Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-21 / 44. szám, szerda

A CSt n Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről (Folytatás a 7. oldalról) ben győzelmes szocialista utunk bizto­sítéka Csehszlovákia Kommunista Párt. ja és a Szovjetunió Kommunista Pártja szilárd eszmei és akcióegysége, a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti, a történelemben bevált barátság és együttműködés, amint ezt újból kifejezi az 1970. május 6-án aláírt szövetségi szerződés. Az SZKP és a Szovjetunió képviselőivel folytatott valamennyi tár­gyalásunkat valóban elvtársi nyíltság, •kölcsönös bizalom és teljes megértés jellemzi. Országaink együttműködése állandó oszthatatlan részét alkotja 1945 májusa és 1948 februárja forra­dalmi hagyatékának. Sikeresen fejlődik együttműködésünk a többi szövetséges szocialista ország­gal. Vezető párt- és kormányképviselő­ikkel a politikai, a gazdasági és az ide­ológiai téren folytatott kétoldalú együttműködés számos fontos kérdését, valamint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületében és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsában jó­váhagyott fontos közös megállapodások megvalósítását tárgyaltuk meg. Mindezeket a tárgyalásokat áthatot­ta a szocialista internacionalizmus, amint ezt Leonyid Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió megalakulása 50. évfordu­lójának alkalmából ezekkel a szavak­kal jellemezte: „A jelenlegi feltételek között, még inkább mint azelőtt, szük­séges a szocialista országok egysége és közös eljárása, hogy a béke, a ha­ladás és a szocializmus érdekében megoldhassuk korunk sürgető problé­máit“. El akarjuk mélyíteni kapcsolatainkat a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köz­társasággal is, amelyhez baráti kapcso­latok fűznek bennünket, amelyeket to. vábbra is fenn akarunk tartani éppen úgy, mint a kölcsönösen előnyös együttműködést valamennyi területen. Egész külpolitikánkban következetesen megtartjuk a szocialista internaciona­lizmus elveit és hozzájuk igazodunk. Ezekből az elvekből indult ki a CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP KB 1971 októberi plénuma is, amelyek komple­xen kidolgozták a kongresszus külpoli. tlkai téren meghatározott irányvonalát. Általános külpolitikai irányvonalunk realista szemléletet tartalmaz a tőkés- országokhoz főződő kapcsolataink meg­javítása lehetőségeinek tekintetében is. E kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élése elveinek tiszteletben tartá­sán és érvényesítésén alapulnak. A fő figyelmet természetesen az eu­rópai kontinensnek szenteljük. A Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­ge és a Ném et Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közöt­ti szerződések, a Nyugat-Berlinre vonat, kozó négyoldalú megállapodás, a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcso­latairól szóló szerződés, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezletet előkészítő tanácskozások megnyitása Helsinkiben, valamint az európai had­erők és fegyverzet csökkentéséről fo­lyó előkészítő megbeszélések meggyő­zően bizonyítják a békés egymás mellett élés politikájának helyességét és sike­rességét. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság kész mielőbb részt venni a szocia­lista országok közös erőfeszítésében, hogy megfelelő egyezményeket érjenek el a biztonság, az összeurópai együtt­működés fejlesztése, az államok közötti bizalom megerősítése és a jószomszédi kapcsolatok megteremtése érdekében. A jelen időszakban nézetünk szerint kihasználatlan lehetőségek vannak a kapcsolatok lényeges javítására és az együttműködés elmélyítésére Francia- országgal. Ez bizonyára mindkét ország javát és Európában a további kedvező fejlődés javát szolgálná. Reális felté­telek vannak arra is, hogy lényegesen megjavuljanak kapcsolataink Belgium­mal, Hollandiával és a skandináv or­szágokkal. Nem a mi hibánkból még mindig egy he’yben topogás mutatkozik Nagy-Bri- tanniához és Olaszországhoz fűződő kapcsolatainkban. Űjból hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk bármikor meg­tárgyalni valamennyi kölcsönös érdek­lődésre számot tartó kérdést. Jelentős fontosságot tulajdonítunk a jószomszédi kapcsolatoknak és a vitás kérdések megoldásának a Német Szö­vetségi Köztársasággal. Ismeretes, hogv az utóbbi két év folyamán a CSSZSZK és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között a puhatolózó megbe­széléseik öt menete valósult meg. Ér­deklődéssel fogadtuk Willy Brandtnak, az NSZK kancellárjának nemrégi nyi­latkozatát, amelyben készségét fejezte ki az NSZK és a CSSZSZK kölcsönös kapcsolatainak megoldására. Nézetünk szerint megérett az idő ar. ra, hogy már sor kerüljön a két ország kormányai közötti hivatalos tárgyalá­sokra. E tárgyalások megkezdésére bár­mikor készek vagyunk. Mindkét fél jó­akaratával megegyezésre lehet jutni és kölcsönösen elfogadható álláspontot lehet találni, ami hozzájárulna ahhoz, hogy a müncheni diktátum kérdését, ennek a jogellenes aktusnak — amely a második világháború kezdete jelké­pévé vált — a kérdését egyszer s min­denkorra véglegesen felszámoljuk. Ez egyaránt szolgálná a CSSZSZK és az NSZK érdekét, valamint az európai béke és biztonság érdekét is. Az Ausztriához fűződő viszonyunkban őszinte érdekünk jószomszédi kapcso­latokat és kölcsönösen előnyös együtt­működést teremteni. Csehszlovák rész­ről megvan a jóakarat hozzájárulni olyan kölcsönösen elfogadható meg­egyezéshez, amely új lapot nyitna a csehszlovák—osztrák kapcsolatokban. A nemzetközi helyzetben mutatkozó egyes kedvező irányzatok megteremtet­ték a feltételeket ahhoz, hogy megja­vuljanak az Egyesült Államokhoz fű­ződő kapcsolataink. Úgy véljük, hogy jelenleg jó feltételek alakultak ki a konkrét tárgyalások megkezdéséhez, amelyek kedvező légkört teremthetnek ahhoz, hogy pozitív eredmények szü­lessenek az egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok megteremtéséhez ve­zető úton. Természetes, hogy mind az imperia­lista hatalmak, mind pedig a mi szá­munkra is a külpolitika alapvető kri­tériuma mindig a jelenlegi v i 1 ág fejlő- déshez való, osztályszempontból törté­nő közeledés. A szocialista és a tőkés világ osztálylényege és ideológiájuk határozta meg viszonyunkat a vietna­mi népnek az amerikai agresszió ellen vívott igazságos harcához is. Teljes sikertelenséggel végződött az amerikai imperializmusnak az az erőfeszítése, hogy tartósan kettészakítsa Vietnamot, elfojtsa a nemzeti felszabadító mozgal­mat, és az ország déli részét koimmu- nistaellenes bástyájává alakítsa át. A háború befejezéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló egyezmény megkötése ez év januárjában nemcsak a hős vietnami nép, hanem valameny- nyi szocialista ország és az egész anti­imperialista front jelentős győzelme. Biztosítjuk a vietnami népet arról, hogy bízhat a csehszlovákiai dolgozók teljes szolidaritásában és támogatásában, akik a Szovjetunió és más szocialista orszá­gok népeivel együtt hatékony segítsé­get nyújtanak az imperialista agresszió okozta károk helyrehozásában. Ugyanígy továbbra is sokoldalúan tá. mogatjuk a haladó arab országokat az izraeli agresszió elleni igazságos har­cukban, amely agresszió mögött a nem­zetközi cionizmus és imperializmus áll. Amikor a XIV. pártkongresszus óta végzett nemzetközt politikai tevékeny­ségünk eredményét értékeljük, joggal mondhatjuk, hogy a csehszlovák kül­politika, amely teljes mértékben támo­gatja az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramját, jó munkát végzett. A jobboldali opportunistáktól mentesített külpolitikai szolgálat pártunk és szo­cialista államunk elvei és célkitűzései megvalósításának megbízható eszköze lett. Hosszú tartamra szóló feladat marad továbbra is e szolgálat aktivitásának növelése, főként a káderek eszmei, po­litikai és szakmai színvonalának rend­szeres emelése alapján, valamint vala­mennyi állami szerv és társadalmi szer­vezet működésének következstes egy­behangolása a nemzetközi tevékenység fejlesztése területén. Elvtársak, a CSKP Központi Bizottsága a XIV. kongresszust követően — az élet szűk. ségleteivel összhangban — a fontos kérdések egész sorát oldotta meg. Fi­gyelmünk középpontjában azonban min­dig a párt belső erejének, egységének és cselekvőképességének növeléséről való szüntelen gondoskodás állt. Ez törvényszerű, hiszen az élet erősítette meg azt a cáfolhatatlan tényt, hogy társadalmunk egész eddigi és jövő fej­lődése is elválaszthatatlanul összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártjának tevékenységével, vezető szerepének ér. vényesítésével a kommunizmus építé­sének egész folyamatában. Amikor ma a büszkeség érzésével be­szélünk a nagy sikerekről, amelyeket népünk a kommuiv'sta párt vezetésével a szocializmus építésében ért el, újból tudatosítjuk, hogy a párt ereje és le­győzhetetlensége mindig a marxizmus —len inizmushoz való hűségében rejlett. Csupán a tudományos kommunizmus el. méletéhez következetesen igazodó párt képes programszerűen kifejezni a mun­kásosztály, valamennyi dolgozó legsa- játabb érdekeit, mozgósítani őket ezek­nek az érdekeknek a megvalósítására, és mindkét nemzetünket, valamennyi nemzetiségünket a proletár internacio. nalizmus szellemében — a föderatív állam keretében — egy szocialista kö­zösségbe egyesíteni. Csehszlovákia Kom­munista Pártja a megbízható záloga an­nak is. hogy szocialista hazánk — a csehek és a szlovákok, valamint a töb. bi nemzetiség igazi hazája — a jövő­ben is helyes és egészséges alapokon fog szilárdulni és fejlődni. Országunkban a sarkalatos szocialis­ta átalakítások mindenekelőtt annak a testvéri segítségnek köszönhetők, amelyeket pártunknak egész története folyamán a Szovjetunió Kommunista Pártja nyújtott. A szovjet kommunis­táktól tanultuk meg, hogyan kell győ­zelemre vinni a kapitalizmus megdön­téséért vívott küzdelmet. Lenin pártjá­nak tapasztalataira támaszkodtunk a fasizmus elleni harc éveiben, a nem­zeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való átnövé- se háború utáni időszakában és a szo­cializmus építésének egész folyamatá­ban is. A Szovjetunió Kommunista Párt­jával való eszmei és akciós felzárkó­zottságot a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz va­ló hűség fő kritériumának, szocialista utunk szilárd zálogának tartjuk. A párt vezető szerepe forradalmi programjából, abból az előrelátó poli­tikából fejlődött ki, amelyet a munkás­osztálynak a burzsoázia elleni harcá­ban, a fasizmus elleni széles ellenálló mozgalom kialakítása során, dolgozó népünk februári győzelmének kiharco­lása és a szocialista célok teljesítése folyamán érvényesített. A pártnak ez a vezető helyzete logikusan fejezi ki azt a tényt, hogy a kommunisták tel­jes mértékben beváltak mint tényleges forradalmi mozgatóerő népünk legfőbb jogainak, érdekeinek és értékeinek vé- delmezése és kiharcolása folyamán. A dolgozók tudatában nemzeteink hala­dó hagyományainak következetes őrzői­vé és folytatóivá váltak. Ismereteink, főként a közelmúltban szerzett tapasztalataink világosan bizo­nyítják, hogy a szocializmus és a kom­munizmus felé vezető úton a párt él­csapatküldetésének és valamennyi si­kerének egyedüli megbízható záloga és nélkülözhetetlen feltétele sorainak mar­xista—leninista egysége. Pártunk alko. tóegysége szüntelen kialakítása során állandó feladat a múlt időszak tapasz­talatait helyesen általánosítani és egy­bekapcsolni őket szocialista fejlődésünk megérett problémáinak és szükségle­teinek megoldásával. Ez vezérelte a XIV. kongresszust is, amely a szintézis alapján tűzte ki történelmi építőmű- vünk közvetlen és távlati feladatait. A párt a XIV. kongresszus után egészséges, pozitív fejlődésen ment át, tovább növekszik cselekvőképessége és vezető szerepe a társadalom valameny- nyi területén. Elmélyült a dolgozók bi­zalma és aktív viszonya a párt politi­kájához. A kongresszusi határozatok megvalósítása során valamennyi szaka, szón jó eredményeket értünk el, új ta­pasztalatokat szereztünk, igényes gya­korlati próbán mentünk át és általában gazdagítottuk ismereteinket. Ha nem akarunk megtorpanni, nem maradhatunk annál, amit elértünk. A társadalom szüntelenül fejlődik. A párt számára ma jobban érvényes, mint bár­mikor valaha, az az elv, hogy ami teg. nap elegendő volt, ma már nem elég. A pártunk Központi Bizottsága eljárá­sával és politikájával való egyetértés­nek a jelen időszakban kifejezésre kell jutnia az építő lelkesedés újabb fellen­dülésében, a forradalmi lelkesedésben a XIV. kongresszus irányvonalának komplex valóra váltása során. Ma min. den egyes párttag és minden pártkol­lektíva munkája értékelésének ez a fő mércéje. Csupán ezen az alapon alakulhat ki, újulhat meg és erősödhet szüntelenül a párt marxista—leninista egysége. Pél­daképünk 1948 februárja, amikor a CSKP Központi Bizottsága köré felzár­kózott egész pártunk, és felülről egé­szen le egységes volt, közös akarat, egyértelműség és határozott tettek jel­lemezték. Mindazon sikerek ellenére, amelye­ket a XIV. kongresszus után értünk el, nem nyugodhatunk bele abba, hogy bi­zonyos egyenlőtlenség is mutatkozik azokban az eredményekben, amelyeket az egyes pártszervek és -szervezetek elértek. Fogyatékosságok mutatkoznak egyes kommunisták aktivitásában és következetességében is, akiknek nincs elegendő bátorságuk az égető néha népszerűtlen, de az egész társadalom érdekei szempontjából sürgető problé­mák megoldősára. Csak az a kommunista nyerhet bizal­mat, aki nem hátrál meg a fogyatékos­ságok és a nehézségek elől, példásan dolgozik és szerényen él, aki elvhűen, a párt egész politikájával összhangban viselkedik mind a munkahelyén, mind a lakóhelyén. Hogy a kommunisták helyesen tájé­kozódhassanak a bonyolult helyzetek­ben, hogy következetesen valamennyi szakaszon védelmezhessék és kiharcol­hassak a párt politikáját, szüntelenül művelődniük kell, elméletileg és szak­mailag egyaránt, egész életükön át ta. nulniuk kell. A megoldásra váró poli­tikai, gazdasági, szociális és ideológiai problémáink egyre bonyolultabbak, és egyre nagyobb és nagyobb követelmé­nyeket támasztanak a káderek politikai és szakmai képzettségével szemben, küldetésükkel és felelősségükkel szem­ben a párt vezető szerepének érvénye, sí lése során. Semmi esetre sem tehet önelégültté bennünket az a tény, hogy népünk legszélesebb rétegei magukévá tették és támogatják a XIV. kongresz- szus programját. Jelenlegi feladataink bonyolultsága és igényessége megköve­teli, hogy a kommunisták az üzemek­ben, az egységes földművesszövetkeze, tekben, az iskolákban, a tudomány, a kultúra és a művészet területén — egyszóval mindenütt — igyekezzenek minden becsületes embert megnyerni magas fokúan aktív és kezdeményező részvételre a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építésében. Ezért általánosítani kell és tovább kell fej’ leszteni azoknak a pártkollektíváknak a tapasztalatait, amelyek a legjobb eredményeket érik el a nevelő, a szer­vező munkában mind a párttagok, mind pedig a pártonkívüliek körében, bevon, ják őket a munkába, tanácskoznak ve­lük, teljes megértéssel viseltetnek a munkások, a technikusok, a fiatal em­berek problémái iránt. Mindez egyre nagyobb igényeket támaszt a párts ká­derpolitikájával s zemb e n. Habár a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság leküzdésével ősz- szefüggésben páratlan feladatokat kel­lett leküzdenünk, megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy a funkcionáriu­sok túlnyomó többsége, akiket felelős helyeken végzett munkával bíztunk meg, beválik. A káderek előkészítése az egész tár­sadalom számára nagy feladat, s to­vábbra is pártmunkánk egyik fő felada­ta lesz. Ez a pártszervek és -szerveze­tek, az állami gazdasági szervekben és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták ügye, akiknek a káderek szakképzettsége növelésében még aktí­vabb szerepet kell játszaniuk. Társadalmunkban mindenkire számí­tunk, aki el akarja kötelezni magát a párt politikája mellett, s aki a szocia­lizmusért végzett becsületes munkájá­val ezt be is bizonyítja. Ez azokra is vonatkozik, akik a csere alkalmával nem kaptak párttagsági igazolványt — amint ezt már a XIV. kongresszus ha­tározata is kimondta. A párt ereje, a társadalomra gyako­rolt befolyása a párt sorainak minő­ségétől, helyes osztályősszetételétől, ideológiai fejlettségétől és szilárdságá­tól függ. A párt formálása tartós és igényes feladat. A feladat megoldásá­hoz jó kiindulási alapot teremtettünk a párt megtisztogatásával, amely egy- betömörítette és megszilárdította so­rait és létrehozta cselekvőképessége növekedésének feltételeit. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a párt jelenlegi politikájának vonzó­ereje abban nyilvánul meg, hogy nö­vekszik a dolgozók érdeklődése a pártba való belépés iránt. A kongresz- szus óta csaknem 80 000 tagjelöltet vettünk fel, akiknek — és ez különö­sen örvendetes — többb mint 80 szá­zaléka fiatal, s több mint a fele mun­kás. Ez megfelel a központi bizottság irányelveinek, amely hangsúlyozza, hogy sürgetően szükséges mindenek­előtt a párt munkásmagvát megerősíte­ni. Ezen az úton rendszeresen szélesí­teni kell a párt befolyását a munkás­központokban és a falvakon, s ugyan­akkor fel kell nevelni a párttagok ifjú nemzedékét. De nemcsak arról van szó, hogy új vér áradjon a pártba. Ahhoz, hogy meg­szilárdítsuk marxista—leninista jelle­gét, és a tömegekre gyakorolt befolyá­sát, tagjait szüntelenül magas fokú fe­lelősségérzetre kell vezetni, gondoskod­ni kell a párt sorainak tisztaságáról, az állami és a pártfegyelem megtartásá­ról, a párt alapszabályzatának megtar­tásáról. Meg kell válni az összes kar­rieristától és sikerhajhászótól, akik nem méltók arra, hogy a kommunista párt tagjai legyenek. A párton belüli élet jellegzetes voná­sa az a tény, hogy a választott párt­szervek körül az önkéntes funkcioná­riusok széles körű aktívája dolgozik, amely a pártban segítette lebonyolíta­ni az átigazolást, valamint az általános konszolidációval és a XIV. kongresszus határozatainak teljesítésével összefüg­gő igényes feladatok teljesítését. En­nek az aktívának továbbra is figyelmet kell szentelni. Nem engedhető meg, (Folytatás a 9. oldalon) 1973. II. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom