Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratislova 1973. ianuár 7. 0 VI. évfolyam, 1. száj«® Ära 1 korona ÖJ MUNKASIKEREa KÜSZÖBÉN Azokban a napokban, amikor a tavalyi naptárt ideire cseréltük ki, munkasikerekben gazdag új esztendőt, sok örömet és bol­dogságot kívántunk közeli és távoli rokonainknak, munkatár­sainknak és ismerőseinknek. így tesszük ezt minden évben, s nagyon örvendetes dolog, hogy kölcsönös jókívánságainkban egy­re nagyobb súlyt helyezünk a munkasikerekre. Mert kívánhatnánk egymásnak szerencsét is, félmilliós főnyereményt a négylevelű óhere jegyében, amelyre a kéményseprő fekete gombjának vagy az újévi kismalac farkának érintése után szinte biztosan számít­hatnánk. Nos, valamikor régen valóban csak szerencsét kívánhattak agymásnak az emberek. Emlékszünk még azokra az időkre, ami kor már az is nagy szerencse volt, ha valaki egyáltalán munká hoz jutott, vagy munkahelyét és szerény keresetét egész évben megtarthatta. Szerencse fel, és szerencse le. Nemcsak a bányá szók élete volt ilyen. A harmincas évek munkanélküli munkásai aligha kívánhattak egymásnak munkasikerekben gazdag új esz­tendőt. Ma mór nemcsak a szerencsében bízunk, s mintha a négylevelű lóhere és a szerencsepatkó, a régi szilveszterek és újévi üdvözle­tek szimbólumai lassacskán kimennének a divatból. Pedig kár ér­tük, mert kedves, biztató, reménytkeltő jelképei voltak minden­napi életünknek. De ma reálisabb alapokon tervezgetünk. Nem­csak az új esztendőben elérhető céljainkat tudjuk viszonylag pontosan felmérni, de távolabbi, több évre szóló terveket is sző vögethetünk egyéni vagy családi költségvetésünk mérlegelése alapján. S ha véletlenül egy kis hiba csúszik ebbe a számításba, az sem olyan nagy baj, főleg ha egy sportkanyeremény képében a szerencse is ránk mosolyog, és köze'ebb hozhatjuk távlati ter­veink valóra váltását. Amikor ma munkasikerekben u| esztendőt kívánunk egymásnak, a jó munkáért kijáró lutalomra, szükségleteink be­szerzésének biztos forrására is gondolunk. És nemcsak erre, ha­nem arra is, hogy az a sok kis, egyéni munkasiker annak a nagy egésznek a részét képezi, amit szocialista népgazdaságnak ne­vezünk. Igen, erre is kezdünk már gondolni, s menet közben talán nem is tudatosítjuk magunkban, hogy ezzel milyen hatalmas tör­ténelmi jelentőségű változásnak válunk közvetlen részeseivé. Társadalmi tudatunkat ugyanis számtalan olyan örökség terheli, amelyek a kapitalizmus termékei, és évtizedeken át iszapként rakódtak le az emberek gondolkodásában, életfelfogásában, tár­sadalmi szemléletében. Igen, ide sorolhatjuk a kispolgári élet- szemlélet gyakorta pellengérezett megnyilvánulásait is, de most nem ezekről van sző, hanem egy spkkal mélyebbre ható jelen­ségről, a munkától, a termelési folyamattól való elidegenedésről Már hogyne idegenedett volna el a munkás a munkától, ha an nak eredményével nem ő, a termelő, hanem a termelőeszközök tulajdonosa rendelkezett, s ha ráadásul a szalagszerű munka gé­pies egyhangúságában mégcsak nem is láthatta munkájának leg­alább formai eredményét. A szocialista forradalom megszüntette a kizsákmányolást, megváltoztatta a termelési viszonyokat, de nem távolíthatta el egy csapásra a társadalmi tudatban lerakódott iszapot, nem vál­toztathatta meg egyik napról a másikra az embereknek a mun­kához való viszonyát. Eleinte úgy gondoltuk, hogy az államosí­tás utáni évek lelkes hangulatában ez is gyorsan feloldódik, de nem így történt. A társadalmi tudat formálásához évekre, évti­zedekre van szükség, s ez a felismerés ráadásul olyan gazdasági mechanizmusok létrehozását tette szükségessé, amelyek már fi­gyelembe veszik a tudatformálódás objektív ütemét, és egyúttal lehetővé teszik annak fokozatos fejlődését is a kívánt irányban. Ezek az „új" gazdasági mechanizmusok a hatvanas évek köze­pén kezdtek kialakulni a szocialista országokban. A fennálló po­litikai, ideológiai és gazdasági kérdések olyan komplex megoldá­sáról van itt szó, amelyeknél az egyes országok történelmi sa­játosságait is figyelembe kell venni. Nagyon sokoldalú, bonyo­lult feladat ez, amely még a legtapasztaltabb politikusokat és köz­gazdászokat is próbára teszi, akik bizony könnyen eltévedhet nek - és amint itthon is tapasztalhattuk, sokan el is tévedtek - a felmerülő politikai, ideológiai és gazdasági szempontok út­vesztőiben. Iránytű nélkül nem is lehet itt tájékozódni. Von azonban ilyen iránytű: a szocialista forradalom eszmei tartalma. Az új jelzőt nem véletlenül tettük idézőjelbe a fenti sorokban. A társadalom fejlődése folyamán mindig merülnek fel újabb szempontok, amelyek a gazdasági életben is új intézkedéseket tesznek szükségessé. Társadalmi és gazdasági életünk „új" jel­zővei ellátott jelenségei tehát idővel elévülnek. Azért sem cél­szerű az „új“ jelző használata, mert a mozgást megmerevíti, a folyamatot részeire bontva beskatulyázza, és erőszakosan kira­gadott merev formák, úgynevezett modellek megtévesztően ható Képzéséhez vezet. Üj helyett inkább folyamatosan tökéletesített gazdasági mechanizmusról beszéljünk, ami jobban kifejezi a fej­lődési folyamatok szakadatlan dinamizmusát. Gazdasági mechanizmusunkat olyan irányban is tökéletesíteni kell, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben javuljon az embereknek a munkához való viszonya. Ez napjaink legsürgősebb feladata, további fejlődésünk alfája és ómegája. Csak így tehetjük járha tóvá a hatékonyabb társadalmi termeléshez, az eredményesebb szocialista együttműködéshez vezető utat. Ötödik ötéves ter­vünk első két évének biztató gazdasági eredményei mögött látni kell és értékelni kell a dolgozók aktív, építő hozzájárulását, azo­kat a munkasikereket is, amelyeket egy évvel ezelőtt, 1971 szil­veszterén kívántunk egymásnak. Minden feltételünk adva van hozzá, hogy egy év múlva még nagyobb megelégedéssel tekint­hessünk vissza a most következő 1973-as év munkasikereire. MAKRAI MIKLÓS Termelőüzemeink újabb munkasikerek elérését tűzték maguk elé az 1973 as évre. Már az Also munkanapokon lendületesen kezdtek hozzá teljesítésükhöz. A novákyi szénbányákban (fel­ső képünkön) például inár előkészítették az új vágatdúcoló berendezéseket, hogy František Ver­hieb munkakoilektívája — amely az 1972. évi tervét 13 000 tonna terven felüli szénmennyiség jövesztésével még a múlt év novemberében teljesítette, ill. túlteljesítette — kipróbálhassa és munkába vegye. Jelentősen emelkedik a termelés a gépiparban (középső képi, amely ipari össz­termelésünk 29,4 százalékát képviseli az idei tervévben. Terveik teljesítését gyorsabb korsze­rűsítéssel, a termelési struktúrák átalakításával s a tevprogramok felújításával akarják biztosí­tani. A vegyiparban különösen az új műanyagok termelése került előtérbe. A bratislavai J. Dimitrov Vegyiművekben 13 millió koronás tervtúlteljesítésse! léptek az új esztendőbe, s kiváló eredményeket érnek el a dúsított szuperfoszfát, valamint a pulypropylén termékek gyártásában. íCSTK FELVÉTELEI I

Next

/
Oldalképek
Tartalom