Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-27 / 49. szám, kedd
A KORONA GYÖNGYE (lengyel) A harmincas évek lengyel munkásmozgalmát idézi fel A korona gyöngye — sötét színekkel, ballaďás tömörséggel. Egy felső-sziléziai bányásztelepülésen, a gazdasági válság ide jén játszódik a film cselekménye. A bánya vezetősége vízzel akarja elárasztani a tárnát, mert nem kifizetődő a terme lés; a vájárok utcára kerülnének, ezért felveszik a harcot a tül tárja elénk, a kamera őket kíséri végig ebben a feszült légköriben. A film rendezője (s egyben írója is) nem az arctalan tömegre kíváncsi, ám az egyének mögött jellegzetes emberi sorsok húzódnak meg. Ez a plasztikus ábrázolásmód lehetővé teszi, hogy az alkotó éles vonalakkal rajzolja meg a harc másik pólusát, a bánya vezérkarát. Jelenet A korona gyöngye című lengyel filmből. munkanélküliség ellen: sztrájkba lépnek, a bánya mélyén várják ki, míg megszületik számuk ra a kedvező döntés. Ez a kerettörténete Kazimierz Kutz rendező filmjének, mely autentikus eseményeken alapszik. A rendező neve nem egészen ismeretlen a hazai nézők körében, hiszen A fekete föld sója címmel korábbi filmjét is láthattuk, melynek története szintén Sziléziában játszódott le, 1919-ben. Míg ebben az alkotásban a tömeg áll a középpontban, a most vetített filmben a rendező a drámai eseményeket, a bányászok harcát egy fiatal házaspár sorsán kérész Volker Schöndrof a hatvanas években a nyugatnémet „új hullám“ egyik képviselője volt; azon rendezők közé tartozott, akik bírálták a nyugatnémet társadalmi viszonyokat, alkotásaik haladó mondanivalója elkötelezett művészekké avatta őket. Annál inkább meglep vagy talán csalódást okoz s nem tesz eleget a várakozásoknak ez a mostani filmje, mely Michael Kohlhaasról, a középkori parasztlázadás vezéréről szól. Az egykori nonkonformista rendező hangja erősen ellágyult, az idő múlásával mintha elvesztette volna eredeti csengését — legamelynek tagjait csak egy-egy percre villantja fel. A történet súlyos atmoszféráját, a bánya világát Stanislaw Loth operatőr különböző árnyalatú színekkel érzékelteti: a halvány sárgától a rozsdabarnán át egészen a feketéig. A kietlen ipari táj hideg, halvány színekből épül fel. A történet színes, népi hagyományok és szokások foglalják keretbe. A film feszült légkörében szinte kirívó a fiatal család meghitt kapcsolata. A férfi főszerepet Olgierd Lukaszewicz, a lengyel filmművészet egyik legtehetségesebb színésze játssza. alábbis a film láttán ez az érzésünk, az alkotás ugyanis meglehetősen kommersz-jellegű. A rendező Heinrich von Kleist forgatókönyvének balladai hangvételét ugyan megőrizte, a film stílusa és műfaja azonban elég homályos. A hazai nézők számára bizonyára nem érdektelen, hogy a film külső felvételei Szlovákiában készültek: Devínen, Cach- ticén és Bratislavában. Sőt néhány epizódszerepben is szlovák és cseh színészeket láthatunk. A hazai táj jó hátteret képez a korabeli történethez. —ym — A februári győzelem 25. évfordulója alkalmából a bratislavai Slovan moziban bemutatták a Hosszú az út a mennyországba című legújabb szlovák filmet. A képen: Ivan Rajniak, a film egyik jelenetében. □ Egy popzenekar dobosa, Robert gyilkosság gyanújába keveredik. Felesége, Nina, rémülten elmenekül. Robert érzi, hogy élete veszélyben van, egy csavargó barátjához fordul segítségért — A Quattro mosche dí velluto grigio című film rendezője, Dartio Argento olyan mesteri kézzel bonyolítja a cse. lekményt, hogy a nézők már mindenkire gyanakszanak, csak az igazi gyilkosra, Ninára nem. A kegyetlen ifjú hölgyet Mimsy Farmer alakítja, a többi szerepet a rendező szinte ismeretlen francia és olasz fiatalokra bízta. A MÉRTÉKRENDSZEREK GYŐZTESE — A MÉTER Már évek óta folynak az előkészületek arra. hogy Anglia is áttér a decimális (tizedes | és méterrendszerre. Belátható időn belül az ango lok kicserélik hüvelykjeiket, yardjaikat, mérföld jeiket, acreiket, unciáikat, gallonjaikat, hundred- weightjeiket és quarterjeiket a prózaibb centi méterre, méterre és kilométerre, literre. Az iskolákban a vízcsapokkal, hordókkal és a hajó édesvízkészletével kapcsolatos diákszomorító matematikai feladatokat nem gallonban, hanem li térben számítják majd a nebulék. A tizedes rend szer megváltoztatja az angol pénzrendszert is. Az angol font sterlinget (ma a külföldiek teljes kétségbeesésére húsz shilling és shillingenként tizenkét penny) egyszerűen száz egységre osztják, csak az elnevezés felől nem döntöttek még. A ma már csaknem az egész földgolyón használatos méter 1790 ben Párizsból indult el ‘„világhódító“ útjára. Ekkor javasolták a francia forradalom alkotmányozó nemzetgyűlésén a városok küldöttei, hogy „természetes mértékrend szert“ vezessenek be. öt évvel később a Konvent rendszeresítette az ideiglenes métert, amelyet 1799-ben kissé kiigazítottak — végleges méterré. Ma már gyakorlatilag csak egyetlen ország áll ellen: az Amerikai Egyesült Államok, ahol a pénz- rendszer ugyan tizedes alapon áll, de nem hajlandó a méterrendszernek feláldozni a maga ósdi súly- és mértékszisztémáját. Sőt, elkeseredett harcot vív az amerikai mile (mérföld) létéért. A történelmi feljegyzésekből egyébként tudjuk, hogy az egész világon szembekerült annak idején egymással a láb és a méter. Napóleon, aki a forradalom szülötte ugyan, és elfogadja a tizedes mértékegységet, mégis megpróbálkozik a komp romisszummal. A nép eleinte mindenütt elégedetlenkedik: a piaci kofák az új mértékegység jegyében és miatta hajbakapnak a vásárlókkal. A láb és a méter harca sokáig eldöntetlen maradt. A múlt század derekától kezdve a mértékrend szer nagy szerepet játszik a politikában, és főleg a politikai események segítik az egységes mértéket, a tizedes rendszer elterjedését a földön. Bismarck 1871-ben megszállja Franciaországot, 1872-ben Németországban bevezeti az új mértékegységet. Ugyanebben az évben tartja második ülését 18 európai és 9 amerikai állam képviselőinek részvételével a Nemzetközi Méterbizottság. Egy esztendővel ezután hazánk területén is bevezetik a méterrendszert. Oroszországban az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1918- ban lép életbe a decimális rendszer. India néhány évvel az állami függetlenség kikiáltása után tért át a yardról a méterre. 1940 előtt az USA is kacérkodott ugyanezzel a gondolattal, de most jobban ragaszkodik a régihez, mint valaha. S ha Anglia végül is elhagyja „inch“-eit és ,,yard“-jait, akkor ennek fő oka az, hogy elvesz tette gyarmatbirodalmát, s a konzervatív mértékTANKOLÁS A LEVEGŐBEN Hogyha egy gépkocsi tartályában fogytán van az üzemanyag — a legközelebbi benzinkútnál igyekszik a vezető kiegészíteni azt, azután nyugodtan folytathatja útját. A katonai gépkocsik, harcjárművek üzemanyag-utánpótlásáról hatal, mas apparátussal gondoskodik — békében és háborúban — a hadtápszolgálat. Mindez világos és nagyon egyszerű dolog. No, de hogyan vehet fel üzemanyagot egy repülőgép? A kérdésről először ás azt kell megállapítani: jogos-e? A laikus valahogy úgy képzeli, hogy a repülőgép képes annyi üzemanyagot szállítani, amennyi az útjához szükséges; és különben is egy kicsit éppen a szállítható üzemanyagtól is függ a hatótávolsága. A helyzet azonban már korántsem ez. Kétségkívül nem volt gond a repülés hőskorában, de még a második világháborúban sem — annál inkább gonddá vált a repülés fejlődése óta. A katonai repülőgépeket egyre nagyobb teljesítményű hajtóművekkel szerelik fel, és a legnehezebb típusú harci gépek, a bombázók sebessége is megközelíti, sőt nem egy esetben túlszárnyalja a hangsebességet. A nagy teljesítmény óriási üzemanyagfogyasztással jár. A 800—900 kilométeres sebességgel repülő nehézbombázó 4000—5000 kilométeres bevetés során körülbelül 100—130 000 liter üzemanyagot használ fel. A szuperszonikus gépnek még ennél is több üzemanyagra van szüksége. A jelenlegi közepes és nehézbombázó repülőgépek feladata háború esetén az, hogy az ellenfél hátországába mélyen behatolva stratégiai csapásokat hajtsanak végre. A „hátország mélysége“ viszont nem egy esetben 10—12 000 kilométert is jelent — s ez megsokszorozza az üzemanyagszükségletet. Mindenki előtt világos, hogy ennyivel több üzemanyagot már nem lehet elhelyezni egy gépen, hogyha meg akarjuk tartani sebességét is, hasznos terhelését is. A hatótávolság jelentős megnövelésének egyetlen módszere: a légi utánpótlás, tehát az, hogy a célja felé repülő gépet bizonyos távolság megtétele után az erre a célra szolgáló tartályrepülőgépek egy vagy több ízben a levegőben újra feltöltik üzemanyaggal. A repülőgépek hatótávolsága ezzel tetszés szerint növelhető, határa csupán a kezelőszemélyzet fizikai képessége, illetve az üzemórák maximális száma. Alkalmazzák a légi utántöltést a kisebb repülőgépeknél is. Ilyenkor nem a hatótávolság, hanem a repülési idő növelése a cél. Gondoljunk arra például, hogy a légvédelmi feladatot ellátó rendszer egyre inkább elszigetelné a világtól. A régi mértékegység emberi testrészek hosz^ szán (láb, hüvelyk) alapult, s uralkodók szerint változott. A mai méter természetes, egyetemes egység, az Egyenlítő negyedének tízmilliomod része, s az Egyenlítő minden ember tulajdona. Franciaországban a király lábának mérete a törvény erejével bírt. 1668-ban megmérték a király lábát és a Chätelet lépcsőjének alján helyezték el annak vasrúdból készült hatszoros mását (1 aune). Ha Párizs piacán a kofák nem tudtak a mértékegységben megegyezni, jogukban állt elmenni a Cháteletbe, és vitájukat az egyetlen elfogadott, hiteles láb mértéke döntötte el: a királyé. Az angol yard szintén ilyen nemes tóból fakadt: I. Henrik király kardjának a hosz- sza volt (1101-ben). A régi mértékegységnek azonban talán legnagyobb hátránya az volt, ami ma is problémája a brit impériumnak. Fennálló mértékegységük nem egyezik a világ valamennyi tudósa által használatos matematikai rendszerrel, azaz a tizedes rendszerre], amelynek alapja a tízes számjegy. A francia forradalmárok (1790) érdeme ennek a számunkra ma már természetes dolognak a felfedezése. Igaz, hogy évezredek kultúrája kellett annak megértéséhez, hogy a súly- és hosszmértékegységnek a matematikai számrendszeren kell alapulnia. A francia alkotmányozók előtt egyetlen nép ismerte fel ennek fontosságát: a babiloni. Ezek a zseniális csillagászok ugyanúgy használták a geometriát, mint a matematikát. Csakhogy, miután a babiloniak arisztokratikus rendszerben éltek, kétféle számlálást használtak: a köznép a tizedes, az elit pedig a 60-as átszámítást. Mind máig fennmaradt a babiloni számításból, hogy az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre, a kört 360 fokra bontjuk. Századokkal később a hinduk újra kitaláltak egy rendszert nullával, majd átadták az araboknak, s ezek ismét tovább adták nyugat felé kilenc további számmal együtt. Egy francia matematikus jelentette ki nemrégiben: „A 10 szegényes számjegy. A fele 5, amit nem lehet egész számmá kettéosztani. Sokk-il jobb lenne a 12, ennek fele 6, s ezt újra lehet kerek számra felezni. Ennél még kedvezőbb a 8-as, amit 2X4-re, s a 4-et is tovább felezni lehet. Tegyük fel, hogy a világűrben értelmes lényekre lelünk, akiknek esetleg nincs tíz ujjuk. Nem lehet akkor a mi tizedes rendszerünkön alapuló jelzéseket küldeni nekik, nem értenék meg.“ Ügy tűnik — ennek ellenére —, hogy a tizedes rendszer ma már megdönthetetlen. Ennek el lenére a méter őshazájában, Franciaországban a háziasszonyok ma is fél font vagy egy font krumplit vásárolnak a piacon és a tojást tucatra számolják. Addig pedig még újabb évek telnek el, amíg Nagy-Britanniában hivatalosan átveszi az uralmat az inchtől és a yardtól a méter. vadászrepülőgépek utántöltéssel jóval hosszabb ideig lehetnek a levegőben, s így kiküszöbölődik a fel- és leszállással járó időveszteség. A légi utántöltést alkalmazzák akkor is, hogyha rövid hatótávolságú gépeket nagyobb távolságra fekvő repülőtérre kívánnak áttelepíteni leszállás nélkül. A légi utántöltés rendszere nem új dolog. Első ízben 1919-ben hajtották végre — természetesen a maihoz képest igen primitív eszközökkel. A magasabban repülő gépből kiengedett gumicsövet a másik repülőgép pilótája kézzel kapta el, a benzintartályába illesztette, azután megnyitotta az elzárócsapot. Az üzemanyag így egyszerűen átfolyt. Természetesen akkor is ügyelni kellett arra, hogy a gépek a megfelelő tér- és távköz betartásával, azonos sebességgel haladjanak. A napjainkban alkalmazott légi utántöltés — módszerét tekintve lényegében megegyezik az 54 év előttivel. Csupán a végrehajtást korszerűsítették, s az egész folyamatot gépesítették. Amikor a két gép megközelíti egysmást, a légi utántöltő repülőgép kiengedi a tölcséralakban végződő, némely rendszernél vezérsíkokkal stabilizált szondát. A feltöltendő repülőgépet a szárny vagy a törzs mellől kiugró csővel szerelik fel — a pilótának pontos manőverezéssel a csövet a szonda tölcsérébe kell bevezetnie. A kapcsolatfelvételkor a rögzítést egy automata zárszerkezet végzi el, ez adja meg a jelet az áttöltés megindítására. Az üzemanyagot nagy teljesítményű szivattyúk pumpálják át a légi utántöltő repülőgép tartályaiból, így a tényleges üzemanyagátadás — jóllehet néhány tízezer literről van sző — alig néhány perc alatt zajlik le. A légi utántöltés befejezésekor az utántöltő gép fokozza sebességét, a zárszerkezet a kapcsolatot a rántás hatására önműködően oldja. A tankolás gyors és zökkenőmentes lebonyolítása érdekében megkezdték a harci típusúakhoz hasonló nagy teljesítményű légi utántöltő repülőgépek gyártását. Az sem ritkaság, hogy a hasonló típusú bombázó- és vadászrepülőgépek közül alakítanak át megfelelő számú gépet „repülő benzinkúttá“. Az ilyen átalakítások olyanok, hogy e gépek gyorsan „visszaalakíthatók“, tehát kettős feladatkörben alkalmazhatók. Az utántöltő repülőgépek általában nem repülnek együtt a feltöltendő kötelékkel, hanem a légi utántöltés körzetét előre kiválasztják és a találkozás idejét másodpercnyi pontossággal rögzítik. ídj) 1973. II. 27 0 J FILMEK MICHAEL KOHLHAAS ____________________(nyugatnémet)
