Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-09 / 7. szám, kedd
A NEGYEDIK FORDULÓ Két város versenyez ^ 88,9 pont elsőséget biztosít % Mit nyernek a lakosok? ® A verseny íratlan szabály 1973. I. 9. Az utóbbi évtizedben felélénkült a városépítés, városszépítés hazánkban. Vannak olyan helységek, amelyek szinte újjászülettek az elmúlt esztendőkben, mások pedig városi rangjukhoz éppen az utóbbi évek során nőttek fel. Az előbbire példa Šahy (Ipolyság), amely valamikor megyei székhely volt, de igazán városi arcot, rangot csak az utóbbi tíz évben kapott, a korszerű lakóházak, középületek felépítése, a város átépítése nyomán. A másik példa Vráble (Vere- bély) lehet, mert ez a kisváros, melynek még ma is csak 4700 lakosa van, előbb kapott városi rangot, s csak utóbb, a mostani nagy építő, szépítő kedv nyomán kap igazán városi külsőt. Közös problémájuk a városépítés. Sajátos jellegű ez itt is, ott is, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a két város versenyezzen egymással. Testvéri, baráti, szocialista módon. És versenyeznek is. MELLŐZVE AZ ELFOGULTSÁGOT, kerülve a lokálpatrióta indítékot, Verebélyre látogattunk, hogy egyet s mást megtudjunk erről a versenyről. Zrubec mérnök, a városi nemzeti bizottság elnökének távolléte miatt Lüley Jozef elvtárs, a nemzeti bizottság titkára fogadott bennünket. — Jókor jöttek — mondta, majd arról tájékoztatott, hogy néhány nappal ezelőtt járt városukban Szógel István elnök vezetésével a testvérváros küldöttsége, s a verseny negyedik fordulójának értékelését befejezték. — Nagyszerű versenytársak — mondotta az Ipolyságiakról —, igazi vetélytársak, ugyanakkor igazi barátok. A beszélgetés során kitűnt, hogy nemcsak a testvérváros küldöttségének tagjait ismerik jól, de magát a várost, Ipolyságot is. Számon tartják mi épült ott, bizonyos problémákat milyen módszerekkel oldanak meg, s összehasonlítják saját eredményeikkel. NÉGY PONTBA foglalták ösz- sze a városok közötti verseny feladatait. Félévenként, hol az egyik, hol a másik városban ellenőrzik, értékelik a feladatok teljesítését. Pontozásos módszerrel.' A következő verseny- feladatokról van szó: Z-akció, beruházási jellegű, s kisebb méretű, a lakosok egyéni építkezése, a város közigazgatási és technikai berendezése, végül pedig a lakosoktól kapott jövedelem, adó, szolgáltatások értéke, s hasonlók pillanatnyi helyzete. Mindent pontosan számon tartanak. Itt is, ott is. Mészáros István mérnök, az építési ügyosztály vezetője például nagyon jól tudja, hogy ipolysági Versenytársa, Farkas Károly elvtárs hogyan szervezi, irányítja a városépítés munkáját. Egészen járatosan, otthonosan magyarázza: — A beruházás terén megvalósított akciók sikere számunkra eleve biztosított volt, mert itt nagy építkezések folynak. Mi 73 pontot értünk el. Ipolyság csak 21,5 pontot. Viszont a kisebb, de munkaigényesebb feladatokat ők szervezték meg jobban. Amíg mi csak 7,03 pontot értünk el, 6k 31,96 pontra teljesítették feladatukat. Ügyes ember a kolléga, ügyesek az ipolyságiak ... NAGYOBB AZ ÉPÍTÖKEDV Verebélyen. Ez is kitűnt az értékelés során. Az egyéni építő- kedv nagyobb. Annak ellenére, hogy itt csak 4700 lakosa van a városnak, Ipolyságon pedig 5390. Verebélyen viszonylag sokkal többen építkeznek egyénileg. Ez tény. Tagadhatatlan tény. Pillanatnyilag, a két város közötti verseny negyedik fordulója után ez a tény biztosítja az előnyt. Az persze más kérdés, hogy az igazi’városiasodás útja az egyéni építkezés, vagy a közösségi, amikor szövetkezeti alapon építkeznek a lakosok. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az utóbbi mód jobban, határozottabban jelzi a városiasodást. A versenyben azonban most nagyon fontos pont, hogy melyik városban milyen a lakosok egyéni építőkedve. Ez döntötte el, hogy a két város közötti versenyben 88,9 ponttal Vere- bély került az első helyre, mert Ipolyság csak 66,76 pontot ért el. TARTANI AKARJÁK az elsőséget. Vagyis a következő fordulóban is elsők akarnak lenni. Ez csak természetes ... mondják. Hogyan? Mivel? Gyorsan megfelelnek erre a kérdésre. Úgy, hogy sorolják a verseny- feladatokat: Röplabda pályát építünk a sporttelepen, az elesett hősök emlékművét körülkerítjük, a TATRA mozi előtt parkolóhelyet létesítünk, s befejezzük a járdák építését, még 1150 négyzetméternyi járdát építünk. Egyébként a jövőben bővíteni szeretnék a versenyt, a baráti kapcsolatokat. Szeretnék, ha a két város között más szinten, más vonalon is szocialista versengés indulna. Ilyesmire gondolnak: találkozhatnának a szolgáltatási vállalatok vezetői, az iskolák igazgatói, a népművelési dolgozók, s ki-ki a saját munkaterületén kidolgozná a versenyfeladatokat. A két város közötti távolság mintegy 80 kilométer. Korunkban ma már ez nem is olyan nagy távolság. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindkét város vezetőit, lakosait azonos célok elérése készteti versengésre, barátságra, akkor 80 kilométer nem is távolság. A KÖVETKEZŐ FORDULÓ értékelésére fél év múlva kerül sor. Csodákat nem lehet művelni ennyi idő alatt. Sem itt, sem ott. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy önelégültség nélkül, mindig újabb és újabb célokat kitűzve, elérve a városépítés, a városszépítés terén sikereket érjeneK el. Itt is ,ott is. így versenyezni hasznos és jó, mert ha netalán a következő fordulót nem a verebélyiek, hanem az ipolyságiak nyerik meg, akkor is nyer a város új röplabda pályát, körülkerített emlékművet, parkolóhelyet a TATRA mozi előtt, több mint ezer négyzetméternyi járdát... És ki tudja, hogy még mit, mert a versengés íratlan szabályához tartozik, hogy a tervet, ha csak lehet, illő túlteljesíteni. HAJDÚ ANDRÁS Fiatalok a régi gyáriban Egyszerre nyolcán szoronganak a fiíakovói (Fülek) KO- VOSMALT egyik szűk irodájában. Közben gyakran nyílik az ajtó, a sűrűn jövő-menő emberek szinte egymás kezébe adják a kopott kilincset. Később változik a létszám, de rövidesen újra összébb kell húzódnunk. Nagy Dezső elvtársnak, a gyár munkakezdeményeizési felelősének többször is félbe kell szakítania a megkezdett gondolatsort, hogy válaszoljon a „sietősebbek“ kérdéseire, vagy segítsen az agy-két mondatos apró ügyek, észrevételek elintézésében. Aztán amint valamennyire megüresednek az asztalközök, egy „hol is hagytuk abba?“ kérdéssel kezdi újra a beszélgetést. — Röviden csak azt akarom elmondani, hogy üzemünkben már huzamosabb ideje jó eredményei vannak a szocialista munkaversenynek, amelyből a fiatalok is kiveszik részüket. Egyik csoportjuk például „A csehszlovák—szovjet barátság szocialista munkabrigádja“ cím elnyeréséért szorgoskodott. A közelmúltban értékeltük a brigádtagok eddigi munkáját, és szorgalmukat az amlített megtisztelő cím első fokozatának odaítélésével jutalmaztuk. Inkább csak az érdakesség kedvéért említem meg, hogy a munkabrigád tagjai valamennyien harmincon aluli fiatalok. Átlagos életkoruk nem haladja meg a huszonöt évet. Szám szerint tizenegyen vannak, egy nő és tíz férfi. A fiatalok egy része a racionalizációs műhelyben dolgozik, a többiek tervezők, illetve technikusok. Ügy hiszem, fontosabb azonban ennél, hogy a heitvemkettes évben kidolgozott és a termelésben nam kis sikerrel alkalmazott újítások révén már 205 dolgozó eddigi fárasztó fizikai munkáját, több mint tíz és fél millió korona értékű nyersanyagot, energiát és 2460 kiló értékes színesfémet takarítottak meg a fiatalok. Persze ez még nem minden ... Az ötletek műhelyében A példás rendben tartott lakatosműhelyben műszakkezdés óta szinte percnyi szünet nélkül folyik a munka. A nehéz ajtó csapódását követően kissé lecsendesül a gépek zúgása, mert éppen egy új tervrajz kerül az asztalra. Meg kall beszélni a soron következő munkafolyamatot. Ä tanakodás, az elképzelések ismertetése és az apró részletek megtárgyalása azonban nem kíván hosszú időt. Néhány tömören fogalmaNAGYAPA (Horváth György felvétele) zott mondat is elégnek bizonyul ahhoz, hogy mindenki tökéletesen értse a maga feladatát. Talán félig sem szívom a hirtelen előkotort cigarettát, mire ismét mozgásba lendülnek a fogaskerekek, s az erősödő zaj megremegteti az ablaküveget. Véleményem szerint bárki másnak is az lenne az első benyomása, hogy régen összeszokott, valóban hozzáértő szakemberek diktálják az ötlates gépek ütemét, utánozhatatlannak tetsző fürgességgel, pontossággal kezelik a kívülálló számára ismeretlen rendeltetésű kisebb- nagyotb kapcsolókat. Közülük Hronec József, a szocialista munkabrigád vezetője nyújt elsőként kezet. Előzetesen mindössze annyit tudtam meg róla, hogy 28 éves, párttag, az üzem kiváló dolgozója, a gépipari szakközépiskola esti tagozatának utolsóéves hallgatója. Ezenkívül minden alkalommal kivaszj részét a nemzeti bizottságok képviselőinek munkájából is. — Szocialista munkabrigádunkat három évvel ezelőtt alakítottuk meg — mondja. Ehhez az adta az ötletet, hogy korábban külön-külön munkacsoportok, egymást kevésbé ismerő szakemberek végezték az újítási javaslatok kidolgozását, illetve az új munkagépek megszerkesztését. Ez a körülmény sok esetben jelentősen megnehezítette és késleltette a praktikusabb és minden szempontból gazdaságosabb gépak termelésbe állítását. A kezdetben kissé szokatlan „összetételűnek“ számító munkabrigád megalakításával közvetlenebbé vált az újítók és a kivitelezők együttműködése. A szocialista munkabrig-d tagjai: Helena Bučková, Balázs László, Bencsik István, Bobál Sándor, Hronec József, Kellner Fridrich, Koronczi Viktor, Pagonyi Zoltán, Palocsányi Gyula és Tóth Zoltán — jól megértik egymást. A gyáriak általános véleménye, hogy fejlődőképes, egyre komolyabb erőt képviselő csoportot alkotnak a fiatalok. Azt pedig különösen nagyra értékelik, hogy mindenkor és mindenben számíthatnak a brigád tagjaira. Sokat jelent, hogy valamennyien becsületes munkával, szakismereteik következetes érvényesítésével érdemelték ki az idősebbek bizalmát. A célazo- nosság már a brigád megalakítása idején megszilárdította a fiatal szakemberek kapcsolatait. Azóta pedig egyre szebb eredményei mutatkoznak a közösen végzett munkának. — Nemrégen még aránylag kezdetlegas módon, egy állványra szerelt nagyméretű ollóval történt a fémlemezek szükséges méretre való szabda- lása — magyarázza később Sý- kora elvtárs, a racionalizációs feladatok kidolgozásával megbízott munkacsoport helyettes vezetője. — Csekély ráfordítást igénylő újítási javaslat alkalmazásával száz százalékkal sikerült növelni a munkatermelékenységet. Talán mondanom sem kell, hogy jelentősen megváltoztak a dolgozók munkakörülményei is. A korábbihoz hasonlítva már feleannyi fizikai munkára sincs szükség ezen a szakaszon. Üzemünk dán gyártmányú automatájához sztlksé- gas különböző tartozékokat, az úgynevezett „kiszolgáló“ gépeket ugyancsak a brigád tagjai készítik. Az is dicséretükre írható, hogy a fűtőtestek rövid fémrudait megmunkáló új gépsor most alig tizenötaperc alatt biztosítja egy gyakorlott dolgozó eddigi egész napos teljesítményét. Egyszóval: elégedettek vagyunk a brigádtagok szakértelmével és hároméves munkájával. Vélemények, vallomások, tervek Ha már az elégedettségről esik szó, sorra kérdezem a fiatal szakambereket. Mivel és mennyiben elégedettek? — A szakma elsajátítása után 1957-ben kerültem ide — mondja Bencsik István, a munkabrigád legidősebb tagja. — Most huszonkilenc éves vagyok, géplakatosként dolgozom. Havi 192 órás teljesítményemmel tisztán 1900 koronát keresek. Feleségem szintén a gyárban dolgozik. Bérelszámolónő. Kettőnk fizetéséből okos beosztással mindenre jut elég pénz. Tavaly fejeztük be a családi házunk építését. A hozzá- vatőleges számítás szerint 180 000 koronába került. — Rövid újraszámolás után hozzáfűzi: De nem adnánk el annyiért. Egyidejűleg garázst is építettünk, mert az autóra sem kell már sokat várni. Talán túlzás nélkül elmondhatom, hogy szinte semmi sem hiányzik már a gondtalan megélhetéshez. Ide a műhelybe azonban elkellene még néhány dolog. Pillanatnyilag az öltözőt hiányoljuk a legjobban — mondja, aztán mutatja az ott dolgozók saját gyártmányú szükségmegoldását, egy mennyezetre szerelt, alulról nyitott szekréryfélesé- get. A teljes bizonyság kedvéért sorra leaggatja a kamp^s- szeghez rögzített zsinórokat és leereszti a vállfákra rakott ruhadarabokat. Mindenesetra könnyen kezelhető, ötletes a szerkezet. így nem porosodik, nem szennyeződik a ruha. A nehéz olajszagot viszont gyorsan magába szívja, sokáig kell szellőztetni. — Sajnos, az is sok bosszúságot okoz számunkra, hogy hiányosak a műhelyek szociális berendezései. Nagy szükség lenne már az új mosdókra, de főleg a zuhanyo*- zókra. Persze azt is tudjuk, hogy mindez nam egykönnyen megoldható valami, hiszen nem új már a gyár. Sajnos, valóban nem az. Kinőtte a kopott falakat, a régi épületeket. Fokozatosan építik újjá. Balázs László az öt kilométerre fekvő Sávolból (Sávoly) jár be a gyárba. Alig múlt huszonkét éves. Elképzelésekkel, tervekkel, életerővel teli jóked. vű fiatalember. Párttagjelölt. Szeptembertől kezdődően levelező tanulóként szaretné elvégezni a gépipari szakközépiskolát. Bobál Sándor a Košicei Gépipari Szakközépiskola elvégzése után három évvel ezelőtt Bá- torováról (Bátorfalu) került Fülekre. Csakúgy, mint a többiek, tevékeny tagja az üzem ifjúsági szervezetének, és kérni szeretné felvételét a CSKP. ba is. Terveiről faggatva csak annyit mond, hogy jó szakembere akar lenni a gyárnak, hiszen ezért választotta azt a pályát. A többi pedig csak részletkérdés. Kellner Fridrichet egy új munkagép tervének rajzolása közben zavarom. Kis ideig szótlanul figyelem érdekes munkáját, megcsodálom a biztos kézmozdulatokat, aztán megszólítom. A gondosan pontosra állított vonalzó mentén előbb végighúzza a tűhegyű ceruzát, előkészíti, leméri a következ-J mozdulatot, aztán magyarázni kezdi a rajzot. — Most adagoló-berendazést készítünk egy korábbi újítási javaslat alapján szerkesztett lemezvágógéphez. Hamarjában nem tudom pontosan megmondani, milyen költségmegtakarítást eredményez majd ez az üzem számára, annyi azonban bizonyos, hogy nem lesz kicsi ez az összeg. A munkatermeié* kenység további fokozásán kívül, ismét számítani lehet a munkafolyamat elvégzéséhez szükséges fizikai munka csökkenésére is. Úgy hiszem, érthető, hogy ennek mi brigádtagok örülünk a legjobban. Ami pedig az elégedettséget illeti, nincs okom panaszkodásra. Elő* reláthatólag hamarosan tovább javul majd az itt dolgozók hely. zete. Külön említést érdemel, hogy a munkabrigád tagjai lelked közösséget alkotnak a gyár kapuin kívül Is. Számtalan eset* ben mutattak már jó példát műszak végeztével a fiatalok-. A gyáriak hosszasan sorolják a konkrét eseteket, a mindenkori helytállás, az önzetlen sa* gítség szép bizonyítékait. Min* dennél talán csak az örömte* libb, hogy nemcsak múlt idős fogalmazásban említik a sike* reket. Valahogy kiérződik az el* ismerés szavai körül, hogy nap* ról napra egyre jobban fiata1 lodik a régi gyár. LALO KÁRÓL*
