Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
UT fi? [T f*. [T ill! i S f o? |W;;|k 1 iiôScooô ' obom ' y** /'' !'''''' ' OtfLňri111 ; i; i pv yg i'! feao{j111 ooQo1!1 ooo<v j! toS 1 fi CvsKň» v^yxtáS hx'1 ■' ■l':8TO}vx>jj88oo8?' í i ^Sbi /ÍSk í HUB MOHIKÁN P ontosabban: a műkorcsolyázó cipőjét. De nem az észak-amerikai indián törzs tagjáról van szó. Nem. Ondrej Nepela csak jelképesen mohikán, a nagy csehszlovák műkorcsolyázók utolsó mohikánja. Gondoljunk csak elődjeire, Divin Karcsira, a Roman-testvérekre, Hanka Maskovára, aki tizenöt éven keresztül minden világversenyről éremmel tértek haza. És most az „indián törzs“ utolsó mohikánja, Ondrej Nepela az utolsó két világversenye előtt áll. Utána abbahagyja. Stílusosan: szülővárosában, hazai közönség előtt. Kezdettől a világ végéig Egy tíz-tizenhárom éves kislány mosolyog a fényképről. A kép hátulján ez áll: „Ondrik, szeretlek, kezdettől fogva a világ végéig — M.“ Se cím, se név; a kislány nem akar, nem vár semmit az olimpiai, világ- és Európa-bajnok műkorcsolyázó iránti forró csodálatáért. Egyszerűen csak kifejezte hódolatát a tizenhatodik idényébe lépő Ondrej Nepelának. Mikor is kezdődött a „nagy szerelem“? — Hateves Koromban volt először korcsolya a lábamon. Nem akartam csillag lenni, csak úgy kedvtelésből korcsolyáztam, mint minden gyerek. Egyszer szüleim azt mondták: „Igyekezz, fiam, hogy legyen belőled valaki.“ És én engedelmes fiú lévén, szorgalmasan rajzolgattam a figurákat a jégre. Az olimpiai, kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok annak idején hónapokig korcsolyázott a Slovan- ban, de az edzők nem nagyon figyeltek a vékonydongájú gyerekre. Megszűnik a 60 - 70 pontos előny Nepela a kötelező gyakorlatok után rendszerint 60—70 ponttal vezetett a világversenyeken. De mi lesz most, az új szabályok világbajnokságán? — Ha minden jól megy, akkor a három kötelező gyakorlat után i a múltban hat szerepelt műsoron) Ondrej hárompontos előnyt szerezhet — mondja Hilda Múdrá asszony, Nepela edzője. Tehát három pont hatvan helyett! Minden egészen másként lesz. Amit a bírák felmutatnak, az az érvényes pontszám. Semmit sem szoroznak semmivel, mint azelőtt. Az előírt rövid programban a nem teljesített figuráért pontokat, de lehet hogy csak tized pontokat vonnak le. Senki sem tud semmit. A pontozás körül tehát még nagy a homályosság. Az viszont teljesen világos, hogy a nagy kűrözők, Petke- vich, Pera, Oundijan visszavonultak. A 27 esztendős szovjet olimpiai ezüstérmes Csetveruhinról is azt rebesgették, hogy az olimpia után abbahagyja. Meggondolta magát. Talán a „menők“ távozása következtében? Nem tudni. Csak az nyilvánvaló, hogy már nem Sztanyiszlav Zsuk az edzője. Szóval, a nagy nevek eltávoztak. De egyáltalán mondhat-e valaki bizonyosat az esélyeket illetően? Hiszen senki sem tudja, hogy az új pontozási rendszer milyen meglepetéseket tartogat az élversenyzők számára. Elegancia és magabiztosság a jégen. Ez Ondrej Nepela. Hogyisne, hiszen amikor éppen ízlelgetni kezdte ennek a csodálatos téli sportágnak a szépségeit, a Slo- vanban olyan műkorcsolyázók csillogtak, mint Divin Karcsi, Grožajová, Mrázková. Árnyékukban Nepela csak gyengécskén „pislákolt“. A pislákolásból azonban hosszú évek kemény munkája után csillogás lett Nepela a világ mükorcsolyázásának immár első nagyságrendű csillaga. Igen, csillag lett a mécsesből. Ilyesmi is előfordul. De milyen árat fizetett érte Nepela?l Gondolnak-e a nézők, tv-nézők arra, hogy mi rejtőzik a műkorcsolyázó-csillagok mosolygó arca mögött? Tudják-e, hogy a hármas Salchow hosszú esztendők gyötrelmes kemény munkáját igényli a tizenévesektől, szinte minden napnak abban az időszakában (kora reggel és késő este), amikor a velük egykorúak még csak a másik oldalukra fordulnak az ágyban, vagy már édes álmukat alusz- szák? A műkorcsolyázás az önfegyelem szörnyű sportága, amely nemcsak sportszeretetet, hanem elsősorban kitartást és következetességet igényel; tanulni és megtanulni mindent, kibírni a külső hatásokat, összpontosítani, mert semmit sem szabad kihagyni abból, amit száz és ezer órán át gyakorolt a versenyző. Hogy honnan vesz mindehhez erőt, „szerelmet“ egy műkorcsolyázó? — Ez alighanem belülről jön. Nem tudom. Azt mondják, aki meg tudja magyarázni, hogy mit miért szeret, az már nem szeret igazán. így vagyok valahogyan én is a műkorcsolyázással. Minden megtanulhatónak a mestere Gyakran írták Nepeláról a lapok: a világ legnyugodtabb műkorcsolyázója, a jég flegmatikus matematikusa, vasidegzetű fiatalember, fiú, aki sohasem tekinti másnak a különböző bajnokságokat, mint játéknak, szórakozásnak. Csakugyan így van ez? Csakugyan olyan nyugodt belülről is, mint amilyennek a nézők látják? — A versenyek előtt sohasem érzek félelmet. Azonban mindig nagy a felelősségérzetem önmagammal és az emberekkel szemben, akik bíznak bennem. Néha engem is elfogott az izgalom, s bizony nemegyszer a hideg is végigfutott a hátamon. Amit csinál a jégen, kifogástalanul csinálja. Minden megtanulhatónak a mestere. Néha azonban mintha hiányozna gyakorlataiból a fűszer __ — Ez a probléma temperamentumommal függ össze; nagyon nyugodt természetű vagyok. A szilaj csárdást nem nekem találták ki... Nap nap után ugyanarra a zenére futni, újra és újra gyakorolni, nem idegesítő a műkorcsolyázó számára? Mert még a legszebb, legkedveltebb dallamok is ellenszenvessé válhatnak, ha tízszer, százszor, ezerszer hallgatjuk. — Naponta csiszolom a szabadkorcsolyázást, de ritkán futok a kísérőzenére. Versenyzés közben szinte nem is észlelem a zenét; itt a dallamok már csak valamiféle vezérfonalat jelentenek számomra. Úgyhogy zenei inspirációról beszélni az én esetemben szinte lehetetlen. Az elmúlt kilenc esztendő világversenyein Nepela nyolc szabadgyakorlatot „fogyasztott“ el. Tizenhárom éves korában az 1964. évi innsbrucki téli olimpia legfiatalabb versenyzője volt, és Csajkovszkij Olasz capricció-jára futott. Aztán jött Gershwin, Offenbach, Rossini, Mendelsohn-Bartholdy, Grieg. És az idén — búcsúzóul — ismét Csajkovszkij következik. Az Ötödik szimfónia. Mit akar még? Ondrej Nepela mindent elért, ami ebben a sportágban elérhető. Sappo- róban a pontozóbírók neki ítélték a sportolók „Nobel-díját“, az olimpiai aranyérmet. Mit akarhat még a 15 nap múlva 22. születésnapját ünneplő műkorcsolyázó? Ezt a kérdést gyakran teszi fel önmagának is. —Hol vannak már azok az idők, amikor még minden előttem állt. Nem mondom, most is kedvelem a versenyzést, de végeredményben milyen magasabb cél lebeghet még a szemem előtt? Lyonban, Calgaryban, Sapporó- ban egészen más volt a helyzet. Az olimpia után egyszerűnek tűnt a következő lépés. Abbahagyni a legmagasabb csúcson. A véletlen azonban úgy akarta, hogy az olimpia után Bratislava rendezze a világbajnokságot. És Nepela egy évvel későbbre halasztotta a búcsút: 1973. március elejére. Nepela tehát tovább korcsolyázik. Ojra és utolsójára befűzi még műkorcsolyázó-cipőjét. Annak ellenére is, hogy éppen Bratislavában lesz az új szabály világpremierje, amely szerint az összpontszám negyven százalékát a kötelezők (a múltban ez hatvan százalék volt), húsz százalékát a hat figurából előírt rövid program (ez teljesen újdonság lesz) és negyven százalékát pedig a szabadkorcsolyázás teszi ki. Űj szabályok, amelyekről tulajdonképpen senki sem tudja, hogyan változtatják meg a világ élmezőnyét, mert ez a pontozási rendszer mindent a feje tetejére állíthat. Mielőtt végleg búcsúzna — Két dolog vonz az amatőr versenyzés befejezése után: revű és ed- zősködés. Semmi esetre sem akarok elszakadni a jégtől, ahol legszebb, fiatal éveimet töltöttem, ahol annyi jóleső tapsot kaptam. Nepelának talán még nem is volt ideje ahhoz, hogy tudatosítsa: álmai maradéktalanul megvalósultak. Talán a bratislavai VB után — ha erről nem is beszél — kezd majd igazán élni. Több időt szentelhet saját magának, kedvteléseinek, nem kell majd nap nap után figyelnie az óramutatót, sietnie az edzésekre. Nyugodtan leülhet, olvashat, és ha kedve tartja, lustálkodhat is. Az utóbbit sohasem szokná meg. A másfél évtizedes állandó rohanás edzésről edzésre, versenyről versenyre, bemutatóról bemutatóra, cselekvő életritmust alakított ki nála. És itt van még az iskola. Az olimpiai bajnok három hónapra megszakította tanulmányait a jogi karon. Június végéig négy vizsgát kell tennie. Azt mondja, a munkajog lesz a legnehezebb... Ondrej Nepela munkajoga a kölni Európa-bajnokság, illetve a bratislavai VB előtt napi négyórás edzésből áll. Reggel ötkor kiugrik az ágyból, felhörpinti az édeskés kakaót, beül edzőnője Fiatjába, és hatkor már a jégen siklik. Még egyszer és utoljára Európa- bajnokság és VB. Még egyszer és utoljára akarja látni Bratislava és a csehszlovák sportközönség a rokonszenves, szerény Ondrej Nepelát. Még egyszer, mielőtt végleg búcsúzna. TOMI VINCE Ciodja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. elefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő 532-20, titkárság 550-18, sportrovat 505-29, gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 09308. Pravdo Kiadóvállalat, Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállatat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda, Jesenského 12. Telefon 551-83. Előfizetési díj hovonta '4,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő« külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedíció tlače, Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII.
