Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
A hatvanas években aztán „megharagudtak“ a kézre, és minden hagyományt mellőzve egyszerűen hátra tették, . combokhoz szorították. Hogy volt-e ennek valami értelme? Éppen csak annyi, hogy tizenöt-húsz méterrel távolabbra repültek a síugrók. S ebben a sportágban ez az elsődleges cél. Félnek-e a »repülők? A fantasztikusnak tűnő ugrások után jöttek rá, hogy tulajdonképpen ez már nem is síugrás, hanem sírepülés. S ekkor mammutsáncokat kezdtek építeni, melyeken 110 kilométeres átlagsebességgel síKlana'k az ugrók, hogy aztán elrugaszkodás után a levegőben 135 kilométerre növekedjék a gyorsaság. A repülés időtartama ikb. hat másodperc. Amikor a csehszlovák Jiŕí Raška 164 méteres világcsúcsát ugrottá, 5,7 másodperc alatt „repülte“ be ezt a távot. Talajfogásánál 134 kilométeres átlagsebességet mutattak az órák. Felmerült most a kérdés, nem félnek-e a sírepülők szárnyak és ejtőernyő néllkül a levegőben? Azt mondják, hogy ég és föld között általában senki sem fél, mert akkor rajthoz sem állt volna. Az idei négysáncverseny után azonban a következőket olvashattuk: a résztvevők közül csak nagyon kevesen tekintették meg közelebbről a kolosszálissá és gyorssá átalakított oberstdorfi mammutsáncot, amelyen néhány hét múlva bonyolítják le a második sírepülő világbajnokságot. Az egyébként merész Ikaroszokat egyszerűen elfogta a félelem ... Minden bizonnyal úgy vannak ezzel a sírepülők, mint a pardubicei nemzetközi lóverseny félelmetes tax is--árkával a lovasok. Ha verseny előtt megmutatnák a lónalk, annyira megrémülne, hogy nincs az a „huszár“, aki átugrásna kényszeríthetné a derék paripát. Szóval így. Senkinek sem volt nagy kedve megtekinteni az oberstdorfi mammutsáncot, habár végül is mindenki ott lesz a március eleji sírepülő világbajnokságon. Az idén 165 m en felül? Amikor 1969. március 23-án az NDK-beli Manfred Wolf a világ legtökéletesebb és leggyorsabb sáncán, a jugoszláviai Planicán elérte a 165 métert, így nyilatkozott az újságíróknak: „Az ugrás valósággal ösz- szenyomott. Nem hinném, hogy ennél sokikal nagyobbat is lehet ugrani, repülni.“ Vannak azonban, akik rendíthetetlenül hiszik. Például a szakemberek, Ok azt mondják: a planicai sánc csak addig volt a világ legtökéletesebbje és leggyorsabbja, amíg az oberstdorfit nem alakították át. Véleményük szerint ezen a mammutsáncon márciusban 170 métert, sőt távolabb is repülhetnek a síugrók. Nos, majd méglátjuk. Addig is nézzük a sírepülés világcsúcsának fejlődését: 101,5 m Bradl (osztrák) Planica 1936 107 m Bradl (osztrák) Planica 1938 108 m Gehring (német) Planica 1941 109 m Mair (német) Planica 1941 111 m Lahr (német) Planica 1941 112 m Kraus (német) Planica 1941 118 m Gehring (német) Planica 1941 120 m Tschanen (svájciJ Planica 1948 124 m Gantschnigg (osztrákJ Oberstdorf 1950 127 m Weller (német) Oberstdorf 1950 135 m Netzel (svéd) Oberstdorf 1950 139 m Luiiro (Finn) Oberstdorf 1951 141 m Sljibar (jugoszláv) Oberstdorf 1961 142 m Motejlek (csehszlovák) Oberstdorf 1964 144 m Zandanel (olasz) Oberstdorf 1964 145 m Lesser (nyugatnémet) Mitterndorf 1963 146 m Wirkola (norvég) Drammen 1966 147 m Grini (norvég) Oberstdorf 1967 148 m Sjöberg (svéd) Oberstdorf 1967 3 50 m Grini (norvég) Oberstdorf 1967 154 m Bachler (osztrák) Wilkersund 1967 156 m Wirkola (norvég) Planica 1969 164 m Raška (csehszlovák) Planica 1969 165 m Wolf (NDK-beli) Planica 1989 A fejlődést nem tetet megállítani Évről évre nagyobb, gyorsabb mammutsáncokat építenek, évről évre tudományosabb alapokon készítik fel a sírepülőket is a szinte lehetetlen távolságok elérésére. Svájcban szélfolyosóban edzenek a versenyzők, ahol minden kockázat nélkül kereshetik a repülés közben a legoptimálisabb testtartást. Mert vannak ugrók, akik azt egész életükön keresztül nem találják meg, s ez méterek elvesztését jelenti a versenyeken. A tudomány itt Is segít. A szélfolyosóban töltött egy perc ötven ugrásnak felel meg, s amint már említettük, nem kell kockáztatni testi épségüket sem; az edző segítségével könnyebben megtalálja azt a bizonyos legoptimálisabb pontot. Hogy ez a drága edzésmódszer (a szélfolyosóban töltött egy óráért 6000 frankot kell fizetni) mennyire eredményes, azít éppen a svájci Steiner esete bizonyítja a legjobban: a sapporói olimpián ezüst-, a planicaíi sírepülő-világbajnokságon aranyérmet szerzett. A sírepülés világcsúcsa évről évre javul, mert az ember vágya, hogy minél tökéletesebb, gyorsabb legyen, „különb“ az előző nemzedéknél. Mennyivel lehet azonban „különb“? Hol is van tulajdonképpen az emberi teljesítőképesség határa a sírepülésben? A kérdés annál is inkább időszerű, mert a sírepülés egy bizonyos fokon életveszélyessé válik, akárcsak számtalan más sportág a rekordhaj- hászás közben. Nem vitás, hogy a hátborzongató obertsdorfi mam- mutsánc után még nagyobbakat, még gyorsabbakat építenek majd. {A Nemzetközi Sí Szövetség eddig csak öt mammutsánc építéséhez járult hozzá: Kulm— Ausztria, Oberstdorf—NSZK, Wilkersund—Norvégia, Irenwood—USA, Planica—Jugoszlávia. A szövetség által engedélyezett hatodik sáncot Csehszlovákiában, a Krkonošéban építik fel.) A sáncok valószínűleg mind addig fognak tökéletesedni, amíg el nem érkezünk a 175 kilométeres maximális átlagsebességhez, ahogy a szabad esés «fizikai törvénye kimondja. Hogy ekkor 200 vagy 250 métert fognak repülni, nehéz megmondani. Manapság csak egy dolog látsz’k biztosnak: a fejlődést senki sem állíthatja meg. Akinek szédül a feje, nem mehet a 190—200 méter magas ugrótoronyba. A sírepülés csodáiéi remélik: a versenyzők még sokáig nem fognak szédülni, kísérleteiket sikeresen, sérülések nélkül megússzák, bizonyítva ezzel, hogy szorgalommal, kitartással, az akadályok leküzdésével, merészséggel mindenki több lehet a többinél. Annak ellenére is, hogy földetérés után bizonyára többen is felsóhajtanak majd: „Hát ismét túléltem a halálomat.. TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratisiova Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312 52, 323-01, főszerkesztő- 532 20, titkárság: 550-18 sportrovat 505 20, gazdasági ügyek 506-39 Távíró. H9308 Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme Brat.sova StĹiova 4 H'rdc'ő.ioda, Jesenskóho 12 Te'efon 551 83 Előfizetési dtj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszt' a Posta Hírlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratisiova Gottwaldovo námestie 48/VII. A zt mondják, a síugrás a világ legszebb látványa, és a legszebb érzések egyike. Olyan, mint az álom: az emberiség évezredes álma arról, hogy repülni tud. Mindennemű segítség, ejtőernyő nélkül, karcsú sílécekre hajolva lebegnek ég és föld között a modern Ikaroszok, hogy elérjék az addig elérhetetlent, megfogják az addig megfoghatatlant. Mert a síugró olyan ember, aki állandóan keres valamit, a magunkfajtától eltérően — a levegőben. A levegő számára a heverő, amelyre ráfekszik, amely a sikerekhez és bukásokhoz, érmekhez és sérülésekhez röpíti. Sámson, a pékinas A 19. század közepén Becsben tanult egy norvég pékinas, aki történetesen a Sámson névre hallgatott. Arról nincsenek feljegyzések, milyen sikereket ért el a pékmesterségben, viszont a sívilágban csodálatos újdonságot vezetett be: az ugrást! Miirzschlagban, Közép-Európa első síversenyén „óriási világrekordot“ állított fel: valami szédületesen nagyot, hat métert repült, s akkoriban ezen csodálkozott a fél kontinens. Ma már 165 méter a világcsúcs ... Sámson, mint a világ első síugrója meghonosította a világ első ugróstílusát is. Ez ma már nagyon egyszerűnek tűnik: vigyázzban állva kilendül, s addig repül, míg a fizikai törvények vissza nem hozzák a földre. Az állandóan újító norvégokat azonban ez a légellenállásra nem figyelő „vigyázzállás“ nem elégítette ki, s megteremtették az aerodinamikus stílust, melynek lényege: az ugró figyelembe veszi a levegő ellenállását, valósággal ráfekszik a levegőre. Nincs tévedés, a levegőre: Gyönyörű és főleg hasznos stílus. A nyújtott testtel (korábban betört derékkal) előrelendülő ugró homlokával majdnem érinti a síléc csúcsát. Mindez ma is uralkodó elve a síugrásnak, feltalálása óta csupán kisebb, bár újra nagyon hasznos változások történtek — a kéztartásban. Régebben úgy tartotta az ugró a karját, hogy szabályozni tudja vele egyensúlyát. Ebből persze furcsa, sokszor nevetséges mozgások, körözések, kapkodások lettek. Az NDK síugrója, Recknagel már párhuzamosan előretartott kézzel repülte át a métereket. „Ismét túléltem a halé lom...”
