Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-13 / 37. szám, kedd

1973. III. 13. 3 CSEHSZLOVÁK—LENGYEL GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Varsó — A csehszlovák—len­gyel gazdasági és tudományos­műszaki együttműködési bizott­ság 14. ülésszakára tegnap Var­sóba érkezett a csehszlovák kormán yk üldö ttsóg, amel y e t Václav HCila, a csehszlovák kormány elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, a csehszlovák—lengyel bizottság csehszlovák részlegének elnöke vezet. A csehszlovák vendége­ket a varsói repülőtéren szívé­lyesen üdvözölték Franciszek Kaim, miniszterelnök helyettes, a csehszlovák—lengyel bizott­ság lengyel részlegének elnöke és más hivatalos személyisé­gek. A bizottság plenáris ülésén feldolgozzák azokat az eredmé­nyeket, amelyek Gierek és /a- roszewicz januári prágai láto­gatása alkalmával a csehszlo­vák—lengyel megbeszéléseken jöttek létre és kitűzik a jövő évi feladatokat. További megbeszélés-sorozat becs — További megbeszé­lés-sorozat kezdődött hétfőn Bécsben az európai haderők és fegyverzet csökkentésének elő­zetes konzultációin. Megfigyelők szerint ezen a liéten a megbeszélések még mindig a háttérben, a „diplo­máciai szalonokban“ folynak, minthogy eljárási és szervezési kérdésekben még nincs meg az egyetértés. Újabb információk szerint — s ezt a szocialista országok és a nyugati résztve­vők delegációinak köreiből megerősítik — az álláspontok bizonyos területén közeledést értek el, de ez nem vonatkozik olyan kulcskérdésre, mint a résztvevő országok meghatáro­zott száma vagy státusa kérdé­sének eldöntése. Bécsben hangsúlyozzák, hogy a kezdeti problémák megoldá­sához „nyugalomra és kitar­tásra“ van szükség. A Lunohod—2 folytatja tudományos küldetését Moszkva — A Lunohod—2 automatikus szovjet holdjármű befejezte annak a térségnek a vizsgálatát, ahol a második „holdnappal“ találta: ez a tér­ség egy 30 méter átmérőjű krá­ter közelében van. A holdjármű ezekben a napokban folytatta előrehaladását délkeleti irány­ban és több mint 3 kilométer­rel távolodott el attól a pont­tól, ahol eredetileg az égitestre ért. Útja során a holdkocsi mé­réseket eszközölt a talaj fizi­kai és mechanikai tulajdonsa gaira, valamint a felület helyi mágnesességére vonatkozólag, térhatású fényképfelvételeket készített és továbbított a kör nyezetről. Az automatikus holdlaboraló- rium útvonala mentén az égi­test felületén igen sok kisebb kráter és szikla volt. Ez a kö rülmény egyes szakaszokon komoly nehézségeket okozott. A Lunohod—2 folytatja tudo­mányos küldetését a „Derült ség tengerének“ partján. Tovább gyűrűzik a dollárválság London — Hétfőn zárva ma­radt a londoni és párizsi valu­tatőzsde — jelentették be hiva­talosan az angol tfte francia fő­városban. A tokiói börzét még szombaton bezárták és műkö­dését hétfőn is szüneteltették. Aicsi Kiicsi japán pénzügymi­niszter vasárnap közölte, hogy a tőkés világ gazdaságilag leg­erősebb országának pénzügy- miniszterei március 26—27-én rendkívüli tanácskozásra ülnek össze a nemzetközi valutavál­ság ügyében. Giscard d’Estaing, francia pénzügyminiszter vasárnap kétórás megbeszélést folytatott Paul Volckerrel, az amerikai pénzügyminisztérium államtit­kárával, aki korábban bizalmas megbeszéléseket tartott Tokió­ban, Bonnban és Londonban. Von Wechmar, nyugatnémet kormányszóvivő vasárnap kö­zölte, hogy az NSZK ragaszko­dik eddigi pénzügyi politiká­jához, sem felértékelni, sem lebegtetni nem szándékozik a márkát. Eberle, Nixon elnök gazda­ságpolitikai „utazó nagyköve­te“ aki hír szerint „ultimátu­mot“ adott át a japán vezetők­nek, elutazott Tokióba. Ezzel egyidőben útnak indult Euró­pába Hoszomi Takasi, a japán pénzügyminiszter különleges tanácsadója. Útjának első állo­mása Bonn lesz. Bonn — A nyugati hírügy­nökségek értesülései szerint hétfőn zárva maradtak a nyu­gatnémet, az osztrák, a dán és a holland valutatőzsdék is. Újabb meglepő fordulat tör­tént a ,, dollárdiplomáciában“. Volcker, az amerikai pénzügy­minisztérium államtitkára Pá­rizsból Rómába .utazott, s a Fiumicinó-i repülőtéren megbe­szélést folytatott Giovanni Mu lagodi olasz pénzügyminiszter­rel. Mintegy egyórás megbeszé­lés után az újságírók meglepe­tésére az olasz pénzügyminisz­ter felszállt Volcker amerikai katonai különrepülőgépére és együtt indultak el Párizsba. Bizonytalan helyzet Uruguayban Montevideo — Továbbra is teljes a bizonytalanság az uru­guayi polgári kormány sorsát illetően. Juan M. Bordaberry államfő vasárnap fogadta a lá­zadó szárazföldi és légierők &8y-egy tábornokát, a megbe­szélés azonban mindössze 30 percig tartott. Minthogy a ta­lálkozóról sem a fegyveres erők, sem a kormány részéről nem adtak ki közleményt, ké­zenfekvő az a következtetés, hogy nem született megállapo­dás. Montevideoi megfigyelők sze­rint nincs kizárva, hogy egy katonatiszt veszi át az ország irányítójának tisztét. Montevideóban éjfélkor köz­lemény adta tudtul, hogy a haditengerészet „teljes egészé­ben és fenntartás nélkül csatla­kozott a szárazföldi erők, a lé­gierő és a rendőrség célkitűzé­seihez“, azaz átállt a zendülők táborába. SANTIAGO DE CHILÉBEN megkezdte tárgyalásait a chi­lei—csehszlovák vegyes bizott­ság. Az ülésen részt vevő cseh­szlovák kereskedelmi küldött­séget Daniel Lhotský, a külke­reskedelmi minisztérium osz­tályvezetője vezeti. A február 17-ig tartó tárgyalások végén hitelnyújtási, műszaki segítségi és kereskedelmi csereforgalmi szerződést írnak alá a két or­szág között. A BELFASTTÓL 20 mérföld- nyíre fekvő Strangford város­ban robbanás történt egy lakó­házban. A helyszínre érkezett rendőrség egy férfi és egy nő holttestét találta a házban. Fel­lőhető, hogy robbanó-szerkeze­tet készítettek, s eközben kö­vetkezett be a szerencsétlen­ség. 19Ö9 óta az észak ír tarto­mányban 720-an vesztették éle­tüket különböző robbanások, terrorcselekmények és az an­gol katonákkal folytatott csatá rozások következtében. BRÜSSZELBEN befejeződött az a nemzetközi konferencia, amely az elmúlt két napon 25 ország jogászainak részvételé­vel a Vietnammal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A LEGNAGYOBB olasz szak szervezet, a CGIL küldöttsége vasárnap Szófiába érkezett, hogy az együttműködés bővíté­séről tárgyaljon a bolgár szak- szervezetek vezetőivel. SIR ALEC DOUGLAS HOME angol külügyminiszter vasárnap befejezte hivatalos szenegáli látogatását és hétfőn tovább utazott Libériába. A vietnami háború évei Röviddel azelőtt, hogy cikk­sorozatunknak ehhez a folyta­tásához hozzákezdtünk, két viet­nami újságíró érkezett Bratis­lavába. Az egyik Hanoiból, a másik Saigonból. A beszélgetés során az ember megrázó ténye­ket tudott meg az erőszakosko­dásokról, a vietnami nép ellen elkövetett kegyetlenségekről. Többek között arról, hogy a 17 millió lakost számláló Vietnami Demokratikus Köztársaságban a háború befejezése után 150 000 árvát tartanak nyilván, tönkre­tették a hírközlési vonalakat és mintegy másfélezer hidat rob­bantottak fel. Az az ember, aki nem élte át a háborút, önkén­telenül is az 1965-ös dél-szlová^ kiai árvízre emlékezik vissza. Mennyi segítség, igyekezet volt szükséges ahhoz, hogy megállít­sák a természeti erők pusztítá­sát. Nos, ezzel szemben a há­ború mindenki számára rend­kívüli gyötrelmeket hoz és ezen túlmenően erő kell ahhoz is, hogy a romokból újjáépítsék azt az államot, amely 33 éve nem ismeri a békét. A második vi­lágháború befejezése óta egyet­len nemzet sem élt át annyi szenvedést, mint a vietnami. Ne­héz elképzelni, nehéz beleélni magunkat ennek a fejlődő or­szágnak a helyzetébe, amely évekig a veszett háborús hisz­téria céltáblája volt s ahol a világ egyik legfejlettebb orszá­gának a haditechnikáját kísér­letezték ki. 33 esztendő után A vietnami nép mind délen, mind északon 33 éve szüntele­nül folytatta a harcot. Attól az időtől kezdve, hogy 1939-ben In­dokínában partra szálltak a ja­pán alakulatok. A japán impe­rialisták, majd a francia gyar­matosítók és végül a kapitalista világ legerősebb állama, az Egyesült Államok ellen folyta­tott harcban győzött a vietnami nép. Mindez a küzdelem, szen­vedés azért volt, hogy az or­szágból eltűnjenek az idegen betolakodók, hogy egy kis ál­lam önmaga dönthessen sorsa alakulásáról... Az áldozatok száma szinte megszámlálhatat­lan. Viszont a szenvedések leg- drasztikusabb fejezeteit Indokí­nában a Pentagon írta. Kétmillió sorsa A vietnami háború legborzasz­tóbb ténye, hogy nemcsak a polgári lakosságon követtek el erőszakosságot. Az amerikai ka­tonák hidegvérrel gyilkoltak és „gazdagították“ a gyilkolás módszereit. Nem válogattak, anyákat, gyermekeket öltek meg és valóban kimerítették a hitleri szoldateszka „fegyvertá­rát“. A háború folyamán — becslések szerint — mintegy 2 millió vietnami pusztult el. A kétmillió vietnamit egyrészt az északi területek bombázásai so­rán, másrészt a déli országrész­ben vérgehajtott tömeggyilkos­ságokban pusztították el. Ezzel egyidejűleg Indokína több or­szága is feltűnően nagy ember- áldozatot fizetett. Laoszban és Kambodzsában mintegy 100 000 ember esett az amerikai barbár támadások áldozatául. A dél­vietnami vérengzések nemcsak az ország történetének legvére­sebb korszakát jelzik, hanem a második világháború utáni idő­szak legborzalmasabb tetteiként könyvelhetők el. My Lai falucs­ka nevét az egész világ megta­nulta; Lidicével és Oradourral emlegetik egysorban. A My Lai-i vérengzés képletesen megmutat­ja, milyen módszerekkel „küz­döttek“ az amerikai haderők Vietnamban. My Lait I960, már­cius 16-án támadták meg annak ellenére, hogy egyetlen katona sem tartózkodott a falucskában. Csupán a földművesek végezték békés munkájukat. A későbbi kivizsgálás mindezt bizonyítja, annál is inkább, hogy jegyző­könyve 22 000 oldalt tartalmaz. A katonák bekerítették a falut, összeterelték a lakosságot a község terére, majd agyonlőt­ték őket. Másokat kunyhóikba kényszerítettek, meggyújtották és a menekülőkbe belelőttek. A megmaradt házacskákat felrob­bantották. Szemtanúk vallomá­sai bizonyítják, miként gyilkol­ták a gyerekeket, köztük egy kétéves kisfiút, aki az amerikai katonák figyelmét azzal terelte magára, hogy keservesen sírt agyonlőtt édesanyja testébe fo­gódzva. My Laibau 370 embert öltek meg és ennek az akciónak a parancsnoka végül is „kiérde­melte“ az Egyesült Államok el­nökének védőszárnyait. Nixon- nak ez a lépése természetesen azt bizonyítja, hogy a hadveze­tésnek ezek a bestiális módsze­rei „természetesek“ a Pentagon berkeiben. Dél-Vietnamban nem csupán egy My Lai van, ame­lyet pontos dokumentációk nyo­mán tártak a világ közvélemé­nye elé. Sajnos tény, hogy Dél- Vietnam több falucskája jutott hasonló sorsra. Bebizonyított tény, hogy a megszálló hadse­reg néhány egysége a polgári lakosság kigyilkolására „szako­sította magát“, ugyanis ha az „elvégzett munka után“ jelen­tették a parancsnokságnak, hogy ellenséges katonákat sem misítettek meg, ezért szabadság járt Ausztráliában, Tajvanban, vagy éppen Hongkongban. Gyilkosságok, önkény, gaztettek... Dél-Vietnamban az amerikai bombák másfél millió embert öltek meg és 8 milliót száműze­tésbe kényszerítettek. Pontosab­ban szólva arra, hogy elhagyják falvaikat és munkatáborokba vagy kijelölt területeken tartóz­kodjanak. A növényzet elpusztí­tásával az ország hatalmas te­rületeit tették terméktelenné, amelyek még hosszú évekig használhatatlanok lesznek kul­túrnövények termesztésére. Gya­korta hangsúlyozzák, hogy az amerikaiak Vietnamban anélkül gyilkoltak, hogy szembe néztek volna a halállal. A B-52-es légi­Elmúltak a borzalom percei. Vietnam gyermekei immár ret­tegés nélkül tekinthetnek a napfényben fürdő felhőkre. A B—52-es óriásbombázók bukó­repülése nem tör életükre. erődök magasan — 19—20 ki­lométernyi magasságban — re pültek és gombnyomásra oldot­ták ki gyilkos bombáikat, anél­kül, hogy tanúi lettek volna an­nak a pokolnak, amelyet a föl­dön okoztak. A gyilkolásnak ez a módja semmivel sem brutáli- sabb, mint az egyéb gyilkossá­gok. Ám az amerikaiak Viet­namban nem csupán mint „mű­szaki szakemberek mutatkoztak be“ olyanok, akik nem ismerik tetteik következményeit. Az amerikai pilóták többek között úgy próbálták ki ügyességüket, hogy helikoptereiken békésen dolgozó parasztokra landoltak, akiket a helikopter vitorláival, vagy éppen leszálló szerkezeté­vel ütöttek agyon. Ismerjük azoknak a tábornokoknak a ne­vét is, akik ellenőrző repüléseik során „passzióból“ polgári sze­mélyekre lövöldöztek a levegő­ből. Az amerikai katonák példa­képpen bevezették a lasszó új felhasználási módját. A helikop­terekből lasszó segítségével férfiakat, asszonyokat, gyerme­keket fogdostak össze, akiket maguk után húzattak. Amíg a szerencsétlenül járt ember bírta irammal a helikopter sebessé­gét, addig a katonák szórakoz­tak. Amikor az illető elesett, a hurok összeszorította és megful­ladt. És a legborzasztóbb talán a vietnami háborúban az ameri­kai imperializmusban, — amely mindezért felelős —, hogy a civilizáció évszázadában a fej­lődésnek XX. századi fokán ki dolgozták a tömeggyilkolás stí­lusát és rendszerét. Az ameri­kai társadalom, az amerikai ci­vilizáció, kultúra és ideológia a vietnami hadszíntéren találko­zott a viet néppel, az ő meg­győződésükkel, kultúrájukkal és műveltségükkel. Az Egyesült Ál­lamok olyan országba tört be, amely ezeréves hagyományokra tekinthet vissza, olyan tradí ciókra, amelyek még az Egye sült Államok megalakulása elő't keletkeztek. Az amerikaiak eb be az országba mint a haladás képviselői törtek be, az „új“ amit hoztak, csak a gyilkolás módszerei. Mint barbárok jöt tek ide. akik nemcsak a vie' nami városokat döntötték rom ba, nemcsak a földeket tetté'; tönkre, hanem a vietnami né>> legdrágább értékeit, az emberek tudatát, kultúráját és fejlettsé gét pusztították. S ezzel egyide jíileg bevezették a prostitúció, a korrupció rendszerét. Az imperiolizmus áldozatai Az amerikai imperializmus agressziójának áldozataihoz tar toznak Vietnamban az amerikai nemzet fiai is. Nem csupán 40 ezer halottról és 300 000 sebe sültről van szó. A vietnami há­ború évei alatt két és fél millió fiatal amerikai férfi fordult ine\: a harctereken. Azok, akik nem estek el és nem sebesültek meg, nagyrészt mint lelki nyomoré kok kerültek haza — a kilátás- ta lanság, a kíméletlen pusztítás, a kábítószerek rabjai lettek. A/, amerikai hadsereg szervei egv éven belül 11000 szolgálatot teljesítő katona ellen folytattak vizsgálatot, mert marihuánát használtak. Ennek a kábítószer­nek az élvezete oly annyira tö megesen elterjedt, hogy a „hi vatalok“ végül letettek arról a szándékukról, hogy korlátozzák használatát, hiszen a hadsereg tagjainak »0 százaléka volt ká bítószer-élvező. Természetesen problematikusabb volt a helyzet az ún. „nehéz kábítószerekkel" például a heroinnal. Ez utóbbit ugyan a hadsereg állományának 10—20 százaléka használta. Az az 50 000 ember, aki Vietnam­ban a kábítószerek rabjává vált, végezetül is hazatért, hogy bő­vítse az Egyesült Államok 300 ezer kábítószer-élvezőinek so rait. Ezek az emberek szintén a vietnami háború áldozatai, az amerikai imperializmus tette őket lelki „nyomorékká“. Enél- kül nem lenne teljes a vietna­mi háború képe. Az Egyesült Államok ma nem úgy távozik Vietnamból, mint győztes hatalom, amely képte len volt kivívni a harci sikert. A veszteséget mindenekelőtt er­kölcsi szinten kell vizsgálnunk, abban a vonatkozásban, hogy a világ közvéleménye elítélte a hadvezetésnek ezeket a bestia lis módszereit, amelyek az ame­rikai politika hivatalos színvo nalára emelkedtek, és amely harcmodort az Egyesült Álla­mok a vietnami népre akarta rátukmálni. A gyilkosságok é« erőszakosságok megmutatják az amerikai rendszer összes rákfe néjét. Itt ugyanis nemcsupán néhány gaztettről van szó, ame­lyeket egyes személyek követtek el. Évek hosszú során át közöl­ték a hírlapok a fényképeket, híreket arról, miként kínozzák a vietnami népet, miként égetik fel a vietnami falukat. A tv képernyőjén megjelent Calley hadnagy, a My Lai-i tömeggyil­kosság egyik szervezője, John­son elnök, aki elrendelte 1965. április 9-én a napalm bevetését Vietnamban, valamint Nixon, aki a múlt év végén személye­sen parancsot adott Hanoi és Haiphong bombázására. Tehát a felelős személyek, akik a viet­nami dráma, a legveszettebb háború szervezői voltak. A viet­nami háború az Egyesült Álla­mok számára a második világ­háborút követően a legnagyobb gazdasági megterhelést jelén- tette. Természetesen nemcsak gazdasági, hanem politikai és diplomáciai megterhelést is. Az Egyesült Államok Vietnamban, hogy zsargonnal éljünk „bemu­tatkozott“ nyugati partnerei előtt is. Bizonyságot tett „civi­lizációja“ fejlettségéről. Annak a civilizációnak a fejlettségéről, amely 12 esztendőn keresztül az egész világ szemeláttára hi- regvérrel gyilkolt le ártatlan embereket... DUSÁN KERNÝ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom