Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-02 / 28. szám, péntek

VANDÁLOK UTÓDAI Az Értelmező Szótár így Jel­lemzi a vandálokat: kíméletlen pusztításairól nevezetes kihalt germán törzs. Elmarasztalás­képpen vandalizmuson mindmá­ig is a brutalitást és a kímélet­len pusztító tevékenységet ért­jük. Tekintettel arra, hogy eme értelmezés ellen kifogásom nin­csen, ellenben vannak bizonyos tapasztalataim, meg kell álla­pítanom egy cseppet sem ör­vendetes tényt: a vandálok ugyan régas-régen befejezték földi pályafutásukat, de néhány utóduk ma is itt él közöttünk. Állításom bizonyítékául követ­kezzenek az alábbi sorokv A közép-szlovákiai kerület székhelyén, Banská Bystrlcán többmilliós költséggel méltó emléket állítottak a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Az em­lékmű-múzeum reprezentatív épületét telepített park övezi, melynek pázsltszőnyegét kes­keny utak szelik keresztül-ka- sul. Az utak mentén kb. méter magas, lágy fémből készült, tej- "veg-búrával kombinált oszlo­pokat helyeztek el, amelyek es­ténként különösen szép világí­tótestként szolgáltak. Sajnos, csak múlt időben. Mert az osz­lopok egy részét ismeretlen tettesek tönkretették. A vandá­lok utódainak kezenyomán nemcsak üvegcserép és sötét­ség maradt. Ahol csak tehették, kicsavarták, elgörbítették, meg­csonkították az oszlopokat is ... Ugyanitt, ugyanebben a park­ban nehéz, barnára pácolt fém­díszítésű fapadok kínálgatják a pihenni vágyóknak az ülőhe­lyet. Zömök lábukat betonágy­ba ágyazták, s nappal meg es­ténként „illedelmes“ pádként szolgálnak. Reggelre kelve azonban egyikük-másikuk szám­talanszor „bukfencet vet“, vagy éppenséggel „fejre áll“. Hogy a vandálfiókák miként tépik ki betonágyukból a nehéz faal­kotmányt, annak kiderítésére nem rendelkezem elég erős kép­zelőtehetséggel ... Ám a kihalt néptörzs kései unokái nemcsak a fémből, üveg­ből vagy fából készült tárgyak iránt viseltetnek ilyen megkü­lönböztetett érdeklődéssel. Ked­velik ők bizony a modern vegy­ipar egyik legújabb termékét, a műbőrt isi A Banská Bystrica-i poliklinika földszintjén az egyik körzeti orvos rendelője elé fé­nyes, piros műlakkal bevont sarokpadot állítottak a várako­zó betegek számára. Persze, a? ismeretlen vandál-utódoknak több se kellett! Először is ki­metszettek az ülőke kárpitjából egy tökéletes, mintegy 15X15 centiméteres négyzetet. S hogy a „mű“ tökéletes legyen, a do­log nem maradt csak ennyiben. Következtek a többi, kisebb-na- gyobb, szabályos és szabálytalan, négyzet és téglalap alakú kivá­gások ... Amikor legutóbb ott jártam, a műbőrkárpitból már legalább másfél négyzetméter­nyi hiányzott, és a bevonat alatt rejtőzködő puha bélés egy részét durván kicibálták. Az orvosi rendelő előtti „eredmé­nyes időtöltésről“ itt egy szán­dékosan tönkretett praktikus, szép és nyilván elég drága bú­tordarab tanúskodik. Pedig ab­ban a bizonyos rendelőben nem Is elmeszakorvos rendel . .. Hogy még további tanúbi­zonyságokkal éljek, meg kell említenem a Banská Bystrica-i helyi járatú autóbuszok és egy­néhány személy- és gyorsvonat összeszabdalt, felfejtett műbőr ülését, szólnom kell a megron­gált utcai telefonfülkékről, az összefirkált, megcsonkított és erőszakosan eltávolított menet­rendekről a helyi autóbuszmeg­állók előtt, valamint a szándéko­san kitépett ti^llpántövekről és a szétrúgott virágágyakról Szlo­vákia egyik legszebb városá­nak közepén. De hogy ne csak Banská Bystrica-i példákkal él­jek, láttam én virágzó rózsa­bokrot a lučeneci (losonci) li­get rózsakertjében is, amely­re valaki szántszándékkal a kö­zeli szemétgyűjtő tartalmát bo­rította: cigarettavéget, alma­csutkát, csokoládémaszatos sztaniolpapírt, kolbászhéjat... Természetesen a felsoroltak­kal korántsem azt akarom bi­zonyítani, hogy napjainkat ál­talában éppen ezek a jelensé­gek jellemzik, mert ennek pont az ellenkezője Igaz. Polgáraink a választási programok kereté­ben brigádórák százezreit dol­gozták le, gyarapítva, építve, szépítve, várost, falut. Utat, vízvezetéket, iskolát, sportpá­lyát, játszóteret, kultúrházat építenek, facsemetét ültetnek, parkot telepítenek, bővítik a zöldövezetet. Például a közép- szlovákiai kerületben az elmúlt évben csak az ún. „Z“-akció ke­retében 755 építkezést vettek tervbe 630 millió korona érték­ben, de a múlt év szeptemberé­nek végéig a tervezett építke­zések száma 1320-ra nőtt. A NYUGTALAN ÁLOM ÉS A HOLNAP DERENGÉSE Peter Günther Art P-o*’ Peter Günther: A holnap derengé Jellegzetes színviláguk, új ritmusok élénkítik a bratisla­vai Majerník Galéria falait. P. Günther két és fél évvel ez­előtt hagyta el a Szépművésze­ti Főiskolát, ahol MatejJca osz­tályában tanulta a monumentá­lis festészetet és a színekben való gondolkodást. Sokat raj­zol, fest ma Is. A Dunamenti Múzeumban két évvel ezelőtt rendezett kiállítá­sa után most városunkban első egyéni tárlatán igényes és mértéktartó Art Protisokkal je­lentkezik. Közösségi művészet ez, hiszen funkciója az ember környezetének formálása, ékí- tése. Munkája díszítő jellege részben az anyagból és a tech­nikából adódik. Tenyérnyi fes­tett vázlatok világítanak rá mfivei keletkezésére, az ötlet, a gondolat menetét jelző kép- elemek, a vonalak, a formák, a színek és a belőlük összeálló kompozíció kialakulására. Günther a felszín burkán túl, a dolgok mélyét fürkészi. El­gondolásait, érzelmi állapoto­kat fejez ki. S a képre váltott gondolat elárulja az élethez va­ló emberi és művészi hozzáál­lását. A háborgó vagy tisztán fény­lő színek, a lírai gyöngédségű árrfyalatök, a dinamikus, vagy kifinomult formák, a felület lo­gikus, megkapó szervezése hol nyugtalanító belső töltésről val­lanak (a Tűz, a Bukás, az Ag- qodalom), hol meg szellemi fe­szültség árad belőlük, (Viet­namÖsszetartás, a Holnap de­rengése). A Tenger világának szüntelen változását színek iz­galmas játékával láttatja meg. Gyengéd, kifinomult vonások s a megmunkálás eredetisége ál­lítanak meg a Szomorú Herceg­nő előtt és a Fehér Rákoknál, hol a vörös, fekete és a fehér színek drámai összecsapásának vagyunk tanúi. A fiatal Peter Günther Art Protisainál az Art (művészet) nem csupán szokványos műfaji megjelölés, hanem értékítélet is. BÄRKÄNY JENÖNÉ luCeneci járás városaiban és falvaiban majdnem 35 000 egyé­ni és 689 kollektív kötelezett­ségvállalást írtak alá a polgá­rok, és ígéreteiket már 2 hő­nappal az év vége előtt túltel­jesítették. Ezt az igyekezetei és az igyekezet eredményeit mér­legelve jelentéktelen aprósá­goknak tűnnek a vandálutódok csínyjel, de mégsem egészen jelentéktelenek. Klrívóságuk sokszor felháborító, s ezért több figyelmet kellene szentelni ne­kik. Már csak azért is, mert arra mutatnak, hogy vannak még olyanok, akik máig is kép­telenek megérteni azt, hogy ami a miénk, az az e n y é in is! Persze, egyetemes orvosságot így röptében nehéz lenne aján­lani erre a tünetre. Ez talán a pedagógusok, a pszichológusok és az Illetékes társadalmi szer­vek dolga lehetne. De már a családokban kellené erről szól­ni a gyerekeknek néhány szót. Vagy az iskolákban jobban tu­datosítani a „miénk-enyém“ el méletet. Ott pedig, ahol a szán­dékos rongálót tetten érik, nem volna szabad közönyösen elsik- lani a „csíny“ felett. Legalább arra kellene kötelezni őket, hogy térítsék meg az okozott t'kisebb-nagyobb kárt. Mert a vandálok utódainak kezét még­is csak le kellene egyszer már fogni valahogy. Ott, ahol a szép szó és a meggyőzés nem segít, legalább a törvények nevelőere­jével!!! RÉNY1 MAGDA Piru)!a hízás ellen Az energia nem vész el, csak átalakul más energiaformákká — hangzik a fizikát törvény, s ettől szenvednek a kövérek az egész világon: az elfogyasztott kalóriafelesleg „kézzel fogható“ alakban jelenik meg a testükön. Vannak azonban, akik annyit ehetnek, amennyit akarnak ás mégsem híznak, de ugyanakkor vannak olyanok is, akik mér­tékletes táplálkozás mellett sen: képesek fogyni. A New Scien­tist című angol tudományos lap cikke szerint egy londoni ku­tatócsoport megállapította, hogy egyszerűen csak diétával nem minden esetben szabályoz­ható a kalőriafelvétel és a ka- lőriaeladás. Vannak ugyanis örökölt anyagcserezavarok és egyéni sa­játosságok és ezek jelentős mértékben befolyásolják a fen­ti folyamatot. Feltételezik, hogy a hízásra hajlamosak anyagcse­rerendszerében egy biokémiai „kapcsolóközpont“ gondoskodik arról, hogy úgynevezett termi­kus effektussal, vagyis hőle­adással szabaduljon meg e ka­lóriafeleslegtől. A londoni Queen Elisabeth College egy diákcsoportjával végzett négy­hetes vizsgálat azt mutatta, hogy az erős kalória-túladago- !ás ellenére sem következettbe súlygyarapodás. Függetlenül at­tól, hogy a túlméretezett meny- nyiségű ételek fehérjében gaz­dagok vagy szegények voltak, hogy mennyi sót, vagy cukrot használtak az ételek készíté­séhez, a teszlalanyok szervezete néhány nap alatt kitűnően al­kalmazkodott: a felesleget elé­gette és a testsúly változatlan maradt. A tudósoknak eddig még nem sikerült tisztázniuk, hogy a felesleg elégetésének változó képességére mi a biokémiai magyarázat. Michael Stock fi- ziológus és John Sterling bio­kémikus feltételezése szerint, ebben egy glicerofoszfátoxidáz nevű enzimnek van kulcsszere­pe. A biokémikusoknak ez a fel­tevése, továbbá a londoni vizs­gálat eredményei sem zárják ki, hogy a hízásra való hajla­mot bizonyos lélektani okok is befolyásolhatják. További (nem újkeletű) feltételezés, hogy a gyermekkorban túlzott táplálás­sal kialakult zsírsejtek okoz­zák a későbbi hízást. Valószínű — írja a New Sci­entist,. — hogy az elhízás ne­vű betegség okai sokrétűek. A londoni kutatók azonban meg­csillantják a reményt is: Mil­ler, Stock és Sterling meggyő­ződése szerint „öt éven belül ojyan pirula kísérletezhető ki, amely segít azokon, akiknek a szervezete képtelen megfelelő­en feldolgozni a felvett- tápja- lé'kfelesleget“. SOK MÉG A TEENDŐ A felszabadulás óta, de különösen az 1948 februárját köve­tő időszakban sokat tettünk a cigányszármazású polgárok életkörülményeinek javításáért, hogy megváltoztassuk életfor­májukat, vagyis bevonjuk őket a termelőmunkába. Ez az Igye­kezet azonban — számos jó példa ellenére — nem járt mindenütt sikerrel. Hol tartanak e téren a rozsnyói járás­ban? E témáról beszélgettünk a járási nemzeti bizottságon Fábry Ferenccel, a cigányszármazású polgárok problémáival foglalkozó szakbizottság titkárával. • Hány cigányszármazásű polgár él a járás területén és hogyan kapcsolódnak be a ter­melőmunkába? — A legújabb adatok szerint járásunkban 9177-en, ebből 4426 férfi. A járás lakosainak csaknem tíz százalékát alkot­ják. Mintegy 800 család a la­kosság közt szétszórtan, 835 család pedig a clgánytelepülé- seken lakik. A munkaképes ci­gányszármazású polgárok közül több mint 1600 -an nincsenek munkaviszonyban, 436-an pedig csak alkalomadtán dolgoznak. A munkaviszonyban nem levők nagy része nő, amil részben azzal magyarázható, hogy nincs számukra mindenütt biztosítva munkalehetőség. Ezen igyek­szünk segíteni. Nagy gondot okoz az is, hogy a munkavi­szonyban levők egy része éven­te 2—3-szor is változtat mun­kahelyet. Igaz, azt is el kell mondanom, hogy egyre növek­szik azok száma, akik munka­helyükön megállják helyüket. • Mi a helyz"! a fiatalok körében? — Célkitűzéseinket e téren sem tudtuk minden téren tel­jesíteni. A 2380 iskolaköteles gyerek közül csak 2175 láto­gatja az iskolát, ezek közül rendszeresen csak 1664. A he­lyi nemzeti bizottságok felada­ta, hogy a jövőben megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak. A járásban a cigánygyermekek részére 14 külön osztályt léte­sítettünk. Szerintem a jövőben nagyobb gandot kell fordítani a cigánygyerekek tanköteles kor előtti oktatására, vagyis részükre megfelelő óvodákat kell létesíteni. Néhány ilyen óvoda már működik a járásban. Az idén Dobšinán, Krásna Hor- kán építünk, illetve állítunk fel óvodát, jövőre SLavošovcén és Jelsaván, 1975-ben Šiveticén és Brzotínban, 1970—1977-ben pedig Gemerská Polomán és Stítniken. Ezekre a létesítmé­nyekre azért van igen nagy szükség, mivel az első osztályos gyerekek sem magyarul, sem szlovákul nem tudnak rende­sen. Gondot okoz az is, hogy igen kevés gyerek fejezi be az alapiskolát. Éppen ezért jó vol­na, ha két-három járás részére épülne olyan létesítmény, amelymek keretében előkészíte­nék a szakmát tanulni akaró­kat. • A járásban sok felnőtt nem dolgozik és sok gyermek nem jár iskolába. Nem hat ki ez a bűnözésre? — A rendelkezésünkre álló 197l-es statisztika szerint a fel­derített bűntények 37 százalé­kát a cigányszármazású polgá­rok követték el. Még szomo­rúbb az a tény, hogy a fiatal­korú bűnözők aránya több miint 50 százalék. A bűnözés elleni harc tehát járásunkban is Igen aktuális. Igyekszünk az iskolá­ba járók részére az iskolák mellett napközi! otthonokat és klubokat létesíteni. Ezt szeret­nénk elérni az egyes községek­ben és városokban is. Például Rozsnyón a vnb támogatásával a cigányszármazású polgárok klubot létesítettek. Egyébként itt a városi művelődési otthon mellett tánccsoportjuk van és a színjátszó kör is fejt ki te­vékenységet. Az említetteken kívül járásszerte különböző tan­folyamokat, előadásokat rende­zünk a tömegszervezetek támo­gatásával. A Roma szervezet is többet tehetne, ha tagjainak létszáma nemcsak hétszáz kö­rül volna. • Az életforma átalakításá­ban nagy jelentőségű, hogy mi­lyen környezetben ellnek. M<i a helyzet e téren? — Eredményeink e téren neon lebecsülendők. 1965-től részben vagy teljesen felszá­moltuk a cigánytelepüléseket Betllar, Bohuňovo (Lekenye), Brdárka, Berzéte, Honce, Jols- va, Magnezitovce, Mokrá Lúka, Muránska Zdychava, Plešivec (Pelsőc), Sirk és Vlachovo köz­ségekben. Csupán 1968-tól 219 viskót vásároltunk fel, illetve bontottunk le. Több települé­sen a múltban úgy oldottuk meg a lakáskérdést, hogy a jó állapotban levő házat megvet­tük a gazdájától, s az ilyen házba rossz körülmények kö­zött élő családot helyeztünk el, akinek a házát lebontottuk. Ál­talában a cigányszármazású la­kosok a község belterületén ré­gi házakat vásárolnak meg, ezért a jövőben jobban ösztö­nöznünk kell őket a családi há­zak építésére. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy szétszór­tan építkezzenek, nehogy egy helyen csoportosuljanak. A ci­gányviskók felvásárlását a kö­vetkező évben folytatjuk. Az idén tízet, jövőre tizenhármat, 1975-ben tizenötöt tervezünk felvásárolni. Meg kell említem, hogy a kunyhók felvásárlásán kívül nagy gondot fordítunk a meglevő cigánytelepülések kör­nyezetének a megváltoztatására is. Utakkal, vízvezeték- és vil­lanyhálózattal látjuk el. A leg­több önsegélyes akció és saj­nos, a cigányszármazású lakos­ság nem kapcsolódik be kellő­en a munkálatokba. • Mil hoznak a következő évek? — Nem. vagyok sem optimis­ta, sem pesszimista. Reálisan nézek a dolgokra. Azért csak azt mondhatom, sok munka vár ránk, s csakis úgy tudunk elő­rehaladni, ha a tömegszerveze­tek is segítenek, úgy, ahogy azt az 1972—1980-ra kidolgozott koncepciós terv meghatározza. Kétségtelen, hogy a jövőben szigorúbban kell fellépni a munka- és az iskolakerülőkkel szemben, javítani kell a neve­lőmunkát, ami nemcsak a jnb, lianeim a hnb-ok feladata is. Összegezve a reánk háruló fe­ladatokat azt kell mondanom, hogy sok még a teendőnk. N. J. LEESETT EGY HÚSZFILLÉRES Méghozzá koppanva esett a járdára. Így vettem észre. Tér mészetesen az is meghallotta a koppanásí, aki leejtette az aprópénzt. Egy húsz év körü­li fiatalember volt. A barát ja, akivel ment, szintén az ér­me után pillantott. A húszfil­léres a betonra esve táncolt is egyet. Amíg pergett, qazdá- ía szórakozva és kíváncsian nézte. Nem tudni, mire volt kíváncsi: az érem táncára-e, vagy arra, milyen pénzegy­ségről van szó. Á pergés meg­szűnése után ugyanis a fia­talember elfordult, s jelezte barátjának, hogy indulhatnak. A húszfillérest nem vette fel. Vajon miért? Tovább menve soká foglalkoztatott ez a kér­dés. Talán azért nem hajolt le érte, hogy barátja ne tekint­se kicsinyes embernek? Vagy azért, mert sok pénze lehet? De hiszen talán még nem is keres. Külsejéből ítélve diák­nak véltem. Valószínű tehát, hogy még nem dolgozik. Igaz, ez ok lehet a húszfilléres ott­hagy ására. A pénz nem ér­tékelésére. Aki nem dolgozik meg a fillérekért, az nem is becsüli őket. De valaki meg­dolgozik érte — az apja, az anyja vagy mind a kettő ... Közmondások jutottak eszem­be: ki a kicsit nem becsült, az « nagyot nem érdemli, a kis hal is hal, sok kicsi sok­ra megy. Valaki talán még örült is volna a látványnak, gondol­ván, hogy ezt is megértük: ma már húsz fillérért le sem hajolunk. Valakinek talán ré­gi idők szomorú emlékeit idézte volna a jelenet. Azo­kat az időket, amelyekben koldusok boldogan nyújtották volna kezüket a húsz fillér­nél kisebb pénzért is. Nem tudom, meddig maradt a Járdán a húszfilléres. Az is titok marad előttem, mennyi pénzért hajlandók lehajolni a fiatalok. ffülöpj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom