Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 10. szám, péntek
Bronzérmesek A 614-es műhelynek nincs nagy múltja éppen úgy, mint a trencíni ruhagyár tornaijai részlegének. Sőt az előbbi három évvel fiatalabb, mivel az üzemrészleg első tanulóinak soraiból kerültek ki az itt dolgozók. A fiatal, 18—19 éves lányok sokat tanultak, fejlődtek, hogy műhelyük az üzem egyik legjobb műhelye legyen. Ehhez azonban időre, no meg a mester vasakaratára volt szükség. — Amikor a műhely létrejött, müszakvezetőként dolgoztam — mondta Tarr Gyula mester. — Mindenki vonakodott attól, hogy a „gyerekek“ közt a mesteri funkciót elvállalja. En kötélnek álltam, s ma már bátran kijelenthetem, nem bántam meg. • Aki nem ismerí a műhely történetét, szavaiban nem talál semmi különöset. Ám e sorok írója abban az időben is járt a 614-esben. Tudja mennyit idegeskedett a mester, hogy nem teljesítik a tervet, kevesebbet keresnek a lányok, fuccs a prémiumnak. A gond, az ide gesség mellett sokat töprengett, hogyan- lehetne javítani a munkán, teljesíteni a tervet. Tízszer, százszor körbejárta a műhelyt, megállt a zakatoló varrógépnél, tanácsot adott, ott, ahol felhalmozódott a munka, segített. Emlékszem a kemény szavakra, a könnybe lábadt szemekre ... Mindez persze már a múlté. A 614-es műhelyben a jókedv, a munka megszokott üteme Uralkodik. A tervteljesítéssel Sincs már baj. S a műhely 22 tagja 1971-ben elhatározta, hogy Versenyre kelnek a „Szocialista munkabrigád“ cím megszerzéséért. Számuk később 38-ra gyarapodott. Az első évi kötelezettségvállalásukat sikeresen teljesítették. Míg a brigád naplójában ezeket a szavakat olvasom, körülhordozom a tekintetem a műhelyben. Két idősebb asszony kivételével csupa fiatalt látok. A mester észreveszi kíváncsis* kodásomat. — A műhelyben dolgozók átlagos életkora 21—22 áv között mozog. Az igazsághoz tartozik, hogy az induláskor itt levők közül már csak a fele dolgozik a 614-esben. A többiek férjhez mentek, katonai szolgálatot teljesítenek — mondja a mester. — Most is négyen anyasági szabadságon vannak. Addig-addig formálódott a kis kollektíva, hogy ma már egy-két új dolgozó felvétele nem okoz gondot. Szavait igazolja a múlt évi kötelezettségvállalásuk is, amelyben azt ígérték, hogy terven felül 550 darab zakót varrnak meg. Ígéretüket megtartották, sőt más műhelyt is kisegítettek a terv teljesítésénél. Ha valaki beteg a kollektíva tagjai közül, úgy osztják be a munkát, hogy a napi tervet minden körülmények között teljesítsék. Az üzem keretében nem egyszer nyerték el a „Legjobb műhely“ címet. Voltak jutalomkiránduláson, s négyen a Balatonon, illetve a kelet-szlovákiai Slňaván üdültek. Kötelezettségvállalásuk közé tartozik, hogy napilapból, illetve folyóiratból 32 darabot járatnak, ebből 11 Oj Szót. A 614-es műhelyről elmondottak tények, számok, valóság, de vajon mit mondanak róla az emberek, illetve az itt dolgozó lányok és asszonyok. Egytől egyig egy véleményen vannak: „Együtt érzünk, egyet akarunk, tudjuk, kinek mi fáj, hogyan segítsünk rajta. S ez nálunk az összekötő kapocs“. A brigád egyik tagja, a 20 éves Babecková Anna második éve dolgozik a műhelyben, ahol „villámmunkaerö“. Ez azt jelenti, hogy a szalagrendszer azon szakaszán dolgozik, ahol szorul a helyzet, illetve veszélyeztetve van a folyamatos termelés. — Már lett volna alkalmam munkahelyet cserélni, de a mester nem engedett, s magamnak sem volt hozzá kedvein. Az üzemi szakközépiskola második évfolyamát végzem. Tanulmányaim befejeztével mester, illetve mesterhelyettes lehetek. Ha egy mód van rá, itt szeretnék maradni. Igazi, jó kollektívánk van. — Ez igaz — veszi át a szót Emília Vrancová, aki szintén az ipari szakközépiskolába jár, s az idén férjhez készül. — Nem ismerjük a veszekedést, ha néha-néha összezörrenünk is, haragot nem tartunk, hiszen nálunk minden a jobb munka, a kollektíva érdekében történik. Varga Irén azok egyike, aki az első perctől a műhelyben dolgozik. — Bizony az első hónapokban nem tudtuk a tervet teljesíteni. Hol van ez már. összeko- vácsolódott a kollektíva. Én sem mennék el szívesen innét i dolgozni... Ahol túlteljesítik a tervet, ott a kereset is jó. A beretkei Kisfalvi Jánosné is csaknem az első naptól a 614-esben dolgozik, Maholnap 50 éves lesz, de amint mondja, ebben a műhelyben megfiatalodott, pedig már unokája is van. A mühelyszemle során a 42 éves Hajdú Istvánná varrógépje mellett is meg kellett állnia a riporternek. Ugyanis Hajdúné a brigádvezető. Odahaza 25, és 15 éves fia, 18 éves lánya van, de itt nagyobb a „család“, illetve 38 a „gyerekek“ száma. — A lányok választása meglepett, féltem is tőle, de aztán láttam, hogy szót fogadnak, tanácsot kérnek. Igen-igen sokáig szeretnék még köztük maradni, legalábbis addig, amíg az arany jelvényt megszerezzük ... — ??? A mester elneveti magát, majd a falon levő díszoklevélre mutat — alatta a vándorzászló, amelyet a harmadik negyedév eredményekért nyertek el — s arról tanúskodik, hogy a 614-es műhely elnyerte a „Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Munkabrigád“ címet. Az aláírás mellett ott a dátum is, 1972. december 14. — Akik legalább egy éve dolgoznak a műhelyben, megkapták a szocialista munkabrigád emlékjelvény bronz fokozatát — fonja tovább a beszéd fonalát a brigádvezető. Ha helyt állunk két év múlva az ezüst, ugyanennyi idő után pedig az arany fokozatot is a mellünkre tűzhetjük. S ebben ha titokban is, de reménykedem ... Még egyszer belelapozok a Karcag Margitka vezette krónikába. A kötelezettségvállalásaik közül elég talán annyit megemlíteni, hogy az idei tervet 120 százalékra akarják teljesíteni, társadalmi munkát végeznek az üzem környékének rendbehozásánál, hogy a munkaversenyért és az anyagmegtakarításért járó pénzből — csaknem 4000 koronájuk van — közös kirándulást rendeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumba és a nemeckái mészégetőhöz. A 614-es műhely dolgozói bronzérmesek, de holnap ezüst, holnapután pedig aranyérmesek lehetnek... S ez csupán rajtuk múlik. NÉMETH JÁNOS Hajdú Istvánné Kisfalvi Jánosné Babečková Anna Varga Irén Nincs megalkuvás Több időszerű kérdésre adott választ pártunk Központi Bizottságának ülése, amely az ideológiai munka feladataival foglalkozott. Ma már nyilvánvaló, hogy a válságos évek hangadói, a jobboldali opportunista tendenciák hordozói elvesztették a harcot. Pártunk a lenini eszmékhez hű módszert választotta, s így bevált fegyverével győzött. A re- vizionizmus az elméletben és az opportunizmus a gyakorlatban olyan régi, mint maga a munkásmozgalom, s bár vereséget vereség után szenved, a harcot mégsem adja fel. Állandó feladatunk marad küzdeni a re- vizionizmus és opportunizmus ellen. Az ellenség „ideológiai“ szószólói itt élnek közöttünk, csak meghúzódva más taktikát választottak. Türelmetlenül várták a Központi Bizottság véleményét az ideológiai munkával kapcsolatban. Csalódtak, mert pártunk következetesen folytatja a XIV. kongresszuson jóváhagyott politikáját és szó sem lehet új ideológiáról, új politikáról. A legutóbbi plenáris ülések csak tovább fejlesztették a kongresszus irányelveit az ideológiai munkában, úgy mint idáig társadalmi és politikai életünk más szakaszán.Őszinte és érthető választ kaptak azok is, akiknek meg kellett válniok a párttól. Az SZLKP Központi Bizottságának ülésén Vasil Biíak elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalásában többek között kijelentette: „A jobboldali opportunisták, a szocializmus új modelljének közvetlen szervezői és buzqó hívei, az antiszocialista és antiszovjet elemek semmi esetre sem várhatják, hogy elfelejtjük, milyen óriási károkat okoztak“. Biíak elvtárs rámutatott, hogy a bizalmat csak a szocializmus építésében végzett becsületes munkával lehet újból megszerezni, persze senki sem támaszthat a párttal szemben feltétele két, hogyan járjanak el vele szemben. Pártunk XIV. kongresszusa irányvonalának helyességét az bizonyítja, hogy dinamikusan fejlődik az ipar, a mezőgazdaság, rend van az országban és a társadalomban. Ezt a politikát folytatjuk a legutóbbi plenáris ülések, után is. Az ideológiában nincs és nem is lehet békés együttélés. FÜLE LAJOS Gyümölcsöző összefogás 1 a Februári Győzelem tiszteletére A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa idei első ülésén örömmel állapíthatta meg, hogy a kerület dolgozói a CSKP vezetésével és a nemzeti bizottságok jó szervező munkájával kiváló eredményeket értek el 1972- ben a termelőmunka és társadalmi élet minden szakaszán. Hála a dolgozók nagy lelkese; désének, a nagy jelentőségű jubileumok tiszteletére vállalt közel 1,5 milliárd korona értéket képviselő felajánlásokat ebben a kerületben már tavaly, december elején 110 százalékra teljesítették. Jelentős eredményeket értek el a társadalmi munkával végzett falufejlesztési akciók keretében, 18 új kultúrházat, 20 hnb épületet, 22 tüzoltószer- tárt, csaknem 13 km hosszú vízvezeték-hálózat és számos egyéb épületet adtak át rendaltetésének. A tavalyi eredményekre és az ezekkel kapcsolatos jó tapasztalatokra támaszkodva a kelet-szlovákiai kerület dolgozói a februári győzelem 25. és hazánk felszabadításának 28. évfordulója tiszteletére az idén már eddig 9703 közös és több mint 199 ezer egyéni felajánlást tettek, melyek értéke meghaladja a 707 millió koronát. Az ipari üzemek dolgozói vállalták, hogy a termelési tervet 75,6 millió koronával túlszárnyalják, a költségekből 2,7 millió koronát megtakarítanak. A mezőgazdasági üzemek 1920 tonna hús, 1,8 millió tojás, 1648 tonna burgonya terven felüli értékesítését vállalták. A martini és a Banská Bystrica-i felhívásokat a kerület minden járása és városa elfogadta. Az ezzel összefüggő vállalások értelmében a kerület dolgozói 11 millió órát ledolgoznak társadalmi munkában, amivel több mint 585 millió korona értéket állítanak elő. —-k Mi kell a vevőknek ? Volt idő, amikor a Čalovo (Nagymegyer) környéki falvak lakosai az élelmiszereken kívül mindent ebben a városkában vásároltak meg. Volt itt mindenféle üzlet a luxuscikkeket árusítótól a bazárig. Ez a helyzet azonban — miután Calovo megszűnt járási székhely lenni — megváltozott. Részben azért, mert hivatalos ügyeiket az emberek ezután máshová jártak elintézni, ahol egyúttal be is vásároltak. Aki azonban csak vásárlási céllal kelt útra, az is elkerülte a várost, s Komáromba, Dunaszerdahelyre, vagy egyenesen Bratislavába utazott, azért, mert bizonyos idő után az egykori üzlettulajdonosoktól „örökölt“ bolthelyiségek már nem feleltek meg a követelményeknek, a választék sem növekedett úgy, mint másutt, nem vonzották a vásárlókat, így egyre kevesebb lett a vidéki kuncsaft. Ez tény, s maga a városfejlesztés is úgy kívánta, hogy átépítsék az üzlethálózatot. Ez a városi nemzeti bizottság közbenjárására részben már meg is valósult. Aki autón teszi meg Bratisla- vából Komáromba az utat, mely Calovón is keresztülvezet, látnia kell azt a két épületet a város központjában, melyek a városka életében az áruház szerepét töltik be. Mielőtt még bárkitől is érdeklődtünk volna, azt hittük, hogy építészeti trükk volt két épületiben — melyek egymás tő- szomszédságában emelkednek — elhelyezni az áruházat. Amikor azonban benyitottunk az egyik üzletbe, ahol női, férfi, gyermekkészruhákat és kalapokat árulnak, Nánási Anna üzletvezető felvilágosított ben-' nünket, hogy azt az épületet, amelyben vagyunk a bratislavai Otex építette, a másikat pedig a Jednota. S a másik épületben, éppenúgy, mint ebben is, van készruhákat árusító osztály. Amikor bementünk, feltűnt, hogy kevés a vásárló a boltban. Ezt azzal magyaráztuk, hogy karácsonyig mindenki megvet* te a téli ruhát, tavaszit pedig még nem árusítanak. Az üzlet» vezető szavai nyomán azonban kételkedni kezdtünk mindkét áruház szükséges voltában, s főleg abban, hogy egyikben is, másikban is szükség van kon* fekciós osztályra. Kételyeink azonban eloszlottak, amikor Ná- násiné megmutatta a kimutatásokat, melyek arról tanúskodtak, hogy 1970-ben, a megnyi* tás évében fél év alatt másfél millió korona értékű készruhát adtak el. A múlt évben pedig négymillió korona forgalmat értek el, félmillióval többet a tervezettnél. Tehát megél egymás mellett a két üzlet, legfeljebb konkur- renciát jelent egyik a másika nak. Ami pedig végső fokon jobb munkára ösztönzi az üz* letvezetőket és az elárusítókat* s arra, hogy kellő mennyiségű áru és bő választék álljon á vevők rendelkezésére. S azért is szükség van két üzletre, mert nemcsak a 6747 lakosú város lakosai vásárolnak itt, hanem vagy 25—30 000 ember, Okoč, (Ekecs), Bodza (Bogya), Ižop* (IzsapJ s még további 10—12 falu lakosai. Ami azt jelenti, hogy a két áruház, melyekben a már említett készruhákon kívül darabárut, szvettereket, pulóvereket, férfiingeket, női blúzokat, alsóneműt, cipőt, lakás- textíliát; szőnyeget, függönyt is kapni, s melyekben élelmiszer- üzlet és cukrászda is van, „visz- szaszippantotta“ az egy időre hűtlenné lett vásárlókat. Felépítésük és környékük rendbe hozása után szebb lett Čalovo, a városka lakosain kívül a környékbeli falvak lakosai is jól jártak, mert ha csak vásárolni akarnak, nem kell messzire utazniuk, csak Čalo- vóra, ahová jó az autóbusz- és a vonatösszeköttetés is, s így pénzt és időt takarítanak meg. KOVÁCS ELVIRA A Ma icky—Bratislava közti műutat az év végén adják át rendeltetésének. Felvételünk a Stupava melletti felüljáró és vasúti híd befejezési munkálatairól készült. (Felvétel: Ján Lofajj
