Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-12 / 10. szám, péntek

VESZÉLYBEN A „KELETI PENTAGON"? (Folytatás az 1. oldalról) Bray külügyi szóvivő „ésszerű­nek és indokolhatónak“ minősí­tette a Fehér Házból származó utasítást. Hozzáfűzte, hogy ugyanakkor az amerikai diplo­máciai képviseletek megfelelő anyagokat kaptak, amelyekre támaszkodva „képesek megma gyarázni“ a vendéglátó állam kormányának a Nixon elnök ál­tal a VDK bombázásáról hozott döntéseket. Kényes kérdés Washington — Elliot Richard­son kijelölt amerikai hadügy­miniszter, aki szerdán jelent meg a szenátus hadügyi bizott­sága előtt, rendkívül kényes kérdést kapott a VDK-ban fog­ságba esett amerikai pilóták katonai ismereteivel kapcsolat­ban. Stuart Symington, demokra­ta párti szenátor arról faggat­ta Laird valószínű utódját, ineg- felel-e az igazságnak, hogy a decemberi bombázások során a VDK felett lelőtt gépek fogság­ba esett pilótái birtokában vol­tak az atomfegyverek felhasz­nálási tervének. Richardson nemmel válaszolt, Symington azonban — aki Truman elnök­sége idején a légierő miniszte­re volt — határozottan állította az ellenkezőjét, értesülései for­rásának megnevezése nélkül. Peking az enyhülés ellen Moszkva — G. Apaiin a Kom- szomolszkaja Pravda hasábjain Pekingnek az európai enyhülést zavaró tevékenységével foglal­kozik. Mint megállapítja, a kí­nai vezetők a nemzetközi fe­szültség fenntartásának maoi politikájához tartják magukat, különösen az orzságuktól távol eső területekkel kapcsolatban. Peking csatlakozott a nyugati reakciós erőknek az európai biztonsági értekezlet ellen ví­vott harcához és átvette saját fegyvertárába azoknak „a szov­jet veszélyről“ szóló érvelését. A Nyugat-Európának adott kí­nai tanácsok lényege, hogy va­lamennyi kapitalista államot a Közös Piacba kell tömöríteni, ezáltal erős és egységes politi­kai-katonai tömböt kell létre­hozni, csak azután kell bele­egyezni az európai tanácskozás megtartásába, ott pedig egysé­ges álláspontból kiindulva kell szembefordulni a szocialista or­szágokkal. A cikk szerzője rámutat, mi­lyen veszélyes az út, amelyre a kínai vezetők a nyugat-európai kormányokat próbálják terelni — állapítja meg a Komszo- molszkaja Pravda. Közös nevező 1973. I. 12. Kommentárunk U jabb bonyodalmak tanúi lehettünk az elmúlt na­pokban a Közel-Keleten, annak ellenére, hogy Waldheim, a vi­lágszervezet főtitkára rendkívül optimista nyilatkozatot tett a kilátásokról. Az események ed­dig azonban nem azt mutatják, mintha különösebben megalapo­zott volna a derűlátás. Őszintén kívánnánk ugyan, hogy a hato­dik éve tartó konfliktus végre a megoldáshoz érkezzék, ez azonban nem jámbor óhajok kérdése, hanem a diplomáciai erőfeszítésé éppúgy, mint az erőviszonyoké. Az elmúlt héten a diákzavar­gásokról esett a legtöbb szó. Emellett azonban — a belpoli­tikai ellentmondások között — megemlíthetnénk az egyiptomi hadsereg egyes részlegeinél ta­pasztalható elégedetlenséget is. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a Palesztin Nemzeti Ta­nács kairói ülésszaka az egye­sített politikai és katonai veze­tés tervével foglalkozik, Szadat elnök pedig Tripoliban, a bete­geskedő Kadhafi elnök lakásán az ,Jzrael elleni hosszú harc előkészítését“ vitatta meg. A különböző előjelű törekvé­seknek egy nevezőjük van, az a tény, hogy a közel-keleti hely­zet megoldásának kilátásai ma is olyan távoliak, mint öt év­vel ezelőtt. S bár az egyiptomi vezetés mindent elkövet, hogy különböző címszavakkal Időről időre érzékeltesse: nem mon­dott le az igazságos rendezés­ről, a belső nyugtalanság még­a következtetést: Peking szeret­ne egyenlőségi jelet tenni az imperializmus politikája és a szocializmus politikája közé, s az Észak-atlanti Tömb prókáto­rának szerepében tetszeleg. A szovjet veszélyről hirdetett jelszó leple alatt — fejtegeti a cikk — a kínai vezetők orszá­guk gazdaságát hadivágányokra állítják át és mesterségesen szítják a háborús hisztériát. Pe­kingnek a NATO-val folytatott flörtjében szerepet játszanak bizonyos kalmár jellegű elgondo­lások is. A kínai vezetők bizo­nyára arra számítanak, hogy ha támogatják a NATO politikáját és elutasítják a következetes antiimperialista álláspontot, cse­rében megnyerhetik a Nyugatot a kínai katonai és gazdasági potenciál növelésének. A pe­kingi politikában észlelhető at­lanti eltolódás újabb bizonyíté­ka annak, hogy e politika alap­ja változatlanul az a törekvés, minél több kárt okozni a Szov­jetuniónak, csorbítani a szocia­lista közösség tekintélyét. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára csütörtökön Moszkvá­ban fogadta Roger Seydoux francia nagykövetet és meleg, baráti légkörben eszmecserét folytatott vele. A CFDT, a második legna­gyobb francia szakszervezeti központ bejelentette, hogy min­dent megtesz a baloldali erők választási győzelméért. A JAPÁN rendőrség a múlt esztendei általános választások­kal összefüggésben több mint 8000 esetben állapította meg a választási törvény megszegését. A törvényszegésekben mintegy 15 000 polgár vett részt. NAGY-BRITANNIÁBAN a kö zeljövőben újabb áremelkedé­sek várhatók. A belkereskedel­mi és ipari minisztérium adatai szerint az elmúlt hónapokban 8,7 százalékkal emelkedett az élelmiszeripari alapanyagok ára. AZ ANGOL kereskedelmi mér­leg deficitje 1972 decemberében elérte a 93 millió font sterlin­get. A szigetország közgazdá­szai előrejelzik, hogy az elkö­vetkező hónapokban tovább romlik Nagy-Britannia kereske­delmi mérlege. A FÜLÖP SZIGETEKEN refe­rendum kezdődött a legfonto­sabb belpolitikai problémákkal kapcsolatban. A szigetország la­kosai elsősorban az új alkot­mánytervezettel összefüggésben foglalnak állást. BRAZÍLIA adósságai az el­múlt esztendőben rekord-ma- gasságot — 10 milliárd dollárt értek el. Brazília ebben az év­ben csupán kamat címén egy­milliárd dollárt lesz kénytelen átutalni külföldi bankoknak. JAROSZEWICZ lengyel és In­dira Gandhi indiai miniszterel­nök tegnap megkezdte tárgyalá­sait Delhiben a két ország kap­csolatainak további fejlesztésé­ről, valamint az időszerű nem­zetközi politikai kérdésekről. Jaroszewicz miniszterelnököt fogadta Giri indiai elnök is. OLASZORSZÁGBAN az 1951— 1972-es évek között-a mezőgaz­dasági dolgozóknak mintegy fe­le keresett más foglalkozást. Hivatalos jelentések szerint el­sősorban a fiatalok fordítottak hátat a mezőgazdaságnak. KOLUMBIÁBAN január utolsó hetében megtartja harmadik kongresszusát a Kolumbiai Kom­munista Ifjúsági Szövetség. Koppenhágában a héten megkezdődtek az NDK és Dánia kormá­nya képviselőinek megbeszélései a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről. Andersen dán külügyminiszter ebből az alkalomból fo­gadta Kurt Niert, a Német Demokratikus Köztársaság nagykö­vetét. . (ČSTK — UPI) ÚJJÁSZÜLETÉSI CHARTA Bamako — Ignatius Acheam- pong ezredes, a ghanai Nemzeti U jjászületési Tanács elnöke nyilvánosságra hozta a kormá­nya bel-, és külpolitikáját kör­vonalazó újjászületési chartát. Acheampong sajtóértekezle­ten kijelentette: kormánya fő célja a stabil és virágzó nem­zetgazdaság megteremtése. Külpolitikai téren a pozitív semlegesség és el nem kötele­zettség politikáját kívánják kö­vetni, s az afrikai ország to­vábbra is részt vesz az imperia­lizmus, a kolonializmus, az új- gyarmatosítás, a fajüldözés va­lamennyi formájának leleplezé­sében és határozott elítélésé­ben, energikus lépéseket tesz az afrikai egység megszilárdításá­ra, támogatást nyújt az afrikai és más nemzeti felszabadító mozgat maknak, együtt működik minden jószándékú országgal és néppel. Zambiai válasz London — Függetlenül attól, hogy a rhodesiai rezsim — sa­ját gazdasági érdekeit szem előtt tartva — kivonta a blokád alól Zambia mocambique-i ki­kötőkbe tartó rézszállítmányait, Zambia megszünteti áruinak rhodesiai tranzitszállítását. Ez a zambiai kormány válasza a Smith-kormány intézkedésére, amely Rhodesia és Zambia 640 kilométeres határának egész hosszában lezárta az átkelőhe­lyeket a személy- és áruforga­lom előtt. A zambiai kormány másik vá­laszintézkedése az volt, hogy csütörtökön utasította az állami kézben levő központi bankot, a Bank of Zambiát: minden egyes Rhodesiával vagy Dél-Afrikával kapcsolatos üzletkötését és ga­ranciáját csak a kormány külön engedélyével bonyolíthatja le. Rhodesiában több mint három hete megélénkült a szabadság- harcosok tevékenysége. Jóllehet még a fehér politikai pártok is elismerik, hogy a harci sikere­ket a helyi afrikai lakosság se­gíti elő, a Smith-rezsim a szom­szédos Zambiát vádolja a be­avatkozással. Energikus intézkedések Santiago — A chilei Népi Egység kormánya energikus in­tézkedéseket hoz a fekete ke­reskedelem és a közellátást akadályozó szabotázsakciók el­len, amelyeket a reakció hetek óta szít az országban, hogy nyugtalanságot és kormányelle­nes hangulatot keltsen a la­kosság körében. Az ipari és kereskedelmi álla­ís arra mutat, fogytán van a türelem, s a kirobbanó elégedet­lenség mögött nemcsak politikai szándékok húzódnak meg. Egy­re erősebb ugyanis az arab or­szágokban — elsősorban Egyip­tomban és Szíriában — az ag­Közel-keleti bonyodalmak godalom, hogy a nemzetközi élet folyamatában az arab ügy elsikkad, s a megszállt területek sorsa — ahogy a Neue Züricher Zeitung írta — amolyan „dino- szaurusz-jelenség“, „vízözön- előtti“ téma lesz, melyet aztán sem diplomáciailag, sem kato­nai erővel nem lehet megolda­ni. Ez az aggodalom magyarázza többek között a meg-megújuló palesztin akciókat éppúgy, mint az egymást követő határinciden­seket. Ezek, természetesen fel­színi jelenségek, éppúgy, mint a diákzavargások. Mellesleg je­gyezzük meg, hogy a diákza­vargások kezdetben a harci készség és a türelmetlenség megnyilvánulásai voltak, több mint félszáz tüntető letartózta­tása után azonban már a ren­dőrintézkedések elleni tiltako­zások, melyeket a Muzulmán Testvériség nevű fanatikus val­lási szervezet rendszerellenes jelszavakkal is fűszerezett. A türelmetlenség fokozása mellett a reakció igyekszik a kormány ellen fordítani a gazdasági ne­hézségeket is. Így tehát nem­csak az áhított arab egység hi­ányzik, hanem szaporodnak a belső gondok is. Új mozzanatot jelent a szíriai —izraeli konfliktus, mely lassan rendszeressé válik, s hétfőn pél­dául több mint nyolc órán át tartott a harci tevékenység. A szíriai kormány nyilatkozatban hangsúlyozta, feltételezi, hogy az arab országok nemcsak er­kölcsileg támogatják majd ... Az arab egység jobbára azonban óhaj, s elsősorban az együttes fellépés hiányának tulajdonít­ható, hogy az Egyesült Államok eddig nem sok megfontolni va­lót talált Izraelt támogató fenn­tartás nélküli politikájában. Ezek az országok — sajnos — nehezen tudnak felülkerekedni önös érdekeiken, s nem az isz­lám, vagy a faji hovatartozás tartja őket úgy-ahogy egybe, hanem az Izrael elleni harc jel­szava ad időnként alkalmat ar­ra, hogy — legalábbis nyilatko­zatokban — az együttes fellé­pés szükségességét hangsúlyoz­zák. Az egységes fellépés hiá­nyáért Heikal legutóbb Egyip­tomot marasztalta el, amiért nem dolgozott ki eddig átfogó stratégiát az Izrael-ellenes arab egységfront létrehozására. Az arab egység megvalósulásával ugyanis kimondottan politikai eszközökkel, arra lehetne kény­szeríteni az Egyesült Államokat, hogy a Biztonsági Tanács hatá­rozata teljesítésére kényszerít­se Izraelt. Amerikai támogatás nélkül ugyanis az izraeli állam­háztartás összeomlana. Az arab sovinizmus és az olaj eddig azonban változatlanul az egység útjában áll. A helyzet alakulása szempont­jából az sem mellékes, hogy a napokban az Egyesült Államok egyezséget kötött Görögország­gal tengeri kikötői használatá­ról. Tekintsünk el attól, hogy az Egyesült Államok a konti­nens két legsötétebb hatalmá­hoz, a görög katonai juntához és a spanyol fasiszta diktatúrá­hoz közelít, vallassuk inkább a tényeket. És ezek azt mondják, az Egyesült Államok Görögor­szág és Spanyolország tengeri erőinek erősítésével túlsúlyt akar a térségben teremteni, hogy aztán az erő helyzetéből közelítse meg a kérdést. Min­den oka megvan tehát Szadat elnöknek arra, hogy kételked­jen az amerikaiak jószándéká­ban. Feltehetően az sem vélet­len, hogy ismét a szovjet— egyiptomi kapcsolatok fokozott erősítésének pártján áll. Nem­csak a politikai helyzetfelisme­rés kívánja ezt így, hanem az a tény is, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva a kérdés igaz­ságos, békés rendezésének hí­ve, s egyetlen érdeke, hogy bé­ke legyen a térségben. Hogy ez mikor válik valóság­gá, nagy mértékben attól is függ, a közel-keleti ellentmon­dásokból, ellentétes arab érde­kekből kovácsolódik-e végre olyan egység, mely kezdete le­het az igazságos megoldásnak. FÓNOD ZOLTÁN mi igazgatóság a napokban elő­ször magas pénzbüntetéseket vetett ki azokra a spekuláns kereskedőkre, akik áruikat túl magas áron értékesítik. Mint Mario Montanari a földműve­lésügyi miniszter helyettese kö­zölte, a kormány további intéz­kedéseket készít elő, hogy biz­tosítsa a lakosság ellátását. Ez­zel kapcsolatban bejelentette, hogy állami gabonaértékesílő társaságot hoznak létre, amely később más termények kereske­delmére is kiterjeszti tevékeny­ségét. Már napokkal ezelőtt az ipa­ri és kereskedelmi állami igaz­gatóság nyilvánosságra hozta, hogy kemény büntetésre számít­hat minden olyan vállalkozó, aki „kollektív szabadságolás" ürügyén januárban és február­ban (Chilében ez a nyári sza­badságidő) be akarja zárni üze­mét. Fernando Flores pénzügymi­niszter bejelentette: a kormány elfogadta a Chilei Dolgozók Egységes Központjának javasla­tát, amely szerint a dolgozókat az elkerülhetetlenül növekvő létfenntartási költségek arányá­ban bizonyos időszakos bér- és fizetéskiegészítésben kell része­síteni. A reakció ellen A chilei Népi Egység kormánya következetes harcot folytat a belső és külső reakció ellen. (Warheit) i A Novoje Vremja cikke Moszkva — A szovjetellenes­ség az a pont, ahol a NATO- stratégák és a kínai vezetők találkoznak — írja a Novoje Vremja legújabb számában. A szovjet folyóirat azokat a kije­lentéseket kommentálja, ame­lyeket a Zsenmin Zsipao tett nemrégiben a NATO-tanács de­cemberi ülésszakával kapcso­latban. A cikkírók felhívják a figyel­met arra, hogy a Zsenmin Zsi­pao az Észak-atlanti Tömb ve­zéreinek a szovjet külpolitika agresszív törekvéseiről terjesz­tett koholmányait ismételgette. Azokat az intézkedéseket pedig, amelyeket a NATO háborús ké­szülődéseivel szemben a szocia­lista közösség tesz biztonsága megszilárdítására, úgy állította be, mint növekvő katonai ve­szélyt a Nyugat számára. A Zsenmin Zsipao rendkívül kínos pontossággal taglalja az Észak-atlanti Szövetség arra irányuló érvelését, hogy komp­romittálja a szocialista közös­ség külpolitikai célkitűzéseit — mutat rá a cikk, és így vonja le

Next

/
Oldalképek
Tartalom