Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 10. szám, péntek
VESZÉLYBEN A „KELETI PENTAGON"? (Folytatás az 1. oldalról) Bray külügyi szóvivő „ésszerűnek és indokolhatónak“ minősítette a Fehér Házból származó utasítást. Hozzáfűzte, hogy ugyanakkor az amerikai diplomáciai képviseletek megfelelő anyagokat kaptak, amelyekre támaszkodva „képesek megma gyarázni“ a vendéglátó állam kormányának a Nixon elnök által a VDK bombázásáról hozott döntéseket. Kényes kérdés Washington — Elliot Richardson kijelölt amerikai hadügyminiszter, aki szerdán jelent meg a szenátus hadügyi bizottsága előtt, rendkívül kényes kérdést kapott a VDK-ban fogságba esett amerikai pilóták katonai ismereteivel kapcsolatban. Stuart Symington, demokrata párti szenátor arról faggatta Laird valószínű utódját, ineg- felel-e az igazságnak, hogy a decemberi bombázások során a VDK felett lelőtt gépek fogságba esett pilótái birtokában voltak az atomfegyverek felhasználási tervének. Richardson nemmel válaszolt, Symington azonban — aki Truman elnöksége idején a légierő minisztere volt — határozottan állította az ellenkezőjét, értesülései forrásának megnevezése nélkül. Peking az enyhülés ellen Moszkva — G. Apaiin a Kom- szomolszkaja Pravda hasábjain Pekingnek az európai enyhülést zavaró tevékenységével foglalkozik. Mint megállapítja, a kínai vezetők a nemzetközi feszültség fenntartásának maoi politikájához tartják magukat, különösen az orzságuktól távol eső területekkel kapcsolatban. Peking csatlakozott a nyugati reakciós erőknek az európai biztonsági értekezlet ellen vívott harcához és átvette saját fegyvertárába azoknak „a szovjet veszélyről“ szóló érvelését. A Nyugat-Európának adott kínai tanácsok lényege, hogy valamennyi kapitalista államot a Közös Piacba kell tömöríteni, ezáltal erős és egységes politikai-katonai tömböt kell létrehozni, csak azután kell beleegyezni az európai tanácskozás megtartásába, ott pedig egységes álláspontból kiindulva kell szembefordulni a szocialista országokkal. A cikk szerzője rámutat, milyen veszélyes az út, amelyre a kínai vezetők a nyugat-európai kormányokat próbálják terelni — állapítja meg a Komszo- molszkaja Pravda. Közös nevező 1973. I. 12. Kommentárunk U jabb bonyodalmak tanúi lehettünk az elmúlt napokban a Közel-Keleten, annak ellenére, hogy Waldheim, a világszervezet főtitkára rendkívül optimista nyilatkozatot tett a kilátásokról. Az események eddig azonban nem azt mutatják, mintha különösebben megalapozott volna a derűlátás. Őszintén kívánnánk ugyan, hogy a hatodik éve tartó konfliktus végre a megoldáshoz érkezzék, ez azonban nem jámbor óhajok kérdése, hanem a diplomáciai erőfeszítésé éppúgy, mint az erőviszonyoké. Az elmúlt héten a diákzavargásokról esett a legtöbb szó. Emellett azonban — a belpolitikai ellentmondások között — megemlíthetnénk az egyiptomi hadsereg egyes részlegeinél tapasztalható elégedetlenséget is. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács kairói ülésszaka az egyesített politikai és katonai vezetés tervével foglalkozik, Szadat elnök pedig Tripoliban, a betegeskedő Kadhafi elnök lakásán az ,Jzrael elleni hosszú harc előkészítését“ vitatta meg. A különböző előjelű törekvéseknek egy nevezőjük van, az a tény, hogy a közel-keleti helyzet megoldásának kilátásai ma is olyan távoliak, mint öt évvel ezelőtt. S bár az egyiptomi vezetés mindent elkövet, hogy különböző címszavakkal Időről időre érzékeltesse: nem mondott le az igazságos rendezésről, a belső nyugtalanság méga következtetést: Peking szeretne egyenlőségi jelet tenni az imperializmus politikája és a szocializmus politikája közé, s az Észak-atlanti Tömb prókátorának szerepében tetszeleg. A szovjet veszélyről hirdetett jelszó leple alatt — fejtegeti a cikk — a kínai vezetők országuk gazdaságát hadivágányokra állítják át és mesterségesen szítják a háborús hisztériát. Pekingnek a NATO-val folytatott flörtjében szerepet játszanak bizonyos kalmár jellegű elgondolások is. A kínai vezetők bizonyára arra számítanak, hogy ha támogatják a NATO politikáját és elutasítják a következetes antiimperialista álláspontot, cserében megnyerhetik a Nyugatot a kínai katonai és gazdasági potenciál növelésének. A pekingi politikában észlelhető atlanti eltolódás újabb bizonyítéka annak, hogy e politika alapja változatlanul az a törekvés, minél több kárt okozni a Szovjetuniónak, csorbítani a szocialista közösség tekintélyét. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön Moszkvában fogadta Roger Seydoux francia nagykövetet és meleg, baráti légkörben eszmecserét folytatott vele. A CFDT, a második legnagyobb francia szakszervezeti központ bejelentette, hogy mindent megtesz a baloldali erők választási győzelméért. A JAPÁN rendőrség a múlt esztendei általános választásokkal összefüggésben több mint 8000 esetben állapította meg a választási törvény megszegését. A törvényszegésekben mintegy 15 000 polgár vett részt. NAGY-BRITANNIÁBAN a kö zeljövőben újabb áremelkedések várhatók. A belkereskedelmi és ipari minisztérium adatai szerint az elmúlt hónapokban 8,7 százalékkal emelkedett az élelmiszeripari alapanyagok ára. AZ ANGOL kereskedelmi mérleg deficitje 1972 decemberében elérte a 93 millió font sterlinget. A szigetország közgazdászai előrejelzik, hogy az elkövetkező hónapokban tovább romlik Nagy-Britannia kereskedelmi mérlege. A FÜLÖP SZIGETEKEN referendum kezdődött a legfontosabb belpolitikai problémákkal kapcsolatban. A szigetország lakosai elsősorban az új alkotmánytervezettel összefüggésben foglalnak állást. BRAZÍLIA adósságai az elmúlt esztendőben rekord-ma- gasságot — 10 milliárd dollárt értek el. Brazília ebben az évben csupán kamat címén egymilliárd dollárt lesz kénytelen átutalni külföldi bankoknak. JAROSZEWICZ lengyel és Indira Gandhi indiai miniszterelnök tegnap megkezdte tárgyalásait Delhiben a két ország kapcsolatainak további fejlesztéséről, valamint az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. Jaroszewicz miniszterelnököt fogadta Giri indiai elnök is. OLASZORSZÁGBAN az 1951— 1972-es évek között-a mezőgazdasági dolgozóknak mintegy fele keresett más foglalkozást. Hivatalos jelentések szerint elsősorban a fiatalok fordítottak hátat a mezőgazdaságnak. KOLUMBIÁBAN január utolsó hetében megtartja harmadik kongresszusát a Kolumbiai Kommunista Ifjúsági Szövetség. Koppenhágában a héten megkezdődtek az NDK és Dánia kormánya képviselőinek megbeszélései a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Andersen dán külügyminiszter ebből az alkalomból fogadta Kurt Niert, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetét. . (ČSTK — UPI) ÚJJÁSZÜLETÉSI CHARTA Bamako — Ignatius Acheam- pong ezredes, a ghanai Nemzeti U jjászületési Tanács elnöke nyilvánosságra hozta a kormánya bel-, és külpolitikáját körvonalazó újjászületési chartát. Acheampong sajtóértekezleten kijelentette: kormánya fő célja a stabil és virágzó nemzetgazdaság megteremtése. Külpolitikai téren a pozitív semlegesség és el nem kötelezettség politikáját kívánják követni, s az afrikai ország továbbra is részt vesz az imperializmus, a kolonializmus, az új- gyarmatosítás, a fajüldözés valamennyi formájának leleplezésében és határozott elítélésében, energikus lépéseket tesz az afrikai egység megszilárdítására, támogatást nyújt az afrikai és más nemzeti felszabadító mozgat maknak, együtt működik minden jószándékú országgal és néppel. Zambiai válasz London — Függetlenül attól, hogy a rhodesiai rezsim — saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva — kivonta a blokád alól Zambia mocambique-i kikötőkbe tartó rézszállítmányait, Zambia megszünteti áruinak rhodesiai tranzitszállítását. Ez a zambiai kormány válasza a Smith-kormány intézkedésére, amely Rhodesia és Zambia 640 kilométeres határának egész hosszában lezárta az átkelőhelyeket a személy- és áruforgalom előtt. A zambiai kormány másik válaszintézkedése az volt, hogy csütörtökön utasította az állami kézben levő központi bankot, a Bank of Zambiát: minden egyes Rhodesiával vagy Dél-Afrikával kapcsolatos üzletkötését és garanciáját csak a kormány külön engedélyével bonyolíthatja le. Rhodesiában több mint három hete megélénkült a szabadság- harcosok tevékenysége. Jóllehet még a fehér politikai pártok is elismerik, hogy a harci sikereket a helyi afrikai lakosság segíti elő, a Smith-rezsim a szomszédos Zambiát vádolja a beavatkozással. Energikus intézkedések Santiago — A chilei Népi Egység kormánya energikus intézkedéseket hoz a fekete kereskedelem és a közellátást akadályozó szabotázsakciók ellen, amelyeket a reakció hetek óta szít az országban, hogy nyugtalanságot és kormányellenes hangulatot keltsen a lakosság körében. Az ipari és kereskedelmi állaís arra mutat, fogytán van a türelem, s a kirobbanó elégedetlenség mögött nemcsak politikai szándékok húzódnak meg. Egyre erősebb ugyanis az arab országokban — elsősorban Egyiptomban és Szíriában — az agKözel-keleti bonyodalmak godalom, hogy a nemzetközi élet folyamatában az arab ügy elsikkad, s a megszállt területek sorsa — ahogy a Neue Züricher Zeitung írta — amolyan „dino- szaurusz-jelenség“, „vízözön- előtti“ téma lesz, melyet aztán sem diplomáciailag, sem katonai erővel nem lehet megoldani. Ez az aggodalom magyarázza többek között a meg-megújuló palesztin akciókat éppúgy, mint az egymást követő határincidenseket. Ezek, természetesen felszíni jelenségek, éppúgy, mint a diákzavargások. Mellesleg jegyezzük meg, hogy a diákzavargások kezdetben a harci készség és a türelmetlenség megnyilvánulásai voltak, több mint félszáz tüntető letartóztatása után azonban már a rendőrintézkedések elleni tiltakozások, melyeket a Muzulmán Testvériség nevű fanatikus vallási szervezet rendszerellenes jelszavakkal is fűszerezett. A türelmetlenség fokozása mellett a reakció igyekszik a kormány ellen fordítani a gazdasági nehézségeket is. Így tehát nemcsak az áhított arab egység hiányzik, hanem szaporodnak a belső gondok is. Új mozzanatot jelent a szíriai —izraeli konfliktus, mely lassan rendszeressé válik, s hétfőn például több mint nyolc órán át tartott a harci tevékenység. A szíriai kormány nyilatkozatban hangsúlyozta, feltételezi, hogy az arab országok nemcsak erkölcsileg támogatják majd ... Az arab egység jobbára azonban óhaj, s elsősorban az együttes fellépés hiányának tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok eddig nem sok megfontolni valót talált Izraelt támogató fenntartás nélküli politikájában. Ezek az országok — sajnos — nehezen tudnak felülkerekedni önös érdekeiken, s nem az iszlám, vagy a faji hovatartozás tartja őket úgy-ahogy egybe, hanem az Izrael elleni harc jelszava ad időnként alkalmat arra, hogy — legalábbis nyilatkozatokban — az együttes fellépés szükségességét hangsúlyozzák. Az egységes fellépés hiányáért Heikal legutóbb Egyiptomot marasztalta el, amiért nem dolgozott ki eddig átfogó stratégiát az Izrael-ellenes arab egységfront létrehozására. Az arab egység megvalósulásával ugyanis kimondottan politikai eszközökkel, arra lehetne kényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy a Biztonsági Tanács határozata teljesítésére kényszerítse Izraelt. Amerikai támogatás nélkül ugyanis az izraeli államháztartás összeomlana. Az arab sovinizmus és az olaj eddig azonban változatlanul az egység útjában áll. A helyzet alakulása szempontjából az sem mellékes, hogy a napokban az Egyesült Államok egyezséget kötött Görögországgal tengeri kikötői használatáról. Tekintsünk el attól, hogy az Egyesült Államok a kontinens két legsötétebb hatalmához, a görög katonai juntához és a spanyol fasiszta diktatúrához közelít, vallassuk inkább a tényeket. És ezek azt mondják, az Egyesült Államok Görögország és Spanyolország tengeri erőinek erősítésével túlsúlyt akar a térségben teremteni, hogy aztán az erő helyzetéből közelítse meg a kérdést. Minden oka megvan tehát Szadat elnöknek arra, hogy kételkedjen az amerikaiak jószándékában. Feltehetően az sem véletlen, hogy ismét a szovjet— egyiptomi kapcsolatok fokozott erősítésének pártján áll. Nemcsak a politikai helyzetfelismerés kívánja ezt így, hanem az a tény is, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva a kérdés igazságos, békés rendezésének híve, s egyetlen érdeke, hogy béke legyen a térségben. Hogy ez mikor válik valósággá, nagy mértékben attól is függ, a közel-keleti ellentmondásokból, ellentétes arab érdekekből kovácsolódik-e végre olyan egység, mely kezdete lehet az igazságos megoldásnak. FÓNOD ZOLTÁN mi igazgatóság a napokban először magas pénzbüntetéseket vetett ki azokra a spekuláns kereskedőkre, akik áruikat túl magas áron értékesítik. Mint Mario Montanari a földművelésügyi miniszter helyettese közölte, a kormány további intézkedéseket készít elő, hogy biztosítsa a lakosság ellátását. Ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy állami gabonaértékesílő társaságot hoznak létre, amely később más termények kereskedelmére is kiterjeszti tevékenységét. Már napokkal ezelőtt az ipari és kereskedelmi állami igazgatóság nyilvánosságra hozta, hogy kemény büntetésre számíthat minden olyan vállalkozó, aki „kollektív szabadságolás" ürügyén januárban és februárban (Chilében ez a nyári szabadságidő) be akarja zárni üzemét. Fernando Flores pénzügyminiszter bejelentette: a kormány elfogadta a Chilei Dolgozók Egységes Központjának javaslatát, amely szerint a dolgozókat az elkerülhetetlenül növekvő létfenntartási költségek arányában bizonyos időszakos bér- és fizetéskiegészítésben kell részesíteni. A reakció ellen A chilei Népi Egység kormánya következetes harcot folytat a belső és külső reakció ellen. (Warheit) i A Novoje Vremja cikke Moszkva — A szovjetellenesség az a pont, ahol a NATO- stratégák és a kínai vezetők találkoznak — írja a Novoje Vremja legújabb számában. A szovjet folyóirat azokat a kijelentéseket kommentálja, amelyeket a Zsenmin Zsipao tett nemrégiben a NATO-tanács decemberi ülésszakával kapcsolatban. A cikkírók felhívják a figyelmet arra, hogy a Zsenmin Zsipao az Észak-atlanti Tömb vezéreinek a szovjet külpolitika agresszív törekvéseiről terjesztett koholmányait ismételgette. Azokat az intézkedéseket pedig, amelyeket a NATO háborús készülődéseivel szemben a szocialista közösség tesz biztonsága megszilárdítására, úgy állította be, mint növekvő katonai veszélyt a Nyugat számára. A Zsenmin Zsipao rendkívül kínos pontossággal taglalja az Észak-atlanti Szövetség arra irányuló érvelését, hogy kompromittálja a szocialista közösség külpolitikai célkitűzéseit — mutat rá a cikk, és így vonja le
