műveket alkothassanak, hogy a tanítók, a közéleti dolgozók, a társadalomtudományi dolgozók képesek legyenek a marxista—leninista eszmei bázis elvszerűségével teljesíteni társadalmi küldetésüket. A marxizmus—leninizmus azonban nemcsak ideológia, hanem elmélet és módszertan is. A tudományosműszaki forradalom fejlődése egyre jobban igazolja a világ anyagi lényegét. Csak az értheti meg kellőképpen, csak az hatolhat be törvényszerűségeibe, az anyag mozgásának különféla formáiba, aki ezt a mozgást a materialista dialektika szempontjából értelmezi. Minél mélyrehatóbban ismeri a ve* gyész, a tervező, a matematikus, a kibernetikus, a rendszerek mérnöke <t materialista dialektikát, annál gyorsabban, öntudatosabban, ingadozás nélkül hatol be munkája objektumainak sajátos törvényszerűségeibe. A világ rendszereinek, jelenségeinek és eseményeinek megközelítése nem volna lehetséges a materialista-dialektikus alap nél* kül. Sem a filozófiai idealizmus pozíciójából, sem a mechanikus materializmus pozíciójából nem volna lehetséges ilyen helyes és alkotó alkalmazás. Pártunk története elég bizonyítékot nyújt arra, hogy a pártban, ha nem akar hibákat elkövetni a material ista-dialektikus módszernek kell uralkodnia. Mert csak így lehetséges sikeresen alkalmazni az adott konkrét történelmi feltételek között az osztályharc és a szocialista építés általános törvényszerűségeit. Ebben volt Gottwald elvtárs eredje és művészete 1948 emlékezetes februári napjaiban, és ebben rejlik a párt 1969 áprilisában megválasztott vezetősége sikereinek lényege is. A párt kerületi és járási bizottságai megvitatták és elsajátítják a CSKP KB októberi és az SZLKP KB novemberi plénumának döntéseit. Az a cél, hogy e plénumokat követő aktivitás ne legyen csupán kampány, amelytől egy idő múltán elvész a lendület, vagy ne legyen reszortügy. Hangsúlyozzuk, hogy az ideológiai tevékenység minden pártszerv és minden felelős dolgozó komplex eljárásának fontos része. Új sikerre törekszünk Elvtársnők és elvtársak! Február történelmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy tovább fejlesz- szük és mélyítsük a párt — a munkás- osztály forradalmi élcsapata, a dolgozó tömegek építő igyekezetének ösztönzője és szervezője — vezető szerepét. Éppen a februári győzelemért vívott harc jelent ilyen irányban sok tapasztalatot. A kommunisták az erős magántulajdoni termelőszektor feltételei és a reakciósok, valamint a Nemzeti Front néhány pártja ellenállásának ellenére is eleget tudtak tenni Gottwald felhívásának és megnyerték népeink tömegeit. A fiatal kommunisták a CSISZ-ben akkor meg tudták alapítani és védeni az ifjúsági mozgalom egységét, meg tudták nyerni az ifjúság többségét és építő alkotásra tudták ösztönözni a fiatal nemzedéket. A kommunisták az Elvtársnők és elvtársak! A múlt év októberében megkezdődtek az évzáró taggyűlések, valamint a járási és kerületi pártkonferenciák előkészületei. így elegendő idő volt ezek gondos előkészítésére. Az évzáró gyűlések káderelőkészítésében ügyeljünk arra, hogy a bizottságokban olyan elvtársak dolgozzanak tovább, akik elvszerű, marxista—leninista álláspontra helyezkedtek, akik önfeláldozó módon segítettek abban, hogy megtisztítsuk a pártot a jobboldali opportunizmus hordozóitól, és akik a pártpolitika realizálásának támaszai. Az SZLKP Központi Bizottsága kifejezi azt a meggyőződését, hogy az évzáró taggyűlések, a járási és kerületi pártkonferenciák hozzájárulnak soraink további egységesítéséhez és növelik minden kommunista aktivitását a nép és a szocialista haza javára. A CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának megvalósításában és az SZLKP kongresszusa határozatának teljesítésében olyan pozitív eredményeket értünk el, amelyek büszkeségre jogosítanak fel. Mégsem vagyunk önelégültek. Tudjuk, hogy még sok munka vár ránk, de azt is tudjuk, hogy e munka számára kialakulnak a kedvező nemzetközi feltételek. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség békekezdeményezésének köszönhető, hogy elmélyül és szilárdul a béke nemcsak az európai földrészen, hanem az egész világon, örü-- lünk annak, hogy a hős vffetnami nép a nélkülözés és a szenvedés évei utáft és végtelen áldozatok árán ismét lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen a békés életbe. Hazánk a szocialista világközösség országaival együtt — úgy ahogyan a vietnami nép igazságos harcát segítette — továbbra is sokoldalú segítséget és támogatást nyújt a háború által megsemmisített ország teljes felújítását szolgáló békés munkához. Elvtársnők és elvtársak! A következő évben ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját. Köszöntjük azok tetteit, akik ezt a jubileumot munkával kezdik ünnepelni, akik kötelezettségvállalásokat fogadtak el, ők a munkakezdeményezés jó példái. Elvárjuk, hogy dolgozóink kibontakoztatják a széles körű és a tervfeladatok teljesítését, sőt túlteljesítését is szorgalmazó munkakezdeményezést. Azok az eredmények, amelyeket népünk a kommunista párt vezette munkásosztállyal az élén a Győzelmes Február óta elért, az elvégzett mű felett érzett büszkeséggel töltenek el bennünket. Azzal a biztonságérzettel és azzal a meggyőződéssel, hogy azokat az igényes feladatokat, amelyeket ma megvalósítunk és azokat is, amelyek előttünk állnak sikeresen teljesítjük (Alcímek: 0j Szőj 197«, II. 28.
