Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-18 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

A Zlaté Kiasy-i (Aranykalász] Bé** ke Efsz múlt évi eredményei azt mutatják, hogy a kédvezőtlen Időjárás ellenére is rekordévet zártak. Matiaško László mérnök, az efsz üzemgazdásza, elégedetten szemléli a kimutatásokat. A szövetkezet párt- szervezete és vezetősége, melynek élén a mezőgazdaság kollektivizálásának egyik úttörője, Vass Ferenc elvtárs áll, következetes ellenőrző és irányító tevékenységet fejt ki. Nagyon elfoglalt ember, ezért röviden válaszol, amikor eredményeik felől érdeklődöm.

— Eredményeink ismét azt bizonyítják, hogy jó úton halad mezőgazdaságunk. Szövetkezeti tagjaink dolgos, munkaszerető emberek, akik fáradságot nem ismerve végzik munkájukat — mondja az elnök. Matiaško üzemgazdász pedig adatokkal támasztja alá a szavait.

— Az elmúlt évben gazdaságunkban az intenzív termelési módszerek elmélyítését tűztük célul. A növény- termesztésben maximálisan kihasználtuk a felső-csallóközi öntözőberendezést, elvégeztük az előírt vegyszerezést, rátértünk a nagyhozamú szovjet búzafajták termesztésére, amelyekből

43,9 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Árpából szintén túlszárnyaltuk a tervet, ez 40,1 mázsás átlagos hektárhozamot eredményezett. Ha az aratás a kedvezőtlen időjárás következtében nem húzódik el, ennél is nagyobb hozamokat érhettünk volna el. Az ipari növények közül a cukorrépa 428 mázsás, a repce pedig közel 20 mázsás hektárhozamot adott. Főleg az utóbbi révén jutottunk szép bevételhez. A növénytermesztésben 4,5 millió koronával nagyobb volt a bevételünk a tervezettnél.

— És milyenek az állattenyésztésben elért eredmények?

— Ezen a szakaszon a tejtermelésre és a hízóállományra helyezzük a fősúlyt. Szarvasmarha-állományunkat fajtiszta, törzskönyvezett tehenekre cseréljük. A múlt évben a tejbeadás

tervét 60 000 literrel szárnyaltuk túl. Évről évre emelkedik az egy tehénre eső átlagos évi tejhozam. Tavaly már több mint 39Ö0 literes átlagot értünk el. Szövetkezetünknek az állattenyésztésben kiváló fejőgulyásai és sertés- etetői vannak: A legjobb fejőink Félinger Lajos és Mikóczy Béla, akik jó munkájukért már több kitüntetést kaptak és jutalomként külföldi tanulmányúton Vettek részt. A hízó sertéseknél Duducz István és Kévesda András 67 dkg-os súlygyarapodást érnek el, ami szintén kiváló teljesítmény. Évi tervünket az állattenyésztésben félmillió koronával szárnyaltuk túl, amit a tej és a hízó sertések terven felüli eladásával biztosítottunk. A szövetkezet vezetősége tudja, hogy az állattenyésztés jövője a korszerűsítésben rejlik. A szomszédos Nový Život-i (Oj Élet) Efsz-szel megegyeztünk egy 1000 férőhelyes tehénistálló felépítésében, ami sokat enyhítene gondjainkon, megoldaná a szétszórt, javarészt már rekonstruálásra szoruló épületekből az állatállomány összpontosítását, elősegítené hasznosságának növelését.

A szövetkezet országszerte kitűnő gyümölcstermesztéséről ismert. Az itt termelt kajszi- és őszibarack, szőlő, de elsősorban az alma köztársaságunk ipari központjaiba Is eljut. így a Csallóköz már nemcsak a gabona- termesztésben, hanem a gyümölcstermesztésben is rangosabb helyet vív ki magának. A 120 hektáros gyümölcsös, melynek alapítását komoly viták előzték meg, most igazolja legjobban Vass Ferenc elnök megfontolt, előrelátó terveit. Őszibarackból már hagyományosan túlszárnyalják tervüket. 16 hektáron termesztik és tavaly 75 000 korona bevételt értek el hektáronként. Szőlőből a tervezett 7 vagon helyett 12 vagon termett, s szintén rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, hiszen hektáronként ugyancsak 75 000 koronás bevételhez juttatta a szövetkezetet. Almából tavaly még a szakemberek sem tudták felbecsülni,

mennyi lesz a termés, így aztán kellemes meglepetésben volt részük, mert egyes törpefákon 150 kg alma is megtermett. Az egész almatermés 185 vagon volt, ebből 100 vagon volt a Golden Délicious. Ismeretes, hogy az elmúlt évben a tavaszi fagyok és a gombabetegségek sok helyin tönkretették a termést. Itt azonban az összefogás és a szakértelem meghozta a kívánt eredményt. A hektáronkénti 300 métermázsáö almatermés közel 100 000 koronás hasznot jelentett a szövetkezetnek. Míg a gyümölcs az összes földterületnek mindössze 10 százalékát teszi ki, addig a szövetkezet összjövedelmének egyharmadát a gyümölcsészet adta. A szövetkezet

23,5 millió koronás összjövedelméhez 9 millióval járult hozzá.

A szövetkezeti telepen sétálva mindenfelé jókedvű, vidám emberekkel találkoztam, akik előtt világos, hogy miért és kinek dolgoznak. A gyümöl- csészetben, ahol javarészt fiatalok, SZISZ-tagok dolgoznak, serény munkát végeztek. Szükség esetén éjjel is dolgoztak, a fagyok idején tüzeltek, termésbetakarításkor pedig túlóráztak. MikBczi József gyümölcsész vezetésével szocialista munkabrigádot alakítottak, melynek tagjai Horváth Mária, Kovács Mária, Németh Mária, Mikó- czi Zsuzsanna, Sáhó Erzsébet, Németh Erzsébet, és a többiek is derekasan helytálltak. De elismerést érdemel a többi dolgozó is, így Bódjs József bácsi, aki 75 éves kora ellenére osztozott a munkában, Mészáros Béla kertész, valamint Csiba Géza és Kevesda Lajos.

— Mit jelentenek ezek az eredmények a szövetkezet tagjai számára?

— Természetesen ez megmutatkozik a tagok anyagi jutalmazásában is — válaszol ismét Matiaško mérnök. — Úgy gondolom, a szavak helyett többet mondanak a számok. Míg 1970-ben a tagok átlagos jövedelme 20 000 korona volt, 1971-ben már 26 000, tavaly pedig több mint 32 000 koronára növekedett. Ennek egyharmadát év végi osztalék formájában kapták tagjaink. A termelés intenzitásának egyik legszerqléltetőbb fokmérője az, hogy 1972-ben annyit termeltünk, mint az 1968—69-es években együttvéve. Ennek következtében gaz daságunk egyre több gondot fordít a gépi felszerelés korszerűsítésére és az építkezésekre. Tavaly 2,6 millió koronát merítettünk erre a célra. Szövetkezetünk jelentős eszközökkel járul hozzá a tagság kulturális életének fellendítéséhez és szakmai továbbképzéséhez is. Tavaly hatan voltak tőlünk a Szovjetunióban tanulmányúton, többen pedig üdülésen vagy gyógykezelésen vettek részt. A SZISZ-tagok-. nak tavaly fotofelszerelést és hangszereket -vásároltunk. Minden tagnak előfizetjük a Szabad Földműves és a Csallóköz című lapot.

Elgondolkoztató és követésre méltó a szövetkezet szociális segítsége az öreg tagok számára. Az év végén a nyugdíjasok ezer korona jutalmat kaptak, s ehhez még 500 koronát juttattak azoknak, akiknek a fia vagy az unokája a szövetkezetben dolgozik. így akarják kialakítani a szövetkezet törzsgárdáját és stabilizálni a munkaerőket. A tagság és a község kulturális életének fellendítésében bizonyára jelentős szerepe lesz a most épülő művelődési háznak. Az építkezést, melynek költségei meghaladják az 5 millió koronát, az efsz kezdeményezte, költségeinek nagyobb részét saját forrásaiból, múlt évi tiszta jövedelméből fedezi.

A tavalyi évet arany betűkkel írhatják a szövetkezet krónikájába, de nem kevésbé fontos eseményekkel kezdték az új évet sem. A Béke Efsz társult a jól működő Cakanyi (Csákány) Efsz-szel, így földterülete megnagyobbodott. Idei terveiket már közösen készítik. Jó alapokkal kezdik az új gazdasági évet, melyben tovább kívánják fejleszteni a termelés inten- zifikálását és a racionalizálási folyamatokat.

SVINGER ISTVÁN

t* ÍL E iL TT

1973.

II. 18.

Ua valahol a Cebovcei (CsábJ Egységes Földmű- *■ vesszövetkezet gazdálkodási eredményeiről esik néhány sző, tíz ember közül kilencen azon nyomban a szőlőre gondolnak. És ez helyes, hiszen a falut környező domboldalakon, csakúgy, mint a kékkői borvidék minden részén évszázados hagyománya, jó eredményei vannak a szőlőtermesztésnek. Egyáltalán nem új keletű persze a szövetkezet szőlészeti sikereinek országos híre sem. pedig jóformán tíz esztendeje sincs még annak, hogy új fajtákat kezdtek telepíteni a régi öntermő helyébe. Azóta hetven hektárra bővült már az újonnan telepített parcellák területe, és évről évre egyre gyorsabb ütemben növekedtek azok a számjegyek, amelyek az eddigi zárszámadásokon cáfolhatatlanul bizonyították: kifizetődik a korszerű módszerek alkalmazásával folyó nagyüzemi szőlőtermesztés.

— A soproni kékfrankos vesszőivel kezdtük a szövetkezeti szőlőtelepítést — magyarázta a minap Do- min János mérnök-agronómus, aki minden téren sokat tett már a mostani, illetve a következő évek sikerei érdekében. — Most ez képezi nálunk az ösz- szes termesztett fajta alapját. Ggy hiszem, arról ma már senkit sem kell meggyőzni, hogy 1964-ben érdemes volt belefogni a munkába Nem is azért említem meg, hogy tavaly egymillió 550 ezer koronás jövedelmet terveztünk a szőlőből, és azt a kedvezőtlen időjárási feltételek ellenére is túlteljesítettük, pedig a szőlő cukortartalmának és több egyéb értékmérőjének jelentős csökkenése miatt mindössze hat komra hatvan filléres átlagáron sikerült értékesíteni a termést. A csemegeszőlő kilójáért viszont csak három nyolcvanat fizethetett a felvásárló üzem. Továbbá az sem volt csekély megterhelés számunkra, hogy több mint öt és fél vagon borszőlőt osztottunk ki a tagosított régi telepítésű parcellák fejében. Tehát a

113,5 mázsás átlagtermésből nem volt éppen könnyű feladat biztosítani a hatvanezer koronás hektáronkénti jövedelmi terv teljesítését. A zöldveltlíni 188,04 mázsás hozama ugyan sokat könnyíthetett volna a helyzetünkön, de tavaly még sajnos, csak egy hektárról szüretelhettünk ilyen rekordmennyiséget. Az utóbbi egymást követő három évben az említett fajtából mindig 140 mázsás átlagot értünk el.

Nem hinném, hogy panaszkodásnak, vagy pedig amolyan „bizonyítvány magyarázgatásnak“ szánta volna mindezt az agronómus. hiszen kapásból is több tucatnyi példát lehetne felsorolni annak bizonyítására, milyen sok szövetkezetben, állami gazdaságban örülnének módfelett az ilyen eredményeknek. Talán akkor sem volna ez má■*’ ént, ha elhallgatnánk, hogy az utóbbi időben egyeben jelentősebb borverseny sem végződött egy-két csábiaknak ítélt aranyérem nélkül.

— Tavasszal további hét hektár telepítésével befejezzük a munka első szakaszát. A jövő évben 26 hektárral, azt követően pedig évenként minimálisan húsz hektárral növeljük a szőlészet jelenlegi területét. Távlati terveink: 1980-ban már 195 hektáron fogunk szőlőt termeszteni. Ennek legnagyobb része termőre is fordul addig. S ha már a terveknél tartunk, az is említést kíván, hogy tíz-tizenkét év múlva mezőgazdasági termelésünk jelenlegi tiszta jövedelmének többszörösét fogja majd biztosítani a szőlőtermesztés.

Sajnos, nem mondható még mindennapinak, széleskörűen alkalmazott módszernek a csábiak további „újdonsága“ sem. Mindenképpen a szövetkezet szakembereinek dicséretére írható, hogy elsősorban olyan területekre tervezik a telepítést, amelyeket egyébként sehogy sem lehetne gazdaságosan kihasználni. A Kőhegyen, ahol rövidesen rajnai rízlinget és szentlőrincit szüretelhetnek majd fele-fele arányban, lassan végeznek már a teraszolással. Eddig két száz lóerős bulldózerrel végezték a munkát, Bornstein László mérnök, a szövetkezet fiatal gépesítő je azonban mindent megtesz egy újabb gép mielőbbi munkába állítása érdekében. A mintegy 25 hektárnyi domboldal nehéz terepviszonyai miatt persze így sem egyszerű a talajművelők dolga, viszont a tömérdek fáradságot bőven kárpótolják majd a következő, évek szépnek ígérkező eredményei.

Számításaink szerint a teraszos szőlőtelepítés, valamint a tőkék termőre fordulásáig szükséges növényápolás együttesen kétszázezer koronás ráfordítást igényel hektáronként. A szakásosnál érthetően magasabbak a költségek. Nagyobb terület esetében valóban jelentős összegről van szó. Viszont aránylag rövid időn belül megtérül az összes kiadásunk. Ugyanis már az első tavaszi napokban hozzálátunk egy száz vago- nos teljesítményű feldolgozó üzem építéséhez, amelyben már két éven belül megindulhat a munka. Ezenkívül tervbe vettük egy korszerű palackozó részleg létesítését Is. Együttesen hétmillió 394 ezer koronát fordítunk erre.

Később vaskos tervdokumentáció apró részleteit kezdte ismertetni az agronómus. Elmagyarázta, hogy 1975-ben az előre várható szőlőtermésért átlagárat számítva összesen kilencmillió 992 ezer koronát fizetne a felvásárló üzem. A szövetkezetben termelt bort viszont ugyanakkor 10 millió 427 ezer koronáért lehet majd értékesíteni nagykereskedelmi áron. A termelés folyamatos növelése mellett 1983-ban már 18 millió 547 500 koronát képez majd ez az összeg. Ilyenformán nem egész öt év alatt maradéktalanul megtérülnek az imént említett beruházások, lövedelmi adó formájában már az első évben visszafizetik az ötven százalékos állami szubvenciót is. S ha a nyárs- bevételből leszámoljuk az üzemeltetési, az amortizációs és az egyéb költségeket, azonnal kitűnik, hogy évente egymillió 111 ezer korona jövedelemnövekedést jelent a 2500 hektáros földművesszövetkezet tagjai számára a feldolgozó üzem építése. Kétségtelen, hogy az adott helyzetben a szőlőtermesztés na°vai-á- nyú fejlesztése számít a leggazdaságosabb befektetésnek.

Természetesen a jövőben nemcsak a szőlőtermesztés jövedelméből akarnak élni a csábi emberek. Elsődleges feladatuk továbbra is a belterjes mezőgazdasági termelés. Csupán arról van szó, hogy a rövidesen időszerűvé válň több százezres, sőt milliós jövedelemkülönbség az ő esetükben sem elhanyagolható körülmény.

L. K.

Hli ffj^.."p J* * L! * uSjLÍ