Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
BOROTVA A férj váratlanul hazatér a nyaralásból. Amikor megpillantja zavarba jött, fülig piros feleségét és az ágy alól kikandikáló férficipőt, elővesz egy éles borotvát. — Mit akarsz csinálni?! — kérdezi rémülten az asszony. — Ha ebben a cipőben nincs senki, akkor megbnrotválko- jpom. ÍVELÉS Kanászovicsot meginvitálja egy fölbukkant régi ismerőse egy fröccsre. — Sajnálom, kérlek, de én nem fogadhatom el. Először is az orvos szigorúan eltiltott a szesztől, másodszor meg már magamtól is rég antialkoholista lettem, harmadszor pedig épp most dobtam be egy dupla szilvát. — Apunak csak akkor mutatom meg a bizonyítványomat, ha már szívott egy kis marihuánát... (Leo Gare! — Die Weltwoche) — És az egész évi szabadságom bent maradt a vállalatnál... (Réber László karikatúrája) SVÁJCI ANEKDOTA Az Úr megteremté az első svájcit. Megkérdezte tőle: — Mit kérsz? — Hegyeket — hangzott a válasz. Az Úr megteremté Svájc hegyeit. Majd újra megkérdezte az első svájcit: — Mit kérsz még? — Teheneket — hangzott a válasz. Az Űr pedig megteremté a svájci teheneket. Majd a svájci megfejte a teheneket. Az Űrnak nyújtá az első pohár tejet. Az Űr megkóstolta. — A tej igazán finom.-. Mit kérsz még? — Egy frank húszat — mondta a svájci. , GESZTUS Az angol lord dolgozószobájába a következő bejelentéssel lép be * komornyik: — Sir, egy úr várakozik a kapu előtt, aki a keresetképtelen alkoholisták részére gyűjt... — Rendben van, John — feleli a lord —, hozzon fel neki egy üveg whiskyt a pincéből! PÁRBESZÉD — Vajon a férj butasága szerepelhet-e válásnál óikként? — Azt nem tudom, de házasságkötésnél valószínűleg ... — Vidd az ernyőt, mert berozs dásodsz! (E. Gurova rajza — Krokogyil) 1973. I. 28. 19 SAKKPARTI KÜLÖNBSÉG A monte-carlói játékkaszinóból két férfi távozik. Az egyik teljesen meztelen, a másikon csaik alsónadrág van. A meztelen rulettező felsóhajt: — Magának az a szerencséje, hogy mindig tudja, mikor kell abbahagyni a játékot... — Mondtam, hogy majmot csinálok belőled! (Hídvégi Ferenc karikatúrája), MESÉK •y V'.v ■ •••' -• •' • Este a gyerek azt mondja a szüleinek: - Ma a tanító néni mesét mondott nekünk. így kezdődött: ,,Volt egyszer ..." v ^ De hiszen minden mese . ...... ' • .;íín». • . •: így kezdődik - mosolyog a papa. - No, nem egészenV - jegyzi meg a mama. - Vannak olyan mesék is, amelyek így kezdődnek: „Drágám, ma este túlóráznom kell ..." Névető színház Színházunk, a Magyar Területi Színház az idén ünnepli fennállásának 20 éves jubileumát. Egy színház életében nemcsak sikerek vagy bukások, nagy tettek és eredmények vannak, de sok-sok humoros epizód is, ezért talán nem lesz szentségtörés, ha a komoly hangú megemlékezések mellé ezekből] is átnyújtunk egy kis csokorra valót. Mindegyik történet úgy esett meg. amint leírtam — hiszen az élet a legjobb humorista. PERI BÁCSI Ki ne emlékeznék a néhány éve 'lhunyt színésztársunkra, a kedves Xorai Feri bácsira. A közönség sikeres szerepeit őrzi emlékezetében, mi meg azonfelül szellemes kiszólásait is. Egyébként csendes, jő kolléga volt, ám ha kedve kerekedett, csak úgy sziporkázott, szinte vég \ nélkül élcelődött, s mindig teli volt történetekkel. Többek között háborús történeteivel gyakran keltett derültséget. Mesélte, hogy egy alkalommal a tizedes ásót nyomott a kezébe, azzal az utasítással, hogy az egyik katonatársával egyetemben ássanak száz méter hosszú, egy méter mély lövészárkot. Egy magyar királyi altiszttől kitelhető furfanggal, egymástól száz méternyire állította fel őket, mondván: majd találkoznak, ha meglesznek az ötven-ötven méteres lövészárok kiásásával. Feri bácsi, aki mindent tudott, csak ásni nem — hiszen ékszerész volt —. csendes malíciával szólt oda a másiknak: . — Isten veled, Perl, mi az életben többé nem találkozunk ... A színháznál is sok tréfa őrzi az emlékét. Egyszer az egyik drámaíró — saját dcfrabja szépségétől megtáltosodva — az olvasópróbán kijelentette: — Higgyék el, kérem, ez olyan gyönyörű darab, hogy a végén a közönség sírni fog! Mire Feri bácsi csendesen megjegyezte: — Pedig hiába sírnak, a jegy árát nem kapják vissza ... Egy másik alkalommal valami nem ment a próbákon, s már mindenki nagyon ideges volt •— rendező és színészek egymást marták ingerültségükben —, szóval, minden azt mutatta: nagy vihar készül kitörni! Feri bácsi aranyos humora mentette meg a helyzetet. Hosszabb hallgatás után felállt, és így szólt: — Ne idegeskedjetek, fog ez menni! — Hogyan? — ámult el a rendező. — Hát úgy, mint én ... — szólt vissza mosolyogva, és sajátságos sántikáló járásával kiballagott a folyosóra. kül összecsuklott. A dolog hátterében az volt, hogy a kellék-sámli valahol elkallódott, a kellékes meg a szomszédban lakóktól hamarjában kölcsönkért egy valódi, fából készült sámlit, a nagy sietségben azonban már nem volt ideje figyelmeztetni a színészeket erre a veszedelmes mellékkörülményre. Abban a faluban állítólag évekig emlegették, hogy micsoda nagy művészek a MATESZ színészei... Hogy tudnak azok összeesni! Turner Zsigmnnd A FELKIÁLTÁSOK Nagyon sokszor előfordul, hogy a „kedves néző“, a színmű okozta műélvezet önfeledt állapotában, felkiabál a színpadra. Saját szerepléseim alkalmával is többször tapasztaltam már. Egyszer Lőrincz Margitka mint Lujza haldoklott a színpadon, az Ármány és szerelem c. Schiller-drámában. A kollégák meg ha tot tan figyelték, a nézők szemében könnyek csillogtak — még a tűzoltó bácsi is szipogni kezdett a színfalak mögött. Ám az ihletett perc varázsát egy néniké törte meg váratlanul, amint könnyben úszó szemekkel emfgy kiáltott fel a színpadra: — Halj már meg, te szegény, ne kínlódj annyit! Gyurkovics Mihály A SÁMLI Első bemutatónk alkalmával, a Tűzkeresztség egyik vidéki előadásán történt, hogy Gyurkovics Misi leütötte a színpadon Turner Zsigát. Az eset úgy történt, hogy volt a darabnak egy jelenete, amelyben a megvadult egykori csendőrt — azaz Turner Zsigát — a darab hősének — tehát Gyurkovics Misinek — le kellett ütnie egy sámlival. Pontosabban szólva: egy kellék-sámlival, amely bőrből készült, s a festése is híven utánozta a nyers deszka erezését, hogy a nézőnek megmaradjon a valósághűség illúziója. A szóban forgó jelenetben Misi úgy vágta kupán a sámlival Zsigát, hogy az szó nélA SZÍNÉSZ HIÜSÁGA önhitt művészünk büszkén jelenti ki az öltözőben: — Fiúk, én ebben a darabban úgy fogok játszani, hogy lángra gyújtok minden művelődési házat! ... Az egyik kolléga csendesen megjegyzi: — S aztán miben fogunk majd játszani? Jellemszínészünk próba alatt észreveszi, hogy a színfalak mögött valamelyik színésztársa többször elneveti magát. Véget ér a próba, a jellemszínész alig várja már, hogy felelősségre vonhassa kollégáját. — Mi volt az a gúnyos röhögés ott a színfalak mögött? Talán rajtam név ttél? Mi?! — ront rá. — Rajtad? Ugyan, öregem... — feleli nyugodt hangon a kolléga — a te alakításaidon legfeljebb csak ... sírni lehet! A karikatúrák KONRÄD JÓZSEF MUNKÁI Az operáció után az orvos gyengéden érdekgát az altatásnál?- Érdekes - nyögi a beteg - , az volt az érzésem, mintha bunkóval vágtak volna fejbe.- ügy is volt. Sajnos, kifogyott a kloro* forrnunk... f ■ • ľ.v« • •* ■■ ■« A7. elsőéves “ egyetemista mohón érdeklődik felsőbb évfolýam- beli társától az első kollokvium táján, hogy milyenek a vizsgál követelmények.- Nézd - szól a tapasztalt bölcsész a hallgatónak mindent tudnia kell, ami a jegyzetekben és a könyvekben található A tanársegédnek azt kell tudnia, hogy mi hol található a könyvekben és a jegyzetekben. A professzornak viszont csak azt kell tudnia, hogy hol található a tanársegéd. ÉVTIZEDEK MŰLVA
