Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
zeit neki, bogy Riha folytonosan ide-oda szalad* a faluban. Micsoda lazítás ez? Riha igazán je- :éktelen ember és senki sem kérte fel semmire, lyesen véget kell vetni ennek a dolognak, lyan volt mindez, mint egy hatalmas örvény, ily magával ragadta Ŕihát. az embereket és meg- jatta az urakat' is ideg volt ezen a februári szombaton. Imitt-amutt šr volt a táj és most is éppen szállingózni kez- t a hó. Szél van és hideg. Kinek is volna kedve enni ebben íj cudar időben — gondolhatta ma an Bláha gyáros, amint ott ül a meleg szobában, a karosszékében. Úgyis minden előre el van már dezve. De az emberek csak mentek — mind töb és többen Riha a rádió mellett ülve hallgatja eiket, amelyek egyenletes dobpergetésként hang ak fel. A rádió a vendéglő konyhájában van; a biek pedig a hátsó helyiségben gyülekeztek. Az- tt a templom közelében volt egy kisebb termük, ezt egy hónappal ezelőtt elvették tőlük, mert ez zán nem volt szép, hogy a község központjában áháék villája felé vezető úton) a kommunista párt ös táblája függjön. Onnan tehát ki kellett köl- liök, meri mondjanak a kommunisták a kormány- tról amit akarnak, egyelőre még érvényben van a törvények és az előírások Ezért ülnek most i össze a vendéglőben s itt tárgyalnak. Riha el i mozdulna a rádiótól, mert tudni akarja, mi rör- ik Prágában, hogy aztán ő is megadhassa a jelt: >t! Mert most Prágában az egész nemzet szíve og és velük együtt Riha szíve is. A bányában készültségben állnak: itt Likovban pedig ő őrkö- és vele együtt minden tisztességes ember A déglős is kijelentette, hogy velük tart, habár a itikába nem akar beleavatkozni. De a gyűlései- I elhangzott beszédeket helyesnek tartja, és mine menjen az ember a kommunistákkal, ha azok- * van igazuk? Azután itt van az a Vájsz a Bláha-gyárból, aki ír a háború előtt is szociáldemokrata volt. Azelőtt ndig vitatkozott Rihával, de főleg, sértett hiúsag- l, mert szerinte a kommunisták azt hiszik, hogy a legokosabbak és az is fájt neki, hogy huszon- yben elvették zászlójukat és megalapították saiát rtjukat. De Vájsz olvasott ember és jól tudja, mi U a népnek. Természetesnek tartja, hogy most yiitt haladjanak és a' legszívesebben kérdőre von- saját minisztereit, akikre szavazott és megmon- ná nekik a véleményét. Mert igazán szégyen, hogy t müveinek megint az urak és eljött az ideje an- k, hogy mindannyian együtt haladjanak. Igen. ezt jndaná nekik Tegnap az eivtársak közül néhányan a kereskedő imával beszéltek. Kiima azok közé tartozik, akik ha éppen szóba kerül — elismerik, hogy nem lyes megfutamodni a kormányból, viszont — mon- tta — ezt megkívánja a párt politikai presztízse amint a titkár elvtárs is említette, rövidesen ügyök veszik át észrevétlenül a hatalmat. Értsétek >g, hogy jóban kell lenni azokkal, akik kezükbe szik az ügyet, kivált ha az ember kereskedő. Ezért ián csak csűrt, csavart, ígérgetett. Majd aszerint mondta —, ahogy a dolog végződik. Értik uraim? ni biztos, az biztos. Ezt még kivárom ... Likovban sokan azt sem tudják, miről van szó, ide- a szaladgálnak, az asszonyok a szövetkezetbe mnek, vagy a boltosnál ácsorognak, az Iskolában gyerekek éneklő hangon szavalnak versikéket, kinn úton üres szekér dübörög Ŕiha ökölbe szorítja öreg, eres kezét. Lármát, eklést, a tömegek kiáltozását hallja a rádióban, tán taps következik. Mi lesz most? Csend Egy- arre csak felhangzik egy erőteljes hang. Riha rohan a hátsó helyiségbe: — Gottwald beszél! Mindenki egyszerre tódul be a rádió mellé; meg m mernek mukkanni és csak kezükkel mutogatják tiának, hogy erősítse fel a hangot. Csendben, fi- elmesen állják körül a rádiót, tekintetüket egy ntra irányítva: egyesek még a köhögésüket is visz- atartják. A mikrofonban időnként zavar támad, aet, hogy ott, Prágában, az Óváros-téren heves vi- r tombol. De a szónok egyenletes, határozott avakkal beszél tovább, lassan, érthetően, szabato- n. Beszél arról, hogy mi vezetett a miniszterek ie- mdásához, beszél a reakció reményeiről. Hangja a int, de nem harsányan, fenyegetően, hanem mé- an, meggyőzően. — Igaza van — suttogja magában Riha — igaza n. Azért ilyen nyugodt. És ahogy a szónok tovább szél, egy másik hangra lesz figyelmes, egy halk roli hangra, amely mintha alátámasztaná a szónrk avait. Ez Riha szívének hangja. Megszólal benne indaz, amit eddig átélt: az elmúlt napok, a harcok sztrájkok, ez az, ami egyszerre csendül fel Riha ívében és a párt elnökének szavaiban És vele együtt a sérelem kiáltása is. Azian ä leielem, hogy- mindez még egyszer visszajöhet! De nem — vigasztalja magát Riha, még ha késhegyre kerül is a sor, akkor sem térhetnek vissza ezek az idők. S ahogy itt a vidéki kocsma konyhájában, ahol a kis tűzhelyen a fazekakból gőz párolog, ugyanúgy hallgatják a rádiót még so'k ezren — konyhákban, gyárakban, irodákban, b szerelőcsarnokokban, ahol még a darukat is leállították. Csak lent a bányában nem hallanak semmit — gondol Riha az övéire De azért őket sem kell félteni, mert a bányászoknak remek orruk van. Halla- niok sem kell, mégis tudják hányat ütött az őrá. Meg vagyok győződve róla — gondolja tovább —, hogy mai munkájuk egy fabatkát sem ért és hogy föntről állandóan szállítják nekik az újabb híreket. A körletvezetők, a csillések, a mérnökök, a tűzoltók, szóval mindazok, akiknek az a feladatuk, hogy az egyik helyről a másikra lárjanak. a bányában . És munka után bizonyára gyűlést tartanak majd, ahol megtudhatnak mindent Végtelenül sajnálja, hogy nem lehet most velük, mert az ilyen bányagyűléseken általában röviden és világosan beszélnek. De aztán eszébe jut, hogy neki itt a helye, mert fontos munkát kell itt végeznie — és erre a gondolatra újra kiegyenesedik. — Polgártársak és polgártársnak, kedves barátaim. Éberségre és készenlétre hívlak fel benneteket... Ilyen hatalmas erő még a Tőidet is kiemeli sarkaiból! — Alakítsatok akciós nemzeti bizottságokat a községekben, járásokban, kerületekben a Nemzeti Front segítségével valamennyi párt és nemzeti szervezet demokratikus és haladó_ képviselőiből .. . Ezeknél a szavaknál Riha hirtelen felkapta a fejét és tekintete találkozott az elvtársak rászegzett tekintetével. — Mintha ez itt nálunk már meg is volna... — suttogja meglepetten. A szónok utolsó szavait, mint valami hullám elnyelte a lelkes éljenzés, mint forgószél kerekedett az ujjongás. ök pedig hangos kiáltozástól és saját örömüktől szintén megsüketillten álltak itt egymással szemközt; nem hitték el, hogy ilyen nagy dolgot cselekedtek — ilyen rövid idő alatt. Valaki megveregeti Riha vállát. Íme, itt Likovban, ebben az ismeretlen, eldugott falucskában már most felkészültek! — Ezt jelentenünk kell — szól Riha és végigtekint a barátain. — Kinek? — kérdi Vájsz csendben. — A járásnak? De Riha a fejét rázza: — Neki. A miniszterelnöknek. Hadd tudja meg, hogy bízhat bennünk. Kissé megrezzentek a meglepetéstől, de aztán újra elárasztotta őket az öröm. — Eszerint be kell menni a városba —, szól a kocsmáros — kölcsönadom a lovamat. — Az sokáig tartana. A telefon gyorsabb. Sürgönyt kell küldeni! — szólt a fiatal Nohács, aki hivatalnok a szövetkezetben és jól kiismeri magát az ilyen dolgokban. — Akkor gyerünk gyorsan! — szólt Riha bele- egyezően. Prágában meg tovább folyt a gyűlés a hideg, havas szabad ég alatt. Éles szél fújt Likovban is. De azok kelten, akik most kabát nélkül, hajadonfőtt mennek egymás mellett, nekifeszülve a szélnek, nem érzik a hideget. A fiatalabbik megindultságában egy szót sem beszél; az idősebbnek nincs mit mondania. Csendben, határozottan lépked előre, mint egy megelevenedett szobor. A telefon a helyi nemzeti bizottság hivatalában van. Az elnök most nincs bent. Biztosan a gyáros ' úrral tárgyal! — gondolja keserűen Riha. A gépírókisasszony pedig nagyon határozatlan. Nohács felemeli a kagylót: — Halló, posta? Egy sürgöny. . . egészen rövid. Bejelentjük, hogy Likovban megalakult a Nemzeti Front Akcióbizottsága .. — Mi újság Prágában, Riha úr? — kérdi a kisasszony az öreghez fordulva, hogy megtörje a bizonytalan csendet. Riha derűsen elmosolyodik. — Prágában? No de itt mi minden történik, itt nálunk, higyje el kisasszony, ez maga történelem. A lány elnevetí magát. Ez aztán igazán nevetséges: történelem Likovban! És még nevetségesebb elképzelni azt, hogy mindezt Riha, a kiszolgált bányász csinálja. Kint havazik, Prága utcáin hatalmas tömegek vonulnak fel viharos lelkesedéssel! Fordította■ BAHNT F.NDREnE LÜRINCZ GYULA rajzai
